Becsukva, de nem kulcsra zárva

A bukaresti NATO-csúcsról

A múlt héten NATO-csúcs volt Bukarestben, de erre Magyarországon jószerivel senki rá se bagózott. Sem az Országgyűlés, sem a sajtó - ennyire köldöknéző ország lettünk. A nemzetközi sajtó hetek óta címlapon latolgatta a csúcstalálkozó esélyeit, Magyarországon azonban alig volt olyan politikai napi- vagy hetilap, amely a bulvárhíreken túl elemzésre méltatta volna az eseményt. A NATO-csúcs előtt leginkább logisztikai híreket olvashattunk: Bukarest utcái kiürülnek, antiglobalista tüntetők várhatók, Ferihegy is szerepet kap.

A holland parlament eközben szenvedélyes vitát folytatott a Holland Királyság által követendő álláspontról, s meg is változtatta az eredeti kormányzati javaslatot. A magyar Országgyűlésben egyetlen szó sem hangzott el arról, mit kellene képviselnie Magyarországnak mondjuk szomszédunk, Ukrajna meghívásáról a NATO előszobájába. Az ellenzéki vezetésű külügyi bizottság a csúcs előtt egy nappal tűzte napirendjére a témát, amelynek egyedüli említésre méltó mozzanata az volt, amikor Németh Zsolt kollégám szemrehányást tett Magyarországnak azért, mert a nemrég csatlakozott országok közül egyedüliként nem írta alá az Ukrajna és Grúzia meghívását sürgető nyilatkozatot. A kormányt képviselő Szekeres Imre honvédelmi miniszter elmondta: Magyarország támogatja Ukrajna és Grúzia meghívását, majd megemlített egy Ukrajnában kétségkívül létező problémát - de a dolog nagyobb vitát nem kavart. Hát persze: Magyarországon az elmúlt években sem a NATO-bővítéssel, sem nagy szomszédunkkal, Ukrajnával kapcsolatban nem lehet olyan politikát formálni, amely átlépné a közvélemény ingerküszöbét, a távoli Grúziával még kevésbé. Ha mostani szövetségeseink is úgy viszonyultak volna hozzánk annak idején, mint ahogy mi viszonyulunk most másokhoz, akkor Magyarország még mindig ott limbózna az orosz befolyásolási törekvések és a Nyugat között.

*

Pedig rendkívül fontos eseményt tudhatunk magunk mögött, még ha a találkozó számos napirendi pontjában nem volt is komoly vita (például az afganisztáni jelenlét megerősítéséről). "riási eredménye ugyanakkor a csúcsnak és személyesen Sarkozy francia elnöknek, hogy Franciaország hosszú évtizedek után visszatér a NATO katonai struktúráiba, ahonnan még De Gaulle tábornok, köztársasági elnök vezette ki őket; és az is, hogy Kanada mégsem vonul ki Afganisztánból, Franciaország viszont bevonul; továbbá számos ország - köztük Magyarország - megerősíti a jelenlétét.

A Szovjetunió megszűnése óta a NATO-csúcsok legnagyobb érdeklődést kiváltó döntései a bővítéssel kapcsolatosak. Ám míg korábban a bővítési döntések konszenzussal kerültek az állam- és kormányfők elé, Bukarestben ez nem így volt. Sem az új tagoknak szóló meghívó átadásában nem volt egyetértés, sem pedig abban, hogy a későbbi tagsági perspektíva megadása intézményes keretben történjék, vagy csupán politikai ígéretben öltsön testet.

Kezdjük a déli bővítéssel. Bár Magyarország sajnálatosan lemaradt a tízek sürgető leveléről, a magyar külpolitika az ügyben oroszlánrészt vállalt, a balkáni bővítés egyik motorja volt; ez logikus következménye annak, hogy a Balkán stabilizációja a magyar külpolitika prioritása. Horvátország, Albánia és Macedónia voltak a jelöltek, és az olvasó már tudja, hogy közülük Horvátország és Albánia részére kézbesítették a meghívót, Macedóniának nem.

Rögzítsük, hogy ami történt, az szégyenletes skandalum. Macedónia meghívása azért maradt el, mert Görögország megvétózta, úgymond nemzeti érdekeit képviselve. Macedónia - az egykori Jugoszlávia ugyanilyen nevű tartománya - a függetlensége elnyerésekor azt a nevet választotta magának, amelynek mindig is tartotta magát: a macedónok után Macedóniának. Macedóniát mindenki mással egyetemben Görögország is elismerte, ám már az ENSZ-be történő felvételekor kiharcolta, hogy Macedóniát ne Macedónia, hanem "A Korábbi Jugoszláv Macedón Köztársaság" néven vegyék fel. Micsoda impertinencia: képzeljük el, ha Ukrajnát "A Korábbi Szovjet Ukrán Köztársaság" néven lehetett volna csak elismerni! Az ok egyszerű: Görögország egyik északi tartománya a Macedón tartomány nevet viseli, és Görögország egyrészt el akarta kerülni, hogy az új országot egy tartományával összekeverjék, másrészt - és ez a súlyosabb - vitatja, hogy az ókori macedón hagyományoknak kizárólag Macedónia lenne az örököse. Miközben a NATO bővítése arról szól, hogyan lehet az egész Európára és az észak-amerikai kontinensre fenyegető súlyos veszélyeket távol tartani. A görög magatartás lehangoló - és amikor azt halljuk, hogy a magyar külpolitika feladata a NATO-n és az Európai Unión belül, hogy a magyar érdekeket érvényesítse, akkor emlékezzünk erre az esetre. Ezek a mondatok sohasem azokra a stratégiai, ha tetszik: geopolitikai érdekekre vonatkoznak, amelyek egy szövetségi rendszeren belül egyben Magyarország érdekei is, hanem arra, hogy tudunk-e több eurótámogatást elérni, vagy hogy tudunk-e fogást találni valamelyik szomszédunkon, amikor vitába kerülünk vele.

*

Az egyetértés teljes hiánya jellemezte a távlati bővítés kérdését is, vagyis hogy a NATO megajánlja-e Ukrajnának és Grúziának az úgynevezett Tagsági Akciótervet (MAP). Ukrajna és Grúzia meghívásának is az Egyesült Államok a motorja, ezúttal azonban komoly szövetségesei is vannak, elsősorban Közép-Európából és a Baltikumból. Magyarország elkötelezetten támogatja a MAP megadását mindkét ország részére. Nyugat-Európa ellenezte a tervet - Franciaország, Olaszország, Belgium, Spanyolország, Portugália, Luxemburg és immár Hollandia viszonylag csendben, míg Németország és személyesen Angela Merkel kancellár határozottan.

Lássuk az érveket!

Az Egyesült Államok szerint, ha egy demokratikus, a feltételeket teljesítő ország csatlakozni akar, és ha vállalja a közös védelem ráháruló részét, akkor a NATO-nak mint a demokratikus államok katonai szövetségének nem szabad nemet mondania. Ha Ukrajna és Grúzia szabadon megválasztott kormánya kinyilvánította azon szándékát, hogy be akar lépni a NATO-ba (amit idén január 5-én Grúziában egy népszavazás túlnyomó többséggel meg is erősített), akkor mi okunk lenne a kérést elutasítani?

