Elvi kérdésekben teljes egyetértés

Felszállt a köd. Orbán Viktor, az ellenzék vezére tehát nem egyebet, azt mondta Strasbourgban, hogy „Európai Uniónak világossá tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból sem a hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak”. Érdekes szemantikai eltérés, hogy Orbán Viktor személyes honlapján keményebb a szöveg. Ott az szerepel, hogy „A Fidesz elnöke szerint az Európai Uniónak nem szabad segítséget nyújtania hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányoknak”. A Fidesz képviselői, és személyesen Orbán Viktor is csodálkozva tárják szét a kezüket: Ki beszél itt pénzmegvonásról? Hol lehet a beszédben bármilyen utalást találni pénzről, támogatásmegvonásról? Ismét a kormánypártok rágalomhadjáratával kell Orbán Viktornak megküzdenie.

Néhány kérdést érdemes górcső alá tennünk: Nyújt-e az EU támogatást bármelyik kormánynak, vagy csak a tagállamoknak, az egyes országoknak nyújt támogatást? A válasz egyértelmű és nem is vitatott. Az egyik kereskedelmi rádió műsorában Firtl Mátyás, az Európai ügyekkel bizottságának KDNP-s alelnöke maga kezdte úgy a beszélgetést, hogy az EU nem nyújt semmilyen segítséget semmilyen kormánynak, hanem csak tagállamoknak. Úgy is van! Az Európai Unió által nyújtott segédkézről a kormányok tárgyalnak, ám a segítő kezet már az ország egésze kapja. Ha okvetetlenkedni szeretnénk, már itt fel lehetett volna a kérdést tenni Orbán Viktornak, hogy miként különbözteti meg a hazug kormánynak és az igazmondó országnak nyújtandó segédkezet. Pedig nem lett volna rossz kérdés: Ha az EU nem segíti a kormányt, hogyan segítse az országot?

Orbán Viktor beszéde után vita robbant ki Magyarországon arról, hogy mi is a beszéd helyes értelmezése. Szerény személyem, és sokan mások is úgy értelmezték Orbán Viktor szavait, hogy a támogatások megvonására tett javaslatot. Amikor Áder János az egyik TV reggeli műsorában visszakérdezett, hol található az inkriminált mondatban bármilyen utalás pénz, vagy más támogatás megvonására, a neves műsorvezető megvonta a vállát, hogy valóban, sehol, tehát Orbán Viktor mondataiból nem következik az általunk megfogalmazott kritika. Dehogynem. Ugye, nem kell bemutatnunk Orbán Viktort mint a kettős beszéd mesterét?

Ahhoz, hogy Orbán Viktor beszédének a valódi értelmét megfejthessük, ismernünk kell az Európai Unió és Magyarország kapcsolatát. Ez a kapcsolatrendszer rendkívül összetett, és az állami élet széles területeire terjed ki. Ebben a kapcsolatrendszerben beszélhetünk együttműködésről, adatszolgáltatásról, és sok más egyébről, de segítségről, segédkéz nyújtásáról nem beszélhetünk. Egyetlen egy valamit kivéve! Az Európai Unió 2007-2012 pénzügyi perspektívája értelmében Magyarország 8 ezer Milliárd forintot meghaladó strukturális, kohéziós és mezőgazdasági támogatást fog kapni. Ez bizony segítség, nem is akármilyen! Erről el lehet mondani, hogy igen, az Európai Unió segítő kezet nyújt Magyarországnak. Egyéb segítségről én bizony nem tudok. Ám lehet, hogy nem vagyok kellőképpen felkészült, éppen ezért szerettem volna Orbán Viktornak az Országgyűlés Európai ügyek bizottsága ülését felajánlani, hogy a szakbizottság előtt nyissa fel szemünket, a 8 ezer Milliárd Forinton kívül milyen segítséget kapunk még, amit meg lehetne vonni? Az említett rádióműsorban Firtl alelnök sem tudott a pénztámogatáson túl semmit megemlíteni, csak azt hajtogatta, hogy nem is csoda, liberálisként nem jut eszembe más, mint a pénz, holott van az életben más fontos dolog is. Liberálisként én pedig ezt helyben is hagyom, csak visszakérdezek: Mi az a más, a pénzen kívül, amit az EU megvonhatna? Mert én nem tudok semmi ilyenről. Holott kétségtelen, van még keresztényi szeretet is, ám erre, mint politikai kategóriára liberálisként nem szoktam gondolni, ám jóhiszeműen kételkedem abban, hogy Orbán Viktor a keresztényi szeretet Magyarországtól való megvonását javasolta volna az EU-nak.

Hazaérkezését követően Orbán Viktor a közszolgálati TV-ben már nagyobb fantáziáról tett tanúbizonyságot, mint kollegái. Érezhette, hogy kevés lesz annyit állítani, hogy pénzmegvonásról nem volt szó a beszédében, azt is meg kellett mondania, hogy milyen segítő kéz megvonására gondolt. „Arra gondolok, hogy a magyar kormány több alkalommal nyilvánvalóan hamis, valótlan adatokat közölt a magyar gazdaság állapotáról az Európai Unióval” – fejtette ki. Most persze emlékeztethetnék a két éves költségvetésre, melynek egyedüli célja az volt, hogy költségvetést se kelljen készíteni a választások előtt, emlékeztethetnék az autópálya-építések anyagi forrásainak kivonására a közpénzek ellenőrzése alól, de nem ezt teszem. Az első Gyurcsány-kormány is megpróbálkozott egy hasonló trükkel, a PPP konstrukcióban épített autópálya-építés költségeit nem kívánta a folyó év költségvetési kiadásai között szerepeltetni. A kísérlet azonnal megbukott. Az EU – nagyon helyesen – ragaszkodott ahhoz, hogy ezek a kiadások szerepeljenek a költségvetés kiadási oldalán, igen nagymértékben megnövelve ezzel a költségvetés éves hiányát. Lehet mondani tehát, hogy az EU segédkezet nyújtott volna Magyarországnak, vagy akár a magyar kormánynak? Ellenkezőleg, az EU kifejezetten határozottan és keményen lépett fel, segédkezet a legcsekélyebb mértékben sem nyújtva. És amikor a költségvetés hiányának a mértékére is fény derült, az Európai Bizottság ésszerű határidőt nyújtott a konvergencia-terv benyújtására, világossá téve azt is, hogy sikertelenség esetén szankcióval kell Magyarországnak számolnia. Ez lenne tehát az elvtelen segítségnyújtás? Aligha. Az Orbán Viktor által személyesen felhozott példa nem alkalmas annak illusztrálására, hogy milyen segítségnyújtás megvonására szólította fel az EU-t. Érdemes tovább gondolkodnia, mert ha nem jut eszébe jobb ötlet, a kissé bizalmatlan szemlélő kénytelen lesz továbbra is azt hinni, Orbán Viktor valóban a pénzügyi támogatás megvonását javasolta, egyéb megvonható támogatás híján.

A strasbourgi árulás körül kialakult vitában teljességgel elsikkadt Orbán Viktor berlini látogatása. Nagy kár érte! Holott Orbán Viktornak nem kisebb megtiszteltetésben volt része, fogadta őt Angela Merkel kancellár, még ha nem is ebben, hanem CDU elnöki minőségében is. Nem mindennapos dolog ám, hogy a német kancellár egy ellenzéki politikust fogadjon! Fontos dolgoknak kellett ott elhangozniuk! Érdemes ezúttal is alaposan odafigyelni Orbán Viktor szavaira.

Orbán Viktor a látogatást követően keveset mondott. A mindennél hitelesebb forrás (www.orbanviktor.hu) szerint azt ugyan mondta, hogy "mi nem magyar ügyekben hívunk döntőbírónak bárkit”, ami némelyest ellentmondani látszik a strasbourgi beszéd lényegével, de legyünk megértők, a strasbourgi és a berlini fellépés között egy teljes nap is eltelt, márpedig Liv Ulmanntól tudjuk, hogy a hosszú boldogság titka a rövid memória. A magyar közélet iránt érdeklődők persze kíváncsiak lennének arra is, vajon mi történhetett a Merkel-Orbán csúcstalálkozón?

Fájdalom, a lehető leghitelesebb források ezúttal teljes némaságba burkolóztak, mind a Fidesz, mind Orbán Viktor személyes honlapja csak beharangozza a látogatást, de arról, hogy ott mi történt, síri csend honol, mintha a találkozó létre sem jött volna.

Orbán Viktor magyar újságíróknak elmondta, hogy tájékoztatta Angela Merkelt a magyar belpolitikai helyzetről. Az MTI kérdésére válaszolva nem kívánta elárulni, miként reagált Merkel az általa elmondottakra, mondván, hogy "ez alapvető diplomáciai és viselkedésbeli normákat sértene". Mindenesetre hozzátette, hogy "elvi kérdésekben egyetértés van közöttünk".

Orbán Viktor régi motoros a magyar politikában, számos példa hozható fel arra, hogy Orbán Viktor részletesen tájékoztatta a sajtót megbeszéléseiről. Orbán Viktor, akiről tudnivaló, hogy még soha életében nem hazudott a magyar népnek, ezúttal valószínűleg igazat mondott. Amennyiben Angela Merkel sajnálkozását fejezte volna ki, hogy időhiányban nem tudott Árpád sávos zászlókkal övezve szónokolni, ezt Orbán Viktor minden valószínűség szerint nem hallgatta volna el. Ha Orbán Viktor a találkozóról csupán annyi pozitívumot tudott mondani, hogy elvi egyetértés van közöttük, akkor aligha járunk messze a valóságtól, ha azt feltételezzük, a találkozó óriási kudarc lehetett Orbán Viktor számára.

Elvi egyetértés van Orbán Viktor és közöttem is abban, hogy a béke jobb, mint a háború, a demokrácia jobb, mint a diktatúra és a jólét is jobb a szegénységnél. Személy szerint vitatnék egy olyan elvi egyetértést Merkel és Orbán között, hogy a kereszténydemokrácia jobb a liberalizmusnál, mert szerintem éppen fordítva áll a dolog, de örömmel nyugtázom, ha Merkel és Orbán ebben egyetértettek. Körülbelül ilyen kérdések körül lehet elvi egyetértést létrehozni.

A mögöttünk lévő 17 évből nem tudok felidézni egyetlen esetet sem, amikor Orbán Viktor „alapvető diplomáciai és viselkedésbeli normák” védelme okán nem tudott volna konkrétummal szolgálni. Orbán Viktor nyilatkozata arra utal, hogy az elvi egyetértés mellett semmilyen gyakorlati kérdésben nem volt egyetértés Angela Merkel és Orbán Viktor között. Ha lett volna egyetértés, akkor ezt magától Orbán Viktortól megtudtuk volna, miután ilyet tőle nem hallottunk, szinte bizonyosak lehetünk abban, hogy egészen egyszerűen nem volt miről beszámolnia. Vagy ami még valószínűbb, amiről beszámolhatott volna, arról jobbnak látta mélyen hallgatni, és diplomáciai kifogásokat keresni.

Csacsiság lenne azt hinni, pont Németországban ne tudnák, minek a szimbólumává vált az Árpád sávos lobogó. Hogy ne tudnák, a mostani demonstráció oka nem lehetett az őszödi beszéd, hiszen diplomatáik már tavasszal is jelentettek demonstrációkat, mint ahogyan élénken emlékeznek még a négy évvel ezelőtti hídfoglalásokra is. Ha valahol, Németországban nagyon is egyértelmű történelmi asszociációkra ad okot a „haza nem lehet ellenzékben” szöveg. Ha valahol, hát Németországban pontosan tudják, mekkora szükség van az államháztartás reformjára. Németországban is, hát még Magyarországon! A Bundeskanzlei-ben pontosan tudják, mit Orbán Viktor politikájának lényege Magyarországon. És nagyon nem értenek egyet vele.

Berlinben csak elvi egyetértés lehetett Merkel és Orbán között. Az MTI szerint a találkozó 40 percig tartott. 40 percen át nem lehet elvi kérdésekről egyetérteni. Nem lennék meglepődve, ha 10 perc elvi egyetértést követően Orbán Viktor fél órán keresztül súlyos fejmosást kapott volna Merkeltől, aki egy echte kereszténydemokrata politikus. Remélem, Orbán Viktor nem csak odafigyelt szavaira, hanem tanul is belőlük!

Eörsi Mátyás
Elnök, Európai ügyek bizottsága
SZDSZ

(Megjelent a Népszava 2006. október 30-i számában)

2006. október 30.

Marosi Pál: Ma megjelentél a lakáj médiában és nem értetted, hogyan verte át a kormány az EU-t. Talán mégegyszer meg kéne halgatnod a balatonöszödi beszédet. Rövid a memóriád, ezért idézni fogom: "Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai - amiről nyilvánvalóan nekem nem kell tudni..." Na ez az amiről egy hétköznapi emberben felmerül a gyanu, hogy átvertek bizonyos szervezeteket trükkök százaival. 2006/10/31

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Angeka Merkel elsősorban echte pragmatikus túlélő politikus. Nem istehet mást egy nagyon billenékeny kereszténydemokrata-szociáldemokrata nagykoalicio élén. Tény, hogy nem rossz. Ha sikerül a következő választásokon egyedül nyerni valszeg több kereténydemokrata elem krül elő kormányzásába. 2006/10/31

mikiegér: Hogy kössünk bele az élő fába is? 2006/10/31

Polgárnő: Na, amit erre OV. válaszolt, azt nem teszik ki az ablakba! Bravó Viktor!! 2006/10/31

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Olvasom Molnár Lajos miniszter Úr mai vitézkedéseit. 1. Nézzük a patikaprivatizáciot feketén-fehéren. Az egészségügy ezer sebből vérzik, és mégis a legelső benyujtott törvényjavaslat erről szól. A másik két pontot tudjuk: a vizitdij bevezetése (erről a végén irok), a harmadik pedig a többbiztositos modellt késziti elő. Errol már német példa alapján irtam valamikor, olvassa el akit érdekel. Rendkivul veszelyesnek tartom, mert nem lesz jobb az ellátás a lakosság nagy részének, a hálapénzt az sem váltja ki, hanem bebetonozza a mostani állapotokat. Még az Eörsit dicsérő Leonak is borsodzik a háta tőle. O szlovák példa miatt olyan lelkes tőle. Részletkérdás. Én a németet jobbnak látom, mert mutatja, hogy gazdagéknál sem műxik. Sőt. Na de lássuk a patikaprivatizáciot. Nem véletlen, hogy a miniszter első intézkedése amit meg fog valositani az a patikaliberalizácio, és annak is konkrétan az az eleme, hogy a nem vényköteles gyógyszrek nemcsak patikában árusithatóak. Egyszerűen befeküdt az ipar nyomásának. Hogy személyesen érdekelt vagy sem, azt nem kivánom firtatni, mert asz más jogy kategoria. Minde esetre valamiert nagyon fontos, ezért nagyon forszirozza, pedig sem szakmai, sem sürgősségi keényszer ne m sürgeti. Ebből sok mindnere lehetne következtetni, hogy akkor mi a fenének annyira sűrgős neki, de most ezt nem teszem. Tudja, hogy a valodi reformok, komoly nehézségekkel érhetők el, és fél, hogy azokba be le fog bukni. A lényeg, hogy addig ez a rendelkezés menjen át és valosuljon is meg gyakorlatban, vagyis jelenjenek meg az első benzinkutak, Tescok, ÁBC-k ,stb, amlyek árulják az Algopyrint, és társait. Ha ez megvaloluslt azt már senki nem tudja visszavonni.Akkor a mór már mehet. Kizárolag ez érdekli Molnárt. Dehát a FÉG privazitőrnek nem ez az első bulija. Szval ezer sebből vérzik az egésszégügy, mégis az az általános vélemény, hogy Magayrország gyögyszerellátottsága nem rossz sőt. Persze ha van egy járvány, bizony komoly sorok vannak a patikában, de ez másutt is igy. Az 1000 före eső patikaszám alapján nnem is állunk rosszul. A probléma most sem az átlaggal van, hanem az egyedi esetekkel. Torténtesen a kis létszámu településekkel, konkrétan a falukkal, mert azok nem tudnak eltartani egy patikát. Az egyedüli valodi megoldás, az lett volna, ha megengedik a házirovosnak a házipatka tartását. Mit kellett volna tartson. Néhány olyan vényköteles gyógyszert, amit léguti járványos betegségeknél szükséges (néhány antibiotikum, antihisztan, köptető stb), plusz egy-két nem vényköteles szert, ha olyan problémával jön be a beteg. A lényeg, hogycsak rendelésrebejött betegnek szabad árulnia nem vényköteles szert is. Speciális szakorvos által felirt gyógyszert ugy is abban a városban veszik ki a betegek ahová menteek. De nem a poiltikum ezt valamiért nem akarta. A gyógyszertárak sem tiltakoztak, mert nem veszelyezteti nagyon komolyan őket a dolog, amiről irni fogok msjd. Őket egy dolog veszelyezteti. A nem vényköteles forgalom abszolut libarizálása. Forgalmuk nagyon jelentős része származik ebből. A vényköteles forgalom csak jelentős számű szakrendelőkkel rendelkező városokban van. Másutt e nem vényköteles forgalom egyszerűen létkérdés egy patikának. Sőt, anélkül bezárhatja az ajtoit, hisz alig árulnak vényköteles gyógyszert, és azt is csak az évnek egy szakaszában, a nagy influenza járványok idején. Azon kivül, csak olyan kronikus vényköteles gyogyszer van, amit házirovos ir fel. Néhány vérnyomáéscsökkentő, antiaritmiás szer, vizhajtó stb. Nem véletlen, hogy mindenféle szemetet (homeoptiák és , kencefincék) is kényetlen árulni, mert anélkül tönkremennénk. Tényleg aljas dolog volt kiemelni, hogy egyes nagyvárosi gyógyszertárak ennyi és ennyi milliárdot forgalmaznak, de könnyű nekik. Ezzel csak a hangulatot akarta a politikum patikaellenessé tenni. Példa volt a z 5 miilárdos szegedi sas patika. Egyébkén kiderült, hogy csak kabe 3 miiárd volt de ez is nagyon magas forgalom. Szegeden van Del-Magyarország Orvosi Centruma, mintegy 1-2 miilo ember területi ellátását végzi. Még szép, hogy kaszélnak a patikák. A kis falusi (rádasul van olyn patika, amely 3-4 falut lát el), örül ha életben tud maradni. Kihuzni alóla a nemvényköteles gyügyszerek mompoliumát az ő halálukat jelenti néhány év alatt. Ördögi a dolog, mert rövid távon mindeki ugy fogja érzeni, hogy igaza volt Molnárnak. Látszolag nmindenki azt látja, hogy tényleg mennyivel egyszerűbb a dolog. Bizony komisz dolog egy algopirinért decemberi influenza jérvényos időben fél orát sorba állni. Tehát rövid távon mindekinek jobb lesz, de hosszu távon bizony katasztrofálsi lesz a kis településeknek, mert bizony néhány év alatt nagy valsozinusségel jó néhány patika becsukja kapuit. És pont ott, ahol most sem jó a patikaellátottság. Mindez nem véletlen, hisz most is nehezen látja el a feladatát. Szval nagyon sürgős Molnár dolga. Ezt a rendelkezést gyorsan kell átnyomni, mert ki tudja, hogy egy év ulva még miniszter lesz. Ha bukik egy év mulva az uj minsizter már nem tudja visszavonni ezt a rendelkezést, mert egy év mulva mint irtam még nem lesznek nyilvánvaló negativ hatásai, sőt ellenkezőleg. Azok 4-5 mulva, jelennek meg, addigra meg a tizedik miniszternek meg más lesz a baja. Mielőtt nekem esnek, tudom, hogy a miniszternek van erre is válasza. Be kivánják vezetni a patika szolidaritási adót, hogy az ebből befolyó pénzből támogassák a csődeközeli kispatikákat. Na persze. Hiszm ha látom, ki dönti el kinek jár, kinek nem. magyarorszégon az ilyen osztogatás fosztogatés játék mindig csak a korrupcióról szol. Nem mellesleg, ellentmond a LEGHANGOSABBN HANGOZTATOTT LIBERÁLIS ALAPELVNEK, AMI UGY SZÓL, HOGY A PIACOT NEM SZABAD TÁMOGATNI. AZ SZDSZ ÉVEK OTA EZT HANGOZTATJA, ÉS MOST PONT AZ SZDSZ-ES MINISZTER AKAR BEVEZETNI TELJESEN FELESLEGESEN OLYAN INTÉZKEDÉSSOROATOT, AMELYNEK EZ FONTOS ELEME. NEM MELLÉKES, HOGY A PATIKAELLÁTOTTSÁG NINCS KOMOLY PROBLÉMÁBAN. VAGYIS JELENLEG NINCS KOMOLY GOND, ÉS MÉLGIS ITT AKAR KZDENI A MINISZTER. NEM MELLÉKES, HOGY AHOL EDDIG NINCS VAGY MÉG KEZELHETŐ A PROBLÉMA OTT NAGYON KOMOILY PROBLÉMÁK LESZNEK. EZT MAGA A MINISZTER IS TUDJA, HOSZ MEGSZERVZTE AZ ABSZOLUT ANTILIBERÁLSI TÁNMOGATÁSI PROBLÁMÁT. NEKEM ERRŐL A 22 CSAPDÁJA JUT ESZEMBE. De lesznek más negativ hatások. Mert azért van más veszélyes dolog is, nemcsak az, hogy csődbe megy jónéhány patika. A gyogyszerészkamara mondja is. A szakmai kontroll. Viccesen ugy fogalmazzák meg, hogy a rekám ezután igy fejeződik be, hogy: Kérdezze meg orvosát, gyogyszerészét és BENZINKUTASÁT. A dolog nem vices, mert akár tetszik akár reális. Számos ember lesz, aki meg fogja venni a tévében reklámozott gyogyszert, pedig az számára valamilyen okbol nagyon veszélyes. Most még meg van egy adott szintű lehetősége kontrollra, a patikus. Tudom a választ, nem megy moSt sem tökéletesen, de ennek nem a patikus az oka. Egyszerűen sietünk, az ügyfél bemegy és konkrétan kéri a látott reklám alapján a gyogyszert, 20-an állnak előtte, utána, nem fogja kérdezni, hogy ez jó neki, a patikus nem ér rá kérdezni. De legalább meg van a lehetőség. És ami a lényeg, ha az ügyfél megkérdezi, hogy ezt szedheti erre vagy arra,a patikusnak kötelező válaszolni, és ami lényeges, többnyire tud is válaszolni, mert szakember. Szval ne tökéletes a lánc, de liberális szemmel nézve abszolut elfogadhato. Haz ügyfelet érdekli kérdez és választ kap, mert van kitől. A benzinkutas legfennebb annyit tud mondani, hogy kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét, vagy olvassa el (sokszor szakember számára sem egyszerűen érthető) tájékoztatót. Ez azért van, mert számos uj külföldön forgalmazott gyógyszert honosítottak rohamunkával, és nem feltétlenül sikeres mindig az idegennyelvű tájékoztatók magyarra forditása. Mondjak példát. Anyosomat deprsszio miatt litiumra állitották be. A lithium mellett számos banális gyogyszert sem szedhet már. Nyilván nem százszázalékos, tehát ha vásárol néhány ilyen gyógyszert nem tehet rola. A felelős patikus viszont a multkor észrevette, hogy egyszerre nem vásárolhat magának litiumot és Voltaren dolot. Azonnal megállitotta. A benzinkutas viszont simán eladja majd bárkinek a szabadon forgalmazhato Voltaren dolot. Másik példa. Párom ma beteg lett, elment a háziorvoshoz, megkapta a receptet (antibiotikumról), azzal a kiegészitéssel, hogy vegyen valamilyen paracetamol tartalmú gyógyszert. Legalább 20 ilyen különböző termék van. Én javasoltam neki a Neocitrant, mert tenyleg jo volt nekem. Egyszerűen magam is megfeledheztem, hogy mi van még benne, mert engem nem érdekelt amikor szedtem. A párom szerencsére megkérdezte, hogy szedheti szoptatas mellett. A patikus azonnal mondta, hogy véryomást serkentő adalékok is vannak benne ami sulyosan veszelyeztethetne a babát. Lám, még szakember is felejthetés tévedhet :-((( Ha nincs meg az utolso kontroll a forgalmazásban, akkor nagyon veszélyes helyzetek állhatnak elő. Kire vonatkoztatható ilyenkor a felelősség. Nyilván a betegre aki megvette a gyogyszert, de ez olyan nagyon hályogkovácsos. A benzinkutas egyszerűn odaadja majd. Általában elolvasom egy egy uj gyogyszer tájékoztatóját, de néha rutinbol régota többször szedett szert már magams sem ellenőrzök, és hajlamos vagyok elfelejteni, hogy terhes szoptato nőknek bizony számos szer nem ajánlott. A benzinkutas meg majd lesarja, ha megkérdik megvonja a vállát. A Tescoban meég kérdezni sincs kit. SUMMA SUMMARUM: "Gyogyszert a patikába, molnárt a malomba !" volt egy vicces transzparens szövege. Nagyon találo volt, hisz erről volt szó. A nem vényköteles gyógyszerek, nem ártalmatlan füvek, hanem gyógyszerek. Hatással és mellékhatással. Súlyos mellékhatással. Súlyos életet is veszélyeztető rendelkezést akarnak most gazdasági megfontolásból politikusokkal megszavztatni. Lehet, hogy Molnár és minisztériuma szakmai kérdésnek áálitja be, de Önökkel politikusokkal (pl. jogásszal) akarja megszvaztatni. Az Ön felelőssége is lesz. Gondolja át amig nem késő. 2. pont Halál a paraszolvenciára. Röhögnék, de tudom, hogy sirnom kellene. A 300 HUF-os vizitdíj megöli a hálapénzt. Röhej. Tudom még van két elem. Az egyik, hogy aki orvos választ, annak hálapénznyi vizitdijat kell fizetni, és a várolista nyilvános lesz, hogy megfogja a hálapénzes előrelépést. Mellesleg aki igy szerez előnyt azt nem hálapénznek nevezik. A hálapénz azt jelentette, hogy a beteget az orvos meggyogyitotta, aki ezért hlébol ajándékot adott. A penz előreelfogadása extraszolgáltatásért az ma is korrupcio, és hivatalosan sulyosan bütetendő. Az más napra tartozik, hogz ilyenert még senkit komolyan nem büntettek. De ezt csak zárojelben irtam le, hogy szétválasszak fogalmakat. Ezt is csak azért mert maga a miniszter ur kevert össze szándékosan elemeket. Szval van a hálapénz ami a mai törvények szerint nem törvénytelen (csak az számit törvénytelennek ha nem vallja be az adobevallásában, amire külön van rubrika), is van kenőpénz, ami ma is szigorúán büntethető. Ha az ember felületesen olvassa a három intézkedési javaslatot elvileg eljuthat olyan következtetésre is, hogy ez megszünteti a hálapénzt, de pont az a lényeg, hogy összemosott fogalmakat. Az valodi utolag adott hálapénzt a 300 ft nem fogja megszüntetni. Nem lesz olyan beteg, aki meg merészeli tenni, hogy leperkálja a 300 HUF-ot a számla ellenében a dokinak, és ezzel ugy gondolja, hogy le van tudva a dolog azért a Molnár ezt mondta, mert fél, hogya következő alkalomkor a doki majd ennek megfelelően fogja megvizsgálni. 2. A választott doki hivatalosan majd annyiba kerül mint a hálapénz. Ez pejorativ, mert nem tudjuk valojában mennyi a hálapénz. Hisz titkos. Nonszensz. X doki nem hivatalosan annyi, Y doki nem hivatalosan annyi. Folkorisztikus, hisz hallomásbol értesülünk mennyi a majd választott doki személyre szoló tarifája. Erre nem lehet épiteni. Ha meg hivatalos tarikat állapitunk meg, akkor pont a lényeget nem zárjuk ki. Ha az kevesebb lesz mint X doki "hivatalos tarifaja" a doki el fogja várni, hogy a különbözetett a zsebébe fizessük be, a beteg meg hülye lesz nem befizetni, mert ki van szolgáltatva. Ha több a tarifa, senki nem megy ahhoz a dokiho, tehát semmilyen összeg nem folyik be. A várolista nyilvánosságra valoban jol hangzik, de az élet számos oldalán vannak nyilvános listák (pl. közbeszerzésekkor), és azok sem hozták meg az eredményt, csak drágábba tették a korrupciós tarifát. Nem látom be miért ne erdeményeznne itt is hasonló eredménytelenésget. Ez már amugy is korrupciotol sáros terület. Hallhattuk a hétszewr született ember esetét. Annyi lenne, hogy finomitanak (értsd jobban figyelnek majd oda az mostani korrupt hivatalnakok az OEP-nél). Summa summarum. Aki a hálapénzt ugy akarja megoldani, hogy az alaproblémat meg kivánja kerülni, az csak elnézést e kifejezésért (de Gyurcsány ota ez nem szégyen) az csak add a szarnak egy pofont. Sőt még nyalakodik is benne. A hálapénzt egyetlen dolog motiválja. Az orvosok alulfinaszirozottsága. Aki ezt nem szünteti meg, az nevárjon eredményt. Aki azt hiszi és mondja, hogy a 300 Ft-os vizitdij (rááadásul 40 % 200 Ft-os mentességet kap) megszünteti a hálapénzt, az vagy hülye vagy gonosz. Hülye mert nem tudja mit beszél, vagy gonosz, mert igenis tudja mit beszél, de széndékosan sugalja, hogy ne fizessen már többet, és ezzel szándékosan éket akar vágni az egyik legbizalmasabb kapcsolatba az orvos-beteg kapcsolatba. Ez a kapcsolat pedig bizalom nélkül szart sem ér. Ezt a bizalmat semmilyen gyógyszer, semmilyen szuperműtét nem tudja helyettesiteni. És a kapcsolat már nagyon megromlott, számos tényező miatt. Ebben a romlásban természetsen az orvosi szakma sem ártatlan. De ha ellenük hergeli a miniszter, akkor biztosan nem lesz jobb. A hálapénz egyetlen modon szüntethető meg. Decens, tisztességes fizetések, plussz szigorú büntetés havalakit elkapnak. Ha megjelenik az esti hiradóban amint bilincsbe verve visznek el egy pár országos/helyi hirnevű orvosprofesszort, és utána halljuk, hogy nincs kegyelem x évet kapott akkor elvárható, hogy a hálapénz eltűnik. De mindkét intézkedés egyenlő fontosságú. Egyik sem lesz hatékony a másik nélkül. Jelenleg a miniszter csak a büntetést helyezi kiltásba. A várolista nyilvánossá tevésével azt akarja sugalni, hogy akit elkapnak azt keményen megbüntetik. Amig az orvosok annyit keresnek amennyit nem lehet fenyegetni. Illetve lehet, de az csak a tarifa emelést (mármint fekete) ér el. Ez a kockázati tényező fogalom. Sulyso bizalomvesztés lesz, és ez pedig azt eredményezi, ami már egy létező fogalom. A drámai mértékű pályaelhagyást. Ennek két formája van. Az egyik, hogy legjobb orvosaink (nemvéletlenül) mennek külföldre, a másik, hogy már rég nem igaz, hogy a legtehétsegebb fiataljaink válsztják ezt a nagyon nehéz, nagyon komoly felkészülést kivánó. Pedig 10-15 évvel ezelőtt is igaz volt, hogy régebbről ne is beszéljek. 10 éve oktatok orvosi egyetemen, nagyon nehéz tantárgyat oktatunk (talán a legnehezebb elméleti tantárgyat -a gyógyszertant), és mégis régebben abszolut jellemző volt, hogy számos hallgatónkat egyszerűen nem lehet lelőni szigorlaton. Tulajdonképpen mindent tudtak, amit kérdeztünk, és az évfolyamok nagy átlaga tiszteségesen hellytált a vizsgán, csak azokat buktattuk meg, akik tényleg nem tudtak. Ma már (150-es) évfolyamonként ha 2-5 ilyen volt, akkor az jó évfolyam, de a mi szomorú, hogy akár a 20-40 százalékat az évfolyamnak meg kéne buktassuk a 10 évvel ezelőtti vizsgastilusunknak megfelelően. Azota kénytelenek voltunk engedni a szigoron, mert nem maradna hallgatónk. A mai hallgatoink átlagban maximum jó közepesek, egy-két brilliáns aggyal. Ez pedig szomorú, mert a gyógyászat sokkal bonyolultabb lett, sokkal nehezebb megtanulni, tehát még jobb emberanyag kéne, hogy megfeleljünk az uj kihivásoknak, nemhogy gyengébb. Szoval a valodi intézkedések azt eredményezik, hogy praktizáló orvosokat vesztünk el, vagy rosszabb emberanyagot kapunk, mert egywszerűen a szkma elvesztette a presztizsét. A miniszter pedig nem a problémát akarja gyogyitani, hanem hatalmi szoval megoldani. Ez nem fog menni. Eddig talán már 10 miniszter bukott ebbe bele. Molnár sem kerülheti el a sorsát. Feltéve ha az SZDSZ nem játsza el vele is azt amit anno Magyar Bállinttal, akit akkor sem engedett el hatalmi játék miatt, amikor már nem lett volna szabad. Végül ő is megbukott, és egy halom csőd maradt utána. De az egy másik történet. Miért kéne ezt megismételni az egészségüggyel. Nem beszélve arról, hogy ár egy halom csőd. És ezermilliárdokba kerül mindannyiunknak. 2006/10/31

Vinegor Vegor: Elképesztőnek tartom, hogy Eörsi Mátyás mit kavar össze Orbán Viktor beszédével kapcsolatosan. Mivel a jellemtelen politikusok - élükön a Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel - nem hajlandóak önmaguktól elkotródni a közélet színpadáról, így nem tehetünk mást mint imádkozunk gyors halálukért. Eörsi haláláért is. 2006/10/31

Vinegor Vegor: Elképesztőnek tartom, hogy Eörsi Mátyás mit kavar össze Orbán Viktor beszédével kapcsolatosan. Mivel a jellemtelen politikusok - élükön a Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel - nem hajlandóak önmaguktól elkotródni a közélet színpadáról, így nem tehetünk mást mint imádkozunk gyors halálukért. Eörsi haláláért is. 2006/10/31

Marosi Pál: Matyikám megnéztem a bizottsági meghalgatást és azt kell mondjam, hogy beszoptad mint Gyurcsány a CNN interjút. Kellett neked bizottság. LOL 2006/10/31

Marosi Pál: És nem értem mi köze van a 600 ezer áldozatnak a bizottsági meghalgatás témájához. Vagy ez egy univerzális érv? Ha nincs érvünk akkor elővesszük a zsidó kérdést? Szánalmas vagy. 2006/10/31

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Hát szó ami szó, Viktor lehengerelte a bizottságot. A múlt héten képviselő Úr még igen cinikusan azt irta, hogy majd esetleg megtudjuk Viktortól mire gondolt ha megtudhatjuk egyáltalan, vagyis ha méltóztatik eljönni a bizottsági ülésre. A megfogalmazás alapján már azt vártam, hogy fogadást köt, hogy úgysem jön el. Hát eljött. Jó volna, ha képviselő Úr beirná ide a meghallgatás jegyzőkönyvét. Igen savanyú képet vágott nem egyszer. Meg, hogy is volt az amikor Orbánt kommunistázásért rótta meg. Egyébként jó volna szólni Göncz Kingának, hogy tegyen ő is leget a bizottsági meghívásnak. Nem mellesleg a miniszter felelős a parlamnetnek és bizottságainak. Mielőtt azt válaszolja, hogy hányszor nem tettek eleget anno a FIFESes miniszterek és szemályesen Orbán miniszterlenök ezeknek a meghivásoknak hadd emlékeztessem, hogy egy relativ sikeres gazdasági kormányzás (ezt önök is elismerik, de mindenképpen sokkal sikeresebb mind az a gazdasági csöd amit az Önök első kormya művelt) a választók pont ezen pökhendiségek miatt igen keményen büntették az Orbán kormányt. Pont a parlamenti munka pökhendi átszerveezése volt amit folyamatosan és helyesen biráltak az Orbán kormányban. Medgyessy igérte, hogy ök aztán nem lesznek ilyenek, de valójában ez csak Kiss Elemér kirugásáig tartott. Utána többszörösen felülmulták Orbánékat. Göncz Kinga üzenete "esze égában sincs elmenni" a bizottsági ülésre kifejezése még ezek között is kirivó. 2006/10/31

Jankabácsi: Sokat beszél , keveset mond. Mármint Alfréd a piszkos. Gazdagok a lelki szegények Alfi! 2006/10/31

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Ha van véleményed is van jankabácsi mond el, ha nincs húzz el a busba. De ezt már elmondtam az előző hán yásod után is. ézd meg. 2006/11/01

Polgárnő: 2006.november 4-én szolidaritási menetben veszünk részt a Fidesz szervezésében. Remélem nem fontolgatják a provokációkat és a tömegbe lövetést?! 2006/11/01

Montefiore: Tisztelt liberális és baloldali képviselőinknek tisztelettel javasolom, hogy végre próbálják meg megérteni annak a szükségességét, hogy ha egy szöveget értelmeznek a politikai térben (s az értelmezésnek a politikai térben élesen és metszően pontosnak kell lennie, mégha tendenciózusnak is , akkor előbb legalább próbálják meg megérteni az adott szöveget, majd megmutatni a benne lévő (adott s igen gyakori esetben hamis) előfeltevéseket illetve logikai trükköket. Ne keverjék össze a saját olvasásuk eredményét és a szövegről a fejükben leképeződő értelmezést magával a szöveggel, mert akkor valóban az önmaguk interpretációjával vitatkoznak, ahogy az e tekintetben legalább a közepesen sikeres Teleki-téri szélhámosok szintjén éleslátó Orbán elnök úr mondta, a kielégülés félreérthetetlen jeleivel az arcán. Feladatunk, jóhiszeműen, ugye az, hogy az Orbán elnök úr saját értelmezését is figyelembe vegyük szavai értelmének feltárásakor. Orbán, ugye, azt mondja, hogy a hazug, posztkommunista kormányoknak nem szabad segédkezet nyújtani, s mint mondja, a hamis deficitszámok megadása lenne egy posztkommunista specifikum. Mert ugye a posztkommunista fogalmát valószínűleg újre kell definiálni, ugyanis eredetileg annyit tesz, hogy kommunizmus utáni, esetleg kiterjesztve, hogy (természetesen) az efféle szocializáció nyoomait őrző, azaz az üösszes volt szocialista ország társadalmának egészére jellemző. Na, itt van egy definícioós kísérletünk, a deficitszámokkal kapcsolatos hazugság. Nézzük meg, valóban posztkommunista specifikum-e? EU in stern warning to Italy over budget deficit By George Parker in Brussels and Tony Barber in Rome April 12 2005 17:43 Silvio Berlusconi, Italy's prime minister, was on Tuesday facing a bruising confrontation with the European Commission, as its patience with his handling of his country's finances snapped. Mr Berlusconi was warned by the European Commission that it would start formal action against Italy before the end of June over the country's rising budget deficit. ADVERTISEMENT The challenge could be even more uncomfortable for Mr Berlusconi if the Commission concludes as expected that Italy has under-reported the size of its deficit in the past. The commissioner does not believe official Italian figures or forecasts; Eurostat, the EU statistics office, refused to certify Italian data from 2003 and 2004... Mr Berlusconi came to power in 2001. Its problems are compounded by a debt-to-GDP ratio of 106 per cent second only to Greece in the eurozone and nearly twice that of France and Germany - and an almost stagnant economy. Kimutatható tehát, hogy a deficitszámok meghamisítása nem posztkommunista tünekt, hisz Berlusconi úr a legnagyobb jóindualttal sem tekinthető annak, hanem sokkal inkább a bizonytalan költségvetésű államok kárhoztatható túlélési stratégiája. Ebből viszont az következik, hogy ha Orbán elnök úr szövegében egymás mellé helyezett jelzőket találunk, akkor nem szabad felülnünk annak a felületes befogadáson alapuló és így a szélhámosok szövegében igen gyakran sikerrel alkalmazott trükknek, mintha az egymás mellé helyezett jelzők által reprezentált tulajdonságoknak valóban belső összefüggéseik lennének, vulg, mintha igaz lenne az az előfeltevés, hogy a posztkommunista kormányoknak valamiféle differentia specificája lenne a deficitszámok meghamisítása. És eezzel lelepleződik Orbán elnök úr megbocsáthatatlan tendenciozitása, hiszen ha joggal kárhoztat egy gyakorlatot, akkor immorális és részrehajlására nézve árulkodó dolog e gyakorlat számonkérését az elkövetőknek csak egy szűkített halmara nézve követelnie. Nem más ez, mint a jól ismert gyakorlat: szidjuk a zsidó tőke igazságtalan karvalytermészetét, azt a benyomást keltve, egyébként értelmetlen és csak érzelmi konnotátumokkkal, denotátummal pedig nem rendelkező jelzőkkel, mint a karvalyjelleg vagy a posztkommunizmus, mintha a zsidó tőke specifikusan karvalytermészetűbb lenne a nem zsidó tőkénél, vagy a kommunizmus utóhatásait felmutató országok kormányainak deficittel kapcsolatos hazugságai alkalmas kritériumai lehetnének a posztkommunizmus természetének bemutatására. 2006/11/01

Leó: Amikor először olvastam Eörsi úr írását, még senki sem szólt hozzá. Mivel nem volt kedvem egy "egyet értek az előttem szólóval"-szerű íráshoz, kiléptem. De most, hogy itt tartunk, mondjuk el: nagyon tetszik! Miért? Egy pillanatig sem hittem, hogy azok, akik szemében Orbán isten előtt az első, gyönyörben fognak fetrengeni, mikor elolvassák - de egy ilyen írásnak nem is nekik kell szólnia! Az tetszik, hogy Eörsi úr felismerte azt, amit a koaliciós politikusok közt kevés: a vita nem Orbánnal, hanem az emberekért folyik! És nyugodtan ömlenghetnek az Orbánért dobogó szivek, mennyire vitézül megválaszolt minden kérdésre - azok, akiknek a meghallgatás szólt, világosan megérthették: Orbán képtelen volt szövegére más magyarázatot adni, mint azt, hogy ti kommunisták vagytok! Azután ismét beleolvastam a honlapba, és már ott találtam Marosi Pál írását. Első észrevételem: ennyire nem tudja, mi is az a könyvelés, vagy ennyire nem érdekli a valóság? De tartozom magamnak ennyivel- véltem - és elkezdtem megírni; ámde abbahagytam, és kitöröltem a leírtakat. Túl hosszú, és aki nem akarja megérteni (vagy aki a könyvelést huncutságnak, a csalás egy speciális esetének tartja, vagy aki szerint munka csak sarlóval és kalapáccsal végezhető) az úgyse fogja, mert nem is akarja, megérteni. És nem akartam a fejezet eredeti mondanivalóját sem félrevinni. De: a cikk annyira kerek és zárt, hogy valójában nem sokat lehet érdemben hozzátenni. És ekkor olvastam Piszkos Alfréd írását - amely szerint "még Leó is, aki pedig védi Eörsi urat ...". És tekintve, hogy az eredeti cikk önmagában egy egész, Piszkos Alfréd pedig aktuális témát említ ... Előljáróban: nyilvánvaló, hogy többször értek egyet Eörsi úrral, mint ahányszor azt meg is írom (mi az ördögért írnék olyat, hogy megint egyet értek...), azért elég sokszor fordult elő, hogy ez az eset nem állt fenn. Valóban, sok kifogásom van az egészségügyről szóló tervezetek ellen - megpróbálom rendszerbe foglalni. Tehát: Nem gondolom azt, hogy az SZDSZ tavasszal túlságosan sok(?) energiát fektetett volna e reform kidolgozásába - volt dolguk éppen elég. A választások után koaliciós tárgyalások jöttek - újabb hetek teltek el, míg valóban elkezdhették a munkát. Ehhez a valósan rendelkezésre álló időhöz képest túlságosan gyorsan született meg a program. Túlságosan kevés idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy számomra hihető legyen: alapos munkát végeztek. És eme feltételezésemet támasztja alá az is, hogy feltűnően hamar jelentek meg részletek (említettem is épp eleget a legfőbb tanácsadót, aki önelégült mosollyal ...). Ugyanis mit várok én egy ilyen tervezettől? Mérje fel, mi a valós helyzet; ennek alapján határozza meg, mit is akar tenni; mérje fel e tervezet személyi, tárgyi és anyagi követelményeit; határozza meg, hogyan fogja e követelményeket teljesíteni. (Azután, amikor látja, hogy sehogyan sem áll össze - rosszindulat nélkül mondom ezt! egy ekkora mű egyből soha sem áll össze - akkor korrigáljon elképzelésein, és járja végig ugyanazt az utat.) Az én szememben így kell tervezni - amely terv nem így zajlik, arról eleve nem hiszem el, hogy jó. Nem jó, mert rossz módszerrel dolgoztak, a végeredmény sem lehet jó. Mi lehetett akkor a "tervezési módszer"? A "kommunista embertipus" módszere. Ez pedig mi a fene? - kérdezhetik sokan. Nos: a kommunizmusban mindenki legjobb tudása szerint dolgozik, és szükségletei szerint részesedik a termelt javakból. Ámde - lehet kérdezni - mi a garancia arra, hogy a "szükségletek" (amelyeket ezek szerint az egyén határoz meg), nem érnek az égig? Nos, addigra kialakul a "kommunista embertipus", aki annyit fogyaszt, amennyire szüksége van. Mi a kommunista embertipus - az egészségügyi reformban? A piac, amely szabályzó mechanizmusán keresztül kialakítja a legjobb és legolcsóbb egészségügyi rendszert, sőt, ez annyival hatékonyabb lesz, mint a jelenlegi, hogy a befektetés is megtérül, hasznot is hoz. Most hagyjuk a kommunista embertipust - maradjunk a piacnál. Azt hiszem, fenti magyarázat a piac teljes félreértésén alapul. Miért? Azért, mert a piacnak nem a társadalom számára legjobb megoldás keresése a célja és funkciója, hanem a haszon. Ha maximális hasznát a társadalmilag leghelyesebb célok megvalósításával éri el, akkor, de csakis akkor (és, mivel emberek működtetik: talán) fog e célok eléréséért dolgozni. Nem mondom, hogy ez nem következhet be - de ehhez fel kell állítani a komoly feltételrendszert - amihez (szerintem) szintén nem volt idő. Nem volt, mert nem is lehetett - fentiekben kívánalomként megfogalmazott felmérések és meghatározott célok nélkül ez nem is lehetséges. Marad a "kommunista embertipus" - amelyben nem bízom igazán. Ez az az elvi alapállás, amellyel e kérdést szemlélem. A kellő alapok hiányában természetes, hogy az intézkedések csak felszínesek lehetnek - nem is mutatnak más célt, mint a költségvetési hiány csökkentését. Piszkos Alfréd pedig, amikor részletez, nyilvánvaló gyakorlati ellentmondásra hívja fel a figyelmet: a 300 Ft nem csökkenti az orvosnak adott pénzt (nevezzük akárminek) - sőt, talán növeli azt: Önök valóban visszakérnek az ötszázasból? Ahogy visszaidézem Piszkos Alfréd írását, minden felhozott részletben elfogadom igazát - talán egy kivétellel: szerintem is helyes az, ha nem hagyjuk, hogy megmaradjon a patika-monopólium. (Helyből ellene vagyok minden monopóliumnak - nem csak zsigerből, elvi okokból is.) Na, és nem vagyok úgy oda a patikusok által nyújtott fene nagy elvi segítségtől sem - az ismeretlen hatóanyagú gyógyszert nemigen fogják az emberek a benzinkútnál beszerezni! De emlékszem arra, amikor a feleségemre vesegörcs jött, és énnekem keresgélnem kellett, melyik patikában is tudok éjszaka No-Spat kapni. Igen, nagyon okos dolog lenne, ha a háziorvosnál, ügyeletnél hozzá lehetne jutni a legszükségesebb, legkézenfekvőbb gyógyszerekhez. De ezek részletkérdések - ne feledjük! Ami legörvendetesebb: Piszkos Alfrédnek kisbabája van! Ez, látja, jó hír volt - őszintén gratulálok! 2006/11/01

Marosi Pál: Leó: Már a könyökömön jön ki a hülye dumád. 2006/11/01

Polgárnő: Az orvosi és gyógyszertári ügyelet címe, telefonszáma nálunk a telefon közelében ki van függesztve.Vannak olyan gyógyszerek, fájdalomcsillapítók, amelyeket tartunk otthonunkban. Azt hallom, hogy interneten is lehet majd gyógyszert házhoz szállítatni.Mi a gond? Persze tudjuk, hogy nem is erről szól az eü-i és patikusi téma.. 2006/11/01

Polgárnő: Montefiore! A bizottságban elhangzott OV. teljes beszédet illene meghallgatnod, nincs ott egy mondat sem, amibe bele tudnál kötni! 2006/11/01

kibic (znv@freemail.hu): Az árpádsávos és turulos kérdéshez figyelmébe ajánlom: http://www.nbh.hu/index.htm lapon található jelképeket és magyarázatot 2006/11/01

Leó: Marosi Pálnak igaza van: az ember a dicséretet nehezebben szokta megúnni. Biztosítom, tőlem abban is fog részesülni, ha erre alkalom kínálkozik. Segítek is: az Orbán-kormány egy bankot (azért írom így, mert nem emlékszem biztosan a Fejlesztési Bank volt ez vagy talán egy másik?) szóval egy bankot hozott létre, amelybe összgyűjtötte az állami kiadásokat, a hiány tehát nem a költségvetésben, hanem e banknál keletkezett. Na most: ha Marosi Pál elmagyarázná, hogy ez miért is nem volt könyvelési trükk, máris fogalmaznám a dicsérő sorokat! A turulmadarat, árpádsávot (gondolom, fantáziahiány miatt nemsokára az Etelközt) is sűrűn magyarázzuk régi magyar hagyománnyal. Ez a hagyomány - ha komolyan vesszük e magyarázatot - a kereszténység felvétele előtti időkből származik. Tehát a kereszténység, mint összeurópai, a magyar hitvilágot megsemmisítő civilizáció elleni tiltakozást fejez ki? Érdekes! De tájékoztatásul elmondom, hogy a hindi kultúrában a "hátára fektetett" omega a kezdet és véget, a horogkereszt pedig - kimondottan pozitív tartalommal - a folyamatosságot jelképezi. Tessék ezt megpróbálni pl. egy előre bejelentett, horogkeresztes zászlók alatt megtartott törvényes tüntetés keretében elmagyarázni Franciaországban! És mindjárt tapasztalatot lehet szerezni a magyar rendőrség brutalitásának értékeléséhez is. 2006/11/02

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): "Na, és nem vagyok úgy oda a patikusok által nyújtott fene nagy elvi segítségtől sem - az ismeretlen hatóanyagú gyógyszert nemigen fogják az emberek a benzinkútnál beszerezni! " Leónak ! Olvassa el figytelmesen a példáimat, és rá fog jönni, hogy pont erre a reflexxerű vásárlásokra gondolok. A Neocitran több éve forgalomban levő álltalános influenza ellenes szer. De irja ide a Grippostadot, vagy a Coldrexet. Mindegyiknek 500 mg Paracetamol a főhatónyaga (ami egyenértékű a régi magyar Rubofennel). A paracetamol egy kiválógyulladásgátló, éss eddigi ismereteink szerint eddig ez az influenza elleilegjobb tüneti kezelés. Rááadaul majdnem mindenki jól tolerálja, és széles körben korlátozás (pl állapotosok) nélkül szedhető. Ezért volt népszerű a Rubofen. Az előbb emlitett vegyes szerek annyiban másak, hogy hozzaadnak egy kis C vitamint és stimulalort (koffeint, vagy alpha adrenerg stimulalot). Ezert van az, hogy percekkel egy tabletta (tasak) Coldrex/Grippostad/Neocityran után máris sokkal jobban érezzük magunkat. Viszont ezek az adalékok már komoly ellenjavalatokkal rendelkeznek pl. terhesség esetében. Tipikus heset lesz, hogy a férj megveszi szenvedő párjjának a Neocitrant, hisz a teremtés koronája már magán kiprobálta, és eszébe nem jut megkérdezni a benzinkutastol (!!!), hogy kinek szol. És ha hiszi a gyogyszerész többnyire meg szokta kérdezni a receptnélküli gyogyszerek vásárlásakor, hogy kinek lesz a medicina. Ezt történt nálunk is (önkritika) és sakember létemre elkövettem a hibát. Ha nincs a szemfüles patikus, akkor bizony beveszi a párom és ( a már egyéves) pici lányom is a számára ártalmas gyógyszert. Egyénként köszönöm a jokivánságait. Tehat igenis a jol bevált gyógyszerekkel lesz problémámk sokunknak. Mellesleg ha hiszi, ha nem elképesztően elterjedt, hogy nagyon sokan a szomszed vagy barát tanácsára vásárolnak gyogyszert. "Képzelje szomszéd nekem is pont az volt a bajom mint magának megvettem ezt a gyogyszert és kutya bajom lett". Az emberek tenyleg ugy vannak receptnélküli szerekkel, hogy azok azéért receptnélküliek, mert korlátozás nélkül szedhetők. Abszolut jellemző, hogy azt hiszik, hogy ilyenkor nem fontos szigoruan betartani a napi adagot sem, pedig napi 4 szem Rubogennel szigouran tilos egy nap alatt szedni. Bizony a napi 2000 mg dozis akár kis mértékű tullépése is sulyos májkárositó hatasu lehet. Sajnos a legtöbb gyogyszert azert vettek le a vényköteles listárol, hogy megszüntethessék a támogatást. 1992-ben még a Rubofen is vényköteles volt. Mondok még egy banalis példát. Tudja e Ön, tudják e Önök akik itt olvasnak, hogy a legrégebbi gyógyszerünket (1901-ben fedezték fel) aspirint szigoruan tilos 10 év alatti gyereknek adni. Ez azért van, mert egy nagyon ritka betegség esetén már néhány szem aszpirin is olyan sulyosan kárositja a májat, hogy nem lehet megmenteni a gyereket. Sajnos ezt a betegseget nem szokták szürni, és csak akkor jönnek ré hamár nem lehet segiteni. Az egyedüli és legegyszerűbb megoldás, hogy nme adunk gyereknek aszpirint, hála az istennek van már gyógyszer is ami biztonsággal adható geyerknek, pl az emltett paracetamol származékok. Tőlem mindig megkérdezték eddig a patikában ha aszpirint vettem, hogy kinek lesz. A benzikutas nem fogja megkérdezni. Az Ön problémáját könnyű megoldani Leo. Vidéken egyszerű, hisz legfenneb egy patika van szolgálatban. Ez igy van még Szegeden is, rááadásul mindig ugyanaz. A Kigyo utcai. Ha több patika lhet szolgálatban erre nagyon egyszerű megoldást láttam Drezdaban. Minden patika ajtajára rá volt irva az heti ügyeleti rend. Drezda nagyobb város, kötelezően három patika kellett mindig ügyeletes legyen, rááadasul ezeket ugy választották ki, hogy minden régioban volt egy. Tehat ha valakinek surgosen kellett egy medicina, elment a hozza leghközelebb eső patikáig, ott megnézte a kiirást és irány az ügyeletes patika. Persze ha valaki felhivta a központi ügyeletet ott is megmondták neki, hisz ők is rendelkeztek az aktuális listával. Nehezen hiszem, hogy pont No-spaja ne legyen egy patikának (egyedüli magyar szabadalmú világhirnevet szerző gyógyszerünk), de ha éppen az nem volna, mert kifogyott, kap egy-egy doboz demalgon+algopyrin és maris megvan a No-spa. Egyszerűen hamis kép amit Ön is mond. " szerintem is helyes az, ha nem hagyjuk, hogy megmaradjon a patika-monopólium. (Helyből ellene vagyok minden monopóliumnak - nem csak zsigerből, elvi okokból is." Mert akkor tiltakozni kellene az iskola monopoliuma ellen, hisz lehet magántanuló is, elmehet a homeopatához, nem az orvoshoz stb. A gyogyszer nem gyerekjáték, itt igenisw meg kell védenünk a polgárt saját maga ellen sem. Ne véletlen, hogy Europában nem jellemző a patikaprivatizácio, ez amerikai baromság. Az elmult 10 évben kezdett teret nyerni. Inkább nézzük meg, hogy pl. Nemetország miért nem vezette be (pedig ott miunden mást liberalizáltak, a szakorvosi ellátást ás a biztositási rendszert), és miért tiltakozik az EU Gyogyszerészeti csoportja ellene. Magyarországon az ok kettős. Egyrészt sakmai, és valoban vannak nagyon komoly patikusi nyagi okok. Ezzel kezdtem én is. De higgyeel, senkinek nem lesz jó, hogy pont ott lesz még rosszabb a a patika ellátottság, ahol most sem jo. Ott nem véletlenül nincs ma sem elég patika, és a liberálizácio csak rontani fog rajtuk. Egyebként a házirovosi házipatikát pont a gyogyszerforgalmazok torpedozták meg, vagyis pont azok, akik most is a leghangosabbak a liberalizácio mellett. És ők közismerten nem betegpártiak. Ők csak pénz pártiak. Továbbra is felteszem a következő kérdést. TÉNYLEG TÖBBEZER SEBBŐL VÉRZIK A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY. NEM JÁR MESSZE AZ AKI AZT MONDJA, HOGYEDDIG IS AZÉRT NE TÖRTÉNT SEMMI, MERT JÓFORMÁN SENKI NEM TUDTA MEGMONDANI, HOGY MELYIK IS LEGYEN AZ ELSŐ LÉPÉS, MERT FÉLŐ, HOYHA ROSSZ HELYEN KEZDÜNK HOZZÁ, AKKOR MÉG ROSSZABB LESZ MIND ELŐTTE. EGY BIZTOS, ÉS EBBEN MINDENKI EGYETÉRTETT EDDIG, A PATIKA KÉRDÉS NEM VOLT ÉGETŐ. KEDVES MINISZTERÜNK MÉGIS EHHEZ AKAR A HAZAI ÉS NEMZETKÖZI SZAKMA TELJES TLTAKOZÁSA ELLENÉRE. SZOVAL VAJON MIÉRT. ÉN IRTAM MÁR EGY VÁLASZT. LEHET CÁFOLNI, AKI TUDJA ....................................... Magához a topiktémához csak egy nagyon rövidet irtam, mert neigen tudok a dologhoz hozzászolni másképpen, mint már az előző topikban hosszan megirtam. Fenntartom allitásaimat. Kettős vezéráldozatot kell hoznia a magyar politikának, mert másképpen nem tud kilépni a zsákutcábol. És szerintem ha komolyan felvetné a baloldal is ezt, akkor szerintem nem a jobbolal torpedozza meg a dolgot. A jobboldal meghirdette a maga ultimátumátumát, amit a baloldal agressziven visszautasitott. Állitom, hogyha a válsz az lenne (lesz), hogy rendben mi kirugjuk Gyurcsányt, de ti is vonultasátok vissza Orbán Viktort, hogy néhány hét alatta megtörténhetne a magyar politikai áletneka holtpontrol valo kimozdulása. Mielőtt valaki megint le Dávid Ibolyáz, visszautasitom. A választások alatt én irtam le a legélesnn kritikát itt Orbán Viktorrol. Még Leó is megdöbbent rajta. Én elismerem Orbán Viktor érdemeit, de a hazámat jobban szeretem, és belátom, hogy Viktor egy komoly gátja a közledésnek. De csak együtt Gyurcsánnyal aki maga a a sátán az én szememben. de egyszer már leirta,a Fideszek sem az angyalok társasága. 2006/11/02

Marosi Pál: "Feljelentette Bene Lászlót és Gergényi Pétert Révész Máriusz, a Fidesz országgyűlési képviselője. Az országos és a budapesti rendőrfőkapitányt bűnpártolással és pszichikai bűnsegédként elkövetett bűncselekménnyel vádolja a képviselő. Szerinte a rendőri brutalitás elfajulásáért a két vezetőt sokkal nagyobb felelősség terheli, mint a közrendőröket." Leó: Ön egy pszichikai bűnsegéd. 2006/11/02

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Szilvásinak (mármint a miniszternek) olyan adatok jutottak birtokába, amelyek bizonyitják, hogy a Fidesz saját magát akarta megveretni. Ezek viszont annyira bizlamasak/titkosak, hogy zárt ülésen kell bemutatni. Gondolom, többek között a Fideszt jóhirnevét védeni akarja ezért a zárt ülés,majd a 80 éves titkozitás. Hűha, 80 évre. Közismert, hogy a Watergate botrányt felderitő warren bizottság aktáit is csak 70 évre titkositották, de zek még keményebbek. Valodi bombák kell legyenek, hisz vadai Ágnes szinte lepetézett tőlük. Érdekes modon, akit a legkeményebben kelleet volna érinteni, a FIDESZ/KDNP, ahelyett, hogy fülét farkát megszégyenülve elkotrodott volna, maga kéri,m hogy azonnal hozzák nyilvánosságra őket, mert semmi olyan nncs bennük, amitről a közvélemény ne tudhatna. na ezt magyarázza meg nekem valaki. Valamint a követkzeőt. Mindenki, érstd mindenki NBH, rendőrség kormány azyt mondja, hogy bizonyitékaik vannak, hogy valoban bizonyos csoportok (természetsen szélsőjobboldalial) szerveztrék a Tévéverést és az okt 23ki ügyet is. Több helyütt, többen mondták előbb nevezettek is, hogy név szerint ismerik, tudják kik ezek. Ezek után szerintem jogos kérdés volt a Fidesz részéről, hogy miért nem tartozttak még senki sem ezek az urak (esetleg hölgyek közül, hisz a Fidesz is azt mondta indig, hogy ezek az egyének bűnözők, tehát igenisbiroság előtt kll felelniük. És mégem történt senki sem. na ezt is tessék már megmagyarázni. Lülönben ez is olyan nevetséges történet lesz mind amikor Bush meghivta magához a NATO vezetőit, hogy betekintést nyerjenek a megcáfolhatatlan bizonyoitékokat tartlamzaó szupertitkos iratokba amelyek igazolják, hogy Saddam támogatja Osamat. A Nato vezetők elmentek, beletekintettek, majd nagy nyilvánosság előtt elismerték, hogy :Ez igen, ez baromi meggyzőző volt, dehát szupertitkos, ti ezért nem láthatjátok, de engem igen meggyőztek". ma már Bush sem tagadja, hogy semmi nem volt a kezükben.Na akkor mit láttak a NATO vezetők ? Vagy mit is hallott, látott Vadai Ágnes, hogy majd lefordult a székről. Kurvára kiváncsi vagyok, elvégre az én adombol fizetik azt is, hogy Vadai ott ülhet a parlamentben, és hálát tudokj Istennek, hogy ritkán nyitja ki a száját, mert akkor sötét lesz :-((((((((( 2006/11/02

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Erről már irtam, de nem lehet elégszer leírni. A GUMILÖVEDÉK NEM VIZIPISZTOLY. Használatárol a belga főkapitány azt mondta, hogy náluk a rendőrség tüntetések szétvwrésekor azt az elvet követi, hogy ehhez csak olyan módszereket kövessen,amiket általánosságban a társadalom ha ugy tetszik elfogadna, hogy rajta is akár alkalmazzon. Gumilövedék nem tartozik ezek közé. Pedig Belgiumban tényleg sok és durva, mondhatni anarchista tüntetés szokott lenni. A mi rendőrkapitányunk is és ugy általában a különböző megszolaló hazai rendőrségi szakértők tényleg ugy beszéltek rola mintha vizipisztoly lenne. A külföldi szakértők pedig kivétel nélkül megemlitik, hogy az veszélyes tömegoszlato fegyver, amit végső esetre használnak. És akkor sem szabad testnél magasabbra lőni. vizipisztoly, pe Talán többet 2006/11/02

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Boccs véletlenül rákattintottam az elküld fülre. A mult héten bemutatták, hogy 10 m távolságról lőve a 17 mm gumilövedék bizony átment a 2 cm pozdorján. Ma pedig a következő cikket közli az index, néhány nem semmi képpel a mult heti sérültekről. Szerintem ezért valakinek felelni kell. Én nem szeretem a zavargokat, de a nemzetközi viszonylatban a pesti zavargésok még cserkész trükkök voltak, és ott mégsemalkalmaznak gumilövedéket. Rááadásua rendőrök jol tudták, hogy a tömegben sok a vétlen résztvevő. Mielőtt nekem esnek, hadd fejtsem ki mit értettem vétlen résztvevőn. Kiváncsi vagyok, hogy Önöknek erről mi lesz a véleményük. Hős rendőrkapitányunk hosszan idézte a rendőségi törvénynek az oszlatás megfelelő passzusát. Volt egy része amin azért én megdöbbentem. Nem tudom pontosan idezni, de akit érdekel az elmult héten több hellyütt beirták. A lényege azonban a következő. Adott egy szétoszlatandó tömeg. A vétlen nézelődő valahogy közébbük kerül. Ilyen bármelyikünnkel előfordulhat. Azt mondja a törvény, hogy szétoszlatás előtt a rendőrségnek jol hallhatoan fel kell szoltsa a tömeget, hogy ez a rendezvény törvénytelen, és szét fogják oszlatni ha kell erőszakkal. Felszolit mindenkit, aki ebben a tömegben idegennek tartja magát, hogy azonnal hagyja el, ezt pedig háborithatatlanul megteheti. Amennyiben nem teszi, ezután homogén eleme lesz a zavargoknak, a rendőség nem fogja már az egyéni felelősséget keresni, és pl. függetlenül attol, hogy kődobál vagy sem vele szembe is kényszerito eszközökkel eljárnak. Ez azért ne egyértelmű mindekink számára. Meg merem kockáztatni, hogy egy köözvelémenykuatáson milyen eredmény születne arrol hogy állampolgárok tudnak vagy sem. Szerinttem a nagy többség igennel válaszolna arra a kérdésre, hogy szbad nézegetni az oszlatást, ha nem teszek semmi rosszat. Mert nem logikus, hogy miért nem tehetném pl egy bajcsi Zsilinszki tipusu szeées ut másik oldalárol, hogy hogyan verik a rosszfiukat. Ertem én a jogalkoto logikáját. Ha a rendőrnek allandoan mérlegelnie kéne oszlatáskor, akkor nem tudna elvégezni feladatát. Dehat én mégis azt mondom, hogy ezen jogelve nem nyilvánvalo, és hála az istennek eddig nem is ekellett tudnunk erről. Igy nagyon komoly feleőssége volt a mult héten a rendorségnek amikor rázuditotta a kardlapozokat a nyilvánvalo vegyes tömegre. Gergenyi allitja, hogy mult hetfon mindig jo hangosan elmondtak, hogy a kivüláálók hagyják el a müveleti terepet.Csak zárojel, erről eddig senki nem hallott, hogy mia az, rááadasul kiderült, hogy olyan nincs is, csak ugy zsargonban. Rendőrzsargonban. Viszont az is nagyon jol latszott még az élő képekben is, hogy oly iszonyatos zaj volt a repulő gránátok miatt, hogy nem lehettt hallani, hogy miről is beszélt a hangosbemondó. Sőt a legtöbben kétésgbe vonták, hogy tényleg mindig elhangzott. Summa sumarum. A rendőrnek logikus, hogy mindenkit szét kell verni aki ott van. Ha jol belegondolok, én is értem, hogy miért van igy, de a rendőrőknek is, és a politikumnak is el kell fogadni, hogyez az elv nem teljesen agátol érthető, tehát több megértést kellene tanusitani a kérdésben. Jol tudták, hogy tele van a tömeg olyanokkal akik nem tudtak elmenni, de olyanokkal akik csak nézelődni akartak, mert eszükbe sem jutott, hogy azt nem szabad. Meg is eltt az erdeménye. Akár tagadja Gergényi, akér nem, nem kis számu volt az olyan esetet száma, amikor mindenkit válogatás nélkül ütöttek vágtak. Tudom, azt tették amit a törvény számukra előirt. És azt is tudom, hogy iután végiggondoltam az egészet, hogy ha nem igy volna nem tudna intézkedni. de mivel 50 éve ilyen zavargások nem voltak, azért fogadjuk el, hogy ezt mem mindenki értette, é ma sem érti, mert nem magyarázzák el neki logikusan. Gergényi is nagyképűen agresszivben felolvasta a szöveget, de nem értelmzte a néző széméra,hogy a jogalkotó anno mire gondolt. Arrol nem beszélve, hogy ez a törvény nem mindenki számára ismert, és azt is megkockáztatom, hogy nem mindeki számáras logikus. Várom véleményüket erről. Végezetül az idéett index cikk a gumilövedékekről, aminek használatát én nem tartok elfogadhatonak. Kérem nézzék meg a képeket is, és megértik miért tiltakozom ellene. :::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::: Máshol nem lőnek fejre, közelről gumilövedékkel A rendőrség által látszatra meglehetősen szakszerűtlenül használt gumilövedékekkel 20, illetve 30 méteres távolságból szokás tömeget oszlatni, hacsak nem a megsebesítés a cél. Az Egyesült Államokban inkább fegyveresek ellen használják, de a legritkább esetben lőnek fejre vagy nyakra. Feltűnően sokan sérültek meg fej-, illetve nyaktájékon az október 23-ai zavargásokban, amikor a rendőrök gumilövedéket használtak a tömeg oszlatására. A gumilövedék ráadásul több esetben felsértették a bőrt, véres, hüvelykujjnyi sebeket ejtve a tüntetőkön. Az egyik meglőtt áldozat a fél szemére megvakult, egy másik maradandó látáskárosodást szenvedett. Az még eldöntetlen kérdés, hogy szakszerű volt-e a rendőri vezetés parancsa a gumilövedékek bevetésére, hiszen szeptember közepén háromszor is sikerült a rendőrségnek e nélkül feloszlatnia a spontán utcai demonstrációt és zavargásokat. Gergényi Péter, egy puska, és a lövedékek Az országos és a budapesti rendőrfőkapitány október 24-én tartott sajtótájékoztatóján bemutatták a zavargásoknál alkalmazott gumilövedékeket. Kétféle kalibert használtak: 17,5 milliméteres gumigolyót, illetve egy tucatnyi 7,5 milliméteres gumisörétet tartalmazó lőszert. Mindkét lövedék egy műanyag tokban, úgynevezett fojtásban távozik a fegyver csövéből. Tisztes távolságból A lövedékeket a félig olasz, félig magyar tulajdonban álló NIKE-Fiocchi Sportlőszergyártó Kft. gyártja, akárcsak a zavargások idején bevetett könnygázgránátokat. A lövedékek használatáról Szabó Péter, a kft. ügyvezető igazgatója az Indexnek elmondta, hogy a 17,5 mm-es lövedéket 30 méterről vagy távolabbról, a 7,5 mm-es sörétjellegűt legfeljebb 20 méterről lehet úgy emberre lőni, hogy elérje célját: üssön és ijesszen, de ne sebezzen. Az igazgató hangsúlyozta, hogy nemcsak a távolságon múlik, okoz-e sérülést a gumilövedék, hanem az eltalált személy ruházatán, illetve az eltalált testrész ellenállóképességén is. Azaz egy 17,5 mm-es lövedék arcba, lágy részre lőve még 40 méterről is komoly sérüléseket okozhat. Gumilövedékek október 23-án Szabó Péter elmondta, hogy a NIKE-Fiocchi a szabványoknak megfelelően gyártja termékeit, azonban hogy mikor, mire használják őket, már a vásárlón, jelen esetben a rendőrségen múlik. Használati utasítást természetesen mellékelnek a lövedékekhez. Kemény helyzetben A nyugat-európai gyakorlatban a tömegoszlatásokkor csak végső esetben - például Észak-Írországban, a nagyságrendekkel nagyobb zavargásokkal szembenéző Franciaországban - vetik be a nem halálos, de igen veszélyes - olykor mégis halálos sérüléseket is okozni képes - gumilövedéket. Az Egyesült Államokban ugyancsak rendszeresítve vannak a gumilövedékek, és használatosak tömegoszlatásra is, de elsősorban felfegyverzett személyek, öngyilkosságra készülők, túszejtők ellen, éles helyzetben vetik be őket, amikor a rendőri fellépéssel ellenkező személyt nem elkergetni, hanem rövid időre elkábítani, megzavarni, akár megsebesíteni kell, megölni nem. A lövést általában elfogás követi. Nyakra, fejre nem Az sem mindegy, hogy milyen gumilövedéket, milyen távolságból, milyen szögben melyik emberi testrészre lönek ki. A gumilövedék alapvetően az ember megütésére vagy megállítására, de nem megsebzésére szolgál, miközben persze nem zárható ki a sebesülés sem. Az amerikai gyakorlatban a halálos sebesülések aránya ugyan elhanyagolható, de ha mégis előfordul, akkor tipikusan nyakra, fejre, illetve a mellkas szív feletti részére leadott lövés okozza, írja egy 2005-ös, az Internet Journal of Rescue and Disaster Medicine c. szaklapban megjelent, a nem halálos fegyverek kórélettani hatásairól szóló amerikai tanulmány. A gumilövedékek használatának egyesült államokbeli gyakorlatáról szól az amerikai igazságügyi minisztérium egy tanulmánya is, amely 373 eset (közel ezer leadott lövés) alapján készült. Az esetek 90 százalékában a meglőtt személyek fel voltak fegyverezve, felüknél szúró- és vágófegyverek voltak, 29 százalékánál lőfegyver. Alacsonyan, pattintva Az amerikai és kanadai rendőrök a leadott lövések egyharmadában hastájékra, 19 százalékban mellkasra, majd az előfordulások csökkenő sorrendjében lábra (15), karra (14), hátra (11) lőttek, és csak 2 százalék volt a fejre, egy százalék a nyakra leadott lövés (az esetek 82 százalékában horzsolást, zúzódást eredményezett a lövés). Összesen tíz esetben haltak meg gumilövedéktől (vagy más ütést okozó lövedéktől), ebből ketten úgy, hogy tévedésből éles lőszerrel lőttek. Nyolc esetben közeli lövés okozta a halált. A szakértői anyag elismerően jegyzi meg, hogy a hatóság emberei hasra, mellre és nem fejre lőnek, de felhívja a figyelmet arra, hogy az előbbiek is súlyos sérüléseket tudnak okozni, különösen közelről. A NIKE-hez hasonlóan gumilövedékeket is gyártó Vast Academy termékeinek leírásából az is kiderül, hogy a tömegoszlatásra használt lövedékeket - ha nem egyes személyekről, hanem tömeg megállításáról van szó - elsősorban alacsony röppályán, sőt pattintva, a földre célozva lövik ki. "A gumilövedékes puskásokat elvileg az ék mögött, járművön kell elhelyezni, hogy a felfegyverkezett személyekre tüzeljenek az ék fölött, nem pedig előtte szaladgálva" - fogalmazott korábban az Indexnek egy neve elhallgatását kérő volt felderítőtiszt. Nagyobbat használnak A gumi- illetve manapság már műanyag lövedékkel a legnagyobb tapasztalata az észak-írországi brit rendőrségnek van. 1973 óta 17-en haltak meg ilyen lövedéktől. Az ottani szabályok szerint a műanyag lövedék egyáltalán nem tömegoszlatásra szolgál, hanem az egyes, agresszív magatartást mutató egyének ártalmatlanná tételére. Nagy-Britanniában azonban sokkal nagyobb, 40 milliméteres átmérőjű műanyag hengert lőnek, amely méreténél fogva nem hatol a bőr alá. Ekkora lövedéknél kisebb az esélye annak is, hogy az áldozat maradandó szemsérülést szenvedjen. Az ilyen típusok vagy a gépkarabélyra szerelt toldatból, vagy az alá csatlakoztatott gránátvetőből indíthatók. A Magyarországon rendszeresített, szovjet mintájú fegyverekhez tartozó 37 mm-es gránátvetőhöz is létezik gumilövedék, ez azonban nincs rendszerben nálunk. Az Index két olyan esetről is beszámolt, amikor rendőrök közelről tüzeltek az utcán tüntetőkre, eltévedt járókelőkre, egyik esetben az 5 méterről, tehát az előírt távolság negyedéről lőttek szemen a Síp utcában egy férfit. A Síp utca és a Dohány utca kereszteződésében záporozó lövedékekről az Index élőben is beszámolt, egy férjével a közeli lakásába igyekvő nőt ugyancsak háton lőttek, de gumilövedékkel lőtték nyakon a Tilos rádió fotósát is a Múzeum körúton. A média több felvételein is több, fejre, nyakra lőtt seb látható. Mivel lőttek? Tarjányi Péter biztonságügyi szakértő elmondta az Indexnek, hogy a kis kaliberű gumilövedékes lőfegyvereket még az 1980-as években rendszeresítették a magyar rendőrségnél. Az akkori szándék szerint ezeket a fegyvereket kifejezetten tömegoszlatási feladatokra emelték be a rendvédelmi arzenálba. Mivel azóta egyáltalán nem vetették be őket éles helyzetekben, az elméletből ismert hátrányai, veszélyessége sem volt téma a rendőri vezetés körében. A fő veszély, amit egyébként a kiképzésen ismertetnek a rendőrökkel, a kis távolságon, 4-5 méteren belüli használat. Ekkor ugyanis a gumilövedék becsapódását még nagy energiával követi a fojtás is, egy kemény műanyagból készült karika, amely a lövedéknél sokkal mélyebb sérüléseket okozhat. A szakértő szerint a rendőrök által bemutatott - szemre egyébként jóval veszélytelenebb - nagy kaliberű lövedékes puskákat a magyar hatóságok még nem rendszeresítették, így azoknak tulajdonképp pont olyan kevéssé volt helyük a rendőrök kezében, mint a tömegoszlatási feladatokra alkalmatlan, és nem mellékesen rendkívül veszélyes viperáknak. (http://index.hu/politika/belfold/1101gmlvdk/?main&rnd=237) 2006/11/02