A visszautasítás mellett érvelők három csoportba osztják indokaikat. Először: demokratikus deficit van mindkét országban; másodszor: Oroszország tiltakozása; harmadszor, és csak Grúziára vonatkoztatva: vannak ún. befagyott konfliktusok, azaz Grúzia nem képes szuverenitását gyakorolni területének nem elhanyagolható részén, Abháziában és Dél-Oszétiában. A NATO nem vehet föl olyan országot a tagjai közé, amely potenciális katonai konfliktusforrás Oroszországgal szemben.

Ám Oroszország ellenkezett akkor is, amikor mi lettünk a NATO tagjai, és ellenkezett akkor is, amikor a balti országok (Szlovénia és Szlovákia társaságában). Oroszország általában ellenkezik, különösen, ha a saját érdekszférájába tartozó országok törekednek NATO-tagságra. Továbbra is úgy véli: érdekeit sérti, ha egy korábbi szovjet köztársaság Nyugaton keresi a szövetségeseit. Pedig a Nyugatnak aligha lehet más válasza, mint hogy segítő kezet nyújt az orosz befolyás alól menekülni kívánó országoknak. És ez nem oroszellenesség, hanem az orosz külpolitika befolyásolásának egyedüli helyes módja. Tévedés azt hinni, hogy ha Oroszország ellenkezése miatt a NATO visszavonulót fúj, akkor Oroszország ismét mérsékelt hangra vált. Ellenkezőleg: a NATO meghátrálása az orosz keményvonalasokat erősítené. Hiszen orosz elemzők a NATO mostani vitatott döntését Putyin elnök müncheni, kemény hangot megütő beszédének tulajdonítják.

Viszont ha Oroszország hangos ellenkezése dacára a NATO felajánlja Ukrajnának és Grúziának a MAP-et, akkorÉ Nos, nem történik semmi. Oroszország fenyegetettsége természetesen nem nő, mint ahogy nem nőtt a visegrádiak és nem nőtt a baltiak csatlakozásakor sem. De ha Oroszország úgy gondolja is, hogy ezek a döntések sértik az érdekeit, akkor sem fenyegetőzhet - legfeljebb konzultálhat, elmondhatja aggályait, és meghallgathatja az ellenérveket. Azzal, hogy Oroszország a keménykedéssel maga hajtja szomszédait a NATO karjaiba - és azt éri el ezzel, hogy a NATO szemet hunyjon a két tagjelölt amúgy létező hiányosságai felett.

*

Mert vannak problémák mindkét országban. Grúziában nemrég még rendkívüli állapotot kellett hirdetni, miközben egy ellenzéki tévéállomást rendőri erővel szálltak meg. Továbbá: bár Szaakasvili elnök megválasztása legitim, nem kevés kérdőjel volt a választás sok részlete körül. A grúziai belpolitika megosztottságához képest Magyarország a béke szigete, a tbiliszi kormányt például még egyetlenegy alkalommal sem sikerült békés választáson lecserélni. Az ukrajnai problémákat is lehetne sorolni, de ehelyett azt érdemes inkább említeni, hogy sem a lakosságban, sem a politikai elitben nincs nyoma a konszenzusnak Ukrajna NATO-tagságát illetően. Sőt, a kormányoldal sem egységes.

Ám sem Szaakasvili, sem Juscsenko elnök elkötelezettségéhez nem fér kétség. Ami hiányzik, az az intézményi háttér, amely Magyarországon például, ha nyögvenyelősen is, de működik. E kifogások felemlegetésekor mindazonáltal hiba lenne elfeledkezni arról, hogy a NATO nem tagságot ajánl számukra, hanem akciótervet a tagsághoz. Hosszú évekbe is beletelhet, amíg kiderül, hogy a két országban stabilizálódik-e a demokrácia, hogy "beérnek-e" a tagságra. Olyan sokat beszélünk az "európai perspektíva" szükségességéről! Nos, éppen erről kellett a NATO állam- és kormányfőinek dönteni.

A befagyott konfliktusok léte (az abház és a déloszét probléma) tény. Mint ahogyan az is, hogy ha formálisan nem is, de valójában Oroszország is részese a konfliktusnak: katonailag ugyan békefenntartóként van jelen mind a két szakadár tartományban, ám politikailag a szakadárokat támogatja. Úgy tűnik, jelenleg ez a legerősebb érv a MAP megadása ellen. És egyben a legmeghökkentőbb is. Hiszen egy esetleges grúz-orosz katonai konfliktus semmiféle NATO-kötelezettséget nem jelent, mivel nem tagságról, csupán tagsághoz vezető akciótervről lett volna szó. Másodszor: ha Oroszország a konfliktusnak nem része, akkor hol itt az orosz-grúz háború veszélye? Ha viszont Oroszország részese a konfliktusnak, akkor ezt tessék kimondani, mert ez idáig mind a nemzetközi közösség, mind Oroszország tagadta ezt. Ha ugyanis Oroszország része a konfliktusnak, akkor nem végezhet békefenntartást a tartományokban - ez elég könnyen belátható.

*

A II. világháború utáni világrend egyik legbölcsebb döntése a NATO megalapítása volt, mégpedig Németországgal együtt. Ebben az időben a déloszét és az abház konfliktusnál lényegesen fenyegetőbb "befagyott konfliktussal" kellett szembenézni: az NDK-val, és a fal túloldalán nem "békefenntartók", hanem nagyon is valóságos fenyegetést jelentő szovjet csapatok álltak. Az Egyesült Államok és szövetségesei mégis vállalták a kockázatot. Ha másnak nem is, Angela Merkelnek, Németország első, az NDK-ban is élt kancellárjának illett volna erre emlékeztetnie, és a bővítés élére állnia!

Nem így történt, hanem különös kompromisszum született. Németország ellenkezése miatt a MAP-et ugyan nem adták meg, ám az állam- és kormányfők kommünikéje egyértelmű tömörséggel így fogalmaz: "Ukrajna és Grúzia a NATO tagjai lesznek." Végül is nem vágták rá az ajtót e két, korántsem tökéletes, ám reményteli országra. Tegyük hozzá: nagy csúfság lett volna, ha a NATO ezt a lehetőséget is megtagadja tőlük.

(Megjelent a Magyar Narancsban, 2008. április 10-én)

2008. április 18.