Anonymus (a27@freemail.hu): Az új topikkal kapcsolatban csak azt tudom mondani: Képviselő úr nem tudja meghazudtolni önmagát. Itt van az elmúlt 4 év minden nyomora: adóemelések, hazudozás, Lamperth, Szekeres... és semmi reagálás, mintha nem történne semmi. És megszólal Orbán Viktor! Képviselő úr nyomban billentyűzetet ragad, és folytatódik tovább a magánfórum Orbán Viktorról. Néha elgondolkodom, mi a túrónak vagyok én még itt... 2006/11/02

Leó: Azért léptem be a honlapra, mert eszembe jutott: Tartozom Anonymusnak egy általa kárt adattal. Azt kérdezte: Mit is hamisított a Magyar Rádió? A válasz: Lamperth Mónika egy beszédét, amelyet az MSZP székházában tartott. Ebben az esetben a MR egyértelműen hamis(ított) hírt közölt, máig mindennemű következmény nélkül. Piszkos Alfréddel nincs igazából vitám - egyszer pedig vagy félreértett, vagy, de inkább én fogalmaztam félreérthetően: a patikamonopólium alatt azt értettem, hogy kifogásom van az ellen, hogy patika nyitására bárkinek monopóliuma legyen. (Az a bájos szőke démon pont ez ellen beszél reggel, délben és este, a hét minden napján.) Amiket a gyógyszerek ellenőrizetlen szedéséről ír - igaz, eszem ágában sincs vitatkozni; a gyógyszer méreg, tudjuk. De azt is tudjuk, hogy orvosok lazán felírják kérésre, és (mint Piszkos Alfréd is megírta) gyógyszerek kiválasztása sokszor megy azon az alapon, hogy a "szomszédnak is jót tett". Ez ellen nyilvánvalóan nem véd a monopolizált patikanyitási jog; a szabad forgalmú szerek pedig szabályozhatók. Hiszen most is nyakló nélkül árulják és (veszik!) a gyógyszernek nem minősülő szereket - patikákban. Összegezve: nem hiszem, hogy pont a patikakérdés a legnagyobb az egészségügyben - ettől még lehet javítani itt is. E javítás során nekem nem első szempont a patikával rendelkezők hasznának biztosítása. A jóságos patikusbácsi pedig, aki részletesen kikérdez - mese. Megkérdezi: ismerem a szert? Márpedig az aspirinre mindenki azt mondja, hogy igen - az a 10 éves gyerek pedig a mai rendszerben sincs megvédve. Régi kívánságom: hasonlókat hasonlítsunk össze! Ideális esetet valóságossal - ne! Úgy tűnik, Budapesten az elmúlt hetekben más se történt, mint brutális rendőrök békés töntetőkre támadtak, miközben soha és sehol nem használt eszközöket használtak. Olvasom az idézeteket, mely szerint más országokban "mi aztán sosem...". Biztos így van; ezek szerint a gumilövedéket csak és kizárólag Magyarországon használták - megmondaná nekem valaki, hogy hol van Magyarországon e fegyver gyára? Vagy esetleg előfordulhat: mégsem kizárólagosan magyar specialitás? Nem világos előttem, mi a megoldás, ha a békés nézelődők nem tudják felfogni, hogy a rendőrség felszólítása után veszélybe is kerülhetnek. Nem tudják felfogni, hogyha csapágygolyókkal, féltéglákkal, felszedett utcakövekkel dobálóznak egyik oldalról, akkor az nem csupán jópofa szórakozás, és ez ellen ellencsapásnak kell jönnie? Akkor mi a rendőrség teendője? Áll, és hagyja, hogy dobálják? Csakhogy ekkor van egy bökkenő: ezáltal a békés nézelődők blokkolják a rendőrséget - ami tényleges beavatkozás, tehát nem békés nézelődők többé. Ezért szól úgy a rendőrségi törvény, ahogyan szól. Ezzel együtt nem örülök, ha rendőrség és tömeg néz egymással szembe - már ennek sem örülök. De azért nem tudom elfelejtenI: előbb égett a TV, előbb égtek az autók, előbb verték be a kirakatokat, és csak ez után, erre adott választ a rendőrség. A biblia is így szól: aki karddal támad ... Megkülönbözteti a támadót, hiszen ha nem támadott volna karddal, nem is veszne el kard által. Azért, kedves Piszkos Alfréd, ezt a kettős visszavonulást nem gondolta egészen komolyan, úgye? 2006/11/02

Polgárnő: "De azért nem tudom elfelejtenI: előbb égett a TV, előbb égtek az autók, előbb verték be a kirakatokat, és csak ez után, erre adott választ a rendőrség." .. és ezeket megelőzően vajon mi volt, Leo?? 2006/11/03

Lukács (lukacs@freemail.hu): Hogy mit gondolsz, kedves Eörsi az árpádsávos zászlóról, az a te dolgod, tudjuk, te, és elvbarátaid mit gondoltok úgy általában a magyar jelképekről. Viszont ti, és szoci bűntársaitok összekevertek valamit. Ha nektek fáj az a zászló, akkor nem a zászló alatt vonulóknak kell nekimennetek, akik esetleg csak annyit látnak benne, hogy egy történelmi, kifejezetten magyar jelkép, ami ráadásul teljesen legális, mint láthattuk, tegnap Szekes elvtárs is a zászló alatt mondott beszédet. Legyen merszetek először megfelelő jogi fórumokon előhozakodni a zászlóval kapcsolatos fenntartásaitokkal, és fejezzétek ki a kéréseteket, elvárásotokat a hatóságok felé, vagy esetleg népszavazás kezdeményezésével a nép felé, a jelkép betiltására. Merjétek felvállalni a véleményeteket ahelyett, hogy gyalázkodtok, sértegettek becsületes, jogkövető polgárokat! Aztán majd a magyar társadalom meghozza az ítéletét! Ez a demokrácia, tahó Eörsi!!! 2006/11/03

Lukacs: Hogy mit gondolsz, kedves Eörsi az árpádsávos zászlóról, az a te dolgod, tudjuk, te, és elvbarátaid mit gondoltok úgy általában a magyar jelképekről. Viszont ti, és szoci bűntársaitok összekevertek valamit. Ha nektek fáj az a zászló, akkor nem a zászló alatt vonulóknak kell nekimennetek, akik esetleg csak annyit látnak benne, hogy egy történelmi, kifejezetten magyar jelkép, ami ráadásul teljesen legális, mint láthattuk, tegnap Szekes elvtárs is a zászló alatt mondott beszédet. Legyen merszetek először megfelelő jogi fórumokon előhozakodni a zászlóval kapcsolatos fenntartásaitokkal, és fejezzétek ki a kéréseteket, elvárásotokat a hatóságok felé, vagy esetleg népszavazás kezdeményezésével a nép felé, a jelkép betiltására. Merjétek felvállalni a véleményeteket ahelyett, hogy gyalázkodtok, sértegettek becsületes, jogkövető polgárokat! Aztán majd a magyar társadalom meghozza az ítéletét! Ez a demokrácia, tahó Eörsi!!! 2006/11/03

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Leo, megint csusztat. Az idézett Jörg Spöttle és belga főkapitány nem azt mondta, hogy nekik nincs a felszerelésben guilövedék, sőt. Hisz az indx cikk is irja, hogy a Magyarországon létező fegyvereket is külföldröl szerzték be. Jörg Spöttle, aki közel 20 évig dolgoztt a Berlini rendőrségnél azt mondta, hogy a német rendőrségi törvény is engedélyezi a guilövedék használatát, de szigoruan maximum testmagasságig, és legalaább 20 m távolrol. Mindezek ellenére sosem használják pedig ott tényéleg évente tucatszámra vannak a pesti zavargásoknál sokkal keményebb összecsapások. A belga parancsnok pedig azt mondta, hogy náluk az elv az, hocs csak azt használják valoban a mindennapokban, amit a társadalom helyesel. A gumoilőöbvedéket nem helyesli, ezért nem használják bár hivatalosan nekik is a felszerelés része. De nem használják mert egy nagyon kemény fegyver. Mig mult hétfőn amgayr rendőrők kifejezetten ész nélkül használták. Jo példa, akit előbb közelről szemen lüttek, amjd amikor elfutott még ötször hátba. Ez elfogadhatatlan. Nézze meg a idézett képeket. Van olya kép, hogy valakinek 2 c mélyre befurofott a karjába a gumilővedék. Azt nyilván egészen közlről lőtték, ami szigoruan tilos pl. Belgiumban. de ők még távolrol sem használják, mert nem céljuk maradandó sérülések okozása. ne keverje ide a tévé esetét. Ott még mindig az a kérdés, hogy mi faszt csinált többszáz rendőr a Nádor utcában, amikor Szabdság téren szemmel láthatóan mindegy 150-200 rendőr probált ellenálni sikertelenül. Mielőtt nekem esik a két "fogoly" az MSZp -és Juhász ferenc és fideszes Navracsics számolt be róluk külön külön. tedhát ott voltak. De ott nem voltak tüntetők. Azok háboritatlnaul besétáltak közben a tévébe. ha erre választ kapunk, akkor pofázhatnak most a rendőrők. Egyenlőre én annak a képnek hiszek, amely azt mutatja be, hogy efgy idős bácsi elegáns ruhában (még a veszelyes fegyvernek számito zászlo sem volt nála nemhogy Molotov koktél) üvölt a vele farkasszemet néző rendőrőkkel, hogy : Én magyar állampogár vagyok haza akarok menni. De én arra lakom, engedjenek haza. A válasz néhány gumibot volt. ja igen szuper volt tegnap a HIR Tv. Még egy nagyon veszélyes vak házaspárt is letartoztattak, mer szegények nem tudták merre kell menekülni. Ütlegelések között megbilincselték a kezét, betuszkolták a rabomobilba, ő meg kiabált, hgogy vak vagyok haza akarok menni. Köcsögözések voltak a válaszok, ajd üvöltötték neki, hogy üljön le a székrte, amire a válasz nagyon szivesen, csak mutassák meg neki hol van. Akkor már sejtettek valamit, majd látták a botját, ami a táskájában volt. Kissé megdöbbentek gyanitja, mert hallotta, hogy sohajtanak a rendőrök, de bevitték jegyzőkönybe vették és hivataloan ellene is rendzavarásért feljelentést tettek. Ők sem hagyták el a felszólitásra a műveleti területet. Ügyvédük reméli, hogy ejteni fogják a vádat a tárgyaláson. Ja igen 2006 ot irunk, és arendőrség kizárolag rendzavarokat tartoztatott le Budapesten. Már a vakok is is veszélysek Gyurcsányra. Éljen az MSZP-SZDSZ kormány. 2006/11/03

Polgárnő: Nem kérünk drága könnygázt meg golyót meg kardlapozást. Elég lesz a mai ínséges világban, ha elénk vetítik Vadai Ágnest képpel-hanggal, máris hanyatthomlok menekülni fogunk! 2006/11/03

Marosi Pál: Tisztelt Eörsi úr! Van egy javaslatom: Cserélje le a topik címét a következőre: "Eörsi Mátyás és a kommunista tipusú vádbeszéd". Szerintem találóbb. 2006/11/03

mex: Janka bácsi! Azért mert nem tudod mennyi 5x5 azért még az 25! Marosi Úr! Helyettem is fogalmazott! 2006/11/05

morgó: Kedves Leo! Először is: A patikában GYÓGYSZERT árulnak, amire rá van írva, hogy kérdezze meg orvosát vagy GYÓGYSZERÉSZÉT! Érthető? Autót csak autószerelő javíthat, gyógyszert mindenki árulhat? A taxik számát korlátozzák, a gyógyszertárakét nem? Melyik veszélyesebb? Másik: Magyarországon nincs halálbüntetés! A rendőrőknek mégis szabad halált okozó eszközöket használni? Ha én önvédelemből túllépem a támadás elhárításakor a várható támadás mértékét (abnormális törvényi kitétel) akkor engem súlyosan megbüntetnek. Ezeknek a nem azonosítható rendőregyenruhába bújtatott terroristáknak mindent szabad? 2006/11/05

S.B.: Kinek a "lelkéért" folyik polémia egy ilyen topicon? Elvileg azokéért, akik észérvekkel meggyőzhetőek. Ez nem sikerülhetne indulatos, eleve elfogult szövegekkel. De ilyen tét nincs is, mert a jelzett célközönség közel üres halmaz. Így az érvelések inkább csak próba - futamoknak tekinthetőek a más eszközökkel való hatás keresésében. aZ "ÁRULKODÓ jUDÁS" - téma bedobása és bármilyen emlegetése hatásos eszköz volt, mert a hangulata megfelel a népi érzületnek. Önmagában azonban nem elég erős ahhoz, hogy fordulatot idézzen elő a két tábor harcában, sőt témaként való eröltetése még kontraproduktívvá is válhatna. De nem biztos, hogy válik, mert a véleményklima változóban van. Arra pedig, hogy hosszú időn át utalásosan használt kísérő téma legyen, at árulkodás - téma kiválóan alkalmas. A véleményklíma megváltozásának legbiztosabb jele a jobboldal látványos kudarca nov. 4.-én. Persze ezt a jobboldal vitatni fogja és próbál úgy viselkedni, mint ha mi se történt volna. Az u.n. szoclib oldalon múlik, hogy tud-e élni az új helyzetben a tematizáció átvétele lehetőségével, vagy beleragadva a lövészárok - harc fásultságába nem győzi ezt fantáziával. 2006/11/05

morgó: Politizálásuk kimerül a köztársaságért és a demokráciáért finom kezét tördelve aggódó Gyurcsány Ferenc védelmezésében Talán hülyeség visszamenni a szabad demokraták 1990 előtti-környéki radikális antikommunizmusáig - bár nem tanulságok nélkül való -, de mégis van abban valami hátborzongató, hogy aktuális tevékenységük szinte egészében kimerül a köztársaságért és a demokráciáért finom kezét tördelve aggódó Gyurcsány Ferenc védelmezésében, az obligát orbánviktorozásban, és abban, hogy mindenki másnál keményebb karhatalmi fellépést követelnek az utcákon hepajkodó radikálisokkal szemben. Ez utóbbi minimum szokatlan egy olyan politikai alakulat esetében, amelynek néhai demokratikus ellenzékisége az utcán is lett olyanná, amilyen valaha volt. Korábban hajlamos voltam azt gondolni és állítani, hogy az SZDSZ-bázis a maga szubkulturális karaktere révén mindig marad akkora, hogy a pártot bent tartsa a parlamentben. A budapesti és a nagyvárosi támogatók eléggé elkötelezettnek és meggyőződésesnek tűnnek ahhoz, hogy a végsőkig kitartsanak a szabad demokraták mellett. Pontosabban annak tűntek. Ám nem kizárt, hogy a liberáldemagógia tobzódása mégis elzavar ebből a táborból néhány százaléknyi hívet. Az önkormányzati választások eredménye mindenesetre ezt a sanszot vetíti előre markánsan. Mindenki másnál keményebb karhatalmi fellépést követelnek az utcákon hepajkodó radikálisokkal szemben Egyrészt, mert a demagógok között differencia végső soron nincsen, ezen a vonalon nagyon nehéz különböznie mondjuk Demszky Gábornak mondjuk Gyurcsány Ferenctől. Vagy Orbán Viktortól, vagy Dávid Ibolyától. Másrészt azért, mert miközben Kuncze Gábor megy, nemigen látszik, ki jöhetne. Az SZDSZ-élvonalból hiányoznak az új és karizmatikus figurák. Jórészt még mindig azok nyomulnak, akik többször leszerepeltek. Elszürkült eminenciások és örök lúzerek. Magyar Bálintok és Fodor Gáborok. Igen, van valami Kóka János is, akit viszont hiába fényeznek most már sajátjukként, ha úgy kapták őt ajándékba a jelenlegi miniszterelnöktől. S akinek ugyancsak semmi nem jut eszébe azon kívül, hogy kurva Fidesz. Ez kevés, alighanem. Más kérdés, mekkora tömegek fogják sajnálni, hogy végül ebből a pártból sem lesz más, mint rövid lábjegyzet a történelemkönyvekben. 2006/11/05

Ice: Eörsi Úrnak tökéletesen igaza van minden kérdésben. Orbán Viktor kétértelmű demagógiája felháborító. Polgárnőnek üzenem: ha a zavargó szélsőjobbosok összetörik az autóját és fegyújtják, akkor ne rendőrért, hanem Orbánért kiáltson. 2006/11/05

Ice: Még egy gondolat Eörsi Úrhoz. Brilliáns volt arra utalni, hogy jobb lenne, ha Orbán befejezné a kommunistázást,mert attól még nem fasiszta ő sem, ha az árpádsávos zászlók alatt szónokol. 2006/11/05

Ice: Már megint ez a rendőr téma. Kissé unalmas, hogy a székház ostromnál azért ostorozták őket,mert nem voltak elég határozottan fellépők, utána pedig azért,mert nem hagyták magukat büntetlenük 2-3 kg-os kövekkel dobálni. Az a hatalmas csúsztatás a történetben, hogy a rendőri EGYÉNI "túlkapásokat" kiterjesztik az egész rendőrségre. Holott azt mindenki nagyon jól tudja, hogy aki NEM AKART a balhé idején ott lenni az már nem volt ott. Most van itt az ideje, hogy számonkérjék azokon a rendőrökön, akik túlreagáltak dolgokat, hogy a jövőben tudják mi a helyes irány. De annak is most van az ideje, hogy aki azt képzeli, hogy korlátlanul és következmények nélkül randalírozhat Budapesten az megtanulja, hogy nem teheti. Ez a tegnapi szolidaritási menet a rendőri túlkapások "áldozataiért"... Úgyan már! Áldozat az is, aki hasba szúrja a rendőrt és utána esetleg nem engedik elszökni? Vagy az aki minden lelkiismeretfurdalás nélkül dobja fejbe a rendőrt akkora kővel, amekkorával csak bírja? 2006/11/05

Marosi Pál: Ice: Tök fölösleges a magyar rendőrséghez fordulni. A gyilkosságok több mint 60% felderítetlen. A lopások több mint 50% felderítetlen. És még ezek kérnek 13-ik fizetést. 2006/11/05

Marosi Pál: Ice: További kellemes seggnyalást, csak nehogy megfagyjon Eörsi úr hátsófele a jeges nyalásodtól. 2006/11/05

mikiegér: Kedves Ice! Oktober 23-án Gyurcsány nem a népe, hanem a vendégei előtt mondott beszédet a Parlamentben. Legnagyobb megdöbbenésemre egyik oldalán egy piros-fehét-zöld nemzetiszinű zászló- melyet ma illik megtaposni-a másik oldalán -pedig láss csodát- egy Árpádsávos volt. Most mondja kedves miről beszél? Nem én állítottam oda a katonát az Árpádsávos zászlóval, nyilván aki odaállította , pontosan tudta, hogy mit csinál. Nem kellene már verni állandóan a habot! Abba kellene hagyni a cirkuszolást, a félremagyarázást. Ebben egyébként dobogós az SZDSZ. Ez az egy, amihez értenek, máshoz sem. Eörsi úr meg mindig ráfizet, ha Orbánnal kezd. Soha nem érdemi dolgokról folyik a vita, hanem a másik lejáratásáról. Mi értelme ennek. Jut eszembe! Göncz Kinga asszony a minap kijelentette, hogy esze ágában sincs elmenni a Külügyi Bizottság ülésére. Jó pofátlan, nem mondom! Na, de mit szólt volna Eörsi képviselő úr ahhoz, ha uezt Orbán tette volna. Szánalmasak, én mondom! 2006/11/05

mikiegér: Orbánnak semmi köze az autók felgyújtásához, lehet, hogy mindannyian meglepődnénk,ha megtudnánk, ki volt ennek a cirkusznak az értelmi szerzője. Egy biztos, a rendőrök semmit nem tettek a vandálok megfékezéséért, vajh miért? Mégis kinek az érdeke volt az TV előtti cirkusz, pláne úgy, hogy a Zoltán utcában - egy ugrásra a TV Székháztól- egy hadosztály rendőr szalonnázott, miközben a TV előtt randalíroztak, és senkinek esze ágában nem volt odaküldeni őket, hogy segítsenek megfékezni a vandálokat. Vegye le a szemüvegét kedves Ice, és próbála valahogy visszanyerni az éleslátását, valamint szabaduljon meg a gyűlölettől, mert mint tudjuk, az rossz tanácsadó! Nemde? 2006/11/05

mikiegér: Marosi úr! Próbálja meg egy kicsit körülírni a mondandóját! Nem lehetne egy picit kultúráltabban? 2006/11/05

Marosi Pál: A "finomkodó" fogalmazások ideje lejárt. 2006/11/05

Marosi Pál: Amúgy ha Gyurcsánynak szabad kúrvázni, basszamegezni stb, akkor mindenkinek szabad keményebb szavakat használnia. 2006/11/05

mikiegér: Legutolsó hozzászólását nézve, nem tudok ellenkezni. Nade attól, hogy egy miniszterelnök tahó, még nem kéne a nyomdokaiba lépni!Ne legyen már egy bohócz az etalon! 2006/11/05

Polgárnő: ice! 1.nem ismerek szélsőjobbosokat-szerintem ilyenek nincsenek Magyarországon, csak vizet gereblyézel ez ügyben! 2.tőlünk, magyaroktól és az én családomtól is eddig csak rohadt kommunisták vettek el, raboltak el mindent ellenszolgáltatás nélkül, én ezektől a szélsőségesektől, mai utódaiktól félek és okkal hisz ma is csak elvesznek, sarcolnak, nyomorgatnak 3. Orbánt ne vedd a szádra ilyen összefüggésben! 2006/11/05

F. György: Polgárnő! Legalább egy szélsőjobbost láthat amikor tükörben nézz! Olvassa el figyelmesen Eörsi Úr kitünő írását és ha logikusan végig gondolja, akkor az lesz az Ön véleménye, hogy kedves vezére pucsista, hazaáruló! Sajnos nagyon sokan nem tudják elmondani, hogy az Ön szellemi ősei hogyan fosztották ki őket, mert haláltáborban, vagy Dunába lőve életűket áldozták Hazánkért. A parlamenti meghallgatáson Eörsi képviselő Úr kiváló volt. A jobboldal IQ-ját minősiti, hogy a fidesz nemzetvezetője ovodás metodikával vitatkozott. Az oviban a gyerekek, amokor ninsc érvük, akkor azt mondják, hogy te hűje vagy! Orbán vezér úr érvrendszere, szellemi teljesítménye csak arra terjed ki, ha nics érve akkor azt mondja, barátaim önök kommenisták. Gratulálok! Sajnos félnünk kell a neonyilas különitményes csőcseléktől. 2006/11/06

Anonymus (a27@freemail.hu): "A "finomkodó" fogalmazások ideje lejárt." Hát Gyurcsány öszödi beszéde óta mindenképp. Már Eörsi úr sem meri Cenzúraboxba tenni a durvább mondatokat, mint anno. Jól látható, hogy egy alulkulturált, hazudozó miniszterelnök működésével mit hoz az országra. Ami itt a fórumon megfigyelhető, az csak a kulturáltság zuhanása. Szép lassan a hazudozásnak is meglesz a hatása. Mert ha neki (gyf) szabad, akkor nekem miért nem? - vélik majd sokan. És nem is alaptalanul. A rendőri dolgokkal kapcsolatban: hogy ártatlan embereket is vertek, ez tény, tisztlet Ice. De ami most a legsíralmasabb ezzel kapcsolatban, az a hangfelvételek. Ad1: felháborító, hogy olyan hangfelvételeket hoznak csak nyilvánosságra, amelyek a kormányoldalnak kedveznek. És ez a titkosítás? Ez demokrácia! Egyébként meg tök mindegy, hogy a egyes rendőrök azt mondták társaiknak, hogy ne hajtsák a tüntetőket a Fidesz rendezvényhez, mert a valóság az, hogy odahajtották, és az elválasztásukért semmit nem csináltak. Ezek után miről beszélünk? Egyébként lehet, hogy összeesküvés elméletnek tűnik, de nem is biztos, hogy az. Nem a Fidesz tüntetés volt a cél, hanem a Dohány utcai zsinagóga. Csak nem jött be. De azért Lévai Katalin szoci európaparlamenti képviselőnek volt arca felállni, hogy és megdöbbenésének hangot adni a zsinagógát ért támadás miatt. Későn informálták, hogy nem jött be a terv??? Azért kíváncsi vagyok, hogy most 4 év így fog eltelni? Gyurcsány szűk körben fog találkozni csak más ország vezetőivel? Az összes ünnepet egyedül fogja megülni? Vagy csak a parlamentben? Tüntetés lesz tüntetés hátán? És jövőre újabb megszorítások lesznek... Blokád lesz itt, uraim, hölgyeim, idő kérdése, hogy a taxisblokádhoz hasonló megmozdulás legyen. És azt nem csak a szélsőjobb fogja csinálni. Hajrá! Tessék csak folytatni Gyurcsánnyal! Aztán majd nézhetik az "önök kérték"-et. 2006/11/06

Polgárnő: F.Gy. Te magad sem hiszed el, amiket össze bírsz firkálni, egyszerűen nevetséges vagy. Képtelenségeidet visszautasítom, de tovább nem pocsékolom rád a drága időmet.Félned csak saját magadtól kéne, a tudatlanságod és ostobaságod lesz egyszer a veszted, te szerencsétlen. 2006/11/07

mikiegér: Kedves Polgárnő! Féljen! Én nem bánom, ha fél! Én úgy döntöttem, hogy nem félek Gyurcsány rohamosztagaitól, viszont elvárom, hogy az ilyen alakok mint ez az efgyé féljenek! 2006/11/07

Leó: Fájdalom, Anonymus megállapítása szó szerint igaz: "Ami itt a fórumon megfigyelhető, az csak a kultúráltság zuhanása." Erre vonatkozó magyarázatát azonban nem osztom: azok számára, akik ezt az irányt követik, Gyurcsány nem etelon! Nekik, hozzájuk egyetlen durva szava sem volt! Gyerekkoromban erre a jelenségre a "krenköli" szót használtuk; olyasmit jelentett, hogy valaki saját magát hergeli fel. Visszatérve Anonymus észrevételére: fogadjuk el, hogy a "kultúráltság zuhanására" nincs, és nem lehet mentség! Érzelmei mindenkinek vannak - de nem venni tudomásul, hogy a másiknak is - ez az, ami megengedhetetlen. Mondanám: ezzel magunknak tartozunk. Már régebben idéztem a mondást: a stilus maga az ember - ez a dolog belűlről jön. Magának az embernek nem szabad elviselni tudnia saját kultúráltságának zuhanását. 2006/11/07

Marosi Pál: "Gyerekkoromban erre a jelenségre a "krenköli" szót használtuk; olyasmit jelentett, hogy valaki saját magát hergeli fel." Ezek szerint az MTV előtti tűntetők saját magukat hergelték fel. LOL Ja, és te sem vagy etalon, kedves Leó. 2006/11/07

Marosi Pál: Alkotmányellenes a házipénztár adó. Eörsi úr, miért szavazott meg alkotmányellenes törvényt? Az Alkotmány nem izlése szerint való? 2006/11/07

Anonymus (a27@freemail.hu): "Már régebben idéztem a mondást: a stilus maga az ember " Akkor, tisztelt Leó, két dolog lehetséges. Vagy kivételezni tetszik a mi beteg miniszterelnökünkkel, vagy a miniszterelnök stílusa tetszik Önnek. Egyik sem túl jó Önre nézve, szerintem. 2006/11/07

morgó: Kedves F.György! Díjazom a mérhetetlen magabiztosságát, aminél csak a mérhetetlen ostobasága nagyobb! Ha egyáltalán fogalma lenne arról hogy mi történik Ön körül a világban, akkor nem írna ennyi marhaságot. Egyáltalán elmúlt már hat esztendős? Az én kutyámnak több esze van mint Önnek. Szóval, jobb ha csak magában beszél, mert akkor legalább senki nem hallja a tudatlanságból eredő magabiztosságát! 2006/11/07

F. György: Kedves Morgó! Non tibi notus eris, quamvis speculum speculeris. 2006/11/08

Marosi Pál: Eörsi úr! Hány alkotmányellenes törvényt szavazott meg eddigi pályafutása során? Vagy már nem is számolja? 2006/11/08

Marosi Pál: Süllyed a hajó. Gergényi Péter beadta nyugdíjazási kérelmét. A kapitány elsőként hagyja el a süllyedő hajót. 2006/11/08

Polgárnő: Morvai Krisztina feljelentését beadta. Reméljük, hogy megkapja méltó büntetését a rendőrség illetékese és felbújtója.Szégyellje magát Gyurcsány, a népnyúzó Verenc!! 2006/11/08

Leó: Sem nem kivételezek Gyurcsánnyal, kedves Anonymus, sem stilusa nem tetszik. Ha veszi a fáradságot, és visszaemlékezik, soha és egyetlen egyszer sem magasztaltam őt - az Orbánnak járó hodolatnak pedig közelében sem jártam. "Beteg"-nek azonban nem nevezném - főleg Orbán beteges hatalomvágyának ismeretében. (Tudom, hogy "mindenki magából indul ki" - ilyenek vagyunk. Mégis arra kérem, kedves Anonymus, próbálja megérteni - ha átérezni nem is tudja - hogy nálam nem személyes érzés kérdése egy politika helyesnak vagy helytelennek tartása. Én soha sem ittam Ali baba kávét azért, mert a színészideál azt itta - ha emlékszik még Hofira.) Gergényi nyugdíjazását kérte - nem tudom, mi áll ennek hátterében. Lehet, hogy konkurrensei ragadták meg az alkalmat (én még emlékszem, hogy az új orsz. főkapitány posztját épp Gergényi ellenében nyerte el), lehet, hogy bizalmi szavazásként fogja fel, és megerősítést vár el. Nem tudom; de azt igen, hogy elfogadni kérelmét jelen helyzetben az elképesztő legnagyobb ostobaság lenne! Egy ilyen lépés ugyanis elbizonytalanítja, ezzel eleve sikertelenségre kárhoztatja az utána következőt, és arra biztatja Orbánt: a helyes úton jár, csak így tovább! (Nem akarom a durva "vérszemet kap" kifejezést használni.) Igazam van, és ezt nem kell bizonygatnom, de megemlítem: Antall soha sem volt hajlandó senkit leváltani ellenfelei politikai nyomása hatására! Antall nem volt kedvencem, de ettől még: igaza volt! 2006/11/09

szociszavazó,aki elbizonytalanodott: A náci propaganda axiómája így hangzott: A tömegek azt tartják igazságnak, ami a legismerősebben hangzik. Goebbels így fogalmazott: "Az emberek általában sokkal primitívebben értékelik a dolgokat, mint hinnők. A propaganda, épp ezért legyen végletesen egyszerű és folytonosan ismétlődő. Hosszabb távon az a rábeszélő győz, akinek sikerül kifejeznie a problémát a legközönségesebb szavakkal, és akinek van mersze örökké hajtogatni ezeket a szavakat, fittyet hányván az értelmiségiek ellenvetéseire." Ferink Öszödön ezen irányelvek szerint szónokolt, amikor a legközönségesebb szavak súlykolásával igyekezett tudatosítani velünk böszmeségünket, és hogy nélküle mink egy rakás szar volnánk. Akkor most Ferink fasiszta náci, vagy Goebbels elvtárs volt jó elvtárs? 2006/11/09

mikiegér: szociszavazó,aki elbizonytalanodott: Még most is csak az elbizonytalanodás fázisában tetszik lenni? Gratulálok! Nem kellene már végre egyszer megvilágosodni, vagy meg tetszik várni, míg hülyén tetszik meghalni-éhen? Merthogy csinálnak itt olyan egészségügyi, meg adóreformot, hogy bele tetszik dögleni, velünk együtt eftársnő/eftársúr! Csak mi az olyan elbizonytalanodottak miatt fogunk éhen halni, mint kegyed/uraságod! Tetszett volna jól ixelni! 2006/11/09

Anonymus (a27@freemail.hu): "próbálja megérteni - ha átérezni nem is tudja - hogy nálam nem személyes érzés kérdése egy politika helyesnak vagy helytelennek tartása." Hogy Önnek nem érzés kérdése, mely politika hely, azt hogy lehet átérezni? De biztos... Egyébként meg HA-HA! Már bocsánat. Mintha nálam csak érzés kérdése lenne. A tények ismeretében ész alapján visszasírom minden hibájával együtt a 1998-2002 közti időszakot, ebből fakadóan érzelmileg is. 2006/11/09

Marosi Pál: Goebbels nemzeti szocialista volt. Feri pedig a szocilista párt tagja. 2006/11/09

szociszavazó,aki elbizonytalanodott: Értem most már: Goebbels elvtárs nemzeti szoci volt, Feri elvtárs meg nem nemzeti, de szoci. 2006/11/09

Marosi Pál: Szociszavazó! Én nem azt írtam, hogy Feri szocialista, hanem azt, hogy a szocialista párt tagja. Lehet valaki párt tag személyes érdekekből is vagy hatalomvágyból. Amúgy Feri nem szoci, hanem elmebeteg. 2006/11/09

szociszavazó,aki elbizonytalanodott: Kedves Marosi Pál! Magam is erre a következtetésre jutottam. Úgy érzékelem, hogy valami nem stimmel itt.Nem kicsit.Nagyon. Elqrta a Feri elvtárs.Szólok is, hogy cseréljék le mégiscsak, mert nem egyedül vagyok elbizonytalanodva.Még a végén elismerem, hogy Orbán Viktor jobban "megcsinálta" volna Magyarországot, mint Feri elvtárs. 2006/11/09

Leó: Szociszavazó figyelmét hadd hívjam fel Kuncze Gábornak a Fideszről mondott jellemzésére: Papagájkommandó. Nem csak ugyanazt ismételik mindannyian, henm még a kifejezések is azonosak - a göbbelsi tanításnak megfelelően. 2006/11/09

Marosi Pál: Tisztelt Eörsi úr! Ön hevesen tiltakozott amikor a szlovák kormányba szélsőségesek kerültek (Jan Szlota) és egységes uniós fellépést sürgetett. Néhány napja szélsőjobb párt (Yisrael Beiteinu) került az izraeli kormányba. Ön nem tiltakozott. Mint pártja külügyi szóvivője, mivel magyarázza a kettős mércét és mi a véleménye a gázai mészárlásról? Egy igazi demokrata számára a szélsőség elítélendő bármély részről nyilvánul meg. 2006/11/09

szociszavazó,aki elbizonytalanodott: Kedves Leó! Az MSZP-ben vagyok elbizonytalanodva, nem a Fideszben. "..Hosszabb távon az a rábeszélő győz, akinek sikerül kifejeznie a problémát a legközönségesebb szavakkal, és akinek van mersze örökké hajtogatni ezeket a szavakat, fittyet hányván az értelmiségiek ellenvetéseire." Igazából a Fideszt még nem hallottam közönségesen beszélni.Nem is győztek,ugye? De az értelmiségiektől nem nagyon hallottam ellenvetéseket, Kuncze úrtól meg tán az ellenkezőjét. Csak az lehet, hogy Kuncze úr talán nem értelmiségi? 2006/11/10

mikegér: Kedves Leó Úr! Kuncze Gáborra ne hivatkozzon, mert ő nem tétel! Árulja már el, azon kívül, hogy belügyminiszterként összeveretett egy csomó idős embert a Hősök terén, mi fűződik a nevéhez? Nem hiszem, hogy az Ön papagájkommandója kevésbé halk, csak vegye észre, hegyezze a fülét, hátha nem csak a másét hallja meg! 2006/11/10

F. György: Jobboskáim! Az államokban "népszavazáson" (fidesz definició szerint) az emberek leváltották Bush elnök úrat. Mikor megy a csőcselék az USA követség elé tüntetni, hogy "Bush monyjon le"? Ps. Javaslom, a magyar rendőrség adja ki az amerikai tengerész gyalogosoknak alvállalkozásba a tüntetés biztosítását. Megismernétek a magyarok istenét! 2006/11/10

mikiegér: Amikor volt az elnökválasztás teljes erejével a demokratáknak drukkolt, ugye? (Én is!) Nem így volt? Furcsállanám! Nem gondolt még arra, hogy Busht nyugodtan bíróság elé lehetne állítani emberiség ellen elkövetett bűntettekért az iraki háború miatt? Nem látok különbséget Szaddam és Bush gaztettei között. Igyekszem nem kettős mércével mérni. Nem bánnám, ha az amerikaiak szeme végre kinyílna, tömegesen a Fehérház elé vonulnának, és kizavarnák ezt a gazembert jó messzire, valahova Irakba a nép közé, aztán itélkezzenek. Nem bíztos, hogy akit Ön csőcseléknek nevez, annak a néptömegnek nincs igaza. Hányan lázadtak a világon az iraki háború ellen? Az mind csőcselék? (Akiknek elege van Gyurcsányból, az is mind csőcselék?) Csak csendben jegyzem meg, hogy Tony Blair és Bush széke is inog az iraki háború miatt. Hogy Magyarország vezető politikusai miért ereszkedtek négykézlábra e két alak láttán az majd idővel kiderül, azt csak sejteni lehet. Ha elítélik Szaddamot, miért nem itélik el Busht, Blairt? Legalább hallgattak volna. Eörsi úr legdicstelenebb megnyilvánulásának tartottam, amikor ez ügyben megszólalt! De hát fátylat reá, régen volt! Pártszimpátiára való tekintet nélkül minden ismerősöm mélységesen elitélte e két alak háborús politikáját, csak itt a vazallusaik nem. Mert ők csak akkor lépnek fel az erőszak ellen, ha őket éri bántódás. Ez is érdekes ugye? Mondja FGY. Hallotta, hogy izraeli katonák vérfürdőt rendeztek, palesztin asszonyokat és gyermeket gyilkoltak halomra- most azt nyilatkozták, hogy véletlen volt, előfordul ilyen! Előfordul! Az is, hogy kiömlik egy pohár víz! Ugye így kell ezt felfogni! Tegnap -ha jól hallottam -19 izraeli harci repülő berepült libanoni területekre. Hova vezet ez az erőszak, és hova vezet az az erőszak, amit Ön képvisel? Minden szavából árad a gyűlölet, már gondolkodni sem képes, annyira el van borulva. FGY! Nagyon jó lenne , ha Bush, Blair és a hozzá hasonlók lemondanának, ezt várja tőlük a világ! Ezt várom én is! És lehet, hogy ezért nem én vagyok a csőcselék, hanem Ön! Nos tehát, Bush, Blair mondjon le. Gyurcsány meg húzzon el, és akkor még szépen, udvariasan fogalmaztam meg a mondanivalómat! 2006/11/10

Leó: Szociszavazó, bizony, alaposan meglepett! Nekem eszembe se jutott "közönséges szavak" alatt trágár beszédet érteni! Közönséges szavak (és azt hiszem, ebben a szövegben ez a helyes értelmezés) alatt a mindennapi, közönségesen ( a közönség által rendszeresen használt) szavak értendők! Csak így van értelme a helyes folytatásnak is: a mondatok legyenek egyszerűek, könnyen követhetők és megérthetők. (Mint a reklámokban.) És valóban: a Fidesz-szövegekben a legritkábban találkozunk összetett mondatokkal (ami az árnyalt beszéd egyik legjellemzőbb vonása). Egyébként is vigyázzunk a lefordított szövegekkel! Az angolban pl. az "ordinary": szokásos, általános, mindennapos - közönséges. Itt felsorolásról van szó! A magyarban viszont az "ordenáré" a durván közönséges, trágár beszéd. Bizony, oda kell figyelni a teljes szövegre, ha helyesen akarjuk értelmezni! Vitázhatunk ugyan Kunczéról, de nem értem, hogyan jön ide az ő méltatása. A "papagájkommandó" az ő kifejezése, és ehhez semmi köze az ő bármely tevékenységének megítélése. Ebben az összefüggésben egy dolog a lényeges: jellemző a kifejezés, vagy sem? Nos, a kifejezés nem csak jellemző, de szellemes is. 2006/11/10

mikiegér: Ide figyeljen elbizonytalanodott! Miközben fantáziál arról,hogy a hatalmon levő koalíció mit hantázik össze vissza, jobb lenne, ha körülnézne ez országban, és a saját tapasztalataira hagyatkozna. Ne koalíciós médiát nézzen, hallgasson, hanem kezdjen gyűjtögetni, mint a hangyák télire, mert úgy jár, mint a tücsök, aztán azon veszi észre magát, hogy beállt a tél, fázik, és előbb-utóbb éhenhal! Vegyen szenet, fát, húst, cukrot, és mindent, mert jövőre már nem fog tudni. Fűtsön be, magának is, meg "ezeknek" is, átmenetileg élvezze a meleget. Ha nyugdíjas látogassa meg távolabb élő szeretteit, mert vége az "ingyen utazom hozzátok kedveskéim"-nek.Rendelje meg a koporsóját, mert orvosra már nem fog telni, jobb ha mindenről gondoskodik időben!Én is így teszek! Rövid az idő hajtson rá, már november van! 2006/11/10

mikiegér: FGY-nek, ha nem olvas, csak beszél! http://index.hu/politika/belfold/buk1109ta/ 2006/11/10

szociszavazó,aki elbizonytalanodott: Kedves Mikiegér! Azt teszem, szomszédaimmal együtt nagyon el vagyunk keseredve, hogy "ezekre" szavaztunk. Valószínűleg ez soha többé nem fog előfordulni.Csak egy életünk van és a hátralévő időnk is kilátástalanná vált. Nem költöm kevés pénzemet koporsó gyűjtésre, kedves Feri elvtársunk kaparjon el minket, ha majd zavarja a hullánk (is).Neki telik rá. Kedves Leó. Nagyon szellemes Kuncze úr a papagájával, nála csak Kóka úr humorosabb a pannon pumájával és a hun hiénájával. Az SZDSZ-ről többeknek a dögkeselyű jut eszébe, miközben az MSZP patkányozik és kóbor kutyázik.Na, itt van az egész Állatfarm. 2006/11/10

mikiegér: Vádemelés Rumsfeld ellen? Németországban vádat emelhetnek Donald Rumsfeld távozó amerikai védelmi miniszter ellen. A terrorellenes háború egyik kulcsfiguráját a guantanamói fogolytáborban és bagdadi börtönökben elkövetett kínzások miatt jelentette fel egy jogvédő csoport. Rumsfeld ellen 2004-ben már indult hasonló eljárás Németországban, akkor az ügyészség ejtette a vádat. A német törvények a világ bármely részén elkövetett bűnök vizsgálatát lehetővé teszik. 2006/11/12