Leó: Nem válok Európa legokosabb emberévé, ha azt mondom: Eörsi úrnak sok mindenben igaza van. A NATO - ügyből kimelve a hazai reagálást: erősen remélem, Eörsi úr csöppet sem lepődött meg. Mert kis hazánkban az, hogy - kipróbálás előtt! - egy európai méretű cég tud avagy sem olyan terméket előállítani, amit már száz éve gyárt a világ - az hír. Igaz, hogy ezek a gyártmányok azóta is gond nélkül működnek - de hol van már a választási kampány? És - főleg - ki törődik azzal, mennyire volt igaz, amit akkoriban összehordtak? Magyarországon egyetlen fontos szempont van: miként juttathatjuk hatalomra Orbánt?! * Eörsi úr érzékletesen jellemzi a helyzetet - ha érzelmi és elvi vitaként tekintünk rá. Fájdalom, ez a két dolog az, ami a politikában érdektelen. (V.ö. az előző bekezdésben írottakkal.) Oroszország - akármiként is magyarázza - az orosz birodalom örökösének tekinti magát (amely birodalom úgy gyarmatosított, hogy a megszállt népek mögé tette határait), és e gyarmatbirodalomról a mai napig nem akar lemondani, e területeket saját befolyási övezetének tekinti. Félig-meddig - éppen a határok mögé vevés politikája folyományaként - az ilyen lépést belügyeibe való beavatkozásnak tekinti. Nem csak az orosz birodalom, mint állam, hanem az orosz nép is! Értelemszerű tehát, ha ellenez minden szabadulási kisérletet, és/vagy minden egyéb befolyás megszerzését a sajátjának tekintett területeken. Logikus az egyes országok viszonyulása is a NATO bővítéséhez. Az USA messze van, a kellemetlenségek is távoliak tőle, a haszonból (az amarikai-orsz erőviszony alakulása) viszont ő részesül leginkább. A kelet-európaiak közel vannak, nekik céljuk az orosz hatalom eltolása minél messzebb határaiktól. A nyugat-európaiak messzebb vannak, őket nem érinti közelről a kérdés, őket inkább érdeklik az orosz energia-hordozók. Amit fontosnak tartok kiemelni: meg sem említem az érintett két ország demokrácia-deficitjét és egyéb, csak az érvelések szintjén értelmezhető szövegeket! Itt érdekekről van szó, miként - a képviselő úr által is említett - Görögország esetében is. Vitázni tehát csak arról érdemes, Magyarország érdekeit szolgálta, vagy sem az a lépés, amelyet megtettünk? (Vagy nem tettünk meg - nézőpont kérdése.) Az én véleményem az, hogy ez volt a kevésbé rossz döntés. Mondom ezt azért, mert a hasonlítási alapnak tekinthető országokhoz képest mi vagyunk a legkényesebb helyzetben, ugyanakkor a tényleges eseményekbe semmiféle beleszólásunk nincs. A dologhoz érdemben hozzátenni nem tudunk, ártani magunknak annál inkább. Nem vagyok híve a "jól megmondtuk neki" - politikának. 2008/04/20

Nagy Mátyás (mabedett@monornet.hu): Mo. és a NATO kapcsolata nagyon fontos, még akkor is, ha mi cca. 30 000-es vagy tán ennél kevesebb haderővel bírunk. Ugyanúgy, ahogy az EU-val csak jól jártunk a két integrációs szövetséggel, mert a környező "kisantant" azért mindíg is fenyegetést jelentett volna . . . nem beszélve a kiszámíthatatlan oroszokat. Így (Szerbián kívül) mégiscsak a kerítésen belülre kerültek tisztelt szomszédaink, akik nagyon jól tudják, hogy 1920-ban 100%-ban magyar területeket is kaptak, innen eredeztethető az állandó fusztráltságuk. ................. ................. Mátyás Gratulálok a kilépéshez!! 2008/04/20

Leó: 2008/04/11-én szóvá tettem, hogy egyetlen liberális politikus sem vett rész a fasizmus elleni tüntetésen. (Hasonlóképpen, mint a Fidesz - teszem hozzá most, nem minden él nélkül.) Azon a tüntetésen, amelyen az MDF is szükségesnek tartotta képviseltetni magát. E honlap liberális képviselő fenntartója azóta sem próbálta megmagyarázni ezt - és ez dicséretére legyen mondva. A fennálló szituációra én három értelmes magyarázatot tudok - már amennyire értelmesek. Az egyik: az SzDSz nem tart indokoltnak egy ilyen jellegű demonstrációt. Ha ez így van, akkor ennyit politikai éleslátásukról. A másik magyarázat: a haragot választván, nem akartak együtt szerepelni a szocialistákkal. Ez, hétköznapi nyelvre fordítva azt jelenti, hogy fontosabbnak látták különállásukat demonstrálni, mint a tüntetés célját. A harmadik: az SzDSz megváltoztatván politikai nézeteit, nem is tartja veszélynek azt, ami ellen a tüntetés zajlott. Vagyok annyira elfogult az SzDSz irányában, hogy a harmadik magyarázatnak elenyésző, az elsőnek kicsi valószínűséget adjak - marad, mint mérlegelésre érdemesnek, a másodiknak vizsgálata. Ha pedig ezt elfogadjuk, akkor egyszerű szóval mondhatjuk: - Lám, már most, ilyen hamar és ide vezetett az az út, amelyre az SzDSz első haragjában lépett! ( Mihez is gratulált tehát Nagy Mátyás?) Fájdalmasan gyorsan bizonyítódik be mindaz, amit az emberek zárt körének viselkedéséről írtam (a provincializmusról, meg a legnagyobb hülyeség elve szerinti rendeződésről). Bennem a legkisebb harag sem volt e tételek leírásakor - sajnálom, de a dolog így van. Miként a politikában oly' sokszor: így van, ha tetszik, ha nem. És ama bizonyos második lehetőség mérlegelésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül a magyarországi politikai helyzetet, dönteni kell a fontossági sorrendről. A matematikában ezt így hívják: peremfeltételek. A feladatot meglévő peremfeltételek mellett kell megoldani. (Nem csak a matematikában!) Piszkos Alfréd 2008/04/17-én Kókáról írt, mintegy nekem. Ha megfogalmazását durvának tartom is, sok olyan elemet mond, amelyeket már én is szóvá tettem - éppen írását megelőző napon. Többször, és nem az őszinte nagyrabecsülés hangján írtam olyanokról, akik valamely politikusba "szerelmesek" - nem érzek tehát semmit, ha Kókát bírálom. Ennek a mondatomnak azért van jelentősége, mert régebben, az elnökválasztáskor Kókát tartottam jobb jelöltnek Fodornál - épp utóbbi doktrinersége miatt. A jelenséget tartottam rossznak, akárkiben jelentkezik is - ha Kókánál lép ez fel, akkor értelemszerűen őt hibáztatom. Mindehhez az apropot Kókának nem kis meglepetést okozó (egyébként legalább egy évet késő, de jobb későn, mint soha) kijelentése adta: Kuncze Gábornak kellene helyreállítania a párt egységét. Ha e kijelentést az a felismerés váltotta ki, hogy hova is vezet az az út, amelyre az SzDSz vezetősége elindult - dicséretes bátorsága, amellyel szembenéz a hibákkal. Nem mondom, először talán abban kellene egyetérteni, mi is az a politika, amelynek megvalósítására visszhívják Kunczét - de maga a visszahívás gondolata is orientál egy lehet, hogy meg sem született, de fogalmazódó döntés értelmében. Valóban, (mint a politikában ez már csak így van) az új irányhoz új személy kell, ő teszi hihetővé a lépést a partnerek felé, a választók felé egyaránt. Az SzDSz a mellényt alaposan félregombolta; nincs mit tenni, újra kell gombolni! Kunczéval, ha neki (vele) könnyebb, vagy Kuncze nélkül, ha ő azt mondja: egyétek meg, amit főztetek. 2008/04/22

Eörsi Mátyás (matyas.eorsi@parlament.hu): Számos alkalommal tapasztalom - és amúgy rendben lévőnek lárom -, hogy egy-egy politikai esemény mögé lényegesen több spekulációt képzelnek oda, mint amennyi valósan ott van. Nem hiszem, és az SZDSZ-ben sem tudok senkiről, aki hinné, hogy bármely párthoz fűződő viszonyunk befolyásolna bennünket abban, hogy részt veszünk-e vagy sem valamely tüntetésen. Valószínűleg a korábbi esetekben a veszély nem tűnt nagynak. Esetleg úgy gondoltuk, hogy a politikusok jelenléte túlértékel egy-egy undorító eseményt, és ettől kapnak események méltatlan médiafigyelmet. A Hollán Ernő utcában több SZDSZ-es politikus jelen volt, és senkit sem zavart, hogy Gyurcsány Ferenc is jelen volt. A honlap fenntartója nem volt jelen, ám mielőtt politikai magyarázatokat és spekulációkat olvasok, közlöm, hogy külföldön voltam. A feleségem jelen volt, de nem engem képviselt, hanem saját magát. Néha ennyire egyszerű. Ám elfogadom, hogy jogosak a spekulációk, jogos a hangos gondolkodás. Legfeljebb nem helytállóak a következtetések. 2008/04/22