Eörsi Mátyás (matyas.eorsi@szdsz.hu): Napirendi javaslat: 1. Dr. Orbán Viktor úr, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnökének meghallgatása a strasbourgi nyilatkozata értelmezéséről 2. EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a közösségbeli nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti barangolásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK-irányelv módosításáról (COM (2006) 382; 2006/0133/COD) (Tájékoztató az aktuális helyzetről) 3. Innováció az Európai Unióban - Garamhegyi Ábel, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkára tájékoztatója 4. A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény módosításáról szóló T/1139. számú törvényjavaslat általános vitája 5. Az Európai Unióról szóló szerződés K.3 cikke alapján létrehozott, a vámigazgatási szervek közötti kölcsönös jogsegélyről és együttműködésről szóló, Brüsszelben 1997. december 18-án kelt egyezmény kihirdetéséről szóló T/1143. számú törvényjavaslat általános vitája 6. Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak a légi fuvarozók általi feldolgozásáról és az Amerikai Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma részére történő továbbításáról szóló megállapodás kihirdetése (T/1097. szám, módosító javaslatok megtárgyalása) Az ülés résztvevői: A bizottság részéről: Megjelent: Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke Dr. Legény Zsolt (MSZP) Dr. Molnár Csaba (MSZP) Szirbik Imre (MSZP) Szűcs Erika (MSZP) Dr. Tóth Bertalan (MSZP) Varga Zoltán (MSZP) Veress József (MSZP) Dr. Braun Márton (Fidesz) Ékes József (Fidesz) Ivanics Ferenc (Fidesz) Manninger Jenő (Fidesz) Nógrádi Zoltán (Fidesz) Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Dr. Csapody Miklós (MDF) Helyettesítési megbízást adott: Dr. Botka László (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP) Káli Sándor (MSZP) Szűcs Erikának (MSZP) Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz) Meghívottak részéről: Dr. Orbán Viktor elnök (Fidesz-Magyar Polgári Szövetség) Dr. Tabajdi Csaba képviselő (Európai Parlament) Becsey Zsolt képviselő (Európai Parlament) Garamhegyi Ábel államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) Hegedűs Márta (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) Kádárné Berecz Zsuzsa (Pénzügyminisztérium) Dr. Szurday Kinga (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) (Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 03 perc) Napirendi javaslat, a napirend elfogadása DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Üdvözlöm mindannyiukat. Meghatalmazásokkal a bizottság határozatképes. Napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fent. Kérdezem a bizottságot, van-e észrevétel. (Jelzésre:) Ékes képviselő úr! ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Köztudott, hogy fél kettőkor jön Orbán Viktor elnök úr. Szeretném javasolni, hogy az 5. és 6. napirendi pontokat tárgyaljuk meg addig. ELNÖK: Ez egy napirendcserére vonatkozó javaslat volt. (Ékes József: Pontosan.) A napirendünkhöz van-e észrevétel? (Nincs ilyen jelzés.) Ilyet nem látok. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a mai napirendünket. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Ez egyhangú. Köszönöm szépen. Bejelentem, hogy az első napirendi pontunkra, amelyben Orbán Viktor urat, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnökét hallgatjuk meg, sor fog kerülni. Kaptam egy telefont a Fidesz-kabinettől, hogy Orbán elnök úr 13 óra 30 percre fog megérkezni. Volt egy javaslata Ékes képviselő úrnak, hogy kezdjük más napirendi pontok tárgyalásával az ülést. Én pedig azt javaslom, hogy tartsunk szünetet, kezdjük ezzel a mai ülést. Nem tudom, más képviselőtársamnak van-e észrevétele ezzel kapcsolatban? (Nincs ilyen jelzés.) Nincs még itt a kormány képviselője azokhoz a témákhoz, amiket a képviselő úr javasolt, úgyhogy nem tudunk azokkal kezdeni. Nincs itt, miután arra várt, hogy lesz itt egy vita, és lesz is egy vita, úgyhogy tisztelt képviselőtársaim, 28 perc szünetet rendelek el, és akkor az első napirendi pontunkkal, Orbán volt miniszterelnök úr meghallgatásával kezdjük. 10 PÉ 11 (Szünet: 13.05 - 13.30 óráig) Dr. Orbán Viktor úr, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnökének meghallgatása a strasbourgi nyilatkozata értelmezéséről ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! A napirendünket megszavaztuk, ezért rögtön rá is térek első napirendi pontunkra. Bevezetőként igyekszem nagyon tárgyszerű lenni. Hadd emlékeztessek arra, hogy Orbán Viktor elnök úr 2006. október 24-én Strasbourgban tartott egy beszédet '56 alkalmából az Európai Néppárt frakciójának. Idézek egy mondatot a szövegből, amit a Fidesz-honlapról szereztem meg, ez úgy hangzik: "Ezért az Európai Uniónak világossá kell tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból sem a hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak." A beszédet követően egy belpolitikai vita alakult ki Magyarországon, amelynek a lényege, hogy Orbán Viktor úr, a Fidesz elnöke Magyarországról beszélt vagy általánosságban beszélt, és vajon, javasolta-e az európai intézményeknek, hogy Magyarországtól vonjanak meg támogatást? A vitát cáfolatok övezték, több fideszes politikus kijelentette, hogy Orbán Viktor idézett mondata nem jelenti azt, hogy ez támogatás-megvonást jelentene, miközben arról, hogy mi ennek a mondatnak a valódi tartalma, erről információt nem hallottunk. Én magam levélben fordultam Pöttering úrhoz, aki szintén cáfolta a magyar sajtóban megjelent értékeléseket, kérve, hogy fedje fel számunkra ennek a mondatnak a valódi értelmét. Sajnálatomra erre a megkeresésre választ Pöttering úrtól még nem kaptam, de nem adtam fel a reményt, hogy ezt a választ meg fogom kapni. Szeretném ugyanakkor megemlíteni a bizottságnak, hogy Orbán Viktor úr személyes honlapján egy kicsit másképpen szerepelt a beszédről való tájékoztatás, ott a cím az volt, hogy ne nyújtson segítséget hazug kormányoknak az Európai Unió, a szöveg is úgy hangzik, hogy a Fidesz elnöke szerint az Európai Uniónak nem szabad segítséget nyújtania hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányoknak. Így hangzik az Orbán Viktor honlapján szereplő szöveg. Ezt követően annak érdekében, hogy az erre illetékes bizottság tisztázza Orbán Viktor elnök úr szavait, meghívtam a bizottság mai ülésére. Két levelet kaptam a Fidesz elnöki kabinetjétől, az elsőt október 26-án, ennek a lényege az, hogy mindezek alapján Orbán Viktornak egy általa soha nem mondott kijelentésről nem áll módjában, mi több: értelmetlen az ön által vezetett bizottságot tájékoztatni. Majd október 30-án pedig azt kaptam, szintén Deutsch-Für Tamás úrtól, hogy Orbán Viktor örömmel tesz eleget a meghívásának, hogy 2006. október 31-én, 13 órakor részt vegyen a bizottság ülésén. A magam részéről örülök annak, hogy elnök úr elfogadta a bizottság meghívását, meggyőződésem, hogy nemcsak minden kormánytagnak, hanem minden országgyűlési képviselőnek, aki egy jelentős dolgot mond a Magyar Köztársaság vonatkozásában, célszerű az ezzel foglalkozó szakbizottság ülésén részt venni, és a képviselőkkel dialógust folytatni egy kijelentés értelméről és legfőképpen hatásáról. Még egyszer köszönöm elnök úrnak, hogy eljött a bizottság ülésére, azt kérem, hogy először elnök úr értelmezze a saját szavait, tájékoztassa a bizottságot strasbourgi beszédének valódi értelméről, utána a bizottság tagjai hozzászólnak, és remélem, hogy egy konszenzust tudunk kialakítani, amely nemcsak a bizottságnak, hanem a Magyar Köztársaság egészének érdekeit képviseli. Elnök Úr! DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm a hölgyeket és az urakat. A beszéd teljes egészében megjelent a Magyar Nemzet című napilapban, olvasható, minden mondata világos, semmilyen értelmezésre nem szorul. Amennyiben valakinek az általános magyar nyelv bevett kifejezéseivel kapcsolatban problémái vannak, állok rendelkezésre. Akinek európai szakmai kérdésekben vannak problémái vagy kérdései, megjegyzései, annak is állok a rendelkezésére. Egyetlen dolgot szeretnék kérni az ülés elején, hogy tisztázzuk, hogy miért vagyunk itt. Engem egy inszinuáció ért, azt is mondhatnám, hogy egy régi, kommunista típusú hazugság. Szeretném tisztázni, hogy azért vagyunk-e itt, hogy az önök hazugságait tisztázzuk, elnök úr, amellyel minden alap nélkül megtámadtak, vagy azért vagyunk itt, hogy az Európai Unió és Magyarország kapcsolatainak nehéz kérdéseiről beszéljünk. Ez két különböző kérdés. Ha az utóbbi okán vagyunk itt, szívesen állok a rendelkezésükre, ha az előbbi okán, akkor ajánlom figyelmükbe a szó szerint megjelent szöveget. Kérdések, hozzászólások, reflexiók ELNÖK: Tisztelt Elnök Úr! Ezáltal nem kerültünk közelebb a megoldáshoz, de kezdjünk el egy beszélgetést, és meglátjuk, hogy mi jön ki a végén. Hadd kezdjem el akkor magam az értelmezést, és ha elnök úr úgy látja, hogy a szavaim nem helytállók, akkor majd kérem, javítson ki. Hadd kezdjem azzal hozzászólásomat, hogy amikor egy magyar politikus külföldön bírál, akkor nagyon könnyen esik a másik oldal részéről bírálat tárgyává. Én ezt nem osztom, Magyarország a nemzetközi közösség része, mi is állást foglalunk más országokban uralkodó demokratikus állapotokról, és helyes, hogy ha Magyarországról is állást foglalnak. Nem osztom azt, hogy a mai napon az Új Baloldal feljelentést tett, mert ezeknek a politikai vitáknak a parlament falai között és nem a bírósági tárgyalótermekben kell eldőlniük. Ugyanakkor hadd kezdjem a hozzászólásomat egy kicsit régi történettel. 2000. november 30-át írunk, Orbán Viktor miniszterelnök szokásos reggeli rádióinterjújában egyetértett Kövér László, Fidesz-elnök kijelentésével, hogy egyes magyar ellenzéki politikusok nyilatkozataikkal negatív irányba próbálják befolyásolni a Magyarországról szóló uniós országjelentést. Ez a téma egyébként a parlamentben is szóba került. Mint Pető Iván napirend előtti hozzászólásából hallhattuk, Orbán miniszterelnök úr bejelentette, hogy ez egy helytelen dolog, de végül is erre nem kaptunk bizonyítékot, hogy ki lobbizott volna egy negatív magyar országjelentéssel kapcsolatban. Szóval miniszterelnök úr bejelentette, hogy készül egy összeállítás, amely bizonyítja, hogy milyen Magyarország érdekeivel szemben álló nyilatkozatok hangoznak el a külföldi sajtóban. A napirend előtti felszólalásra Németh Zsolt államtitkár úr válaszolt, idézek két mondatot. Az egyik úgy hangzik, hogy naponta szembesül azzal, hogy mi Magyarország nemzetközi megítélése, amely rendkívül fontos számára, hogy Magyarország nemzetközi megítélése jó legyen. És azzal fejezi be a válaszát, hogy "én azonban, engedje meg, hogy itt most jelezzem, nem tudnék belenézni a tükörbe tiszta lelkiismerettel, ha ilyen nyilatkozatokat tennék hazámról, mint amit önök tesznek." Ehhez képest, elnök úr - s térjünk majd vissza erre a strasbourgi beszédre is - Lisszabonban a Kereszténydemokrata Unió ülésén elítélték Magyarországot, ami még nem lenne baj, de Kubával és Mianmarral együtt, az emberi jogok megsértése miatt, ami egy elég beszédes bizonyítéka annak, hogy igen, előfordul az, hogy politikusok külföldön valóban ártó szándékkal beszélnek Magyarországról. Ön az Este című műsorban, szemben kollégáival, akik csak azt mondták meg, hogy mit nem jelent az ön strasbourgi beszéde, adott egy értelmezést a beszédről, arra bátorítva az Európai Uniót, hogy amikor Magyarország adatokat hamisít meg, akkor ezt ne hagyják jóvá. Ezzel kapcsolatban az ön képviselőtársai, Schmitt, Szájer és Becsey urak Almunia biztosnál jártak, ön is meg volt hívva erre, úgy tudom, elkésett erről a beszélgetésről, ahol a biztos úr elmagyarázta az ön képviselőtársainak, hogy nemcsak Magyarország volt az egyetlen. Hat ilyen ország kapott időt arra, hogy a konvergenciaprogramját elkészítse, köztük Németország, Lengyelország, Portugália, három olyan országot mondtam, amelyet EPP-s kormány vezet, mind a háromnál az volt a probléma, mint Magyarországnál, hogy az a konvergenciaprogram, amit előterjesztett, azoknak a számai nem voltak megalapozottak, és ilyen módon nem működhettek. Ön a beszédében arról beszélt, hogy ne nyújtson az Európai Unió segédkezet. Ön azt állítja, hogy ez egy világos beszéd. Én végiggondoltam, hogy az Európai Unió milyen segítséget nyújt Magyarország számára. Találtam rengeteg területet, ahol együttműködünk, ahol kooperálunk, adatokat cserélünk, sok mindent csinálunk, de ahol segítséget kapunk az Európai Uniótól, egyetlenegy dolgot találtam, ezt a 8000 milliárd forintos támogatást, amelyet az Európai Unió Magyarországnak ad. Ön arról beszél, hogy Magyarország megtévesztette az Európai Uniót. Kérdezem, hogy hol kaptunk ebben segédkezet? Az előző Gyurcsány-kormány az autópálya-építéseket PPP-konstrukcióban akarta elszámolni, hogy ezáltal későbbi időszakra tegye a költségvetési kiadásokban való megjelenését az autópálya-építéseknek, az Európai Bizottság nem fogadta el. 20 21/MM (Elnök) A konvergenciaprogramról beszéltem. Más országokkal együtt Magyarország kapott egy ésszerű határidőt. Megjegyzem, nem a biztos úr, hanem az Európai Bizottság, az Európai Tanács jóváhagyásával tette lehetővé ezt az ésszerű határidőt Magyarországnak. Úgy tűnik, ön az Európai Unió segítségét kérte ahhoz, hogy nagyon komoly belpolitikai vitákban járjon közre. Egyetlen egy nappal később, elnök úr, amikor ön Angela Merkel kancellárnál járt, aki CDU-elnöki minőségben fogadta önt, ön azt nyilatkozta, hogy mi magyar ügyekben nem kívánunk döntőbíróként felkérni bárkit. Mondja egy nappal azután, hogy egy nagyon komoly magyar ügyben az európai intézmények segítségét kérte. Bár mint Liv Ullmann mondta, a hosszú boldogság titka a rövid memória, de ennyire talán nem lehetne, hogy az előző nap még kérem az Európai Unió segítségét, a másik nap pedig már nem kérünk döntőbírót. Hogy Magyarországnak milyen a nemzetközi megítélése, erről nagyon komoly vitákat lehetne folytatni. Engedje meg, elnök úr, hogy felmutassam önnek is, a bizottságnak is az igen tekintélyes Le Monde francia napilapot (Felmutatja a dokumentumot.), amely Közép-Európát elemzi. Én, mint az ön pártjával egyet nem értő politikus, szégyennek találom, hogy ez a napilap önt Vladim Tudorral és Ján Slotával helyezi egy kalap alá, mint olyan ország olyan politikai vezetői, ahol "populiste, ultra-nationaliste", tehát populista és ultranacionalista erők mozognak. És a pártja gyakran mondja azt, hogy ezek az állítások a kormánypártoktól erednek. Kérem szépen, vegyük komolyan a Le Monde-ot, ez egy független újság! Hogyha ön ilyet állít, az pontosan ugyanolyan, mint amikor Robert Fico azt állítja, hogy az ő kormányának megítélése a Magyar Koalíció Pártjának rossz hírétől származik. Azok a példákat, amelyeket ön megemlített, mint lehetséges segítő kéz megvonások, nem állják meg a helyüket, ezt én igazoltam. Úgy érzem, ha vannak más gondolatok, szívesen meghallgatom őket. Én nagyon sajnálom azt, hogy az elnök úr nem talált még egyetlen egy fél mondatot sem a beszédében, ami arra utalt volna, hogy miben kéri az Európai Unió támogatását Magyarország számára. Nyilván nem a kormány számára, az Európai Unió kormányokat nem támogat, csak az országot támogatja, a gazdákat, az NGO-kat, a vállalatokat, az önkormányzatokat. Ilyen mondatot, úgy érzem, nem sikerült a beszédéből kiemelnem, ilyet nem sikerült találnom. Az támogatás, amit az Európai Unió nyújt Magyarország számára, kizárólag a 8 ezer milliárd forintos támogatást jelenti ma. Ezért ha az elnök úr szavai nem azt jelentették, hogy az Európai Unió ne nyújtson segédkezet, hanem azt, hogy valahol más csináljon valamit, ha nem azt jelentette, hogy vonják meg ennek a támogatásnak vagy egy részét vagy az egészét, akkor kérem, térjen ki erre! Én úgy érzem, hogy a politikában előfordul az, hogy nem sikerül jól fogalmaznunk, még az elnök úrral is előfordulhat. Azt kérném szépen, hogyha rosszul fogalmazott, ragadja meg az alkalmat, hogy vonja vissza ezt az állítását! De ha ezt nem teheti meg, legalább kérjen elnézést azoktól, akiknek lehetővé tette, hogy ezt a nagyon szerencsétlen mondatát, attól tartok, ilyen módon szakmailag helyesen értelmezzék. Tehát úgy, hogy igen, az Európai Unió ne támogassa Magyarországot azért, mert ön perben és haragban áll annak kormányával. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! További hozzászólásokat várok. DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Visszatérhetünk az eredeti kérdésemre? ELNÖK: Éspedig? DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Szeretném még egyszer megkérni az elnök urat, tisztázzuk, hogy miért jöttünk össze! Én nagyon szívesen meghallgatom az elnök urat arról, hogy mit gondol a Le Monde valamelyik cikkéről. Szívesen beszélgetek vele arról, hogy 2000-ben miniszterelnökként hol és mit mondtam. Arról is, hogy 2001-ben mikor mit mondtam. Arról is szívesen beszélek, hogy különböző országok hol, hányszor lépték át az Európai Unió által megszabott költségvetési korlátokat. Arról is szívesen beszámolok, ha az elnök úr ezt kellő súlyú kérdésnek tartja, ami egyébként megtisztelő, hogy miről beszélgettem Merkel asszonnyal. Sőt, az autópálya-építések elszámolási rendjéről is. De arra szeretném kérni önöket, hogy erőltessünk magunkra némi komolyságot! Ez a magyar parlament egyik bizottsága, ahova engem elhívtak. Valószínűleg nem azért, hogy tíz különböző témáról beszélgessünk, hanem azért, mert valamilyen ügyet önök olyan súlyúnak ítéltek, hogy arról beszélni kell. Ehhez képest, anélkül hogy az elnök urat megbántanám, itt mindenről szó van, csak azt nem sikerült körülhatárolni, hogy pontosan mit várnak tőlem. Én szívesen állok az önök rendelkezésére, csak tisztelettel kérem önöket, hogy mondják meg, miért vagyunk itt: 2000-ről kell beszélnem, Mianmarról és Kubáról, ami egyébként egy szemenszedett hazugság, csak szeretném a jegyzőkönyv számára megjegyezni, a Le Monde-cikkről beszélgetünk, vagy mégis miért vagyunk itt, tisztelt hölgyeim és uraim? Azért jöttünk össze, hogy a volt miniszterelnököt, a legnagyobb magyar ellenzéki párt elnökét önök itt pocskondiázhassák, mindenfajta hazugságokat hallgathassunk? Az elnök úr most ismételte meg másodjára azt a hazugságot, amit az előbb már kifogásoltam, hiszen a szöveg nyilvánosságra került, mindenki olvashatta. Olyan mondat nincs benne, az adott konferenciát szervezők is cáfolták, hogy lett volna bármilyen mondat, amely Magyarország számára káros lett volna. Ehhez képest Eörsi úr megismétli a korábbi, még egyszer mondom: legrosszabb kommunista időket idéző hazugságait. Most ezért vagyunk-e itt, vagy pedig tisztázni szeretnénk valamit? Valóban kíváncsiak-e valamire? Valóban azt szeretnék-e, hogy valamit hozzátegyek a bizottság munkájához? Ha igen, állok rendelkezésükre. De ami itt zajlik, Le Monde-cikkeket idézgetnek, ahonnan egyébként Eörsi úr rám nézve kifejezetten sértő mondatokat idézget, és beidéz 2000-ben mondott parlamenti beszédeket - ezt méltatlannak érzem a magyar parlament bármely bizottságának ülésére. Ez alkalmas arra, hogy politikai támadásokat intézzünk az ellenzék vezetőjével szemben, de azt gondolom, hogy ez parlamenti bizottságnak nem dolga. Ha mégis így látják, természetesen maradok, kifejezetten várom ezeket a támadásokat, és szívesen válaszolok rájuk, de megmondom őszintén, hogy 1990 óta vagyok parlamenti képviselő, sok fajta bizottság előtt voltam már, én magam is hívtam össze sok bizottságot, ennek a bizottságnak a jogelődjét is vezettem 4 éven keresztül, de bocsánat, arra, ami itt zajlik, még nem volt példa a 16 éves praxisomban! Le Monde-cikkről fogunk vitatkozni, elnök úr? Köszönöm a figyelmüket. Még egyszer kérem, határolják körül a napirendi pontot, hogy miért vagyunk itt, és szívesen segítek önöknek! ELNÖK: Elnök Úr! Mindenekelőtt azt javasolnám, hogy én nem fogok fasisztázni, ön meg ne kommunistázzon, mert ez nem tesz jót egy bizottsági ülés hangulatának. A napirendi pontunk: Orbán Viktor úr meghallgatása a strasbourgi nyilatkozat értelmezéséről. Én ehhez tettem meg a hozzászólásomat, természetesen beleillesztve egy szélesebb politikai keretbe. Úgy érzem, ezt én helyesen tettem. Szirbik képviselő úr kért és kap szót. SZIRBIK IMRE (MSZP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én visszatérnék, méghozzá arra a szövegre, amely az orbanviktor.hu honlapon jelent meg. Tehát ha úgy tetszik, én a magyar nyelv és logika szabályai szerint ezt tekintem autentikus szövegnek. Ezt a nyelvet beszélem, ezen gondolkodok, írok és olvasok 50 esztendeje, tehát nincsenek nyelvtani problémáim. Ugyanakkor egy egyértelmű kérdést szeretnék, Orbán úr, feltenni. Azok a kijelentések, amiket a hazai belpolitikában használ, a magyar kormányra vonatkozóan mindent tartalmaznak, csak nem a Grál-lovagok kerekasztalának nevezi ezt a csoportot. És nyilván ebből az extrapolációból könnyen be lehet helyettesíteni ebbe a mondatba, hogy itt a magyar kormányról van szó. De elfogadom azt a magyarázatot is, hogy ez egy túlzott logikai készség, és inkább másra gondoljunk. Tehát a kérésem a következő. Sorolja fel nekem azokat a kormányokat, amelyekre ez a jelzős szerkezet Európában igaz, és külön kérem, minősítse azt, hogy ez a magyar kormányra is igaz-e? Ugyanis ha ön azt mondja, hogy nem igaz a magyar kormányra, akkor a félreértést tisztázva nyugodtan felállhatunk, hiszen mindenki azért fog küzdeni, hogy az Európai Unió minél több támogatást adjon Magyarországnak. Ha pedig ön ezt a magyar kormányra érti, akkor sajnos kénytelenek vagyunk a mondat második felét is úgy értelmezni, hogy ön a magyar kormánytól, és ezen keresztül a magyar néptől is szeretné ezt a támogatást megvonni. Ezért kérem, hogy egyértelműen, ne a magyar nyelvre, hanem a logikára hivatkozva tisztázzuk, hogy ebbe a jelzős szerkezetbe mely kormányok tartoznak, és ebbe ön szerint beletartozik-e a magyar kormány is? Köszönöm szépen. ELNÖK: Az elnök úr közbevetette, hogy melyik jelzős szerkezetre gondol, képviselő úr? SZIRBIK IMRE (MSZP): Az elhíresült mondatot az ön honlapjáról akkor idézem: "Ezért az Európai Uniónak világossá kell tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból sem hazug, csaló, a kommunizmus erkölcsiségét máig fel nem adó kormánynak." Erre a három jelzőre gondoltam. Köszönöm. ELNÖK: Molnár Csaba képviselő úr! DR. MOLNÁR CSABA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Ahogy ön is utalt rá az előbb, valóban arról lenne szó, hogy az ön konkrét beszédéről beszélgessünk, de Eörsi elnök úrnak természetesen meg abban van igaza, hogy az ön konkrét beszédéről beszéljünk, csak egy kicsit tágabban. Engedje meg, hogy én is ezzel kapcsolatban tegyek fel önnek kérdést! 30 PÉ 31 (Molnár Csaba) Ön rendszeresen az elmúlt időszakban, mióta ellenzéki politikus, belpolitikai kérdéseket visz az Európai Néppárt elé. Azt megint csak megvitathatjuk, hogy ennek van-e értelme vagy nincs, de azt gondolom, hogy inkább beszéljünk egy másik vetületéről, az pedig az, hogy az Európai Néppárt képviselői nem feltétlenül értenek önnel egyet akkor, amikor ezt a nyilatkozatát értelmezik. Engedje meg, hogy csak néhány segítséget adjak önnek azokról a néppárti, tehát az ön párttársainak nyilatkozatairól, akik megnyilatkoztak az ön strasbourgi beszédével kapcsolatban. Például Olajos Péter néppárti képviselő azt mondta az ön nyilatkozatával kapcsolatban - próbálom idézni -, hogy nem szerencsés kivinni nyugatra a belső problémáinkat, és egyébként is az ön beszédét húsvéti jókívánságnak minősítette. Teszem hozzá: ez az ön néppárti párttársa, Olajos Péter. Idézném önnek Kelemen Attilát, aki szintén néppárti, igaz, hogy nem képviselő, hiszen a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek még csak megfigyelője az Európai Parlamentben, de lehet, hogy egyszer majd képviselője lesz, de mindenképpen az ön párttársa. Ő azt mondta, hogy általában nem igazán szokás - idézem - aktuálpolitikai kérdéseket ilyen módon felvetni az Európai Néppártnál, sőt az ön viselkedését kifejezetten erőteljesen bírálta, amikor azt mondta, hogy szokatlan viselkedés és szokatlan mondat volt az, ahogy ön viselkedett és amit ön mondott a strasbourgi beszédében. Azt is hozzátette, hogy egyértelmű, hogy Orbán Viktor elnök úr ezzel hazaüzent, tehát nem általában beszélt. De idézhetném az ön fideszes párttársát is, aki szintén az Európai Parlament képviselője, De Blasio Antonio úrról van szó, aki azt mondta, hogy a magyarok az Európai Parlamentben nem a saját frakciójuk véleményét teszik magukévá, hanem a magyar érdekeknek megfelelően igyekeznek ezeket a véleményeket kialakítani. Tehát csak arra szeretném felhívni az ön figyelmét, hogy az Európai Néppártnak olyan képviselői, akik legjobban ismerik a magyar viszonyokat, hiszen ők is magyarok, vagy határon belüli vagy határon túli magyarok, meglehetősen bírálólag állnak hozzá az ön kijelentéséhez. A kérdésem tehát az lenne, hogy mi a véleménye arról, hogy az Európai Néppárt magyar képviselői enyhén szólva nem értenek egyet azzal, amit ön Strasbourgban mondott. Mint ahogy ennek kapcsán meg szeretném kérdezni öntől azt is, hogy ön általában eszköznek tekinti-e az Európai Néppártot és ezen keresztül az európai közvéleményt ahhoz, hogy az általános belpolitikai küzdelmeit megvívja? Köszönöm szépen. ELNÖK: További hozzászólás? Parancsoljon, képviselő úr! BECSEY ZSOLT, az Európai Parlament képviselője: Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Én is valóban azért látogattam ide az ülésre, mert azt gondoltam, hogy arról lesz szó, amiről a meghívó beszélt, de úgy látom, hogy nagyon sok minden másról beszélnek. Ezért csak néhány szóban hadd reflektáljak az ön által bevezetettekre és a későbbi megjegyzésekre. Az egyik az Európai Néppárt magyarországi delegációjának a véleménye. Nem tudom, hogy milyen kérdésekre válaszol és honnan szedte képviselő úr a frakciótagjaim vagy tagtársaim véleményét, én egyet tudok, hogy konkrétan mi megbeszéltük a beszéd hatásait magunk között, és teljesen egyértelműen egyetértettünk a beszéd irányvonalával, véleményével. És nemcsak mi, magyarok, hanem általában a külföldi kollégák is. Tehát ennyit szeretnék ezzel kapcsolatban mondani. Ezért nem hiszem, hogy más nyilatkozat-kontextusokból vett információknak itt értelme volna. Egyébként nagyon sok képviselőtársammal beszéltem az azt követő frakcióülés margóján is a kérdésről, és a Néppártban teljesen egyértelműen pozitív volt a visszhangja ennek a nagy ívű történelmi beszédnek, amelyet Orbán Viktor elnök úr ott előadott. A másik dolog, amit elnök úr mondott, hogy Almunia úrnál történt látogatásunkon mi történt. Én elnök úrral ellentétben jelen voltam ezen a megbeszélésen, ahogy ön ezt említette is, és valóban ezen a megbeszélésen több kérdésről szót ejtettünk. Itt egyvalamit tisztáztunk le Almunia úrral. Magyarország 2004 májusa óta az Európai Unió tagja, és azóta részese az európai gazdaságpolitikai együttműködésnek, és azt is tudjuk, hogy Magyarország most az utolsó két évben gyakorlatilag egy pénzügyi krízisbe jutott. A kérdés ilyenkor az, hogy a pénzügyi krízisért a politikai felelősség kit terhel. Két faktort terhelhet. Az egyik a magyarországi belföldi végrehajtó hatalom, a másik pedig az, akinek ennek az adatait, illetve gazdaságpolitikai szintézisét ellenőrizni kell. Magyarul: az Európai Unió végrehajtó testülete a bizottság, amely ezeket az adatokat értelmezi, és az Európai Statisztikai Intézetet is felügyeli. Ez egy kérdés, amit nyilván tisztázni kell. A mi álláspontunk szerint, tekintettel arra, hogy jó néhány kérdésben nemcsak a magyar kormány előrejelzései, hanem az Európai Bizottság előrejelzései is igen erőteljesen eltértek attól, amit a piac mondott, felmerül az a kérdés, hogy ki, milyen statisztikai módszerekkel járt el, illetve hogy az ezt ellenőrző európai bizottsági tag hogyan ellenőrizte az így érkező információkat. Hiszen ennek az árát, egy pénzügyi krízisnek az árát Magyarország, az itteni gazdaságpolitikai szereplők és a lakosság fogja egyes-egyedül megfizetni. Ezért szeretnénk ezt a kérdést mélyrehatóbban tisztázni. Almunia úr egyébként elmondta azt a mechanizmust, aminek alapján ellenőrzi az elmondottakat, az illető országok által átadott információkat, és ígéretet tett arra, hogy ellentétben például a májusi előrejelzésével, amely Magyarországon fényes gazdasági növekedést, alacsony inflációt jelzett, talán majd a következő előrejelzésekben igyekszik pontosabban és a piaci szereplőket is tükrözően véleményt adni. Ezt csak azért mondom el, elnök úr, mert mint mondtam, kettőnk közül én voltam jelen ezen az ülésen, és azt hiszem, hogy európai parlamenti képviselőként arra esküdtem fel és az a dolgom, hogy az általunk megválasztott és felügyelt európai uniós bizottság tevékenységét felügyeljük, és azokat a politikai kötelességeket, illetve azokat a politikai felelősségeket, amelyek az általunk felügyelt testületre hárulnak, maximálisan követni tudjuk és fel tudjuk tárni az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Erről van szó. Ez nem egy magyarországi belpolitikai kérdés, ez egy olyan kérdés, ami európai vonatkozású, hiszen ez az egész Európai Unió presztízsét, hitelességét érintő kérdés, amit ott szeretnénk megvizsgálni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ha jól értem, azt az információt nem cáfolta, ami nekem rendelkezésre állt, hanem kiegészítette, és ezt köszönöm. Orbán Viktor elnök úr kért szót. DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Először elnök úrnak arra a kérdésére, hogy szabad-e használni a fasiszta és a kommunista kifejezéseket. A másodikat én használni fogom, kénytelen vagyok továbbra is azt mondani, megint meghallgattam két kormánypárti képviselőt, hogy régi kommunista tempóval van dolgunk. Ezek nem kérdések, ezek álkérdések. Valójában kérdés formájában megfogalmazott vádak és politikai támadások. Ez egy régi kommunista tempó, amikor önök eldöntötték, hogy mi az, amivel megvádolják az embert, és utána olyan kérdéseket tettek fel, mintha egyébként valóban kíváncsiak lennének valamire. Hát nem kíváncsiak önök semmire, vádbeszédeket tartanak. Erre azt fogom mondani, természetesen ön olyan szavakat használ, amilyeneket akar, elnök úr, de ha megengedi, én ezt egy régi kommunista tempónak tartom. Sajnálom, hogy a bizottság ülésén ilyet kell mondanom. Ami viszont a felvetett kérdéseket illeti: az MDF-es képviselő úr, Olajos Péter szavaihoz nem tudok hozzátenni semmit sem, nyilván ön tud vele beszélni, ha kíváncsi a véleményére. A húsvéti jókívánságra vonatkozó erdélyi megjegyzést, bár az órák nem pontosan ugyanúgy járnak Erdélyben és Magyarországon, van egy óra eltérés, de évszaknyi nincsen. A beszéd október 23-án hangzott el, tehát nem pontosan tudom, hogy mit kellene vele kezdeni. Ami az aktuálpolitikai kérdéseket illeti: önök most itt azt szeretnék tőlem, hogy én aktuálpolitikai kérdésekről beszéljek. Én nem zárkózom el ettől, de mondjuk ki, hogy ennek semmi köze nincsen a Strasbourgban elmondott történelmi dimenziójú beszédemhez. Strasbourgban egy olyan beszédet mondtam, amelynek két dimenziója volt. Az első: gloria victis, főhajtás az '56-os áldozatok és hősök előtt, az '56-os forradalom, antikommunista forradalom történelmi helyének, jellegének, súlyának és európai jelentőségének értékelése. Erről szól a beszéd első része, amit még egyszer mondom, több helyütt is olvashatnak. A beszéd második része két kérdést taglal. Azokat a kérdéseket taglalta, melyek arról szólnak, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie az Európai Uniónak. Ezek közül kettő ilyen kérdést jelöltem meg - több is van -, kettőt ítéltem olyan hosszabb távon jelen lévő, tehát történelmi dimenziójú veszélynek, amiről érdemes beszélni. Az első maga a posztkommunizmus, vagyis a kommunizmus öröksége. Idéztem Margaret Thachert, aki azt mondta, hogy a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik. Azt mondtam, hogy ez nem teljesen biztos, hogy így van, magam is nehezen döntöm el, hogy a kommunizmustól nehezebb-e megszabadulni vagy az örökségtől, például a mai bizottsági ülésen is itt lévő, megtapasztalható, érthető, elhangzott viselkedésektől, magatartásformáktól, általában ettől a tempótól. 40 41/MM (Orbán Viktor) Én nem tudom, melyiktől nehezebb megszabadulni, de biztos, hogy feladat. És azt is elmondtam az Európai Unió Parlamentjének néppárti képviselői előtt, hogy '56 megmentette Európát attól, hogy a kommunizmust testközelből kelljen megismerni. Tehát amit az MSZMP Magyarországon kommunizmusként bevezetett, annak az erkölcsi, gazdasági és politikai csődjét, az emberekre gyakorolt borzalmas hatását a tőlünk Nyugatabbra élő embereknek nem kellett megtapasztalniuk. A kommunizmus ilyen szempontból a mi örökségünk. Azonban azzal, hogy bevettek bennünket az Európai Unióba, mindannyiunkat, ezzel a mi örökségünk is az Európai Unió közös örökségévé vált. Ezért az Európai Uniónak szembe kell néznie azzal a kérdéssel, hogy hogyan viszonyul ahhoz, hogy bekerült számos olyan ország, ahol a hazugság, a csalás, a választópolgárok megtévesztése, az Európai Unió kijátszása, a köztársasági elnöknek átadott hamis információk, ezek mind a napi politikai gyakorlat részét jelentik. Ez a posztkommunizmus öröksége, és az Európai Uniónak ezzel szembe kell néznie. Ezt a cikkből egyébként - mondom, én nem kívántam itt az egész cikket ismertetni, de ha ragaszkodnak hozzá, miután megjelent, mindenki elolvashatja -, ha szükség van rá, akkor elmondom. Tehát ezzel közösen kell megküzdenünk. Én szerencsétlennek tartom továbbra is az Európai Uniónak azt a gyakorlatát, hogy miközben nyilvánvaló, hogy a posztkommunista kormányok hazudnak, ebben a magyar kormány egyébként élen járt, ezt a magyar kormány is beismerte, a miniszterelnök úr is így nyilatkozott: "hazudtunk éjjel, nappal, délután, talán minden napszakban is", ha nem is sikerült mindegyiket felsorolni, a pénzügyminiszter bevallotta, hogy: "Ferinek kellett telefonon elintéznie Almuniánál, hogy újabb és újabb haladékokat kapjunk". A pénzügyminiszter mondta, nem én, a posztkommunista pénzügyminiszter mondta, hogy a konvergenciaprogramra szóló haladékokat telefonon kellett elintézni. És én világossá tettem az Unió előtt, hogy én sajnálatos magatartásnak tartom azt, amikor az Unió még nem ébred rá arra, hogy pontosan mivel is áll szemben. És itt Eörsi elnök úr megjegyzéséhez annyit kell kiegészítésképpen hozzáfűznöm, hogy Magyarország nem azonos cipőben jár Portugáliával, meg Németországgal, ahol a költségvetési hiányt nem sikerült eltalálni, hanem a mi derék posztkommunistáink és a mostani posztkommunista kormányunk 4,6 százalékos költségvetési hiányról beszélt az Unió felé, és hogyha így mentek volna tovább a dolgok, akkor ez egy 11 százalékos valóságos hiányt jelentett volna. Tehát nem arról van szó, hogy Portugáliánál, meg Németországnál fél százalék, 1 százalék, meg 1,5 százalék eltérések vannak. Uraim, 4,6-ot mondtunk, és az év végi tendenciákat figyelembe véve 11 százalék a hiány mértéke! Tehát ez más. Ez nem tévedés, ez egy szemenszedett posztkommunista hazugság és csalás! Azt is elmondtam önöknek máskor, a parlament plenáris ülésén, hogy erre vonatkozó adatokat ugyanilyen megtévesztő jelleggel a magyar köztársasági elnöknek is átadtak. Én csak azt szerettem volna világossá tenni, hogy ilyen világban élünk, és az Uniónak tudnia kell, hogy ilyen világban élünk. És hogyha azt a játékot űzi, mint amit tett a megelőző egy évben, hogy telefonon bizonyos, pontosabban meg nem jelölt "Feri" el tudja intézni, hogy a konvergenciaprogramra újabb és újabb haladékokat kapjunk, akkor nemcsak Magyarország jár rosszul, hanem az egész Európai Unió, mert a végén 4,6 helyett nem 5 vagy 6 százalék lesz a hiány, hanem 11, és ez senkinek sem érdeke. Ez volt az első, jövőre vonatkozó, történelmi perspektívában elmondott gondolatom. A második gondolatom pedig az volt, hogy a posztkommunistáknak van egy derék szokása, ez pedig az, hogy szeretnek bizonyos filozófiai eszméket abszolutizálni, és azt gondolni, hogy bizonyos egyszerű érvelésekkel a világ számos, vagy talán minden bajára orvosságot lehet találni. Így kezelték a marxizmust is: a lét meghatározza a tudatot, az alap meg a felépítményt, és ezt mindenre ráhúzták. Most szembe kell nézni azzal, hogy az egész Európai Unió, beleértve annak nyugati és posztkommunista felét is, egy jelentős gazdasági nyomás alatt áll. Megváltozott a világ. A világméretű cégek meghatározó szereplői a gazdaságnak, amelyeknek a gazdasági súlya, hatalma, befolyása esetenként nagyobb, mint egy nemzetállamé. És ez egy állandó nyomást jelent a demokráciákra, mert nyilván minden szereplő, beleértve az állampolgárt, de beleértve a nemzetállami méreteket meghaladó nagy nemzetközi cégeket is, azon dolgozik - ez természetes, ezért nem kell őket kritizálni, ez egy deskripció, amit mondok, nem pedig egy értékítélet -, hogy a saját szempontjaikat abszolúttá tegyék. Mint ahogy a választópolgár is próbálja a saját szempontját abszolúttá tenni a politikában, a nagy nemzetközi cégek is pontosan ezt teszik. Nekik egyetlen szempontjuk van, ez a versenyképesség, mert az kell a profithoz. És én arról beszéltem, hogy ez a nyomás az egész európai civilizáción és az egész Európai Unión rajta van. És az a kérdés, hogy az Európai Unió enged-e ennek, olyan politika lesz-e Európában, amely elsőnek tekinti, esetenként kizárólagosnak tekinti a versenyképességi, hatékonysági mutatókat, vagy pedig olyan politika lesz Európában, amely más szempontokat is ötvöz, mert az ember nemcsak versenyképességből áll. És a politikának a teljes embert kell szolgálnia, nemcsak a gazdasági embert, beleértve ebbe a boldog, harmonikus és kiegyensúlyozott életet, ami nemcsak gazdaságból áll. Ez fontos, mint a beszédben is elismerem, fontos kérdés, csak nem lehet kizárólagos. És azt javasoltam az Uniónak, hogy ebből a perspektívából is gondoljuk végig, hogy mi az európai demokrácia jövője. Immáron nem diktatúrák nyomása nehezedik rá, hanem nagy gazdasági nyomás. Ezért fel kell tennünk a kérdést, hogy a korábbi, mondjuk úgy, hogy szociális piacgazdaságról vallott felfogások még működnek-e, érvényesek-e a megváltozott XXI. századi körülmények között. És én amellett érveltem a beszédemben, hogy olyan történelmi választ adjon az Európai Unió, amelyben megvédi azt, amit szociális piacgazdaságnak nevezünk. Én hiszek abban egyébként, hogy a szociális piacgazdaság a globalizmus körülményei között is működőképes. Ezekben a nagyságrendekben, ezekben a dimenziókban mozgott az én beszédem, nem a Le Monde szintjén, meg a jó ég tudja, Kuba és Mianmar, szóval nem erről volt szó, tisztelt hölgyeim és uraim, hanem ezekről a perspektívákról. Engem egy történelmi beszéd megtartására kértek föl. Természetesen minden történelmi beszédnek, minden filozófiai okfejtésnek ki kell állnia a valóság próbáját is. Tehát ha az a feladat, hogy fordítsuk le, és nézzük meg, hogy mi van Budapesten, Varsóban, Berlinben, vagy éppen Párizsban manapság, akkor persze ezt is megtehetjük. Én azonban nem egy ilyen beszédre, hanem az '56-os magyarok üzenetét 2006-ban megfogalmazó történelmi beszédre kaptam felkérést, és ezt is mondtam. Egyébként azt csak zárójelben jegyzem meg, csak nem kívánok ezen a szinten vitatkozni önökkel, mert még egyszer mondom, önök itt nem kérdéseket tesznek fel, hanem kommunista vádbeszédeket tartanak. De ha mégis ragaszkodnak hozzá, azért megemlítem, hogy egyébként az Európai Unió semmilyen segítséget sem nyújt Magyarországnak, önök félreértik a helyzetet. Az a bizonyos európai uniós támogatás nem segítség! Az a KGST volt, kedves kommunista barátaim, a KGST! (Derültség.) Ott úgy is hívták: a segítségnyújtás tanácsa - ez nem az. Ez az Európai Unió, ahol jogaink vannak, és az Európai Unión belül a jogainkkal élünk. Nekünk ez a pénz jár, tudják? Ezt nem kapjuk támogatásnak, meg segítségnek, ehhez jogunk van, számos okból. Először is, fizettünk érte. Ezt a pénzt nem ajándékba adják, ennek az árát előre megfizettük. Átengedtük a piacainkat, átengedtük a termelőüzemeinket. Ez azért van. Nem segítség, nem KGST, még egyszer mondom, kedves barátaim! Ez tehát jár. Ezt úgy értelmezni, hogy ezt csak úgy el lehet venni, hogy egy politikai deklarációban majd rá lehet venni az Európai Uniót, hogy gondolja át, és ne adja oda, ez lehetetlen. Erről törvény van. Erről az összegről, ami nekünk jár, törvényt alkottak. Ezt nem lehet csak úgy elvenni! Tehát én azt szeretném mondani önöknek, hogy én azt tanácsolom, hogy miután a strasbourgi beszéd egy történelmi dimenziójú beszéd volt, ha lehet, maradjunk ebben a dimenzióban, de hogyha le kell menni a földre, és szembe kell néznem az önök, még egyszer megismétlem: kommunista típusú vádbeszédeivel, én állok rendelkezésre, szembenézek vele és szívesen válaszolok. A figyelmüket és a lehetőséget, elnök úr, köszönöm. ELNÖK: Miután az elnök úr először engem kommunistázott le, azért szeretném aláhúzni, bár gondolom, Szirbik és Molnár képviselő urak is osztják ezt, nem tudom, engem látott-e az elnök úr valaha vöröskalapácsos zászló alatt tüntetni? Azt hiszem, nem látott soha. Én már láttam az elnök urat Árpád-sávos zászlókkal körülvéve. Azért mondtam, én nem kívánok fasisztázni, ne értsenek félre! (Derültség.) Hogyha Orbán elnök úr kommunistázik, erre válaszolni kell. Az alatt a zászló alatt 600 ezer magyar állampolgárt irtottak ki, és sok ezret a Dunába lőttek. És mégsem teszem meg. Kérem, hogy ne kommunistázzon, mert felelőtlen dolog! (Dr. Orbán Viktor: Mit csinál, bocsánat?) Ne kommunistázzon, kérem, mert felelőtlen, igazságtalan. Engem nem tudom, látott-e, Szirbik képviselő urat látta-e, Molnár képviselő urat látta-e kommunista zászló alatt? A szerencsétlen gyakorlatra szeretnék visszatérni. Az elnök úr végre rátért arra, ami egyébként a beszélgetésünk tárgya, a strasbourgi beszéd értelmezésére. Azt mondja, hogy szerencsétlen gyakorlat. Megemlíti a nagyon megugró költségvetési hiányt. Miért ugrott meg ez a költségvetési hiány? Azért, mert a PPP-t nem lehetett úgy elszámolni, mert az Európai Unió nem engedte. Tehát e tekintetben Magyarország semmifajta segítséget nem kapott. Megjegyzem: helyesen, ne is engedjen ilyesmit. Fontos, hogy Magyarország megszokja azt, hogy ilyen elszámolási dologban neki a legszigorúbb normákat kell követnie. 50 PÉ 51 (Elnök) Elnök úr sok mindenről beszámolt a beszéde kapcsán, köszönjük ezt a sok információt. Egyre még nem terjedt ki a beszámolója: hogyan kell értelmezni azt a mondatot, hogy ne nyújtson segítséget vagy segítő kezet az Európai Unió Magyarország számára? De amilyen példákat mondott, abban nem nyújtott segítő kezet, nem nyújtott segítséget. Segítséget csak abban a 8000 milliárd forintban nyújt. Ha nem erre gondolt, elnök úr, akkor kérem, fejtse ki, hogy mire gondolt. DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Ha kapok szót egy mondat erejéig. Én csak annyit szeretnék elérni, kedves barátaim, hogy a magyar pénzügyminiszter ne tudja azt mondani egy zárt MSZP-s pártrendezvényen, amit a nyilvánosság kizárásával hoznak tető alá, és hónapokig titkolják, hogy mi hangzott el ott. Ne tudja azt mondani a magyar pénzügyminiszter, hogy "Ferinek telefonon kellett elérnie Almuniánál, hogy a konvergenciaprogramra újabb és újabb haladékot kapjunk." Én csak ezt a segítségnyújtást vagy segédkéznyújtást tartom olyannak, egyetértve önnel, megvártam, amíg ön kimondta a verdiktet, egyetértek önnel. Egyetértek azzal, amit ön mondott. Szerintem sem helyes, mert Magyarország érdekével ellentétes az, hogy ha az Európai Unión belül bármelyik kormány - most pártállásra való tekintet nélkül - személyes vagy politikai, vagy a jó ég tudja, milyen kapcsolatokon keresztül ki tudja járni, hogy ahelyett, hogy időben figyelmeztetést kapna az adott ország, elsősorban mi, magyarok, másodsorban maga az Európai Unió, ehelyett nem ez történik, hanem segítséget nyújtunk, segédkezet nyújtunk ahhoz, hogy kijátsszák - a fejünk fölött egyébként, az ön és a mi fejünk fölött, elnök úr - az Európai Unió minden országra, még a posztkommunista államokra is vonatkozó törvényi előírásait. Ha odáig eljutunk, hogy a magyar pénzügyminiszter nem tud ilyet mondani egy titkos MSZP-ülésen, mintegy megdicsérve saját magát és a miniszterelnököt, akkor azt gondolom, hogy az Európai Unió a mainál jobban teszi a dolgát. Még egyszer mondom: nem én mondtam, hanem a magyar pénzügyminiszter mondta. Nem tartozom helytállni a magyar pénzügyminiszter szavaiért, úgy kell tekintenem, hogy egy komoly párt - hiszen kormányzópártról van szó - komoly embere fogalmazott így. Engedje meg, hogy ezt ténykérdésnek tekintsem. Ha ez ténykérdés, akkor azt kell mondanom, hogy ez egy olyan tényt fed fel, ami helytelen, és amivel szemben Magyarország érdekében fel kell lépni. ELNÖK: Veres miniszter úrnak azért kell helytállnia, amiket ő mondott, elnök úrnak pedig azért, hogy az Európai Uniónak nem szabad segítséget nyújtania. De hallgassuk meg képviselőtársainkat, először Veress képviselő úr kért szót. VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Nagyon tanulságos volt Orbán elnök úr történelmi leckéje. Én most már értem, hogy hol vagyunk: a posztkommunista Európai Unióban vagyunk, ahol vannak volt kommunisták és új kommunisták, és sajnos, vannak új és régi populisták. Elnök úr beszéde kiváló példája volt az új populizmusnak. Úgy gondolom, hogy ez az a probléma, amiről igazán beszélnünk kellene itt is, az Európai Unióban is és mindenütt. Tehát elfogadva az ön bizonyos kritikájának helyességét, azt javasolnám, amit gondolom, ebben a bizottságban a többi tag már nagyon un, de talán akkor emelkedjünk felül ezen a címkézésen, és egy picit beszéljünk arról, mit is tehetnénk mi közösen, itthon, az Európai Unió aktuális fórumain azért, hogy a helyzet változzon meg. Mit tehetnénk azért, hogy akkor az Európai Unió versenyképessége erősödjön, hogy Magyarország jobban tudja teljesíteni a konvergenciaprogramot, milyen lépésekkel tudjuk ezt elérni. (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Dolgozni kell!). Dolgozni kell, egyetértek, és nem (Nógrádi Zoltán: Nem hazudni!) az országgal kapcsolatos félreérthető, én még csak nem is azt mondom, hogy hazug, csak azt mondom, hogy félreérthető nyilatkozatok sorát kellene tenni. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) Tisztelettel jelzem kollégáimnak, hogy én meghallgattam őket, és talán megtehetnék ezt a generózus lépést irányomban is. Hozzátenném azt is, hogy ami elhangzott Magyarország kapcsán, az az országgal szemben és egy legitim kormánnyal szemben tett félreérthető - maradok ennél a jelzőnél - kijelentések sorozata volt, mind Orbán elnök úr, mind a Fidesz különböző európai parlamenti képviselői részéről. És abban egészen biztos vagyok, hogy nem értettem félre, sajnos, ezt mások értették félre, és ez nagyon szerencsétlen dolog, hogy ha tapasztalt politikusaink az országot rossz hírbe hozó, félreérthető kijelentések sorát teszik az elmúlt időszakban, és úgy tűnik, hogy ez még nem ért véget. Abban is borzasztóan jó jelzést látok, hogy elnök úr azt mondja, hogy a szociális piacgazdaság megteremtését látja az egyik legfontosabb feladatunknak, nekünk, mint posztkommunista országnak. Azért azt is szeretném megjegyezni, hogy ebben az esetben nyilván abban is egyetértünk, hogy ennek a fejlődésnek az egyik alapvető kérdése az lesz, hogy vajon, elég befektetést, magán- és közbefektetést tudunk-e vonzani Magyarországra. Talán azzal is egyetértünk, hiszen ön, mint volt miniszterelnök elégszer szenvedhetett ezzel a problémával, hogy a potenciális befektetők számára egy igazán nagy kérdés van: van-e stabilitás egy országban? Ha felmerül akár a látszata is annak, hogy egy ország stabilitása megkérdőjelezhető, az egészen biztos, hogy nem javítja a befektetők befektetési szándékát, nem javítja a munkahelyteremtéssel kapcsolatos lehetőségeket, és nem javítja a szociális piacgazdaság megteremtésével kapcsolatos lehetőségeket. Azt gondolom, az a populizmus, ami elszabadult ebben az országban, borzasztóan káros, és ha jól értem elnök úr szavait, akkor ön teljesen egyetért azzal, hogy sem posztkommunizmusra, sem populizmusra nincs szükség, és mindent meg kell tenni, hogy az ilyen látszat is elkerülhető legyen. Akkor egy picit átfogalmaznám azt a kérdést, hogy ezek alapján számíthatunk-e arra, hogy elnök úr mondjuk az Európai Unió néppárti vagy más, megfelelő helyszínén, rendezvényén el fogja azt mondani, hogy itt félreértésről van szó? Ön véletlenül sem gondolt arra, bár valakik így érthették, nyilván félreérthették, hogy ne kerüljön sor valamiféle támogatásra Magyarország számára. Eszébe sem juthatott az, hogy a strukturális és kohéziós alapok ne juthassanak el Magyarországra, hiszen ahogy ön mondta, erről törvény van. Bár azért ön is utalt arra, hogy ehhez például a konvergenciaprogramot teljesítenie kell Magyarországnak, ehhez pedig az előbb említett befektetői bizalomra borzasztóan nagy szükség lesz. Tehát remélem, ön mindent meg fog tenni nyilvánosan a jövőben is azért, hogy Magyarország stabilitásával kapcsolatos üzeneteket juttasson el, és mindenféle olyan félreértést segítsen eloszlatni, ami ezzel ellentétes elképzeléseket vagy vélelmeket alakíthat ki. Azt is szeretném még megjegyezni, hogy amit ön elmondott, és amit a szövegekben mondott, abból még egy dolog következik, és ezen is érdemes közösen elgondolkodnunk. Hiszen a "ne nyújtson segédkezet"-ben az is benne van, hogy akkor nekünk, mint az Európai Unió felelős polgárainak, no pláne tisztségviselőinek a jövőben nagyon oda kell figyelni ilyen posztkommunista országokra, mint Magyarország, mert ezek folyton trükköznek. Ha ezt a logikát követem, akkor ebből az következik, hogy mondjuk a konvergenciaprogram kapcsán a szokásosnál is nagyobb, gyanakvóbb, precízebb eljárást kell alkalmazni. Vagy a cukorkvóta ügyében esetleg másképpen kell hozzáállni, hiszen ezek valamiféle trükközésre készülhetnek. Vagy értsem úgy, hogy akkor mondjuk a kukorica-intervenció kapcsán sem kell figyelembe venni azt a jogos magyar érdeket, amit nagyon keményen és közösen próbálunk képviselni? Vagy mondjuk azt a MAGOSZ gazdáinak, hogy barátaim, a támogatásotok majd eldől, ha ezek a dolgok tisztázódnak? Tehát azt gondolom, elnök úr, hogy ha ön címkéz, az önmagában szerencsétlen. A magam nevében és a baloldal nevében kikérem azt a minősítést, amit ön mondott. Úgy gondolom, hogy egy 16 évvel a rendszerváltás után működő országban nem lenne szerencsés, ha egymást posztkommunistáznánk és populistáznánk, és arra kérem, hogy lehetőleg ezt a jövőben - ha egy mód van rá - legyen szíves, kerülni. Egyébként pedig mégiscsak nagy tisztelettel megkérdezném öntől, hogy akkor számíthatunk-e arra, hogy ezt a félreértést - ami nyilvánvaló félreértés, hiszen ön ezt állítja - ön egy másik kijelentésével kész és hajlandó egyértelműen tisztázni itthon és külföldön is? Köszönöm a figyelmét. DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Örülök, hogy a sajtó képviselői is itt vannak, mert nem kell elmagyaráznom huszonhatodszor, hogy mi az, hogy posztkommunizmus, meg kommunista tempó. Mi történik? Mondtam egy beszédet, amit belpolitikai okokból megtámadtak. Arra kérnek most a derék posztkommunisták engem, hogy legyek kedves, és védjem meg magamat azokkal a kijelentésekkel szemben, amiket ők tulajdonítanak nekem. Miután én ezt világosan elmondtam, hogy mit gondoltam az előbb idézett beszédemben, most azt mondják, hogy akkor az el nem követett hibámat, hiszen világos, hogy nem mondtam azt, amivel vádolnak, most igazítsam helyre. Ez az igazi kommunista tempó, kedves barátaim, erről beszélek. (Veress József: Ez az igazi populizmus!) Hogy nem vesznek annyira komolyan bennünket, parlamenti képviselőket, hogy ilyen pitiáner, kültelki, posztkommunista trükköktől megkíméljenek. Idehívnak, örömmel eljövök, elmondok önöknek mindent, történelmi távlatban, konkrétan mindjárt a kukoricakvótáról is állok a rendelkezésükre (Dr. Tabajdi Csaba: Cukorkvóta!), és azzal találja magát szembe az ember, hogy önök előre kitalálják, hogy körülbelül mik azok a vádak, amivel majd megvádolnak, mindegy, hogy adtam-e rá okot vagy nem, a segédkezet úgy értelmezik, hogy a segítség megvonása, tehát hogy "ne nyújtsanak segédkezet", ez a magyar nyelvben önök szerint azt jelenti, hogy akkor valamilyen pénzügyi támogatást vonjanak el. Ez mind kevés, mert miután önök megtámadtak bennünket, akik ott voltak azon az ülésen, beleértve egyébként az Európai Néppárt frakcióvezetőjét, aki hamarosan az Európai Parlament elnöke lesz, aki vette magának a fáradságot, hogy világossá tegye az önök támadásai után, hogy önök egész egyszerűen képtelenséget állítanak, ő volt a másik ünnepi szónok egyébként, az Európai Bizottság elnöke, Barroso úr volt a harmadik. Három szónoklat hangzott el. 60 61/MM (Orbán Viktor) Barroso úrnál sem történt semmi félreértés, Pöttering úrnál sem. Egyetlen helyen történt félreértés, a magyar posztkommunistáknál, kedves barátaim! Ez itt a helyzet. És akkor arra kérnek, hogy én egy másik nyilatkozattal azt, amit nem követtem el, javítsam ki. Uraim, '56. november 4-ére emlékezés előestéjén? Tényleg komolyan gondolják? Mintha A tanú című filmet néznénk. Önöknek nem jönnek be ezek a jelenetek? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami pedig a populizmust illeti. Sajnos, ha az elnök úr nem vonja meg tőlem a szót, akkor néhány mondatot fel kell olvasnom ebből a strasbourgi beszédből, csak azért, hogy világos legyen, hogy mit képviselünk. Mert a populizmus vádjával szemben sem vagyok hajlandó hadakozni, nem szeretem az árnyékboxot. Viszont vannak gondolataim, amiket önök minősíthetnek így vagy úgy. Ezeket elmondtam, és szívesen állok rendelkezésükre, hogy beszéljünk róluk. "Közép-Európában - ez most már az idézet - több helyütt, így nálunk is végbement egy bizarr egyesülés, amely során a posztkommunista elitek eszközként kezdték használni a versenyképességi ideológiát, ugyanúgy, ahogy annak idején használták a kommunisták eszközként a marxista ideológiát. Úgy vélik, a versenyképesség az az ideológia, amellyel mindent meg lehet indokolni: a munkanélküliséget, az elszegényedést, az áremeléseket, a kulturális és természeti környezet tönkretételét. Vagyis ma mi arra figyelmeztetjük Magyarországról Nyugat-Európát, hogy a két veszélyes jelenség, a kommunista örökség, és a gazdaság mindenhatósága egyesülhet, és együtt még nagyobb veszélyt jelenthetnek, mint külön-külön." Majd egy másik helyen így folytatódik, gondolatilag idekapcsolódva a szöveg: "Európa egyik legégetőbb gondja már most is a munkanélküliség és az elöregedés." A versenyképesség is fontos, de én azt csak következménynek tartom - most ezt megjegyzésképpen mondom Veress képviselőtársamnak. Azt gondolom, hogy a versenyképtelenségi problémák a magas munkanélküliségből és a nem kezelt elöregedési problémákból származnak. Most folytatom a szöveget. "A kommunista örökség, egyesülve a gazdasági szempontok egyeduralmával, nemhogy megoldani nem képes ezt a két problémát, hanem drámai mértékben súlyosbítja is azt, ahogy egyébként ez néhány közép-európai országban látható. A közép-európai példák jól mutatják, hogy a posztkommunisták észjárása nagyon fogékony arra a szemléletre, amely bármit kész feláldozni a gazdasági érdekek oltárán, és amely hosszabb távon egy olyan szemlélet, amely pusztán gazdasági szempontból is ésszerűtlen. A veszély tehát nem kicsi, mert a politikai diktatúrák korszaka ugyan leáldozott Európában, de ha a kommunista észjárás egyesül a kizárólagos gazdasági és pénzügyi gondolkodással, akkor könnyen a gazdasági diktátumok sivár korszaka köszönthet ránk." Ez ellen egyébként orvosságként a demokrácia megerősítését és a szociális piacgazdaságot javasoltam, és javaslom most is az Európai Uniónak. Visszatérve arra, hogy ki mit tesz. Nézze, méltánytalannak érzem, hogy nekem védekeznem kell az ilyen szemléletű vádakkal és képviselőikkel szemben, mint amiket is megismerhettünk, de azért ha megengedik, két dolgot ideidézek. Az első, amikor először kiderült, hogy a magyar kormány hazudott az Európai Uniónak, és megpróbálta becsapni, meghamisítva a költségvetési számokat, akkor éppen itt járt Barroso úr. A sajtófigyelőben utánakereshetnek, ha gondolják, ahol világosan elmondtam, hogy csak azért, mert a kormány három éven keresztül becsapta az Európai Uniót, nem örülnénk neki, helytelenítjük, hogy egész pontosan fogalmazzak, ne büntessék meg a magyar embereket, ez nem lenne helyes. Tehát a kormány által elkövetett hibák miatt ne büntessék meg a magyar embereket azzal, hogy megvonnak bármifajta támogatást. Ezt egyébként 2005 őszén mondtam, még mielőtt törvény lett volna a következő évi költségvetésekből. Hasonlóképpen, ha már szóba hozta a kukoricakvótát. (Dr. Tabajdi Csaba: Olyan nincsen! Elnök úr, cukorkvóta van, kukoricaintervenció van.) Kukoricaintervenciót. ELNÖK: Majd szót kap. DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Tehát hogy szóba hozzam a cukor és a kukorica dolgát, egyszerre a kettőt, ha megengedik! Nyilván a bizottságnak számos bokros teendője van, ezért nem minden szakmai kérdést tud nyomon követni. De bizonyára van, aki emlékszik a bizottsági tagok közül arra, hogy még mielőtt a 2007-től induló költségvetést jóváhagyta volna az Európai Parlament, azt megelőzően az Európai Néppárt hosszú időn keresztül foglalkozott ezzel a kérdéssel, és az Európai Néppárton belül, amit aztán a néppárti miniszterelnökök is magukévá tettek, sikerült hosszú tárgyalások után elérni azt, a franciákkal egyébként tandemet alkotva - fel is hívnám a bizottság figyelmét, hogy a franciákra szenteljünk egy kicsit több figyelmet, a franciák érdekei az Európai Unión belül sokkal gyakrabban esnek egybe a magyar nemzeti érdekekkel, mint mi azt gondolnánk -, erre az alapra épült az a megállapodás, amelyet Sárközy úrral kötöttem még az Európai Néppárt adott időben tartott elnökségi ülésén, és amellyel sikerült keresztülvinnünk, hogy 2007-13 között nem változtatják meg a mezőgazdasági termelők támogatásának rendjét, ami elementáris magyar és francia érdek. Bár Magyarországon van vita, mert vannak, akik úgy gondolják, hogy Magyarországnak is jobb lenne, hogyha korszerűsítenénk a mezőgazdaságot egy olyan irányba, mint amit az Európai Unió javasol. Csak jelezni szeretném, hogy vannak ilyen álláspontok, ezt én magam is tudom, nem értek velük egyet, és én az Európai Néppártban mindig azt képviseltem, hogy francia-magyar-megállapodás jöjjön létre, hogy amilyen hosszú ideig csak lehet, a mostani mezőgazdasági támogatási rendszer maradjon fent. Nem tudom, ez meddig sikerülhet, de örülök annak, hogy a következő hét évre, 2007-13 között ezt még sikerült elérni. Látja, Veress képviselőtársam, én ilyen ügyekben szívesen működöm önnel együtt. De a jogot fenntartom magamnak, 16 év ide, 16 év oda, ha ön arra kér engem, hogy egy el nem követett hibát nyilatkozattal igazítsak helyre, akkor nem tudok mit mondani önnek, bár nem személyes a megjegyzésem. Ön egy emberfajtát képvisel, egy neokommunista emberfajtát, amely úgy viselkedik a politikai ellenfelekkel szemben, ahogy régen volt szokás, és 16 éve kiment a divatból. Nem akarom önt megbántani ezzel, de kénytelen vagyok, az igazság érdekében, meg a politikai viták tisztessége érdekében ezt világossá tenni. És nem fogom hagyni sem magamat, sem a pártomat, sem az Európai Néppártot, hogy önök ezekkel a tipikus, régi időkből itt maradt trükkökkel támadás alá vegyék, és védekezésre próbáljanak bennünket kényszeríteni olyasmiért, amit egyébként nem követtünk el. Sőt, fordítva, éppen azért dolgozunk évek óta, hogy Magyarország sikeres legyen az Európai Unión belül. Ebben az ügyben, bár ideológiailag láthatóan földrészek választanak el bennünket egymástól - ez úgy érzem, helyes -, konkrét ügyekben mégis szívesen állok a rendelkezésére, és bármikor kész vagyok arra, hogy Magyarország cukor-, kukorica-, vagy bármely más kérdésében együttműködjünk. A véleményemet hadd tartsam fenn magamnak! Köszönöm szépen. ELNÖK: Most azt javaslom, hogy hallgassunk meg pár képviselőt. Nyilván az elnök úré a zárszó. Először Kocsi alelnök úr, majd megyünk sorban. KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Elnök úr, némileg szomorúan, némileg megdöbbenve hallgatom, és eszembe jut, egy régi, természetesen őskommunista mondás, amit állítólag Rákosinak tulajdonítottak, nem vagyok benne biztos, őszintén szólva: "Elvtársak, azért sok mindennek felülhetünk, de a saját propagandánknak nem." S ahogy hallgatom, néha féltem önt ettől, hogy mégiscsak megtörténik. Ez a beszéd, mert maradjunk a beszédnél, meg a történelmi jelzőnél, valóban meglehetősen perspektívákat hasogat. Azt mondani azonban és őszintén gondolni, legalábbis számomra, nehéz, hogy ez nem a Magyar Köztársaság kormánya, hanem a Magyar Köztársaság számára egy hasznos, jó, szükséges beszéd volt. Én szeretem az őszinte beszédet, az egyszerűen, tehát a feketén-fehéren, világosan megfogalmazott igazságokat is, azt is szeretem, ha a hazugságról világosan beszélünk. Ennek a beszédnek számos tekintetben vannak erényei, ezt el kell, hogy ismerjem. Ugyanakkor két eleme számomra elfogadhatatlan. Az egyik eleme az, hogy az újonnan csatlakozó országokról gyakorlatilag egy olyan képet fest, ami alapján a régi tagállamok, de bárki mást azt gondolhatja, hogy teljesen felkészületlenek, éretlenek és alkalmatlanok voltak arra, hogy az Unió tagállamai legyenek. A befogadó régi tagállamokról pedig azt a bizonyítványt állítja ki, hogy teljesen elhamarkodott, megalapozatlan, káros, rossz döntést hoztak, amikor befogadták őket. Ha ez a kép, ha ez az életérzés domináns tud lenni, az sem a Magyar Köztársaságnak, sem az újonnan csatlakozott, nevezhetjük posztkommunistának, bármilyen jelzővel illethetjük, de ennek az országcsoportnak szerintem nem jó. Nevén kell nevezni a hibákat, és azt is, hogyha súlyos problémák vannak a térségben. De én azt mondom, hogy meg kellene kísérelnünk ezt úgy megtenni, hogy ez a Magyar Köztársaságnak, ha tetszik: a magyar nemzetnek és a közép-kelet-európai régiónak is hasznos legyen. A másik, amit szeretnék mondani, hogy ön egy másik bekezdésben, amivel itt nem foglalkoztunk, mert itt mindenféléről volt szó, támogatásról, segítő kézről, pénzről, kukoricáról, cukorról, de volt egy bekezdése, amikor ön azt mondta, hogy innen már csak egy lépés, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a hatalom, ha az érdeke megkívánja, átlépje a jogállamiság határait, ahogy tette ezt tegnap is Budapesten. 70 PÉ 71 (Kocsi László) Amikor a megemlékezőkre brutális rendőri akciót indítottak, erődemonstrációt mutattak be, az ünneplőkkel szemben brutálisan léptek fel és habozás nélkül törték le az emberi jogokat. Szeretném leszögezni, hogy nekem is fáj, és szerintem valamennyiünknek, ami ebben az országban 23-án történt. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) Meglehet, sőt hozzáteszem, hogy nyilván sokféle módon ítéljük meg, az összes közvélemény-kutató azt mondja, hogy a párthovatartozás határozza meg a megítélését ennek az egésznek és a rendőri fellépésnek is. Az azonban érdekelne, miközben természetes a felháborodása bármely józan embernek a látott képek és az egész történés alapján, hogy kimondani egy ítéletet anélkül - és az ítéletnek arról a részéről beszélek, ami arra vonatkozik, hogy "habozás nélkül törték le az emberi jogokat, tehát hogy Magyarországon az emberi jogokat lábbal tiporják -, ezt a megállapítást tenni európai politikai színtéren, legalábbis elgondolkodtató, mert a magyar ügyészség, a magyar bíróság, korrekt vizsgálatok ennek a végére nem jártak, erről tárgyilagosan ítéletet nem hoztak, nem tudjuk megítélni ma, hogy ez a mondat és a mondat befejezése helytálló-e, ugyanakkor Magyarországot egy olyan helyzetbe hozza, ahol bármiféle, adott esetben teljesen jogos, a magyar nemzeti kisebbséggel kapcsolatos fellépése legalábbis elnehezül, akár egészen konkrét, kétoldalú viszonylatokban is. Tehát a magam nevében azt tudom mondani, hogy természetesen lehet, hogy őszintén érezheti magát sértődöttnek, sértettnek az elnök úr, de nemcsak ezen az ülésen, hanem ezekkel a kijelentésekkel ugyanakkor meggyőződésem, hogy nemcsak hogy sértő módon fogalmazott, hanem úgy látom, hogy ez káros is volt. Tehát én határozottan úgy ítélem meg, hogy ez káros volt, és őszintén érdekelne, hogy ennek a kimondására, valóban anélkül, hogy Magyarországon megtettük-e azt, amit egyes esetekben meg kell tenni egy jogállamban, ez így alakult. Végül pedig azért azt mondanám így egymás között, hogy bizonyára lehet jellemezni, rendkívül negatív képet lehet alkotni a kommunistákról, a posztkommunistákról, de a definíció azért nem lehet az, hogy kommunista vagy posztkommunista az, aki engem, minket támad. Remélem, ebben egyetértünk, elnök úr. ELNÖK: Molnár képviselő úr! DR. MOLNÁR CSABA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Remélem, elhallatszik a hangom a mikrofonig. Egy frissen kinevezett kommunistaként hadd reagáljak arra, amit az előbb Orbán képviselőtársam mondott. Azt mondta, hogy posztkommunisták bírálják az ő beszédét, valami ilyesmit mondott. Ezek szerint posztkommunista Olajos Péter és posztkommunista Kelemen Attila is, aki bírálta az ön beszédét. Csak önnek válaszolva: Olajos Péter egy tévéműsorban, az "Egyenes beszéd"-ben, Kelemen Attila pedig egy rádióműsorban, a "Megbeszéljük" című rádióműsorban mondta ezt. Ezek egyértelműen dokumentálhatók és követhetők. De remélem, nem éri el őket az önök bosszúja, amiért így nyilatkoztak. (Derültség a Fidesz soraiban.) Arra szeretném mondani azzal kapcsolatban, amit ön a kérdéseimmel enyhén szólva lesöpört és nem válaszolt rá. Szirbik képviselőtársam és én feltettünk önnek három darab kérdést, Szirbik képviselőtársam egyet, én kettőt. Azt hiszem, mind a kettő egyértelműen kapcsolódik a napirendhez, ha kell, meg is ismétlem őket. Az egyikre félig válaszolt, a másik kettő és félre pedig egyáltalán nem. Azt szeretném mondani önnek, tisztelt elnök úr, hogy ön ezekre a kérdésekre nem válaszolt. Ezzel, hogy nem válaszolt ezekre a kérdésekre, megsértette a parlamentet, annak európai ügyek bizottságát és országgyűlési képviselőit. Ön visszatámadott, és a kérdésekre való válaszolás helyett azt akarta megmondani itt a bizottságban, hogy ki a jó és ki a rossz. Tisztelt Elnök Úr! Ez a posztkommunista tempó. Ez tényleg posztkommunista tempó. (Derültség a Fidesz soraiban.) Azt szeretném mondani ezzel kapcsolatban, hogy higgadjon le, elnök úr, ez az Országgyűlés európai ügyek bizottsága, kérem, tegye félre a posztkommunista tempót és válaszoljon erre a két és fél elmaradt kérdésre. Köszönöm szépen. (Derültség a Fidesz soraiban.) ELNÖK: Azt szeretném kérdezni, hogy jelentkezett Tabajdi képviselő úr, Szűcs Erika, ki kér még szót, mert utána lezárnám. (Nincs jelzés.) Ha a későbbiekben valaki jelentkezik, akkor ezen a ponton lezárom a hozzászólások sorát. (Dr. Orbán Viktor: Mire nem válaszoltam, elnök úr?) Akkor annyiban segítsen, képviselő úr, hogy azokat a kérdéseket ismételje meg, amelyekre nem kapott választ. DR. MOLNÁR CSABA (MSZP): Nagyon gyorsan. Azt kérdeztem, hogy mi a véleménye arról, hogy az Európai Néppártnak nem egységes a véleménye, hiszen nagyon sokan ellenkeznek azzal, ami az ön véleménye, például az előbb említettek. A másikat pedig szó szerint felolvasnám még egyszer, mert leírtam, "Ön eszköznek tekinti-e az Európai Néppártot és ezen keresztül az európai közvéleményt a belpolitikai küzdelmeihez?" Ez lett volna az a második kérdés, amire egyáltalán nem válaszolt, a másikra pedig félig. Köszönöm szépen. ELNÖK: Tabajdi képviselő úr! DR. TABAJDI CSABA, az Európai Parlament képviselője: Tisztelt Bizottság! Köszönöm a meghívást. Egy újabb posztkommunista hozzászólás következik. Előttem van az a határozat, amelyet az Európai Parlament egyhangúlag fogadott el az 1956-os magyar forradalom értékeléséről. Bizony, ez a határozat, elnök úr, a magyar szocialista európai parlamenti képviselők, vagyis a magyar posztkommunisták nélkül soha nem született volna meg, mert az volt a kérdése mind az Európai Néppárt vezetésének, Pöttering úrnak, Schultz úrnak, Watson úrnak, a liberális vezetőnek, hogy vajon, van-e egyetértés a négy magyar párt között a szövegben, mert ha nincs egyetértés a 24 magyar képviselő között, akkor nem hajlandók napirendre tűzni, nem kíván az Európai Parlament egy magyar belpolitikai csatározáshoz egy plusz adalékot adni. És hogy csak maradjunk a posztkommunistázásnál, elnök úr, felolvasom én ennek a szerintem nagy jelentőségű határozatnak a 3. pontját. Hangsúlyozza, hogy a demokratikus közösségeknek egyhangúlag vissza kell utasítaniuk az elnyomó és antidemokratikus kommunista ideológiát, és védelmezniük kell a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság elveit, és egyértelműen állást kell foglalnia, ha ezeket bármikor sérelem éri. Elnök Úr! Ez a határozat - még egyszer mondom - soha nem nyerte volna el az európai szocialisták frakciójának támogatását, és nem lett volna belőle európai parlamenti határozat. Ennyit a posztkommunizmusról. Elnök Úr! Mi már egy másik vitán is voltunk, amikor önt a külügyi bizottság meghallgatta, talán emlékszik rá, személyes vitáink is voltak, éppen a lisszaboni nyilatkozat kapcsán, amely ma már szóba került itt. Néhány kérdésem lenne. Az első az egész uniót érinti. Elnök Úr! Ennyire nem volt helyzete magaslatán az Európai Unió, amikor bennünket, ezt a 10-8-at, mondjuk így, mert hagyjuk ki Ciprust és Máltát, ezeket a posztkommunista országokat felvették, ahol azok a jelenségek vannak, amiket ma többször idéztünk, nem kívánom újra idézni. Átvertük, becsaptuk az Európai Uniót? Hiszen önök is tárgyaltak, sőt önökkel talán több fejezetet zártak le, azért ez az uniós csatlakozás egy közös eredményünk és vívmányunk volt. Vagy az Unió nem volt elég éber, hogy ne lássa, hogy miféle balkáni csürhét - bocsánat -, milyen posztkommunista államokat vesz fel? Elnök Úr! Nekem a gondom ott van, hogy amikor mi és ebben rámutathatok Becsey úrra is, a szocialisták vagy a két SZDSZ-es képviselő harcol azért, hogy a tíz új tagállamot egyenrangúan kezeljék, amikor az egész Unióban van egy bővítési fáradtság, ahol egy miniszterelnök Davosban azt mondja, hogy azért vannak problémái a francia gazdaságnak - ami szemenszedett hazugság, hiszen a recesszió régen elkezdődött -, merthogy felvettük ezt a tíz új tagállamot, elnök úr, ebben a helyzetben tulajdonképpen az ön beszéde azt erősítette meg, hogy az Unió problémái emiatt a nyolc új posztkommunista ország miatt vannak, plusz kettő - Románia és Bulgária már kész tény. Elnök Úr, mi pedig azért harcolunk, hogy a 15-öket és a 10-eket minél inkább kezeljék egyenrangúan, hiszen az elmúlt két és fél év európai parlamenti munkájában - és ebben tényleg nem volt vita köztünk, talán egy esetet kivéve, a szolgáltatási irányelvet - végig azért harcoltunk, hogy ne legyünk másodrangú állampolgárai az Európai Uniónak. 80 81/MM (Tabajdi Csaba) Ne haragudjon, ez az Európai néppárti beszéd nem ezt a közös harci törekvést szolgálta, ami megfelel a nyolc új tagállam - a nyolc plusz kettő plusz kettő tagállam - érdekeinek, és benne Magyarország eminens érdekeinek. Tehát számomra ennek több üzenete van, egyrészt az Európai Unió megkérdőjelezi, hogy egyáltalán eszénél volt, amikor ezeket felvette. És teljesen ellentétes azzal, amikor mi harcolunk az egyenlő bánásmódért. A második kérdésem. Célszerű-e ebben a helyzetben ezt tenni, elnök úr? Én nem értek egyet azzal, hogy külföldön nem lehet bírálni. Én ezzel nem értek egyet, bár mindig azt szoktam mondani, hogy a bírálatokat és a belpolitikai csatározásokat vívjuk meg itthon, de ezzel együtt nem zárom ki, erről volt annak idején vitánk. Viszont Magyarország elveszítette azt a korábbi tekintélyét, hogy a béke és a stabilitás szigete volt itt Közép- és Kelet-Európában. A megrendült tekintély: hogy ez most tovább rendül-e, vagy megpróbáljuk legalább külföldön jelezni, hogy azért Magyarország működőképes, és Magyarország egy '89-90 óta egy működő demokrácia és jogállam. A harmadik. Elnök úr, célszerű-e, hogy Szájer delegációvezető társam szétküldjön 14 oldalt az Európai Parlament valamennyi képviselőjének. Mi ebbe a játékba nem szálltunk bele, mármint a magyar szocialisták, mert nagyon jól emlékszem a török-ciprusi vitára, többet dolgoztunk együtt itt, az Európa Tanácsban. És emlékszem, hogy amikor a spanyolok az egymás közti belpolitikai csatáikat kihozták akár az Európa Tanácsba, vagy az Európai Parlamentbe, annak milyen negatív volt a fogadtatása. Elnök úr, miért van erre szükség? Elnök úr, miért van arra szükség, ez újabb kérdésem, hogy az általam rendkívül nagyra becsült, bár ebben a kérdésben szerintem elítélendő módon viselkedő Gál Kinga képviselőtársam, akivel eddig kiválóan tudtam együttműködni kisebbségi, határon túli magyar ügyekben, meg se várja, hogy a rendőri túlkapásokat itthon az erre alkalmas ügyészség megvizsgálja, amelyeket (Közbeszólások a Fidesz képviselői köréből.) meg kell vizsgálni, ebben nincs vita köztünk. Ki kell-e vinni ezeket a nemzetközi fórumra addig? És mondjuk azért ennek az ügyészségnek a legutóbbi időkig lévő vezetője nem állt olyan messze a Fidesztől, mint tudjuk jól, de nem ez a kérdés. Kell-e azt a látszatot kelteni, elnök úr, ezzel a lépéssel, hogy Magyarországon nincs stabil jogállam, nincsenek stabil emberi jogok egy olyan helyzetben, amikor mi joggal bíráljuk a szlovák jogállamiságot Malina Hedvig ügyében? Ezzel a lépésünkkel tulajdonképpen levisszük magunkat ugyanara a színvonalra (Közbeszólás a Fidesz képviselői köréből: Ki csinálja?), ami ott történik. Ez a nagy kérdés, hogy ki csinálja. Elnök úr, végezetül a mezőgazdaság. Mint a mezőgazdasági bizottság fő tagja - nem most van ez -, örülök, hogy végre volt egy kérdés, amelyben akár együtt is lehetne működni, bár nem nagyon látom az együttműködést kint, az Európai Parlamentben. Most készítek egy jelentést a tíz új tagállam agrárcsatlakozásáról. Felajánlom a Fidesz tisztelt szakértőinek az együttműködést, még mielőtt beadom az egyeztetést - ez nem lényegtelen, mert amiről az elnök úr beszél, hogy mi legyen a közös agrárpolitika jövője, fenntartható-e ez a francia álláspont 2013-ig -, mert ebben rengeteg a kétely. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem értek egyet azzal, hogy jó lenne fenntartani, de nem lesz finanszírozható a közös agrárpolitika. Vagyis jó lenne ezekben az ügyekben tényleg együttműködni, mint más ügyekben is. És végezetül meg kell jegyezzem, hogy a néppárti politikusok részéről is, nem mondom, hogyan értékelték önnek a multinacionális vállalatokkal kapcsolatos beszédrészét. Többen azt mondták, hogy lehet, hogy eltévedt az elnök úr, és nem az Európai Néppártba - és most visszautalok a ma legtöbbet hallott jelzőre -, hanem önnek a kommunista frakcióba kellett volna elmennie. Köszönöm szépen. ELNÖK: Szűcs Erika képviselő asszony az utolsó hozzászóló. SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nagyon örülök annak, hogy az elnök úr szóba hozta a beszédének azt a részét, amely a versenyképességgel foglalkozik. Azt gondolom, hogy ez egy rendkívül fontos kérdés, amit alaposan körbe kell járni. Ön az elején azt mondta, hogy a beszéd mondatai világosak. Számomra most az a gond, hogy az ön álláspontja ezzel kapcsolatban viszont nem. Én úgy emlékszem, hogy az előző ciklusban folyamatosan kaptuk azokat a kritikákat, megjegyzem, jogosan, amelyek arról tudósítottak, hogy ilyen-olyan rangsorokban Magyarország lecsúszott, a harmadikról a tizedikre, a tizedikről a huszonharmadikra, a harminchetedikről a negyvenedikre. Ezek sohasem a boldogsági rangsorok, a harmonikussági rangsorok és a biztonsági rangsorok voltak, hanem mindig valamilyen módon a gazdasági helyzetet jellemző mixekből előállított rangsorok. Tehát óhatatlanul a gazdasági teljesítmény, és azon belül a versenyképesség, amely nem egyetlen mutatónak, mint tudjuk, hanem többféle mutatónak a különböző értékelési szempontok szerint megalkotott mixe - ez volt az, ami mögötte volt. Én azért tartom ezt nagyon fontosnak, mert az én tudomásom szerint a versenyképességi problémával és ennek a közgazdasági kezelésével az Európai Unióban nem az elnök úr foglalkozott először, már megbocsásson. Jó néhány évvel ezelőtt több mint 250 európai közgazdász tett közzé nyilatkozatot, amelyben arra hívta fel az Európai Unió figyelmét, hogy az Európai Unió gazdaságának a pénzügyi, monetáris és költségvetési alapvetése, illetve a társadalompolitikához közelebb álló közeledése és a foglalkoztatási paktum nem igazán koherens; hogy a pénzügyi filozófia alapvetően nem Európát, hanem azokat a globális vállalatokat szolgálja, amelyekről ön mint veszélyről beszél. És itt vagyok én zavarban, hogy egyszer azt mondja, hogy üssön rá Almunia a kezünkre, amikor nem akarjuk teljesíteni a maastrichti kritériumokat, máskor pedig az van, hogy nem biztos, hogy ezek jó moderátorok az Európai Unió gazdaságának a felépítésében. Tehát én azt gondolom, ez valóban egy olyan kérdés, amely mindenképpen megéri azt, hogy ezen komolyan gondolkodjunk és közös álláspontot alakítsunk ki, mert pontosan azokban az egyeztetési eljárásokban, amelyek legutóbb a Bizottság előtt voltak, látszik, hogy bizony az Európai Unió különböző tagállamai egyáltalán nem azonos érdekeltségűek bizonyos ügyekben. És nagyon-nagyon össze kellene fognunk, hogy ne az egyes tagállamok érdekei és az erősebbek érdekei szerint köttessék meg a szövetség az Európán kívüli erős gazdaságokkal az Európán belüli gazdaság építésében. De ez, azt gondolom, nem politikai pártok, hanem társadalmak értékrendje. Ez egy hatalmas feladat, és egy teljesen új út. Ha a marxista ideológiával azonosítja, elnök úr, a versenyképesség gondolatát, és lesöpri, azt gondolom... (Dr. Orbán Viktor jelzésére:) Ezt mondta a beszédében, bocsánat! Tudom, posztkommunista vagyok, ön pedig tőről metszett demokrata. Én ezt már felvállaltam, ön is felvállalta büszkén, amit mondott magáról, de engedje meg, hogy a kérdéseimet vagy a kételyeimet felvessem önnek, hogy akkor jót teszünk-e, ha nem vesszük komolyan ezt a problémát, hanem egy politikai mondattal, egy szemétkosárba való marxista ideológiával azonosítjuk, és azt mondjuk, hogy a legnagyobb veszély. Szó szerint veszélyként aposztrofálja ezt. Tehát én azt kérdezem, hogy ön szerint ez alaposabb megközelítést, alaposabb elemzést és közös munkát igényel-e, vagy egyszerű politikai minősítést? Ez is a posztkommunisták szójátéka - óvakodjon tőle! Köszönöm szépen. ELNÖK: Elnök úr! DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Udvariatlanságnak tartom, amit most tenni fogok, elnézést kérek öntől, asszonyom, hogy ezt kell tennem, csak hogy világossá tegyem, hogy amit ön mondott, az itt nincs leírva. Most felolvasom még egyszer, elnézést kérek az udvariatlanságért! "Közép-Európában több helyütt, így nálunk is végbe ment egy bizarr egyesülés, amely során a posztkommunista elitek eszközként kezdték használni a versenyképességi ideológiát, ugyanúgy, ahogy annak idején használták a kommunisták eszközként a marxista ideológiát." Ez a mondat nem azt jelenti, ha csak logikailag is nézzük, hogy a marxizmus, meg a versenyképesség két azonos tartalmú ideológia, hanem arról szól, hogy hogyan használják. 90 PÉ 91 (Orbán) Akkor beszéljünk komolyan erről a versenyképesség kérdéséről. Ugyanis számos olyan gondolatot mondott, amivel azt hiszem, hogy egyet tudok érteni. Bocsánat, csak rendet rakok a jegyzeteim között. Tabajdi úr, bocsánat. A beszéd végig arról szól, és azt az udvariatlanságot már végképp nem követem el, hogy feltételezem, hogy nem olvasták el, ami miatt egyébként idehívtak. Tehát a beszédből világosan kitűnik és végigvonul rajta a gondolat, hogy a versenyképességgel nem az a probléma, hogy az egy létező szempont. A nemzetközi cégek nincsenek veszélyként megjelölve. Ez a beszéd, most ennek az írott formája, még egyszer a Magyar Nemzetet szeretném a figyelmükbe ajánlani, ahol megjelent az egész, arról beszél, hogy az európai demokráciák egy nyomás alatt vannak. A nyomás pedig azt jelenti, hogy az az igény jelentkezik a politikában, hogy a gazdasági szempontokat, vagyis nevezzük most egyszerűen versenyképességi szempontoknak kizárólagos szempontnak tekintsük. Szerintem ez egy veszély. Ettől még a versenyképességi szempont nemcsak hogy létezik, hanem helyes, hogy van. A nemzetközi cégekkel sem az a baj, hogy léteznek, helyes, hogy vannak, pontosabban hogy Schöpflin Györgyöt idézzem, van, aki szereti a sajtót, van, aki pedig nem. Tehát nem az a kérdés, hogy szeretjük-e, hogy vannak vagy nem, léteznek, és jó napot. De ez nem a probléma, a probléma az, hogy ha ezeknek a nagy nemzetközi cégeknek a gondolkodásmódját, mint a politika egyetlen, meghatározó, esetenként kizárólagos szempontját fogadjuk el. Ezzel nem értenék egyet, mert a versenyképesség ugyan döntő dolog, egy nagyon fontos dolog minden társadalom számára, de nem lehet a politika egyetlen szempontja, mert akkor mit csinálunk a versenyképtelen társadalmi csoportokkal? És a posztkommunista világ, mint amilyen Magyarország, tele van versenyképtelen csoportokkal. Hány millió ember van ebben az országban, tisztelt hölgyeim és uraim, aki nem lesz versenyképes, akármit is csinálunk? Vannak olyanok, akik ma még nem versenyképesek, és azzá tehetők, de vannak, akik nem lesznek azok, életkori adottságok miatt, személyes élethelyzetük miatt, számos szempontból mondhatjuk azt, hogy nem lesznek azok. Nekik segítségre van szükségük. Ha a politika elfogadja, hogy csak a versenyképesség számít, akkor ezeket a csoportokat leírja. Ez nem volna helyes. Szerintem ebben egyetértünk. Tehát arról próbálok beszélni, hogy ezért nem lehet csak a versenyképességet zsinórmértékül választani, kellenek mellé más szempontok is. Most nem megyek bele hosszabban a beszédbe, ott egyébként egy másik nemzetközi kezdeményezést is megemlítek, ami arról szól - szerintem ez bal- és jobboldali nézetrendszertől független -, hogy egész Európának jobb minőségű politikára volna szüksége, és ki kellene végre fejleszteni azokat a mércéket, mérőegységeket, amelyek nemcsak gazdasági szempontokat képesek befogadni és feldolgozni, hanem más olyan szempontokat is, amely a társadalmi élet harmóniájával, a megelégedettséggel, tehát gazdaságon kívüli, kulturális, szellemi, lelki faktorokat is képesek magukba fogadni. Ez helyes volna, ez nem jobb- és baloldali kérdés. Tehát még egyszer szeretném megismételni: nem a versenyképességet tartom veszélynek, hanem azt, hogy ha a demokrácia elfogadja azt a nyomást, ami a legnagyobb nyomás ma a világon, mert a versenyképtelen társadalmi csoportok nem tudnak megközelítőleg sem hasonló nyomást helyezni a politikára. Ezért nem fogadhatjuk el, hogy csak azért, mert az a legerősebb nyomás, más szempontokat elhanyagoljunk. Erről szól a beszéd. Szerintem ez nem egy támadó beszéd, ebben szerintem akár még egyet is érthetnénk. Azt gondolom, hogy ez nagyjából rendben is van. Hogy milyen versenyképességi csoportokban hová jutottunk, az megint levisz bennünket szerintem abba a mélységbe, ahol csak felesleges hadakozásra fordítjuk az energiáinkat. Szeretném jelezni, hogy nemcsak ilyen mutatók léteznek, és nemcsak ilyeneknél vannak bajaink, hanem más természetű mutatóknál is, de ezt csak egy mellékes megjegyzésként szerettem volna elmondani önnek. Tabajdi képviselőtársam. Itt szólalok meg a legnehezebben, mert Tabajdi képviselőtársammal sok fontos, komoly és jó ügyben dolgoztunk, időnként harcoltunk is együtt. Ezért az utolsó vagyok a sorban, akinek jólesik, ha élesen kell fogalmaznia, amikor Tabajdi Csaba véleményére kell reagálnom. Ha pontosabban meghatároztuk volna a mai beszélgetés napirendjét, tehát nemcsak egy általános deresre húzás céljából jöttünk volna össze, hanem valamiről értelmesen is akartunk volna beszélni, akkor mondjuk lehetett volna szerintem egy ilyen értelmes kérdés a kommunizmus és az új kommunizmus közötti különbség, amit lehet, hogy önök nem fogadnak el, hogy létezik, lehet, hogy nem akarják beengedni a politikai köznyelvbe, hogy mi így beszéljünk, sőt sértőnek tekintik, azonban ezt higgadtan és nyugodtan mondom. Most nem a kommunista ideológiáról beszélek mindösszesen, hanem egy nagyon bonyolult társadalmi jelenségről. Szeretném azonban továbbra is megemlíteni, hogy én nem állítom, hogy önök kommunisták. Ne védekezzen ellene, Tabajdi úr, kérem. Én nem mondtam, hogy ön kommunista. Én azt mondtam, hogy létezik Magyarországon egy új kommunista jelenségnyaláb. Erről beszéltem a cikkemben is. Ez nem ugyanaz, mint volt. Nézzen végig a párttársain, hol vannak azok a régi, remekbeszabott szürke öltönyök? Hol vagyunk már attól? Milliárdosok vannak az önök posztkommunista kormányának az élén. Ez egy másik világ. A versenyképességről éppen az előbb hallottuk, ahol egyébként egy, az én felfogásom szerinti posztkommunista pártirányzathoz tartozó hölgy a versenyképességről beszélt. Ez nem az a jelenség, mint amiről '90 előtt beszéltünk, ez egy másik jelenség. Lehet, hogy ez bántó önöknek, csak szeretném jelezni. Most nem arról beszélek, hogy ez bántja-e önöket vagy nem, hanem arról, hogy ez más. Ezért használok rá egy külön szót. Megbeszélhettük volna éppen ezt is, hogy ha ezt beszélgetésre érdemesnek ítélték volna, elvitte volna a rendelkezésünkre álló időt önmagában ez az egyetlen téma, de legalább azt komolyan körüljárhattuk volna, hogy értsük egymást. Annak örülök, amit Tabajdi Csaba említett meg, mert saját maga említ cáfoló példát arra az egyébként szintén hazugságra épülő vádra, miszerint Magyarországon kívül nem szokott előfordulni, hogy más államok belső ügyei nyilvánosságra kerülnek, és nyilvános diskurzus alá vonják őket. A spanyol példát említette Tabajdi úr. Én egyébként szeretném megvédeni a spanyolokat, különösen a spanyol néppártot, amely rendszeresen egyébként indítványokat tesz spanyol ügyekben. Ugyanis nem általában indítványokat tesz, kizárólag egyetlen kérdésben tesz indítványokat, ez pedig a terrorizmus és a terrorizmus kezelése Spanyolországban, ami egy emberi jogi kérdés. Majd vissza fogok térni erre is. Én két ügyet tartok olyannak, amiről eddig is mindig elmondtam nemzetközileg a véleményemet, és ezután is el fogom mondani, Tabajdi úr, mert azt gondolom egyébként, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk okán ez nemcsak jogunk, hanem kötelességünk. Az egyik az emberi jogok kérdése, majd Kocsi úr kapcsán erre szeretnék visszatérni. A másik pedig az adatszolgáltatások pontossága és korrektsége. Ebben a két ügyben azt gondolom, hogy miután Magyarországon a magyar embereknek is az az érdekük, hogy az Európai Unió által felállított mércéket itt betartsuk, legyen szó az adatszolgáltatások valódiságáról és az emberi jogokról, ebben a két ügyben mindig helyes megszólalni. A lisszaboni nyilatkozat is ilyen tárgyú volt, és a spanyolok egyébként azért járnak el helyesen szerintem, Tabajdi képviselőtársam, mert ők is emberi jogi kérdésként, illetve terrorizmushoz kapcsolódó emberi jogi kérdésként tálalják a saját problémáikat, és én ezzel egyébként egyetértek, bár valószínűleg nem a spanyolok ügye a legfontosabb kérdés, amit meg kell beszélnünk a mai ülésen. Érdekes felvetés, bár semmi köze a cikkemhez és a beszédemhez, hogy helyesen tette-e az Európai Unió, hogy felvett bennünket. Szerintem helyesen tette. Egyébként amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, ezek a kérdések mind napirenden voltak. Azt is megmondom, hogy miért. Ne csináljunk úgy, mintha a posztkommunista jelenség az Európai Uniót meglepte volna. Nem lepte meg, csak a mérete lepte meg, maga a jelenség ismert volt a német egyesítés okán. 1990 óta ezekkel a gondokkal, amelyekről beszélek, Kelet-Németország kapcsán küzdünk. Ott is a posztkommunista párt rendszeresen jól szokott szerepelni, ott is a politikai hazugságok, csalások gyakorlata bevett, mindennapos bizonyos volt kelet-német utódpártok esetében. Németország sorsa pontosan mutatta, hogy mi fog itt történni. Ezt szerintem mérlegelte az Európai Unió és mi is, és azt gondolta az Európai Unió, hogy még így is megéri. Szerintem ez helyes döntés volt. De ez nem azt jelenti, hogy ezek a problémák nincsenek, el kellene őket tagadni, hanem inkább azt gondolom, hogy ezeknek a gondoknak a felszámolása érdekében dolgozni érdemes. Tehát nem hiszem, hogy kiolvasható lenne bármikor az én szavaimból, ami arról szólt volna, hogy az Európai Unió rosszul tette, hogy felvett bennünket. Azok a mondatok - kettő ilyen is volt -, amelyek azt mondták, hogy azt a benyomást kelti az én írásom, illetve beszédem, hogy Európa legnagyobb problémája a posztkommunizmus. Ez nem igaz. Aki ezt olvasta ki, nem olvasta el figyelmesen a szöveget. Szerepel benne egy másik mondat. Az arról szól, hogy Európa legnagyobb problémája az elöregedés és a munkanélküliség. Ez a két legnagyobb problémája. Ott még azért nem tartunk, hogy a posztkommunizmus legyen a legnagyobb probléma; komoly gond, de még messze nem a legnagyobb. Azért szerencsére a régi országok területe nagyobbat tesz ki, népességszámát tekintve is jelentősebb, mint az újonnan belépettek és a velük hozott problémák. 100 101/MM (Orbán Viktor) Tehát azt tudom mondani, hogy Európának az elöregedés és a munkanélküliség a két problémája, a két legfontosabb problémája. Ezzel ellentétes állítás nem hangzott el tőlem. A szlovák ügy. Látja? Én próbálom, Tabajdi képviselőtársam, a közös múltra való tekintettel is a lehető legudvariasabb fogalmazást használni. De ezt most komolyan gondolta? (Dr. Tabajdi Csaba: Komolyan.) Ez a felvetés, hogy azért nem szabad magyarországi emberi jogi jogsértésekről semmit sem mondani, mert ezzel egyébként... (Dr. Tabajdi Csaba: Bocsánat, nem ezt mondtam!) De én szívesen meghallgatom, hogy fogalmazott pontosan. DR. TABAJDI CSABA, az Európai Parlament képviselője: Elnök úr, úgy fogalmaztam, hogy addig, amíg a magyarországi jogállamiság különböző intézményi instanciát, hivatalait nem járjuk végig, amíg nincs egy érdemleges ügyészi vizsgálat vagy bírósági döntés, addig nem értek egyet azzal, hogy miért kellene ezt kivinni. Ha utána ezekkel kapcsolatosan van gondunk, akkor már igen. DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Bocsánat, az előbb nem volt ilyen harcias. Azt mondta, hogy a szlovák ügy mégiscsak idehozható valahogy. Szeretném azt mondani önnek, Tabajdi úr, hogy nem hozható ide a szlovákiai ügy. Mert lehet azon gondolkodni, majd mindjárt vissza fogok erre térni, hogy emberi jogi szempontból mi történt, mi nem, és helyes-e abban állást foglalni. De azt a döntésünket, hogy állást foglalunk-e magyarországi emberi jogi jogsértésekben így vagy úgy, függővé tenni attól, spekulatív módon, hogy egyébként mi történik Szlovákiában, ezt rossz gondolkodásnak tartom. Nem minősítem újra, mert már unalmas leszek. De én számtalanszor találkoztam ezzel a véleménnyel: Népszabadság, kormánylapok, MSZMP-KB-nyilatkozatok - mindig erről volt szó. Valami történik kívül, amiért számunkra legfontosabb kérdéseket nem lehet megnevezni. Tehát a két kérdés összekapcsolását elvileg is és gyakorlatilag is szerencsétlen dolognak tartom. A mezőgazdasági ügyben valóban nem mindenben értünk egyet, ez egy probléma egyébként. Én szeretném megjegyezni, hogy azért gondoljuk át majd újra, most szerencsére a WTO legutolsó fordulója elakadt, de egyébként ha megszületnek azok a WTO-döntések, amelyek megpróbálják úgy kereskedelmiesíteni a mezőgazdaságot, ahogy egyébként, elsősorban amerikai nyomásra, ez a terv ott kialakult, az a magyar mezőgazdaságnak nem lesz jó. Ezért én arra szeretném kérni egyébként a Magyar Szocialista Pártnak az Európai parlamenti képviselőit is, hogy a WTO eddig megismert piacnyitási, mezőgazdaságra vonatkozó szándékaival szemben, ha lehet, dolgozzunk össze egymással, próbáljuk ezt közösen megakadályozni, és egy másfajta kereskedelmiesítést javasoljunk inkább azzal szemben, ami most napirenden van. És végül a posztkommunista tempó utolsó dolga. Tabajdi úr, képviselőtársam! Most itt ülünk a magyar parlament bizottsági ülésén, és akkor ön előhozakodik azzal, hogy önnek valahol, valaki, állítólag egy Európai néppárti képviselő azt mondta, hogy az én beszédem ilyen vagy olyan volt. Hova jutunk így? Ezt komolyan gondolja? Ez elmondható egy bizottsági ülésen? Ilyen mélyen lennénk, hogy (Dr. Tabajdi Csaba: Igen!) ön beszélt valakivel a folyosón, aki ezt találta mondani? Mert lehet, hogy még így is történt, de ezzel én most mit kezdjek itt? Ezzel mit kezdjek itt? Itt egy vád a levegőben, hogy valahol, valaki, aki ráadásul velem ül egy frakcióban, vagy velünk ül egy politikai családban Európában, mondott valami csúnyát rólam. Hogy védekezzek ezzel szemben? Nem ezt a posztkommunista tempó? Megtámadni valakit úgy, hogy esélye se legyen védekezni, nem mondani nevet, helyszínt, állítást? Uraim! Az eszköznek tekinti-e kérdésre még tartozom egy válasszal. Nem, azt hiszem, az előbb talán érthető volt, hogy két tekintetben tartom az európai uniós fórumokat olyannak, ahol mérlegelés nélkül, azonnal meg kell szólalni, akkor is, ha magyar ügyről van szó: az emberi jogok kérdése és az oda szolgáltatott gazdasági adatok valódisága. Örülök, hogy elmondhatom, mert már többször hallottam öntől, és most örülök, hogy szó szerint is akkor hazudott, amikor itt ültem. Azt mondja Kocsi képviselőtársam, hogy a beszéd elfogadhatatlan. Álljunk meg egy pillanatra! Milyen évszámot írunk? Lehet, hogy ez a beszéd az ön nézeteit egyébként sérti. Lehet, hogy az ön ízlésével nem egyezik. Sok mindent lehet rá mondani, de egyként hogy elfogadhatatlan! Hát önnek! (Kocsi László jelzésére.) Bocsánat, ide felírtam, idézőjelekben, figyelek, nem véletlenül reagálok erre a kérdésre. Itt többről van szó. Ezzel a beszéddel kapcsolatban önöknek lehet számos kifogása. Idejön az a megjegyzés is, hogy én kifogásoltam volna, hogy bírálták a beszédemet. Nem erről van szó, uraim! Minden beszédet lehet bírálni. Nem erről beszélünk! Önök hazugságokat állítottak, ez nem azonos a bírálattal! Vitatkozhatunk a beszéd egy-egy tartalmi eleméről, egyetértünk, versenyképesség, posztkommunizmus, újkommunizmus, elöregedés, nyugdíjak, munkanélküliség, mindenről lehet beszélni, de azt mondani, hogy az álláspontunk eleve elfogadhatatlan, ez szerintem csak olyan esetekben lehet, amikor valóban olyan alapvető emberiességi, méltányossági, mondjuk mélyen ülő eszméket, értékeket sért meg valaki, hogy azt mondjuk, többet nem állunk vele szóba. De itt azért nem erről van szó! Ha elolvassák ezt a beszédet, lehet róla vitatkozni. De azt mondani, hogy elfogadhatatlan, szerintem egy demokráciában nagyon ritkán mondható. Az emberi jogok kérdése, és akkor talán Tabajdi úr kérdésére is tudok válaszolni. Tabajdi úr, nem szükséges semmifajta ügyészségi vizsgálat, hogy kialakítsam a véleményemet abban az ügyben, amikor egy ember fekszik a földön, ketten térdelnek rajta, egyetlen rendőrön sincs beazonosítható adat, a fejük el van takarva egy sállal, és minden rendőr, aki elmegy az ember mellett, belerúg és ráüt a gumibotjával. Ehhez nekem nem kell ügyészségi vizsgálat, hogy ez emberi jogsértés! Kell ehhez? Én nem akarok itt személyes példákkal előhozakodni, de én azért tudom, hogy nem kell ehhez semmilyen jogsértés, mert voltam ilyen helyzetben. Amikor az embert két rendőr lefogja, hátracsavarja a kezét, nekidönti az autónak, és gumibottal adnak a fejének - ehhez nekem nem kell ügyészségi vizsgálat, uraim, hogy ez emberi jogilag micsoda! Nem szoktam erre hivatkozni, most sem a saját példámmal hozakodok elő. Régen volt, akkor még kommunizmus volt Magyarországon. De ne akarják nekünk azt mondani, hogy mi nem mondhatjuk azt, hogy emberi jogi jogsértés történik akkor, amikor ezt látjuk. (Közbeszólások az MSZP képviselői köréből: Nem erről volt szó, elnök úr! - Dr. Tabajdi Csaba: Ezzel teljesen egyetértek, amit ön elmondott, bocsánatot kérek...) Bocsánatot kérek! Szeretném... ELNÖK: (Az elnök megkocogtatja a poharát.) Elnézést kérek, a parlamentáris demokráciát, kérem szépen, hogy tartsuk be mindkét oldalon! DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Bizonyára ön is lát még hasonló eseteket. Azt mondani tehát, hogy Magyarország utcáin az emberi jogokat brutálisan letörték ezen a napon, nem érzem túlzásnak. Biztosan lesznek majd vizsgálatok, ezt én rá is hagyom a vizsgálódó bizottságokra, meg ügyvédekre, meg jogászokra, de egy dolog biztos: láttam, amit láttam, és az egész ország láthatta a televízió-felvételeken keresztül. Mondom: beazonosításra alkalmatlan állapotba hozott rendőrök, akiknek az arcát eltakarják, nincs azonosítószámuk, olyan módon ütlegelik az embereket, akik egyébként már magatehetetlenek, és semmilyen ellenséges mozdulatot nem hajtanak végre, mert nincsenek abban a helyzetben, ami emberi jogi kérdés. És ez nem egyszer, nem egy emberrel történt. Hogy pontosan hányszor és miért történt meg, azt valószínűleg, mint rendőri technikai kérdést, meg fogják állapítani. Ezért én, mint emberi jogi kérdést, helyesnek vélem, ha az Európai Unióban is szóvá tesszük ezt. És örülök annak, hogy az Európai Néppárt, vagy talán nem is csak a Néppárt, számos képviselője eljön Magyarországra, meglátogatja a kórházakat, meglátogatja a börtönöket, beszél az áldozatokkal. Az Európai Unión belül az emberi jogi kérdések nem, még egyszer mondom: nem nemzeti kérdések, legfeljebb a nemzeti büszkeségünket érintő, de sajnos nemcsak ránk tartozó, hanem az Európai Unió minden államára, mintegy azonos értékközösségen nyugvó társulásra tartozó kérdések. Végezetül, miközben megköszönöm, hogy itt lehettem, szeretném leszögezni, önmagában azt a tényt én nem tartom kommentálásra sem érdemesnek, ha valakinek a nézeteit, beszédét, véleményét bírálják, beleértve az enyémeket is. Szeretném rögzíteni, hogy önök nem ezt tették. Két durva hazugsággal illettek engem. Először is azt hazudták, hogy én azt mondtam, hogy ne adjanak Magyarországnak pénzt. Utána, mikor kiderült, hogy ez teljesen tarthatatlan, akkor azt mondták, hogy félreérthetően fogalmaztam. Ez nem bírálat, uraim! Önök nem bírálták az én beszédemet, megpróbálták kiforgatni a tartalmából, olyan módszerekkel, amiket most nem minősítek újra, de amik fölött lejárt az idő. Én sajnálom, hogy a magyar parlament bizottságának ezzel a kérdéssel ilyen hosszan kellett foglalkoznia, ugyanakkor mégsem tartom bajnak, hogy létrejött a találkozó, mert végre elmondhattam számos dolgot, ami most nem pártideológia kérdése, hanem egész egyszerűen parlamenti képviselőség, viselkedés, érvelés, jó szándék, egyáltalán az ügyek komoly megvitathatóságának problémája. A magyar politika szenved attól, hogy az önök szerint erőteljesebb kifejezéseket nem tudjuk értelmesen megvitatni, meg kibeszélni, mert nem azért hívtak ide, uraim, bár a beszélgetés ide szelídült aztán a második levélváltás után, hogy beszélgessünk az európai uniós ügyekről. Nem, először megtámadtak, hazugsággal vádoltak, hogy a hazámmal szemben tettem olyasmit, amit nem szabadott volna tenni (Dr. Tabajdi Csaba: Így is van!). Ebből kampányt csináltak, talán hirdetéseket is feladtak. Talán - nem? Legalábbis szoktak. (Derültség.) Ha ez most nem is fordult volna elő. Az Új Baloldal vezetője nem tudom, milyen bírósági eljárásokkal fenyeget, holott egyébként a mai beszélgetés is, de még egyszer mondom, a leírt szöveg is világossá teszi, hogy az önök ilyenfajta eljárására - még egyszer mondom, nem bírálat, hanem kiforgatás, félreértelmezés, csúsztatás, hazugság - szerintem nem volt önöknek indoka. 110 PÉ 111 (Orbán) Önöknek sem ártottam személy szerint, Magyarország érdekét is jól szolgáltam az Európai Néppárt alelnökeként az elmúlt időszakban, és készen is állok önökkel minden közöttünk meglévő, nagyon fontos és súlyos véleménykülönbség ellenére is, hogy minden ügyben, ahol lehet, együttműködjünk, legyen szó mezőgazdaságról, legyen szó munkavállalásról, szabadkereskedelemről vagy bármilyen más kérdésről. De fenntartom magamnak a jogot, hogy az önök magatartását minősítsem, posztkommunistának és a magyar közéletre hátrányos természetűnek minősítsem. Még egyszer mondom: ez nem írja felül a jó szándékot és a konkrét ügyekben való együttműködési készséget, elnök úr, kérem, ha az Európai Néppárt alelnökeként bármikor állhatok a bizottság rendelkezésére és bármikor tudok hasznára válni akár a bizottságnak, akár Magyarországnak az önökkel való együttműködés révén, rám mindig számíthat. Készséggel jövök, és vállalom is a konkrét ügyekben való együttműködést, akkor is, ha minden elvi éllel tett kijelentésemet, amely önökre, az önök politikai irányzatára, az önök által jelentett történelmi tehertételre vonatkozik, fenntartom. ELNÖK: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ez a mai ülés arról győzött meg engem, hogy lenne helye értelmes vitának. A versenyképességről, a mezőgazdasági támogatásokról elnök úr jól mondta, más a véleményünk, én sok olyan érvet, amit az önök pártja hangoztat, komoly érvnek tartok, és ezeket érdemes lenne megvitatni, és ha erről folyna a magyar politika, szerintem előbbre tartanánk, és van, amiben egyetértünk egyébként. Abban, hogy Magyarország ne trükközzön az Európai Unión belül, ebben egyetértünk. Örülök annak, az európai intézmények ezt nem is teszik lehetővé, a PPP-t nem fogadták el, új konvergencia kialakítására kötelezték a magyar kormányt, tehát örülök annak, hogy ilyen problémával nem is szembesülünk. Tisztelt Képviselőtársaim! Felmerült egy vita az emberi jogok kérdésével kapcsolatban. Hajlamos vagyok arra, hogy osszam Orbán elnök úrnak pár kijelentését, miközben szerintem a rendőrség lényegében helyesen járt el, de szerintem is voltak emberi jogi sértések. És lám, olyan segédkezet kapunk ebben, hogy Frattini biztos úr máris tájékoztatót kért a magyar kormánytól, és remélem, hogy a képviselők magyarországi látogatása, a biztos úr által elvégzett vizsgálat hozzásegíthet minket ahhoz, hogy a jövőben ilyen problémák ne merüljenek fel. A mai ülésen elnök úr strasbourgi beszédének értelmezését szerettük volna megkapni, kivált azzal a mondattal kapcsolatban, hogy ne nyújtson segítséget hazug kormányoknak az Európai Unió. Úgy ítélem meg, hogy ebben nem sikerült lényegében előbbre jutnunk. Elnök úr azt mondta, hogy ne keverjük már össze az Európai Uniót a KGST-vel, az nyújtott segítséget. Nem, elnök úr téved, a KGST nem nyújtott segítséget, a KGST elnyomorított mindannyiunkat, annak semmi köze nem volt a segítségnyújtáshoz, azonban azt kell mondanom, hogy elnök úr téved, amikor azt mondja vagy arra hivatkozik, hogy azért értették félre adott esetben az ön szavait, merthogy erre törvény van. Elnök úrnak felhívom a figyelmét arra, hogy arra is törvény van, hogy ha egy ország a konvergenciaprogramját nem tudja teljesíteni, akkor bizony, a kohéziós alap felfüggeszthető. Ha egy olyan probléma merül fel Magyarországgal kapcsolatban, hogy hamis adatokat szolgáltat az Európai Uniónak - amit magam egyébként elmarasztalnék és elmarasztalok a jövőben is -, ha egy ilyen helyzettel kell, hogy szembenézzünk, akkor az Európai Unió bizony, megvonhatja Magyarországtól vagy felfüggesztheti a kohéziós alapokat. Köszönöm elnök úrnak azt a felajánlását, hogy EPP-alelnökként értelmes dolgokról beszéljünk itt. Azt sajnálom, hogy ennek a mondatnak az értelmét végül is nem sikerült felfednünk. Azok a példák, amelyeket elnök úr, mint lehetséges értelmezést adott, sajnos, nem állnak meg, mert ilyen segédkezet az Európai Uniótól nem kaptunk. Az a helyzet, hogy továbbra is csak az a pénz, az a 8000 milliárd forint, amit Magyarország ez ügyben kap. Itt volt egy pár nagyon komoly kirohanás elnök úr részéről, én ezeket nem kívánom minősíteni, szeretném idézni Adam Michniket, aki egyébként Spinózát idézi, és így hangzik: "Ha János mond valamit Pálról, az Jánosról tesz tanúságot, nem Pálról." Én ezzel együtt elnök úrnak köszönöm, hogy a mai ülésünkre eljött, és a felajánlásának megfelelően remélem, egy előrelátható, nem túl távoli időpontban értelmes európai ügyekről tudunk vitatkozni. Még egyszer köszönöm szépen. Két perc technikai szünet. 2006/11/13