Leó: A politika már csak olyan, hogy (Orbán ezt már régóta tudja) jelentős szerepet kapnak benne a jelzések - amelyeket mindenki dekódolhat magának. És e dekódolásért még csak nem is felelős senki - gondolhatnánk. Pedig mennyire nem így van! "Valószínűleg a korábbi esetekben a veszély nem tűnt nagynak." Valóban, én is így gondolom: - Nem tűnt nagynak - és pont ez az én gondom. És ebből látom, hogy hiába hívtam fel a figyelmet az olasz fasizmus kialakulására, útjára és módszereire a hatalom megszerzéséig. Pedig tanulságos lenne foglalkozni vele. 2008/04/23

Marosi Pál: Alább Eörsi Mátyás egykori (2007/04/14) közleményét olvashatják, melyben "meglehetősen méltatlan és kulturálatlan dolognak" tartja ha valaki más nevében ír a fórumra. Az elnökválasztáson hasonló dolog történt, más emberek nevében szavaztak, sőt több szavazat volt mint a jelenlévő szavazatra jogosultak száma. Akkor most az SzDSz-ben kulturálatlan emberek is vannak? A honlapja védelmében intézkedett Eörsi úr, az elnökválasztás tisztasága érdekében mit tett annak idején? "KÖZLEMÉNY Tisztelt Honlaplátogatók! S.B. - azt hittem, ok nélkül veti fel a honlap jövőjét, hiszen az nem függ új megbízatásomtól. A honlapra más veszély fenyeget. Az elmúlt napokban három olyan beírás érkezett a nevemben, amely nem tőlem származik. Techikailag mi sem egyszerűbb, mint beírni a nevem és az email-címem. Jelezni kívánom, hogy ezt meglehetősen méltatlan és kulturálatlan dolognak tartom, eszembe sem jutott, hogy ilyesmivel szemben is védekezni kell. Bizony kell. Megkeresem a honlap üzemeltetőjét, hogy milyen védelmet tud nyújtani. Amíg nem jelzem, hogy a védelem megvalósult, több hozzászólást nem írok, a nevemben írtakat kicenzúrázom. Köszönöm megértésüket: Eörsi Mátyás" 2008/04/27

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Tulajdonképpen örülnöm kéne, amikor ilyen elképesztő baromságokat dönt el a már teljesen szétesett is legitimáció nélküli kormányzat, mint kulturális adó kiterjesztése a bútrokra (pl. kanapé) és ruhaneműkre (pl. nyakkekndő). Ilyenkor tényleg nem tudom, hogy sirjak vayg nevessek. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez igaz. Néha az ember úgy érzi, hogy ez a Kész átverés show, és néhány perc múlva megjelenik Gyurcsány egy üveg pezsgővel, és mosolyogva azt mondja, na de kedves magyarok csak nem hittétel el, hogy ez komoly. Én egy nagy közgázdász zseni vagyok. 2004 már a Finantial Times is megirta ez. De nem ezt ők véresen komolyan gondolta. Egyszerűn dörzsöltem a szeme, amikor megjelent az egészségügyi zseni szakember Schwatz Tibor MSZP képviselő, és a kamerába halál komolyan azt mondta, hogy Teljesn normális, hogy az a kanapé amiről az ember a tévét néz az kulturális érték, és, hogy ezétz kulturális járulékot kell fizetni. Szóval örülnöm kéne amikor ilyenek törtánnek, mert így nem kell félnem, hogy az MSZP hirtelen el kezd száguldani a népszerüségi listán felfelé. Sőt így garantált a lefelé haladó irány (10 százalék a teljes lakosság, 18 százalék a biztos választóknál).. Hogy miért nem örülök mégsem. Mert én seretm Magyarországot, és nem hiszem el, hogy ilyen tahók kell vezessék ezt az országot. Ha mégis megszavazzák ezekt a járulékokat, minden ország bulvártévéjének a főcime lesz a magyar kormány. Ilyen szalgcimek lesznek. Brékin nyúz: Magyarországon a lakosok bugyiban ülnek a ksisámlin amikor a tévét nézik. Így próbálják elkerülni az új adónemeket. Hát tényleg ez kell emberek. Képviselő Úr. 10 évet álltak e barmok mellett, és Önök áálították vissza ezeknek a barmoknak a hitelét. 1994-ben szó szerint ezzel a szlogennel léptek bea koalicióba. Ezért Önök is felelősek. Ne is probálják ezt is az Orbánra kenni, mint a 100 napot. Egyszerűren végignéztrm a 2002 nyári öszi cimlapokat. Akár tetszike akár nem egyetlen biráló szót nem találta, de annál inkább takáltam olyanokat (Kunczétől, Öntöl, Magyar Bálinttól stb) ahol azt mondják, hogy milyen jó dolog a 200 napos osztogatás. A 2005 végi adóreformot (ÁFA csökkenés) pedig valóban bírálta a Kuncze. Azt mondta, hogy az SZDSZS ennél bátrabb csökkenést is elképzelhetőnek tartott volna. Szóval tünjenek már el a búsba, álljanak félre és lássák be, hogy Önök olyan mély szarba taszitották az országot, ahonnan Önök már nem húzhatják ki. Elvesztették minden erkölcsi alapukat ettől. 2008/04/27

Marosi Pál: Elment Horváth Agi, megszületett a megállapodás az Orvosi Kamara és az Egészségügyi Minisztérium. Dacpolitikájával ennek akadályozója volt. Remélem örökre eltűnik a politikából. 2008/04/29

Leó: Fájdalom, nekem sokkal rosszabb véleményem van erről. Nem hiszem, hogy Horváth a saját feje után ment volna; inkább pártjának politikáját hajtotta végre (azt is rosszul, teszem hozzá, de ez a kisebbik baj.) Nagyobb baj az, hogy ez a politika hibás volt! Hibás, mert a politikai realitásokat nem véve figyelembe, kizárólag saját elképzeléseiket akarták áterőltetni a társadalmon. És amikor ez nem ment, megsértődtek. Politikusoknál ez a viselkedés szakmai hiba - és kevés ennél elmarasztalóbbat lehet leírni pártról, politikusról egyaránt. "Mentségként" azt lehet csupán felhozni, hogy belső problémáik miatt (az egyenlő erejű mindkét fél a másik felé akarta megmutatni, mennyire elkötelezett) kényszerültek erre a pályára - de ez nem mentség, hanem még súlyosabb hiba. 2008/04/30

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Most már tényleg a Magyar Részvénytársaságról és nem Magyar Koztársaságról beszélhetünk, ugyanis nem kormánya hanem Felügyelő Bizottsága van. Az FG elnöke Gyurcsány Ferenc tagjai pedig a Motim Zrt vezetői. 2008/04/30

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Egy történet, két mesélőtől. Valahogy nem ugyanarról szól mégsem. Kedves Dobrev Klára, miért kell hencegni és nagyképüsködni, amikor csak egyszerűen hallgatni is lehetne.Még a közmondás szerint is bölcs marad, aki tudja, hogy mikor kell csöndben maradni. ::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::: Index.hu interjú Dobrev Klárával (részlet) Riporter:Kedvenc ellenzéki politikusa? Válasz: Nagyon sok ellenzéki politikust nagyra tartok. Dávid Ibolyával és Herényi Károllyal például kifejezetten jó a viszony. Konstruktív a kapcsolat Rogán Antallal, az V. kerület polgármesterével, sokat segített a mellrákellenes program megvalósulásában. Navracsics Tibor még régebben volt nálunk vacsorázni is. Egy egyetemen tanítunk. (http://index.hu/politika/belfold/dklara9462/) Válaszként Navracsics blogjában beszámol erről az ominóus vacsoráról. Külön kiemeli, hogy magától eszébe nem jutott volna leírni a történetet, de hamár Dobrev Klára ezzel nagyképüsködik, akkor legyen teljes a történet. :::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::: Egy vacsora története Az igazat megvallva, egy kicsit hízeleg a hiúságomnak, hogy Dobrev Klára szerény személyemmel takarózva próbálja férje erősen gyengélkedő hitelességét és népszerűtlenségét javítani. Bár részletesen nem meséli el, hivatkozik egy vacsorára, ahol én voltam a vendég, mintegy jelezve, hogy a férje korántsem szalonképtelen. Pedig igen, kedves Klára. Szalonképtelen. És erről első alkalommal éppen akkor győződtem meg, amikor ott jártam. Most már - ha előrántották a feledés homályából - érdemes elmesélni a történetet. 2003 elején keresett meg egykori hallgatóm, Szigetvári Viktor - aki csak TDK-dolgozatot írt hozzám - hogy Gyurcsány Ferenc, Medgyessy Péter miniszterelnök tanácsadója szeretne találkozni velem, Orbán Viktor kabinetfőnökével. Azt üzente, ha nem bánom, vendégül látnak egy vacsorára, hogy beszélgessünk és megismerkedjünk egymással. Gyurcsány Ferencet akkor már sokan emlegették úgy, mint a jövő MSZP-jének vezető politikusát, ezért aztán kíváncsi voltam rá, és igent mondtam a meghívásra. Amikor megérkeztem, Gyurcsány közölte, hogy a találkozónak semmilyen konkrét célja nincs, pusztán abnormálisnak tartja, hogy a kormány és a legnagyobb ellenzéki párt háttéremberei között még minimális beszélő viszony sincs, ezért jó lenne, ha megismerkednénk, hogy amennyiben valami történik, és a másik oldallal fel kell venni a kapcsolatot, tudjunk kihez fordulni. Ezzel a céllal egyetértettem - örültem is neki, hogy konkrét ügybe nem akarnak belehúzni - majd megkezdődött a beszélgetés. Az este általános belpolitikai csevegéssel indult, azonban ahogyan haladtunk előre, Gyurcsány mindinkább elveszítette önuralmát, és egyre kevésbé viselkedett házigazdához méltóan. A dialógus monológgá kezdett válni, a támadó hangnemben feltett - azóta már a parlamentből mindenki számára ismert - számonkérő kérdések egyre gyakoribbak és agresszívebbek lettek. A hangulat kínossá vált. Különösen akkor, amikor - akkoriban még szokatlan, azóta már tőle megszokott módon - "leszélsőjobboldalizta" a Fideszt. Ekkor jeleztem neki, hogy házigazdához méltatlannak tartom a viselkedését és kikérem magamnak. Dobrev Klára közbelépett, és igazi háziasszonyhoz méltóan próbálta csitítani férjét és oldani a kialakult rendkívül kínos hangulatot. Ezt követően - érthető okokból - viszonylag hamar véget is ért az este. Hát, így történt. Legközelebb én Gyurcsány Ferenccel már csak akkor találkoztam - akkor is csupán üdvözöltük egymást -, amikor Orbán Viktort kísértem el 2005 nyarán kettejük vitájára a parlamentbe. Viszont amikor 2004 őszén Gyurcsány miniszterelnök lett, eszembe jutott az az este. Ugyanazokat a személyiségjegyeket látom azóta rajta miniszterelnökként, amelyeket akkor, azon az estén. Ahogyan házigazdának méltatlan volt, ugyanúgy méltatlan miniszterelnöknek is. (http://jobbklikk.hu/index.php?Cikk=240) 2008/05/06

Leó: Nekem ez a "nagyképűsködni" kifejezés tetszik. Szóval a min. eln. felesége "nagyképűsködik", ha egy ellenzéki politikussal való találkozásáról beszél? Nincs itt némi aránytévesztés, kedves Piszkos Alfréd? Ez még akkor is erős lenne, ha nem tudnánk: Navracsics azért "valaki", mert Orbán oda tette, ahol van. Ha Orbán eltávolítja, még a kapufélfa se sír utána - azaz Navracsics önmagában egy senki. Úgy bizony. De nem Navracsics eme "szerény" írása kedvéért léptem be a honlapra. *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** Immár egy hete, hogy az SzDSz kilépett a kormánykoalicióból. Ez, akárhogyan nézzük is, jelentős változás a párt életében. Olyan jelentős változás, hogy hatásáról, a lépés mérlegeléséről még korai is lenne elmélkedni - ha nem előzte volna meg hosszas előjáték. Mivel azonban az események úgy zajlottak le, ahogyan, azt hiszem, nem megalapozatlan, ha némely kívánságokkal állok elő. Egy párt ugyanis mindig valamely politikai célért (célokért) kűzd, képviseli a társadalom valamely csoportját, képvisel egy ideológiát és - bármily meglepő - felelősségel tartozik az ország helyzetének alakulásáért is. A párt helyzete tehát fontos, és fontos az is, az ország sorsába miként szól bele; a dolog persze visszafelé is működik, hiszen az ország (politikai, gazdasági) helyzetének alakulása visszahat(hat) a párt helyzetére is. Igen, mint már máskor is írtam, a függvény többváltozós. Azt hiszem tehát nem indokolatlan, ha úgy gondolom, a párt - konkrétan, mivel amúgy is fenntart egy honlapot, felteszem kommunikációs célokra - egy vezető politikusa megfogalmazná, milyen célok is vezették a pártot fentebb idézett fontos döntésük meghozatalára. Elmondaná, e lépésüktől milyen és miért éppen ilyen hatást várnak az országra (most, az adott politikai helyzetben!), és hogyan vélekednek, e politikai helyzetben a lépésük nyomán előállott változás hogyan, és miért éppen úgy fog hatni pártjukra? Milyen viselkedésben gondolkoznak az eljövendő időben? E viselkedés mennyiben és miért használ az országnak/pártjuknak? Május van, a közeljövőben elkezdődik a jövő év költségvetésének összeállítása - milyen módon és céllal terveznek e munkában részt venni? És persze, örömmel venném, ha megismerném a párt véleményét arról is: miért gondolják azt, hogy az ország életébe való beleszólásuk esélye nőtt a kormányból való kilépéssel? (Nem tudok szabadulni egy földhözragadt gondolatomtól: Hogyan fogják elérni azt, hogy a TV-kuratóriumban megkapják a Fidesztől az SzDSz-t, mint ellenzéki pártot illető helyet? És átadják az SzDSz helyét az MSZP-nek, hiszen a kuratórium fele a kormányt illeti?!) Remélem, világos: nem a kuratóriumot tartom az ország előtt álló legnagyobb gondnak (bár sokkal fontosabbnak tartom, mint a szocialista - liberális politikusok), de rá akarok világítani kérdésemre: - Hogyan fog működni az SzDSz a mindennapi életben? És persze: - Miért volt előnyös felmondani a koaliciót? Mi használna jobban a pártnak is, az országnak is: az újra felálló koalició, vagy a jelenlegi, a (szélső)jobb malmára vizet hajtó politika? Rövidebben is fogalmazhatnék: - Hogyan tovább? (De a "hogyan" alatt most nem lózungokat értek!) Nem alaptalan e kérdésem feltevése: érdekelne (noha megfogadtam, hogy ezt az ügyet nem emlegetem többet), mi volt az SzDSz jövőképe akkor, amikor a NATO ellen aktívan fellépő, politikailag elkötelezett Sólyomot elnökké tették? Persze, az sem érdekel, mire gondoltak akkor; most az érdekel: Most is rendelkeznek jövőképpel és az éppen olyan alapos és messzenézően átgondolt, mint a példában szereplő? Mi az? 2008/05/07