F. György: Tisztelt Eörsi Úr! Nagyon örülök, hogy a jegyzőkönyvet nyilvánosságra hozta. Ez tovább szinezi Orbán elnök úr politikai szemléletét. Nagyon vicces, hogy éppen Orbán elnök úr kommunistázik, amikor a gazdaság politikája a szocializmus politikai gazdaságtanának axiómáira épül. (Jól megtanitotta a KISZ KB első titkárának és Kádár belügy miniszterének veje, Orbán elnök úr nevelő tanára, kancellária minisztere.) Rá kell mutatni, hogy Orbán elnök úr a kommenizmus új ideológia egy vadhajtását az orbánizmust hirdeti. A szocializmus ezen vadhajtása, az orbánizmus is a történelem szemétdombjára kerül. Azonban küzdeni kell ellene, mert a felcsút géniusza, a szellemi ovodás az európai néppárt ovóbácsihoz jár árulkodni, ami sok kárt okoz Hazánknak. Magyar emberek túlélték Horthy, Szállasi, Rákosi, Kádár történelmi zsákutcáit, kiheverjük az orbanizmus butaságait is. Három a magyar igazság, ezért sorrendben harmadszor 2010-ben bukik ismét Orbán elnök úr és visszavonulhat a felcsúti bércekre. 2006/11/13