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Mi nem világos a történetből. Dobrev Klára ad egy hosszú interjút az Indexnek, ahol többek között azt mondja, hogy ők remek kapcsolatot tartanak az ellenzékkel, pl. Navracsics már vacsorázott is náluk. navracsics ezt olvasva ugy gondolta, hogy ez igy nagyon Jereváni rádiós történet, és blogjában elmeséli, hogy miként is zajlott az az ominózus vacsora. Egyrészt 2003-ban volt amikor Gyurcsány még csak álmodott, hogy egyszer ha felnő miniszterelnök lesz. Meghivja vacsorára az ellenzék vezetőjének kabinetfőnökét, és utána teéjesen elfelejtkezve a házigazda szerpéről ocsárolja a vendég pártját, majd még le is fasisztázza őket. A vendég erre szépen hazamegy, és gondol amit gondol, de szépen elfelejti a egészet. Nem is hozta volna elő (nem mellesleg nincs is rá szükség, mert Gyurcsány azóta számtalan jelét annak, hogy tahó és nem tud viselkedni), de ha már a miniszterlnők felesége ezzel kiván takarózni, hogy milyen szalonképes a legkevesebb, hogy elmeséli miként is zajlott az az ominózus vacsora. Más A napokban van a 2007-es év adobevallásának határideje. Szerintem a napokban jó néhány ezer (seteleg tizezer) ember szentségel, mert rájön a nagy turpisságra, mármint arra, hogy magyarországon 2007 eleje óta valójában 3 sávos adórendszer van. Amit nem mellesleg a NAGY ADÓCSÖKKENTŐ SZADESZ IS MEGSZAVAZOTT. Hogy miről is van szó. Arról a bizonyos 4 százalékos különadónak elnevezett fogalomról, amit azoknak kell fizetni akik 6,7 millio felett keresnek évente. Milyen jól hangzik. Különadó. Pedig valojában azt jelenti, hogy 6.7 millió felett az adókulcs 36+4=40 százalék. Vagyis Magyarországon 3 sávos az adózás. Csak akkor minek ezt letagadni, és azt mondani, hogy 2 sávos. Hogy arról ne beszéáljek, hogy a SZDSZ retorikájában kibaszottul zajos volt agy sávos adózás bevezeteésről, de szó nélkül megszavazta a 4 százalékos különadót, mert az ugyebár más. A helyzett egyébként igy sokkal rosszabb. Ugyanis az érintett emberek nagy része nem is hallott erről, és ami még rosszab nagy valószinüséggel a legtöbbjüknek év közben nem is vonták lea különadó előleget, és csak most május 20 előtt néhány nappal jönnek rá, hogy be kell fizessenek több tizerer forint különadót, egy az APEH által fenntartott teljesen más számú számlára. Az adóbevallás is nehezen kezeli a dolgot. A fönökömnek ugy jött össze a különadóba esés, hogy tanszékvezetőként más egyetemekre sürün hivják mindeféle bizottságokra, amiért szakértői díjat fizetnek. Értelemszerűen az adóeleőleget a 36 százalékos kulccsal fizetik, igy most döbbenten vette tudomásul, jhogy 70 eFt kell különadóként meg befizesse. A nyomtatvány külön sorban kezeli a két adót (hagyományos SZJA és különadó), és a faeamuci helyzett áll elő, hogy visszakap 1600 Ft SZJA-t, de mellette külön csekken befizet 70 eFt különadót. A hulye szoftver még azt sem engedi, hogy eleve a kettő különbözetét fizesse be, mert az APEH két különálló számlát tart fennt, hogy azt a látszatot keltsék, hogy 2 sávo az adó, és nem három. Nem beszélve, hogy sok embernek bizony nehezére esik majd a különadót befizetni, mert nem számított rá. Sőt megkockáztatom nem is tudott róla. 2008/05/15

Leó: Nem gondoltam volna, hogy Fidesz-berkekben ennyire megbocsáthatatlan az, hogyha valaki évekkel ezelőtt az akkor még sehol sem jegyzett Gyurcsánnyal eltöltött egy estét. Nem gondoltam volna, hogy Navracsics ennyire senki a Fideszben, hogy nem vállalhat el egy ilyen vacsorát, és magyarázkodni kényszerül. Nem gondoltam volna, hagy bármelyik parlamenti párt frakcióvezetője képes egy évekkel ezelőtti esemény házigazdáját egyáltalán minősíteni - így pedig, ezt főleg nem. (V.ö. Gyurcsány egy tahó. ) És nem gondolnám, hogy Dobrev Klára egy pillanatig is azt hinné, hogy férje népszerűsége javítható Navracsiccsal töltött estére való hivatkozással. És nem gondoltam volna, hogy egy ú.n. társasági hír ennyire megrázza Piszkos Alfrédet. Miért mondjuk azt, hogy egykulcsos adózást akarunk, amikor ez legjobb esetben is csúsztatás? Teljesen nyilvánvaló, hogy csak egy ici-picivel bonyolultabb a több sáv, mint az egy - főleg, ha van rá szoftver. Miért nem valljuk be: adócsökkentést akarunk!? (Ha már annyira csípi szemünket a hazugság.) Ezek után: Naná, hogy jobb kevesebb adót fizetni, mint többet - ez OK. DE az azért aligha lehet vitás, hogy a 6,7 millió fölötti jövedelmek megadóztatása nem dönti nyomorba az érintetteket? De mindez bagatell - ami igazán fáj Piszkos Alfrédtől, az a következő: "... legtöbbjüknek év közben nem is vonták le a különadó előleget." Ez a mondat kb. azt jelenti, hogy a bérelszámolók ( a "legtöbb", mint Piszkos Alfréd írja) nem ismerik az adótörvényeket, sőt, a rendelkezésükre álló szoftvereket szándékosan hibásan kezelik. Az, hogy valaki több helyen veszi fel éves jövedelmét, aligha jellemző általánosság! De ennél is rosszabb: ha valakinek ilyen jövedelem mellett gondot jelent 70 000 Ft befizetése. Nem öröm egy váratlan fizetési kötelezettség, ez így van - de én szégyelném bevallani, ha gondot okozna. 2008/05/16

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Továbbra sem érti a lényeget. Elemi udvariasság szabálya, hogy ha valaki meghiv valakit vacsorára nem sértegeti az illetőt. De Gyurcsány az sem tudja mi az udvariasság. Ennek azota is számos tanujelét adta. Sztem Ön is meg lenne sértődve (joggal) ha egyszer meghívnám vacsorára, és semmi mást tennék mind sértegetném aqmi Ön számára fontos. Az elemi udvariasság. Lehet, hogy nem hallott róla ? Navracsics nem magyarázkodott, hanem pontosított. És azt is csak azután, hogy valaki csúsztatott. Természetesen nem izgatott fel annyira a hír, hogy nem tudok aludni. Valszeg Navracsist sem. Én is csak adomaként hoztam elő. Az adózás. Akár tetszik akár nem ez az SZDSZ kedvenc témája. Tudja: Több SZDSZ, kvesebb adó. A választási küzdelemben, még törvényt is elfogadtak róla. Ön is itt verte a szöveet, hogy mennyivel több fizetést kapott, amikor valóban néhány eerrel csökkentették az adót. Mindenki emlékszik a Gyurcsány spotra, amiko a luxuslimuzin hátsó ülésén magyarázza, hogy két dologra büszke: a babakötvényre és az adócsökkentésre. Mi vagyunk az adócsökkentés kormánya. Na igen eljött a gyözelem napja, és tenni kellett valamit. Pl betömni a lyukat ami a meggondolatlan ÉFA csökkntés okozott. Én nem azt mondtam, hogy helyes vagy helytelen a többsávos adózás. Moost nagy sláger egy kulcsos adózás, magam sem tudom megitélni, hogy helyes vagy sem. Az viszont tény, hogy jelenleg érdekes módon ahol bevezették működik. Legalábbis egyenlőre. Azt még senki nem tudja, hogy nem durran szét később mint egy lufi. Nem s erről beszélek. Hanem a hazugságról. Ne mondjuk, hogy két sévos az adónk, ha valójába trükkösen három lett. És egy párt ne höbörögjön az egy kulcsos adórol, ha szemrebbenés nélkül megszavazza a harmadikat ilyen ostobán. Lehet, hogy Önnek nem életszerű, hogy valaki több helyről kap egy év során jövedelmet, de ez az egyetmeken pl. igenis általános. És nem kevés lézszámú embert érint és nem is gazdagok. Egy professzor havi fizetése jelenleg brutto 430000 Ft, amire a többségüknél rátevődik még havi 100000 Ft nagydiktori potlék. Ebből röhögve elérik az évi 6,7 millio közeli állapotot,pedig valojában mintegy 1000-1200 EUR keresnek netto. Annyit amennyit egy nyugati tanársegéd. Magam is (docensként) de mások is kb évente még néhányszázere forint különjövedelmünk van, amit akkor kapunk, a mikor elutazunk más egyetemre egy doktori védésre, vagy más bírálatra. Ezt viszont nem az alapmunkáltatónk fizeti, hanem ahová megyünk. Igy ott vonják le a 36 százalékos adóelőleget. tehát nem az a baj, hogy nem tudják kezelni a szoftvert, hanem az, hogy nem tudhatják, hogy átlépjük, és ha igen, mennyivel a 6,7 millios határt. Azt csak a sajá munkáltató tudja levonni, és a jogszabály szerint negyedévente kel azt is csak tegye. Ha a kormány tisztességes lett volna és bejelenti, hogy 3 sávos az dozás, és 6,7 millio felett a kulcs 40 százalékos,akkor mindez nincs Ha Ön szerint az, hogy ma egy egyetemi tanár nem is kivánom mondani hány év tanulás után sokat keres ha a jövedelme mintegy netto 250-300 ezer forint nem tudok Önnel vitatkozni. Viszont akkor kérdem, hogy miét nem azon háborodik fel, hogy az államigagatásban 20 30 oldalas senki áltl el nem olvasott tanuémányokért milliós szakértői dijakat fizetnek. Érdekes modon Ön azon merengett, hogy mi lesz a kuratóriumokkal, és ott hogyan osztják el a helyekt az SZDSZ kilépése után. Nem ez a lényeges, hanem az, hogy mi lesz az állami cégek felügyelőbizottsági tagjaival. Ott van a nagy dohány. Semmi munka és havi 500000-1.5 millio Ft. Proletár szemlélet volt, ahogy minósitette, hogy dögöljön meg aki 6,7 milliot keres. És igenis gondot okozhat valakinek, hogy váratlanul egy mocsok hazugság miatt (hogy a kormány nem meri beválallni, hogy háromkulcsos az adó), egyik naprol a másikra többtizer forintot kell kifizetni. Mint mondtam ezek azért nem olyan nagy jövedelmek még zér, hogy csak ugy megtakaritsál. Sőt. Amugy a rendszert baromsága miatt kritizáltam. Mi az ha nem baromság, hogy az APEH visszautal neked egyik számlárol 2-3 ezer forintot, a másik számlára meg Te fizessél néhány tizezret A pénz mozgatása nagyon sok pénzbe kerül. Egy ilyen tranzakcion legalább 1000 forint veszteség keletkezik. Egy adozonál. A társadalmi igazságosság pedig a szegényt és gazdagaot is egyaránt kell védje. Nem utolsosorban itt olyan emberek jövedelmeiről van szó akik nem csalnak, mint a minimálbéren bejelentett Mercedessel furikázó derék vállalkozok. Végezetül mi az én véleményen az adósávokrol. Ha ennyire kivéncsi szerintem 3 sávos kéne legyen. Másfél milloig 10, utána 5 millioig mondjuk 20, és a fölött 30 százalék. Két fajta adókedvezményt tartanék. Családi, és életbiztositási adókedvezményt. Azt a kettőt, amit gyakorlatilag ez a kormány megszüntett. Az életbitositási kedvezménynél ez azért sérelmes, mert az SZDSZ azota is szajkozza, hogy támogatni kell az öngondoskodást, de közben 3,9 millio felett megszüntette az adókedvezményt, ami még mindig átlagfizetésnek fele meg. 2008/05/17

Marosi Pál: Eörsi úr! Tekintve, hogy az SzDSz 1%-on áll, mikor kezdenek el riogatni a fasiszta veszéllyel, hogy visszaszerezzék támogatottságukat? 2008/05/17