Marosi Pál: "Megsemmisítette az Alkotmánybíróság (Ab) hétfői ítéletében a Gyurcsány-csomag keretében elfogadott házipénztáradót." Ezt is beszoptátok! LoL 2006/11/13

F. György: Kommentár nélkül! Megsemmisítette az Alkotmánybíróság (Ab) hétfői ítéletében Sólyom köztársasági elnök, exalkotmánybirósági elnök által is elfogadott házipénztáradót. 2006/11/13

Anonymus (a27@freemail.hu): Jelenleg nem az "orbánizmus", hanem a gyurcsányizmus uralja ezt az országot, Gyuri bácsi! A gyümölcseit megtekintheti az utcán, de legfőképp a pénztárcáján. És még nincs vége! Ez nem kerül a szemétdombra, mivel már ott fogant. De egy személyes kérdés (bár választ nem várok rá, mert akkor az agyat is használni kellene): ön kádárizmussal vádolja Orbánt, mert több állami szerepvállalást akar magát szocialistának nevező ellenfelétől. Árulja el, Ön szerint miben szocialista, de mondhatnám baloldali ez a vadkapitalista képződmény? Ön miért szavazott rájuk? 2006/11/13

Marosi Pál: Van egy román nemzetiségű ismerősöm, aki idetelepedett és magyar állampolgárságot kapott. Ő is a szocialistákra szavazott, ugyanis a kisebbségek a baloldalra szavaznak. (Arról ne is beszéljünk, hogy infórmációim szerint odaát horthystázta a magyar államot és az 1940-es románellenes "atrocitásokról" beszélt, nevét magyarosították. Ideát meg magyarnak vallja magát.) 2006/11/13

Leó: 1.) Köszönöm, hogy Eörsi úr közölte a jegyzőkönyvet. Nem tartok attól, hogy sokan voltak, akik végigolvasták, még kevesebben, akik hatására bármit is változtattak véleményükön. De akkor is így kell, tenni, minden esetben. 2.) Bízom benne, hogy Eörsi úr egyetlen pillanatig sem gondolta, hogy bármely kérdésére világos választ fog kapni. Ellenkező esetben nagyon csalódott lennék. 3.) Nekem legjobban az a szilárd logika tetszett, mely szerint a "támogatás" nekünk jár, mert már előre is megfizettünk érte, továbbá az EU ne támogasson. 2006/11/14

morgó (mexmex45@freemail.hu): Egy kép többet mond, mint ezer szó - kiállítás a rendőri brutalitás felvételeiből 2006. november 16. 16:42 Az erőszak pillanatai címmel nyílt kiállítás Budapesten. A Pesty Fekete Doboz által rendezett kiállítás fotókkal és videofelvételekkel kívánja bemutatni, mi történt 2006. október 23-án. Kapcsolódó cikkek: # Az erőszak pillanatai A 2006. október 23-i rendőri brutalitás képeiből nyílt kiállítás Budapesten. A megnyitón beszédet mondott a szervező, Pesty László, s a jelenlévők között ott volt Kontrát Károly és Balog Zoltán is. Több, mint ezer szó Pesty László megnyitó beszédében elmondta: a 23-i eseményekről ezernél is több szót leírtak már az elmúlt hetekben, de egy kép sokkal többet képes elmondani, mi történt. "Egy kép többet mond, mint ezer szó" - idézett egy kínai közmondást, s mint mondta, jól látszódik, hogy nem futballhuligánokra támadt a rendőrség, hanem olyan békés civil megemlékezőkre, akik nem dobáltak köveket, nem emeltek barikádot, esetleg közük sem volt az ott zajló megemlékezéshez vagy felvonuláshoz. Emlékeztetett: voltak köztük külföldi turisták, 60-70 éves, bottal járó emberek, gyermekeiket sétáltató édesanyák, akiket mind attrocitás ért. A kiállított fotókon láthatóak azok a sérülések, amelyeket a rendőri beavatkozás okozott. "Mértani pontossággal, mintha körzővel rajzolták volna azokat a véres köröket, sebeket, amelyeket a gumilövedékek okoztak" - utalt a felvételekre Pesty, és megjegyezte: a gumilövedékeket, azért találták ki, hogy agresszív, a rendőrséget támadó tüntetők ellen alkalmazva, meghátrálásra késztessék a támadókat. Egész pontos feladata, hogy a bőrfelületre becsapódva egy ütést okozzon, majd lepattanjon - idézett egy orvos-ezredest, akivel a Honvéd kórházban készített riportot Pesty László. A szakember elmondta neki, hogy ezeknek az eszközöknek nem feladatuk, hogy behatoljanak a testbe. A Pesty Fekete Doboz főszerkesztője elmondta, az elmúlt hetekben több interjút is készített, többek közt azzal a fiatalemberrel, akinek a gumilövedék átszakította a bőrét, a mellkasát, szétroncsolta az izmokat, átszakította a mellhártyát és a tűdőcsúcsokon olyan súlyos sérülést okozott, 20 cm-re behatolva a testbe, hogy az orvos-ezredes szerint ha perceken belül nem került volna kórházba, akkor meghal. Valóban ez lenne a gumilövedék használatának eredeti rendeltetése vagy célja? - kérdezte Pesty. Hatvan év után újra veritek a zsidókat Budapesten?! Mint mondta, többekkel is beszélt, és bármennyire is kutatott futballhuligánok után, az áldozatok között a csőcselék tipikus alkotó elemeire, a kopasz, kigyúrt, agyatlan randalírozókra nem sikerült bukkannia. Beszélt azonban hatvanéves zakós, nyakkendős autótulajdonossal, aki éppen arra sétált, vagy egy szintén hatvan fölötti, amúgy zsidó származású kertészmérnökkel. Utóbbi elmondta, hogy a csapat, amelyben 23-án tartózkodott, gyorsan futott - támadó jelleggel ugye - a rendőri sorfal elől, de mivel már nem fiatal, könnyen utolérték a rendőrök, és - Gergényit fogalom meghatározását idézve - teleszkópos fémbottal ütlegelni kezdték, mire felkiáltott, hogy "mi van, hatvan év után újra veritek a zsidókat Budapesten?!" A rendőr erre megmerevedett, abbahagyta az ütlegelést, de nem mindenkinek volt ilyen szerencséje, hiszen tudjuk, hány súlyos sérült van, idős emberek, akik földön fekve szenvedtek el rugásokat - emlékeztetett a történtekre a főszerkesztő. Leírhatjuk százszor, több tucatszor, mi történt, láttuk a televíziós felvételeket, ahol öt-hat rendőr állja körül a már összevert embert, odajön a hetedik, és két óriásit rúg bele - ezt a képet, képsort verbalizálni, elmesélni, fölösleges, mert egy kép többet ér, mint ezer szó - utalt a képi dokumentáció fontosságára Pesty László. Hol van most a régi SZDSZ? Mint fogalmazott, a gumilövedék politikailag semleges: kilövik, megérkezik, nem nézi, kit ér, fideszes felvonulót, futballhuligánt, békés angol vagy francia turistát. Pesty az egykori demokratikus ellenzék tagjaként, sajtósaként idézte fel a nyolcvanas éveket, amikor ellenzékben voltak, és 1988 során Grósz Károly rendőrei verték szét brutálisan a demokratikus ellenzék tüntetéseit. Így történt ez 1988. június 16-án, október 23-án vagy november 15-én is - emlékezett. Felhívta a figyelmet, hogy az akkori demokratikus ellenzék tagjai közül sokan ma a Fidesz vezetői közé tartoznak, de voltak olyanok is, akik ma az SZDSZ-ben politizálnak. Akkor még az utóbbiak is nagyon sérelmezték a rendőri fellépést, és meglepő, hogy "a szent liberalizmus" szlogenjét zászlajára író politikai erő most nem emel szót, sőt, együttműködik azokkal, akik 23-án ezeket a terrorisztikus rendőri intézkedéseket foganatosították - jegyezte meg Pesty László, hozzátéve, hogy mindez pláne a liberalizmus jegyében meglepő, amely állítólag az állam túlsúlya, erőszakos beavatkozása ellenében az egyént, a szabadságát és integritását lenne hivatott védeni. Pesty László végül az egykori demokratikus ellenzék egyik tagjától Petri Györgytől olvasott fel egy akkoriban született verset, a Petőfi tér melodyt. 2006/11/16

morgó: LEÓ!!!! Ki beszélt anyagi támogatásról? Az erkölcsi támogatást nem ismered? Tudod mi a különbség a két szó és a két jelentés között? Miért kell kiforgatni mások szavait? Ez tisztességes? Tudod, ez olyan, mintha valaki azt mondja, hogy a verekedést a másik kezdte, mert visszaütött! 2006/11/16

Kuncze: A régi gazemberrecept szerint tedd tönkre a vállalatot, és akkor majd olcsón juthat hozzá az ingatlanokhoz és a gépekhez a privatizáló, amely azonban nem lesz hálátlan, így felemelt fejjel és kövér bukszával távozhatsz, de az is lehet, hogy még a szakértelmedre is szükségük lesz. E régi recept íze van Molnár Lajos egészségügyi miniszter kórházreformos elképzeléseinek, amely szerint a jövőben lesznek súlyponti és a kiemelt listáról kimaradt kórházak is. A szerkezetátalakítás nem titkolt célja az, hogy a gyógyítást szolgáló aktív kórházi ágyak száma csökkenjen, a rehabilitációs ágyak száma pedig növekedjék. A hatvanezer aktív ágyból fél év alatt kilencezer szűnne meg, s nem elképzelhetetlen a "másodosztályú" kórházak bezárása sem. Bár a miniszteri reklámszlogen szerint céljuk az, hogy mérséklődjenek a területi egyenlőtlenségek, ez a mondat nem szükségképpen úgy értelmezendő, hogy felhúzzák a minőséget, hanem inkább úgy, hogy vitatható döntést követően gyakorlatilag tönkreteszik az egészségügyet. Nem célom demagóg állításokat tenni, de amikor a minisztériumból kikerült munkaanyag szerint a kiemelt listáról kimaradt kórházak között találom a budapesti Bethesda Gyermekkórházat, a svábhegyi gyermekgyógyintézetet, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetet, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet, a budapesti Nyírő Gyula Kórházat, a Szent Rókus Kórházakat, a szolnoki MÁV-kórházat, a debreceni Kenézyt vagy a 2005-ben az év kórházának nevezett Siófoki Városi Kórházat és néhány igen fontos munkát végző drogsegély- és drogterápiás intézetet, akkor nem túlzás az egészségügy tönkretételéről beszélni. Úgymond listára került néhány igen szegény körzetben működő kórház, illetve egészségügyi intézmény is - a teljesség igénye nélkül - Tatán, Cegléden, Hajdúnánáson, Mátészalkán. Ezután a szegény embereknek messzebbre kell majd menniük, nehézkesebben és drágábban juthatnak majd el a lakóhelyüktől távolabb eső kiemelt kórházakba. Ezt a helyzetet cseppet sem ellensúlyozza a posta- és iskolabezárások mellett a helikopteres Kóka miniszter vasút-felszámolási gigaterve, amely éppen e térségekben jelenthet érvágást az ott élőknek. A szaktárca már kijelölte a negyvennyolc első osztályú kórházat, s ma a kormány elé kerülhet a tervezet. Ma eldönthetik, hogy mely kórházra vár esetleg fejlesztés s melyre elsorvasztás. Nem kérdés, mi következik. Mivel az MSZP és az SZDSZ közötti viszony nem a legfelhőtlenebb, mondhatni a házasság már rég nem a szerelemről szól, hanem pénzről, kéjes hatalomvágyról, sanda érdekek kiszolgálásáról, lehet, hogy a szociális érzékenységre már csak nosztalgiával gondoló, ám Gyurcsány Ferenc miniszterelnök "őszinteségéért" - hazudtunk reggel, éjjel meg este - vezeklő szocialisták feltételek nélkül megszavazzák Molnár Lajos homályos és kétséges elképzeléseit. És még egy fontos momentum: a kórházasdit, a listázást - mint azt már megszokhattuk - most sem előzte meg szakmai előkészítés és érdekegyeztetés. "A gyermekkórházak, gyermekklinikák ágykihasználtsága ma is közel maximális, ami nem indokolja egyetlen gyermekkórház bezárását sem. Bármiféle átszervezés csak a szakmai szempontok figyelembevételével tarthatja fenn az elfogadható szintű gyermek-egészségügyi ellátást" - áll például a Nagycsaládosok Országos Egyesületének a közleményében. Molnár Lajos, az elefánt miniszter pedig ismét tör és zúz. Pedig "a kórházak átalakítása/bezárása nem lehet a reform első teendői között. Meg kell előznie annak, hogy a háziorvosi és a járóbeteg-szakrendeléseket alkalmassá teszik megváltozott feladatukra. Ugyanaz történik itt is, mint a gazdaságban az elmúlt tizenhat évben: a privatizálandó vagyon leértékelése, majd a ťbefektetőŤ érkezése, akit tárt karokkal vártak, tegyen már valamit, hogy a helyzet megváltozzon" - írja valahol egy egészségügyi közgazdász. Molnár Lajos önzetlenül találta ki mindezt. 2006/11/16

moncsi (moncsi1013@dunaweb.hu): OLYAN JÓ SZÁNDÉKÚ EMBEREK SEGÍTSÉGÉT VÁROM, AKIK SZÍVESEN SEGÍTENÉNEK NAGYCSALÁDOS EMBEREKEN! ÉN 3 GYEREKES ANYA VAGYOK ÉS SÜRGÖS ANYAGI SEGÍTSÉGRE, LENNE SZÜKSÉKÜNK NAGYON NAGY BAJBAN, VAGYUNK, KÉREM GOGY VALAKI, SEGÍTSEN NEKÜNK ELADOSODTUN NAGYON SAJNOS CSAK EGY KERESETBŐL ÉLÜNK, MERT ÉN BETEG VAGYOK MÁR 10 ÉVE ÉS CSAK A SZERENCSÉTLEN FÉRJEM, DOLGOZIK. ÉN EGY KIS FALUBAN LAKOM AHOL NAGYON NAGYON NEHÉZ AZ ÉLET ÉS NINCS, AKI SEGÍTSEN. 32 ÉVES ASSZONY VAGYOK, A PÁROM 36 ÉVES A GYEREKEIM 15/12/10 ÉVESEK. RÁADÁSÚL AZ ANYÁM IS ITT ÉLT VELUNK DE MÁR ELMENT INNEN ÉS MEGCSINÁLTA NEKÜNK A HATALMAS ADÓSSÁGOT A NYAKAMBA ÉS ITTHAGYOTT BENMNÜNKET. KÉREK VALAKIT, SEGÍTSEN NEKÜNK! LEINFORMÁLHATÓAK VAGYUNK AZ ÖNKORMÁNYZBelül én már rég meghaltamATNÁL, VAGY AZ ISKOLÁBAN. EDDIG MÉG SOHA NEM TUDTUNK KARÁCSONYT CSINMÁLNI PEDIG MÁR 16 ÉVE HÁZASOK VAGYUNK MÉG KARÁCSONYFÁNK SEM VOLT SZEGÉNY GYEREKEIMNEK, SOHA NEM TUDOK AJÁNDÉKOT VENNI MERT ANYIRA KEVÉS A PÉNZÜNK. KÉREM VALAKI, SEGÍTSEN!!! ÉS NAGYON KÖSZÖNÖM, HOGY IDŐT SZÁNT ARRA , HOGY ELOLVASTA A HÍRDETÉSEM. KÉREM, VEGYÉK KOMOLYAN EZT!!!!!!!!!! Feladó neve: moncsi1013 Email: moncsi1013@dunaweb.hu Cím: Tiszasűly Fő út 102 Telefon: 0656494696 2006/12/01

morgó: Dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszter 20 éve nem alszik ágyon - tudta meg a Kamu Hírügynökség. A család egy - neve elhallgatását kérő - régi barátja szerint Molnár Lajos alatt egyszer, egy unokaöcs tréfájának következményeként, leszakadt az ágy. Azóta képtelen ágyon aludni, így lakásukban sem található meg ez a bútordarab. Informátorunk véleménye szerint azonban kizárható, hogy Molnár éppen azért aspirált az egészségügyi posztra, hogy ott ágyakat szüntessen meg; úgy véli ugyanis, Dr. Molnár, ha tehette, kerülte az ágyakkal való foglalkozást - pontosan ez magyarázza a fegyverkereskedő szakmával való kacérkodását is. Nem lehetetlen viszont - vélte a névtelen rokon -, hogy azért bízták rá a posztot, mert ismerték ezt a fóbiáját, mely valóban alkalmassá teszi őt a reform könyörtelen végrehajtására. Ezen állításának alátámasztására egy anekdotát is megosztott tudósítónkkal. Egy alkalommal a kalandos életű miniszter éppen plasztik robbanóanyagot adott el egy afrikai szeparatista szervezetnek. Amikor a tárgyalások során kiderült, hogy azt egy ágygyár ellen fogják bevetni, rendkívüli árengedményt adott, és magyarázatként csak ennyit mondott: "Nem akarok több ágyat látni!" Valójában persze az afrikai tolmács fordított rosszul, ugyanis a gyárban nem ágyat, hanem ágyút gyártottak. Dr. Molnár Lajos nagyvonalúságára egyébként jellemző, hogy az engedményt nem vonta vissza azután sem, hogy a tévedésre fény derült. (Figyelem! A Kamu Hírügynökség tájékoztatja előfizetőit és olvasóit, hogy az álhírek minden valóságalapot nélkülöznek.) 2007/01/25

kővirág: A svájciak szerint brutális volt a rendőrség Ne legyen a nemzetközi sajtó tétlen! 2007. január 24. 4:50 Magyar Nemzet - Szajlai Csaba Több svájci szervezet megfigyelőt küld a budapesti március 15-i ünnepségekre, az október 23-i események nyomán, hogy hiteles képet kapjanak arról: a magyar rendőrség milyen módszereket alkalmaz a spontán és a szervezett módon bejelentett rendezvényeken - derült ki kedden Bernben, a 2006-os budapesti események kivizsgálására létrejött alternatív vizsgálóbizottság tárgyalásai során. Morvai Krisztina társelnök, Balog Zoltán, a parlament emberi jogi bizottságának fideszes elnöke és Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi ügyvezetője tájékoztatta Christine Egerszegi-Obrist, a svájci parlament elnök asszonyát a kialakult magyarországi állapotokról. Hozzá egyébként hivatalos látogatásra hamarosan kiutazik Szili Katalin, a magyar parlament elnöke is. A magyarországi szakértők tárgyaltak a svájci néppárti és kereszténydemokrata politikusokkal, akik azt javasolták, hogy az október 23-án történtekről tájékoztassák a nemzetközi sajtót, hogy az "ne legyen tétlen". A svájciak egyébként azt tanácsolják, hogy mindazok, akik érintettek lesznek a március 15-i ünnepségen, kérdezzék meg a magyar rendőrséget, mit kíván tenni, hogyan akar fellépni, és milyen stratégiája van. Kedden a berni egyetemen kongresszust rendeztek a Demokrácia határai Magyarországon címmel a Svájci Kelet-Európa Könyvtár, az Európai Kutatások és Kezdeményezések Intézete, valamint a Svájci Magyar Polgári Egyesület rendezésében. Christian Kaufmann, a berni kantonális parlament volt elnöke hangsúlyozta: a témában nem akar politikai nyilatkozatot tenni, ám szerinte egyértelműen jogtalanságok történtek a múlt év őszén Budapesten. Külön kiemelte: a berni konferencia önmagában nem old meg semmit. "Akkor lehetünk úrrá a törvénytelenségeken, ha mi itt Svájcban, a magyarok pedig saját hazájukban küzdenek a jogaikért" - fűzte hozzá. A nagy érdeklődés mellett zajló összejövetelen - a többi között - svájci szemtanú újságírók részletezték, hogy tapasztalataik szerint brutális volt a magyar rendőrség fellépése. 2007/01/25