Leó: Abban, kedves Piszkos Alfréd, hogy nem értem a lényeget, úgy tűnik, nem vagyok egyedül. Azt ugyanis, hogyan zajlott le az a bizonyos összejövetel, egyikünk sem tudja; azt tudjuk csupán, mit mond ma (ismétlem: ma) erről Navracsics. Erről alkotott véleményemet akartam kifejezni az "...egyetlen parlamenti frakcióvezetőtől sem vártam volna el ..." kitétellel. És ha ez túlságosan burkolt fogalmazás, sajnálom - kb. azt jelenti, hogy az én, jólneveltségről alkotott véleményem szerint az ember nem (évek múltán pedig különösen nem) mond nyilvános bírálatot (különösen: ellenőrizhetetlen bírálatot) vendéglátásról. De az én "gyerekszobám ablaka" úgy látszik, máshova nyílott, mint Navracsicsé. Ennek fényében ért (bevallom: kellemetlen) meglepetésként az Ön, a hírre megnyilvánuló reakciója. Az adózás nyilvánvalóan komolyabb téma - és fájdalom, ismét szemrehányást kell Önnek tennem. Igyekszem tömören fogalmazni, de azt hiszem, ez nem megy az érthetőség rovására, noha meglehet, hogy a megértés némi figyelmet kíván. NEM írtam azt, hogy nem lehet több helyről jövedelme az embernek - külön kiemeltem a "legtöbb" jelzőt; ez azért talán gondolatiságot is jelentett, nem? Továbbá: véletlenül sem tartottam soknak azt, ha egy professzor éves jövedelme meghaladja az évi 6,7 millió forintot. Az Ön adataival számolva: a szinten felüli 4% adótöbblet 70 000 Ft. Ezek szerint a limiten felül keresett 1 750 000 Ft-ot, éves jövedelme tehát 8 450 000 Ft volt. Erről egy valamit állítottam, és e mellett véleményem is van. Amit állítottam: 70 000 Ft kifizetése nem rázhatja meg egy ilyen jövedelmű ember gazdasági helyzetét, viszont egy ilyen kötelezettség váratlan megjelenése nagyn bosszantja. Talán lazítom az írást, ha elmondok egy történetet: Az én cégemnél egyszer - évekkel ezelőtt, amikor 70 000 Ft nagyobb pénz volt - a prémiumkiírás téves értelmezése következtében a főkönyvelőnk a neki járónál 70 000 Ft-tal többet kapott. (Nem hiszem ma sem, hogy ebben ártatlan volt, de egyrészt nem bizonyítható, másrészt ma már nem is érdekes.) A dolog kiderült, két nappal később világos lett: ezt a pénzt vissza kell fizetni. Főkönyvelőnk kérte, hogy 10 hónap alatt, részletekben fizethesse vissza. És én egészen komolyan vetettem fel: alkalmas cégünk főkönyvelőjének az, aki 70 000 Ft-ot nem tud két nap múlva visszafizetni? Itt jogi probléma nem állott fenn - de én ezt emberi alkalmasságnak fogtam fel. Talán, kedves Piszkos Alfréd, ebből két dolgot meglát: a 70 000 Ft - pont értéke miatt - engem nagyon megfogott, és az én szememben emberi oldala is van a dolognak - egy vezetőtől elvárható viselkedés. (Lehet, hogy túlságosan konzervatívnak tart - ez van.) Ami viszont különösen rosszul esett: a nyilvánvaló félremagyarázás! Mindezt egy olyan ügyben, amelyre kifejezetten "haklis" vagyok. Soha, véletlenül sem írtam azt, hogy professzora túl van fizetve. (Hogy ne legyek félreérthető: egy egyetemi professzor számára nem sokallok 8 450 000 Ft éves jövedelmet. ) Ha ismét letérhetek a fővonalról: sokszor és sok mindenben nem értek egyet Sólyommal; ezen kívül nem vagyok képes kellőképpen értékelni a főbírő Losonci tetteit, munkáját. De jólesőn vettem tudomásul, hogy Sólyom nem fogja ismét jelölni. És tudja miért, kedves Piszkos Alfréd? Losonci azon álláspontjáért, melyben folyamatosan azt hangoztatta: a bírók milyen keveset keresnek úniós társaikhoz képest. Mert Magyarországon mindenki - a bíró, az egyetemi tanár, az ápolónő, a mérnök, a parkettázó - keveset keres úniós társához képest! És most csatlakozom a vezetői viselkedéshez: sem a főbíró, sem a professzor - épp azért, mert magasszintű vezető - nem jajonghat azon, hogy milyen alacsony a jövedelme. Tehát, a félreérthetőség elkerülésére: nem sokallom sem a professzor, sem a bíró (sem az ápolónő, sem a mérnök, sem a parkettázó) jövedelmét, ilyet véletlenül se írok le; de morálisan elfogadhatalannak tartom, hogy egy társadalmi szinten felüliek ilyen primitív érvrendszert hangoztassanak. Még akkor is, ha tételesen igaz az, amit mondanak. Nem értünk egyet a kuratóriumok megitélésében sem. Sokkal, de sokkal nagyobb politikai súlyuk annál, hogysem félvállról vehessük őket. Nem véletlenül jött a politikai sorrendben a párttitkár után az agitprop. titkár! És Orbán se véletlenül ment bele abba a rosszízű játszmába Csurkával! Meg a TV, meg a Rádió elnöki posztjáért folyó harc! De ha földközelibb történetet akar: nem véletlenül igyekeznek Fiala műsorát sem lehetetlenné tenni. A propaganda: a politikai harc egyik legfontosabb eszköze - és én nagyon kíváncsi vagyok a kuratóriumkérdés megoldására. Annyi biztos: a Fidesz nem kezdte azzal, hogy: üdvözlünk SzDSz az ellenzék oldalán; tessék, itt van a nektek törvény szerint járó hely. 2008/05/18

Leó: Na, Lomnicit elneveztem Losoncinak. Egy hiba mindig bosszantó - akkor pedig, ha ezzel alkalmat adunk arra, hogy helyreigazítás címén egész mondandónkat lehessen elvetni, különösen az. Sajnálom a tévesztést. 2008/05/18

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Annyi biztos, hogy Gyurcsány nem kezdte azzal, hogy ime itt az új kormányom, és erre kérek bizalmat az országgyűléstől. Ha ez megtorténik, akkor ujra lehet a médiakuratóriumok szerkezetét osztani. Ha ez nem történuik, meg akkor akár tetstszik akátr nem a 2006 június kormányszavazás és kormanypárti-ellenzéki eloszlás a mérvadó. Még akkor is ha Kóka szeint ők már ellenzékben vannak. Az adóról nem akarok többet vitázni. Az elv a lényeg. Adóelőleget év közben kell vonni. És akkor is lehet megrenditő 70000 ft, ha Ön szerint nem az. Pl ugy, hogy fönököm jövedelmét több mint 100000 Ft, havi részlet terheli. Igy akár elhiszi, akár nem gondot okozott a hirtelen kifizetés, amire nem számított. Én adtam neki kölcsön. És a lényeg, hogy a kormány azota is hazudik. Most is váltig állitják, hogy kétsávos a magyar adórendszer. Pedig nem az. És most nem azt kritizálom, hogy miért kettő vagy három, hanem azt, hogy amit mondanak az hazugság. Már megint hazugság. Pedig ugyebár Öszöd óta már nem hazudunk. 2008/05/19

Kics i Vagyok: Azt hiszem még is csak jo hogy Gruzia felvétele mellett nem állt ki jobban a NATO többsége.Azt hogy a gruzok kezdték senki sem vitathatja, az olimpia elsö napján. Végigkisértem a CNN-n az eseményket. A csucspont az volt mikor a gruz elnök a CNN-ben mosolyogva mesélte el, hogy látta amint az emberek pánik szerüen menekültek az orosz repülök megjelenésekeor. Másnap meg ö hasalt a földre totál pánikban testöreivel a nyakában amikor egy gép elhuzott a fejük feletett. Ezt azért irom le mert az Ön érvelésében a kulcsszerepet ad a gruz elnöknek. Ön szerint mi a különbség a koszovoiak elszakadása és az abházok szándéka között? Miért jogos az egyik és miért nem a másik? Ezt igazán senki sem érti. 2008/08/31