Holló A: Mit csinál március 15-én? - Ismerős a kérdés. - Mert? - 1972. március 15-én egy napra begyűjtöttek. "Rebelliómat" megúsztam rendőrhatósági figyelmeztetéssel, de utána évekig megtisztelt azzal egy-két civil ruhás, hogy csak miattam leutazott Pécsre. Pusztán azért, hogy ugyanezt a kérdést feltegyék. Megpendítették azt is, hogy találkozzunk gyakrabban. Én ezt alkalmatlanságomra hivatkozva udvariasan elhárítottam. Így aztán, nem akarván összeütközésbe kerülni az állambiztonsággal, jó néhány 15-ét tavaszi munkálatokkal töltöttem a leányfalui kertben. Lehet, hogy most is ott fogom. - Ma már szabad világban élünk, nyugodtan kimerészkedhet. - Szerintem sem várható balhé az ünnepen, ha erre céloz. Gondoljunk bele: a módszerváltás óta nem volt olyan tömegrendezvény Magyarországon, amelyen egyetlen pofon is elcsattant volna. Erős jelek utalnak rá, hogy ami ősszel történt, azt sanda politikai szándékok gerjesztették. Az, hogy a kormány ellen tüntetni merészelőket megijesszék, azokat pedig, akik a számláikat vizslatva foglalják egyre cifrább jelzős szerkezetekbe miniszterelnökünk nevét, meggyőzzék: félni a fasiszta csőcseléktől kell. Meg a terroristáktól. Színészileg ugyan finoman szólva is megoldatlan volt, ahogy ez az érdekes arcú ember nyökögve, szemlesütve felolvasást tartott a veszélyről, de a recept bevált, nincs szükség újabb balhéra. Nem is lesz. Kimerészkedhet tehát bárki, de éppen nem azért, mert oly magasan szárnyalna a demokrácia repülőgépe. - Siklórepülést lát? - Csak roncsokat. Ez a gép ugyanis tavaly lezuhant. Nem viharba került, nem kényszerleszállást hajtott végre, nem a biztonsági öveket kellett becsatolni: lezuhant. Ha a roncsok közül nem bányásszuk elő a demokrácia fekete dobozát, ha nem fejtjük meg, mi van rajta, még nagyobb bajok lesznek. Ez, ha tetszik, weimarizálódás, csak épp ellenkező előjellel, mint ahogy Konrád György és társai gondolják. - A Gönczöl-bizottság is a fekete dobozt volt hivatott előbányászni, ön mégis csak a Morvai-bizottság tájékoztatóján tette tiszteletét. - Mint annyi mindent, ezt is megírta Rejtő Jenő. Ha azt akarod, hogy ne hiányozz a névsorolvasásnál, olvasd magad a névsort. A bizottság két tagja is a fő felelősök egyikének, Petrétei doktornak a tanácsadója. Ejnye, ilyen Beninben van. Szomorúan láttam, hogy amúgy jelentékeny jogászok a miniszterelnök két szép szeméért politikai feladatot vállaltak. A felelősséget huszárosan eltaknyoló jelentésük emlékeztet az "ellenforradalom négy okát" megjelölő 1956 utáni kora kádárista szösszenetre. Csak egy apróság: egyetlen letartóztatottal sem beszéltek. A Morvai-bizottság ezzel szemben több tucattal. Erkölcsi kötelességemnek tartottam, hogy jelen legyek. - Felebaráti szeretet? - Vagy harmincan mondták el a történetüket a jelentés közzétételekor, ezeket, mi tagadás, megrendülten hallgattam. De október 23-án nem csak azokat verték meg, akiken a gumibot csattogott. Itt egy országot vesszőztek meg gyalázatos módon. Ezen nem lehet túllépni. Az ugyanis, hogy a rendőrök egyeseket órákon át a Magyar Rádió udvarán térdepeltettek, nem csak néhány fájós térd története. Kérem szépen, ez Chile! Pinochet ugye a santiagói stadiont változtatta fogolytáborrá: ez ennek a mikrováltozata. A módszerekért persze nem kellett Dél-Amerikáig menniük, bizonyára megvannak még az 56-os receptek a pártszékházban. Például: amikor valakit bevittek, a vád első nap garázdaság, második nap csoportos garázdaság, harmadnapra csoportosan, fegyveresen, hatósági személy ellen elkövetett garázdaság. Kirendelt védő, tízperces tárgyalás. 56-ban ugyanez volt a forgatókönyv. Az, hogy lányokat ribancnak, kurvának neveznek, meztelenül guggoltatnak, nem hagynak fürdeni, hogy az alvadt vér még egy hét fogság múltán is ott büdösödik a hajukban, jogállamban nem történhetne meg. - Egyes rendőri túlkapásoktól még nem hal meg a jogállam. - Valóban nem, ha kivizsgálják, elítélik őket, ha a hatalom megköveti és kártalanítja a sérülteket. Akik látásukat vesztették, akiknek három ujjuk csonkolódott, és így tovább. Ehelyett még mindig folynak az ellentmondásos rendőri tanúvallomások alapján indult eljárások. Ezeket be kell szüntetni, amnesztiában kell részesíteni a már elítélteket. A jogtalanság ugyanis az azonosító nélkül randalírozó rendőrökkel kezdődött. Jobb helyeken az ilyennek terrorista a neve. Egyébként ami történt, több mint túlkapás. A gyertyának persze a tévészékháznál megsérült rendőrökért is égnie kell. Akárcsak a székházat, őket is odadobta a kormányzat. - Vigyázzon, Petrétei miniszter mindjárt megkínálja egy perrel, vagy önnek is bocsánatkérési ultimátumot ad. - Bizonyára véletlen, hogy Ferenc testvér és ő egész éjszaka fülledt beszélgetéseket folytatott a rendőri vezetőkkel. Fociról és hetyke nőcskékről cserélhettek eszmét, nyilván ezért felejtettek el parancsot adni, hogy az adómból fenntartott rendőrség szíveskedjen már megvédeni az ugyancsak az én adómból fenntartott köztévé székházát. Persze a hatalomnak úgy kellett ez a balhé, mint egy falat kenyér: lehet csőcselékezni, fasisztázni, meg arról szipogni, hogy mi vagyunk a békés többség, a nyugalom letéteményesei. Köszönjük szépen, megkaptuk már azt a rettenetes nyugalmat. Harminchárom éven át élvezhettük. A módszerváltás illúziója éppen az volt, hogy végre nem ilyen országban kell élnünk. - Nem kell. "El lehet menni, kérem szépen!" - Ha akkor nem mentem, most sem megyek. Inkább elmondom, mit látok. Nem mintha azt hinném, hogy ettől a kormány magába száll. A tiltakozásokból, amelyek Gyurcsány minden megmozdulását kísérik, nem arra következtetnek, hogy elszúrtak valamit. Késő bolsevik aggyal pozitív visszajelzésként értékelik. "Mi boldoggá teszünk benneteket. Ha beledöglötök, akkor is. Lám, már dögledeztek, hát biztos nagyon jól csináljuk." - Jönnek az EU-s pénzek, majdcsak eljön a boldog jövő. - Majd. Akár egykor az érett szocializmus. A reformok lényege ugyanakkor nem más, mint megpróbálni visszalapátolni az eltapsolt pénzt. Hogy hova lapátolják, az más kérdés. - Ejnye, milyen bizalmatlan! 2007/03/15

kiss a.: Először dél körül hívott a barátom. Nyíregyházáról indultak busszal Budapestre, a Fidesz megemlékezésére. Tiszavasváriban megállították őket a rendőrök. Mindenkit leszállítottak a buszról. Minden csomagot átvizsgáltak és kutyákkal kerestek bombát az utastérben. A következő telefon kora délután jött. Az autópályán motoros rendőrök állították félre a buszt. Akkor már több busz várakozott a leállósávban. Négyes csoportokban szállították le az embereket a járműről, mindenkinek felírták az adatait. Eszembe jutottak azok az idők, amikor az ünnep előestéjén bevitték a "gyanúsakat", jobb, ha a rendőrőrsön töltik az éjszakát. Amikor elindultunk a Múzeum körút irányába és ha egy centiméteresnél nagyobb kokárda volt rajtunk, már a Moszkva téren igazoltattak a rendőrök és miután felírták a nevünket, levetették rólunk a kokárdát. Ne magyarkodjunk! Akkor a nemzetiszín szalagtól kellett elhatárolódni. Március 15-ét forradalmi ifjúsági napoknak nevezték, az ünnepet össze kellett nyálazni március 21-gyel, április 4-gyel. Amikor most felhangzottak a füttyök a Múzeum körúton, a Magyar Televízió közvetítéséből semmit sem lehetett hallani, mert gyorsan kiszűrték a háttérzajt, a tömeg hangját. A lényeg, hogy eszembe jutott minden. A fiatalságom, ami egy velejéig rothadt rendszerben telt el - és hogy ne legyen félreértés: a velejéig rothadt rendszer ellenére voltam benne boldog... Hetvenes évek van megint Magyarországon. Illetve: még rosszabb lett. Mert most mindezt demokráciának csúfolják. Emberek állnak e demokráciában az út szélén és felírják az adataikat. Mert ünnepelni mennek, az ellenzéki párt nagygyűlésére. Az egyetlen reménység ebben a helyzetben a Demszky felé repülő tojás, ami esetleg végre célba ér... Az biztos, hogy életünk legnagyobb tévedése volt ez a "békés átmenet". Ez a mocsárszagú rendszerváltás. Merthogy ezeknek a gazembereknek, akik most összeírnak bennünket ismét az országutak szélén, meg ránk uszítják a rendőrségüket (Kádár rendőrei is az övék voltak, a miénk soha!), és akik újra fasisztának, nácinak, antiszemitának hazudnak bennünket, nos, ezeknek egytől egyig mostanában kellene szabadulni a börtönből. Ahová 1990-ben kellett volna bezárnunk valamennyit. Mert így nem fog menni most már. Mert soha nem változik semmi sem. A történelem vihorászva ismétli önmagát. 1950-ben az ávósok a házkutatás során bedugták egy könyvbe a tízdollárost, aztán megtalálták, aztán ment a polgár, a "mocskos valutázó" Recskre, valamelyik tetű meg beköltözött a villájába. Most viszont egész éjjel fegyvereket dugdosnak ide-oda, aztán megtalálják azokat reggel. És az ellenzékre kennek mindent. Egyelőre éles lőszerrel még nem lövetnek, de ha tehetnék, megtennék. Most kellene szabadulniuk. Kamerák kereszttüzében mostanában kellene előmászniuk a börtönökből. Hunyorogva, megvénülve, összetörve. Nekünk pedig már régen lenne egy normális hazánk. Így viszont csak ez van. Mi rontottuk el. A mi kötelességünk rendbe tenni is. P. S.: Azt tudják amúgy, drága barátaim, hogy hány nyilas pribék lépett be az ávóba, s egyszersmind a kommunista pártba? Megmondom: hatvanezer. Mert Rákosi azonnal menlevelet adott a "kisnyilasoknak". Mert kellett a jó "szakember" neki is. Mert tényleg minden országnak egyetlen csőcseléke van. Nekünk is. Ez a mi csőcselékünk most csőcselékez és nyilasoz le bennünket. Meddig még? 2007/03/18

kiss p.: Demcsák Zsuzsa (újra) blogol és perel. Eddig azért hallgatott, mert szabadságon volt - csak tudnám, honnan. Ez kivételesen nem bulvárhír, amit valamelyik kereskedelmi tévécsatorna generál, hogy nagyobb legyen körülötte a felhajtás. Ez most már a választópolgárok arculcsapása: a regnáló kormányzat saját erkölcsi nihilizmusát akarja lenyomni a torkunkon. A Fidesz finom és erőtlen, amikor úgy fogalmaz, hogy Demcsák kormányszóvivői kinevezése árt az ország tekintélyének. Nem egyszerűen árt. A machiavellista gyurcsányizmusnak köszönhetően immár nem is beszélhetünk tekintélyről. Hagyjuk most azt, hogy a bölcsődei szegregációt hirdető káder egyáltalán hogyan kerülhet kormányközelbe. Foglalkozzunk a jelölt feddhetetlenségével, ami elengedhetetlen egy ilyen pozíció betöltéséhez. A feddhetetlenséget tessék családilag érteni - úgy, ahogy a politikusok vagyonbevallási kötelezettségét is kiterjesztik a házastársra. Feddhetetlen-e Demcsák, ha férje egy bűnszövetkezet vezetésével gyanúsított illetővel üzemeltet(ett) közös üzleteket, sőt maga Demcsák is szerepelt a gyanúsítottal közös cégiratban? Azon méltatlankodik: már februárban kiszálltak ezekből a cégekből, most meg már március van. Ehhez azért orca kell: mint a sajtóból kiderült, Gál J. Zoltán december óta tárgyalgatott már - Danks Emese háta mögött - Demcsákkal. Januárban megegyeztek, februárban felszámolták a kínos üzleteket, márciusban a jelölt már patyolattiszta, s áprilistól vinné is a szót. Határtalan szemtelenség. A diósdi kettős emberölés kapcsán előzetes letartóztatásban lévő gyanúsított húga szerint a családnak nagy veszteséget jelent, hogy Demcsák kinevezése miatt negatív felhangú cikkek jelennek meg róluk. Eddig rendes adófizetőkként, a médiaérdeklődés sugarán kívül tevékenykedhettek; az egyik családtag csupán két rivális érdekkör összecsapásakor, garázdaság miatt került az igazságszolgáltatás látókörébe. A leendő kormányszóvivő férje azonban nemcsak üzlettárs, hanem a Koszi klán vezetőjének személyes jó barátja is volt - árulta el a közlékeny húg. Ne tessenek rosszra gondolni: errefelé nem szokás kézcsókkal megpecsételni a barátságot. A szóvivőjelölt nagyjából úgy perel, mint a "rágalomszámlálót" üzemeltető Kóka János: bejelenti, hogy perelni fog. Merthogy egy szó sem igaz a történetből - csupán maguk a tények. A szavahihetőség fokát jól mutatja, hogy kitárulkozó fotóit az "erotikusnak mondott" jelzős szerkezettel illeti, az ő "ártatlan és ártalmatlan" szexmodelli kiruccanását kipellengérező Fábry Sándort pedig minden további nélkül lemacsózza és leszexistázza. Mintha mondjuk Fábry tuszkolta volna őt erőszakkal a teleobjektív vagy a szóvivői pulpitus elé. (Külön-külön mindkét foglalatosság rendben volna.) Persze ha egy szép napon Fábryt meglepetésre kormányszóvivőnek neveznék ki, jogos lenne megvizsgálni állítólagos szexizmusát a C típusú nemzetbiztonsági átvilágítás során. Ilyen veszély nem fenyeget, de a C típusú átvilágításnál álljunk meg egy pillanatra. A demcsáki csapdában vergődő kormánypropaganda több párhuzamos csatornán keresztül nyomja, hogy valakinek a "szeplője" csak akkor számít nemzetbiztonsági kockázatnak, ha zsarolható általa. Medgyessyvel se volt gond, miután kiderült szt-tiszti múltja: nyilvános volt a szégyen. Demcsákról már tudjuk a maffiabarátságot, tehát büszkén vállalhatja ő is meg a Gyurcsány-Kóka-kormány is? Hát nem! Demcsáknak kormányszóvivői minőségében ezek után nemcsak egyetlen szavát sem lehetne elhinni, de a Gyurcsány-kabinet - akut legitimitási problémái mellett - egyúttal a nyílt bűnpártolás kormánya is lenne. 2007/03/24

zozo: Felháborító, hogy Szilvásy mire használja a nemzetbiztonságiakat. A Magyar Nemzet újságírójánál járt a Nemzetbiztonsági Hivatal A Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársai jelentek meg a Magyar Nemzet egyik újságírójánál azt követően, hogy kollégájával Lesencefalun, a titkosszolgálatokat is irányító Szilvásy György kancelláriaminiszter hatalmas építkezésén járt. A két újságíró - Pál Gábor és Villányi Károly - a kormánytagok vagyonosodását vizsgálta. Csütörtökön egyikükhöz bekopogtak az NBH munkatársai és arról kérdezősködtek, hogy mit kerestek társával a Veszprém megyei faluban. Pál Gábor elmondta nekik a luxusberuházást, és hogy a lap munkatársaiként jártak a településen, a két férfi ezután szinte fenyegetően azt kérdezte tőle: mennyire biztos az állása az újságnál. Ezután azt mondták: csak azért érdeklődnek, mert több furcsa eset, betörés és bűncselekmény történt Lesencefalu környékén. - Arra voltak kíváncsiak, hogy miért jártunk Lesencefaluban, mi volt a célunk, fotóztunk-e, készítettünk-e videofelvételt, és megkérdezték, hogy milyen minőségemben voltam lent. Amikor kiderült számukra, hogy újságíró vagyok, akkor kicsit elcsodálkoztak, és hát próbáltak jópofizni - ha lehet így fogalmazni -, majd érdekes módon rákérdeztek arra, hogy biztos-e az állásom, illetve, hogy mekkora a Magyar Nemzet példányszáma - mesélte a történteket Pál Gábor újságíró. Demeter Ervin volt titokminiszter, a nemzetbiztonsági bizottság fideszes tagja szerint a diktatúrákra jellemző, hogy a miniszter személyes ügyeinek takargatására használja a titkosszolgálatokat. - Példátlan és felháborító, hogy a titkosszolgálati miniszter arra használja a Nemzetbiztonsági Hivatalt, hogy őt a nyilvánosságtól megvédje, illetve megfélemlítsen az NBH olyan újságírókat, akik közügyekben egy közszereplő után végeznek oknyomozást - mondta a hírTV-nek Demeter Ervin. A Magyar Nemzet főszerkesztője az eset után világossá tette, hogy a Szilvásy-villa ügyéről adatokat gyűjtő újságírónak biztos a helye a lapnál. *** Visszautasította a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), hogy zaklatták volna a lap újságíróját. Az NBH közleménye szerint nem volt művelet, nem volt zaklatás, és a titkosszolgálat munkatársai, illetve az újságíró között sem hangzott el olyan párbeszéd, amelyet a napilap idézett. Az NBH azt közölte: a nemzetbiztonsági védelem alatt álló miniszter nem tudott a Magyar Nemzet munkatársainak várható látogatásáról. Utólag jelezte a személyére vonatkozó helyszíni adatgyűjtést az NBH-nak. Az NBH-nál egyebek közt számításba vették, hogy a lap két munkatársának látogatását követően betörtek a helyi polgármesteri hivatalba, továbbá azt is, hogy az adott időszakban voltak esetek, amikor illetéktelenek újságírókként fellépve kísérelték meg bűncselekmények elkövetését. A látogatás célja a Magyar Nemzet munkatársánál az volt, hogy az ilyen esetben kötelező vizsgálatot, a tisztázás megtörténtével, megnyugtatóan lezárják - közölte az NBH. 2007/03/25

kucsera m. (kucs@yahoo.hu): Trükkös tolvajok pedig nem voltak. Legalábbis olyanokról nem szólt feljelentés, akik újságírónak adták volna ki magukat - derült ki fehéren-feketén az illetékes szerv, a Veszprém Megyei Rendőrség tájékoztatásából. Illetéktelen látogatók viszont igen, hiszen a Nemzetbiztonsági Hivatalnak nem feladata fürkészkedni fűnyíró- és készpénzlopási ügyekben. Márpedig ezt tette, amikor "szakemberei" a múlt héten párban állítottak be kollégánkhoz, hogy érdeklődjenek: mit is keresett lapunk két munkatársa két hónapja "a főnök", a titkosszolgálatok működéséért is felelős Szilvásy György nagyszabású, lovardásra tervezett építkezésének fertályán, a festői szépségű Balaton-felvidéki településen. A látogatás magyarázata, pontosabban az a kínos magyarázkodás, amivel az ügy kipattanása óta a miniszter, a kancellária és a nemzetbiztonsági szolgálat előáll, arcátlan, a szinte óráról órára ellentmondó érveléstől ezer sebből vérzik. Példának okáért hol arra hivatkoznak, hogy Szilvásy maga hívta fel a szolgálatok figyelmét az újságírókra, hol azzal állnak elő, hogy az NBH nem csak a minisztertől szerzett tudomást a zsákfaluban járt újságírókról. Diszkrét bája van annak is, hogy Vajda Péter, az NBH szóvivője lapunk munkatársaival összefüggésben azonnal bedobta a polgármesteri hivatalba történt betörést, illetve azt, hogy "az adott időszakban voltak esetek, amikor illetéktelenek újságíróként fellépve kísérelték meg bűncselekmények elkövetését". Hol a pofátlanság határa? Elég szomorú az már önmagában is, hogy több, mint másfél évtizeddel a rendszerváltozás után egy hetvenes éveinek közepét taposó, a moszkvai Lenin Intézetben végzett, majd évtizedeken át a pártállam lapját a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban is szolgáló tollnok vigye a szakszolgálati szót. Ráadásul pitiáner dumával, másokat kabátlopási ügybe keverve. Felesleges túl nagy feneket keríteni a dolognak, ami történt, az rutineljárás - érvelt a kormányszóvivői iroda még vasárnap. Nem kérünk az effajta rutinból. Ezt sem kellene átmenteni a múltból, Vajdához hasonlóan. De nem kérünk abból sem, hogy a másik végletbe esve, Szilvásy György vizsgálódjon saját ügyében. Az efféle vizsgálódásra az öt halálos áldozatot követelő tűzijátékot követően volt már példa - lesújtó, gyomorforgatón visszatetsző, részben az állítólag akkor is a településen pihenő miniszterhez kötődő. A tűzijátékért csak meteorológusok, polgári védelmiek találtattak felelősnek. Most is borítékolható, hogy a Szilvásy-féle vizsgálgatózás megállapítja a megfélemlítési szándékkal küldött, ám felsült látogatók felelősségét. Sőt, meg is magyarázza. Mert magyarázatért a miniszter sohasem megy szomszédba. Terrorveszély sem volt, állapította meg az ügyészség, csak farkast vizionáló rendszeres Szilvásy György-tájékoztatók. A nemzetbiztonsági ügyek egyébként a politikai sajtóban immár olyan nyilvánosságot élveznek, mint a bulvárban a Dundika, Kelemen Anna vagy Győzike környékén történtek. Arra sem volt még példa, hogy titkosszolgák miniszteri építkezés kapcsán próbálják látogatni a sajtót. Azt csak galád ellenzéki politikus teszi - lásd a Nemzetbiztonsági Iroda újabb gyöngyszemét -, hogy utalást tegyen a pártja sajtótájékoztatóján megjelent műveleti tisztre, veszélyeztetve a "védett államtitkot". A közleményt megelőzően pár órával viszont a parlamentben a kancellária államtitkára példálózott védett államtitkot jelentő személlyel. Azaz Gál J. Zoltán viszonválaszában arról beszélt, hogy Demeter Ervin nagyfejű. A hírügynökség közben a visszavonulót fújt kormányszóvivő-jelölt átvilágításának részeredményét taglaló névtelen titokszolgát citált. Több diszkréciót titokügyekben, látogatók pedig kíméljenek. 2007/03/30

Lázár Géza: Állítólag az SZDSZ-t is meglepte Molnár Lajos lemondása, amit a miniszter Gyurcsány Ferenccel tárgyalt meg négyszemközt tegnap dél körül. Néhány órával Molnár lemondásának elfogadása előtt a Kormányszóvivői Iroda még határozott hangon cáfolta a "személyi találgatásokról" a sajtóban megjelent "alaptalan" híreket, azt állítván, hogy "a kormány átalakítása nincs napirenden". Most mégis időt kell szakítania Gyurcsánynak a kormány átalakítására, nincs kizárva, hogy több tárca irányításáról is újabb tárgyalásokra kényszerül koalíciós partnerével, ha az SZDSZ ragaszkodik az egészségügyben a több-biztosítós modell bevezetéséhez, amit a szocialisták, leszámítva a miniszterelnököt, nem nagyon akarnak elfogadni. Ilyenkor persze - főleg, ha a kormányzati kommunikációért felelős tisztviselők nem tudnak egyértelmű és hihető magyarázatot adni az előbb cáfolt, majd rövid idővel később nyers valósággá vált miniszteri lemondásra - óhatatlanul megkezdődnek a találgatások Molnár Lajos távozásának okairól. Lehetséges, hogy - ha nem (szakma)politikai, hanem személyi ok van a háttérben - mégis egészségi probléma miatt távozik, annak ellenére, hogy lapunknak cáfolta a betegségéről keringő híreket? Vagy Gyurcsány is megelégelte a nagy dérrel-dúrral beharangozott reformjának botrányba fullasztását, és ezért a politikai kár enyhítése céljából "érdemei elismerése mellett" engedi lelépni a színről "betonkezű, arrogáns és nagyképű" miniszterét? Nem oszlatta el a homályt Gál J. Zoltán, a miniszterelnök kabinetfőnöke sem tegnap délutáni sajtótájékoztatóján, amikor elárulta, hogy Molnár kora délután kért személyes meghallgatást Gyurcsánytól, ahova már írásos lemondó nyilatkozattal érkezett. Nem oszlatja, hanem inkább növeli a ködöt, hogy az SZDSZ eredeti tervei szerint az új pártelnök, Kóka János csütörtökön reggel Molnárral közösen tartott volna sajtótájékoztatót a több-biztosítós modellről. Kóka természetesen "sajnáljuk döntését" formulával nyugtázta Molnár lemondásának hírét, ami - tekintve, hogy a dübörgő gazdaságról korábban handabandázó politikusról lévén szó - jelentheti azt is, hogy "nem sajnálja a döntést". Gyurcsány Ferenc, aki nyomban elfogadta Molnár lemondását, és megköszönte "elképesztően nagy munkáját", viszont ezúttal igazat mondhatott: minisztere az egész országot elképesztette. Azt sem lehet kizárni, hogy a háttérben igen egyszerű ok húzódik, azaz a hét végén sikerült megválasztatni pártelnöknek az SZDSZ számára Gyurcsány által felfedezett Kóka Jánost. Szabad demokrata berkekben köztudomású, Molnár Lajos is Fodor Gábort támogatta az elnökválasztáson. Sőt amikor Kókát megválasztották, a távozott miniszter állítólag azt mondta: most van vége az SZDSZ-nek. Holott Kóka szombaton, mielőtt az SZDSZ elnökévé választották volna, elég rendesen megfényezte a minisztert, mondván, Molnár Lajos a siker példája, "ha Molnár Lajos lenne a Titanic, biztosan a jéghegy süllyedne el". Nekünk meg Molnár Lajosról és a Titanicról is Petőfi Sándor örök érvényű igazsága jutott az eszünkbe. "Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr." 2007/04/05

krassó: Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitánynak ítélte oda idei első Sánta Kutya díját a Magyar Cenzúra Napjának Ünnepélyét Szervező Bizottság - mondta Czakó Gábor író, a bizottság szóvivője sajtótájékoztatón Budapesten pénteken. A Sánta Kutya Díjat 1994 szeptember 13-a óta minden péntek 13-án ítélik oda azoknak, akik a bizottság szerint "a közvélemény félretájékoztatásában, félrevezetésében jeleskedtek". Gergényi Péter főkapitány a díjat az "1956-os forradalom évfordulóján rendezett jogszerű vérfürdőért, az emberbarát lovasrohamért, a szakszerűen letagadott viperáért, a nemzeti jelképek igényes tiprásáért, és egyáltalán az azonosító nélküli sánta kutya futtatásért" kapta - hangzott el. A Magyar Cenzúra Napjának Ünnepélyét Szervező Bizottságot 1994-ben hozták létre. Legutóbb a magyar országgyűlés 207 fős többségének ítélték oda a díjat, de a "kitüntetettek" között szerepel még Bolgár György újságíró, Moldova György író, valamint az Orbán-kormány kulturális kormányzata is. 2007/04/14

Fodor: Különös párt ez a Fidesz. A pártban a legsötétebb diktatúra uralkodik, mindenki a pártelnök szavát és kedvét lesi, senkinek nincs, még véletlenül sem egy árva ötlete, javaslata, kezdeményezése. A Fideszben olyan diktatúra van, hogy a tisztújító kongresszuson a pártelnöknek nincs kihívója, de nem úgy nincs, mint a demokratikus MDF-ben meg MSZP-ben, ahol eleve alkalmas, népszerű, mindenki által rajongott elnököt választottak, ezért senki nem akarta leváltani őket, míg a Fideszben a félelem az úr, azért nem mer senki emberfia a rettegett pártvezér ellenfeleként fellépni. A Fideszben nem történhet semmi a legfőbb vezető tudta, engedélye, jóváhagyása nélkül, aki mégis autonóm egyéniségként önálló gondolkodásra törekszik, az még az egzisztenciális ellehetetlenülést is vállalva, átigazol egy demokratikus szervezethez, miként a roppant bátor, gerinces és jellemes Ambrus Zoltán Heves megyei önkormányzati képviselő is tette legutóbb. Szóval a Fideszben dúl az elnyomás, burjánzik a bürokrácia, egy autokrata táltos rémuralma alatt sír és nyög a fiatal demokraták szervezett politikai közössége, s nincs messze az idő, amikor a fegyelmezetlenek megregulázására visszaállítják a kalodát és a derest. Nem vagyok Fidesz-tag, de első kézből tudom mindezeket, mert szoktam olvasni a baloldali sajtót. Márpedig a baloldali sajtó nemcsak hitelesen tájékoztat, hanem előtte alaposan tájékozódik is. Minden Fideszről írott cikküknek megadják a pontos forrását, hogy aszongya: "információink szerint", vagy "állítólag", netán "a pártban közszájon forog", esetleg "a párt legbensőbb köreiben otthonos, magát megnevezni nem akaró informátorunk". Ám ezen "források" hitelességét csak elfogult populisták vonják kétségbe, olyanok, akiket büszkeséggel tölt el a tájékozatlanság. Olykor kimondottan rosszul esik, hogy a Vasárnapi Hírek B. B. monogramú szerzőjének van a Fidesz legfelső vezetéséhez közel álló, külön bejáratú súgója, míg a mi lapunk újságíróinak nincs. Pedig állítólag mi vagyunk a párt közeli szócső, ennek ellenére a párt irányítói élet-halál fontosságú információkat hallgatnak el előlünk. Olyan dolgokat, amelyeket a baloldali médiumoknak lazán kikotyognak, nekünk nem mondanak el. Azt is a baloldali sajtóból kell megtudnunk, hogy a Fideszben rettentő nagy felfordulás van. A közvélemény-kutatóknál hiába vezet nagy fölénnyel a párt, a Fideszben még sincs igazán jó hangulat. Vesztüket érzik a fiúk, mert úgy tudják, a vezér helytelen úton jár, s arra vezeti őket is. Emiatt lázadoznak, zúgolódnak, elégedetlenkednek. A baloldali lapok kiderítették azt is, hogy a legnagyobb ellenzéki párt józan politikusai tisztában vannak a konvergenciaprogram egyedülálló nagyszerűségével, ellenben a Fidesz gazdasági tervezeteiben egyáltalán nem bíznak. A baloldali sajtó arról is értesült (és értesített), hogy az öntudatos fideszesek kalandor vállalkozásnak tartották a népszavazási kezdeményezést, s most joggal berzenkednek annak befulladásán, az elnököt téve felelőssé a párt újabb tekintélyvesztése miatt. A baloldali újságírók állítják, a tagság többsége szerint a radikalizmus utálatos és visszataszító, a nacionalizmus nem eurokonform, a kereszténység unalmas, s mind többen nyíltan hangot adnak ama meggyőződésüknek, miszerint a pártelnöknek távoznia kell. Orbán már csak teher, nehezék, bizonytalansági tényező a párt további útján. Ha ezek után a kedves olvasók úgy találják, hogy feloldhatatlan ellentmondás van a minden kritikus hangot elnyomó pártvezér és az őt kritizáló, minden mást elnyomó, párton belüli hangzavar között, akkor igazuk van. Ez a dialektika. 2007/04/14

mimi: A kistigris esete Kóka pumájával - a teljes cikk A támogatások részeként külön kormányzati ügyfélszolgálat állt a külföldi befektető rendelkezésére 2007. március 30. 15:30 Magyar Nemzet Kóka János 2005. október 24-én jelentette be: nagy szerencse érte hazánkat, mivel nem Szlovákiába, Cseh- vagy Lengyelországba, hanem Magyarországra telepíti gyárát a világ egyik legjelentősebb autógumit gyártó cége, a dél-koreai Hankook. Egy szűk kör számára azonban még jóval ezelőtt kiderült a leendő létesítmény helyszíne is: Dunaújváros, régi nevén Dunapentele. Fotó: Nagy Béla Az új munkahelyek teremtésének víziója a betartatlan választási ígéretekkel szorongatott kormánynak nagyon fontos volt. A balliberális sajtó olyan sikerkampányba kezdett, amit csak országgyűlési választások idején tapasztal a magyar szavazó. Tekintettel a baloldali médiafölényre, a csapból is Kóka János folyt, aki a gyanút szimatoló jobboldali sajtót messze elkerülte-elkerüli. A gazdasági miniszter a maga részéről besöpörte a látszatsikert, a részletekről azonban ma is hallgat. Annyit lehet tudni, hogy a dél-koreai cég a beruházáshoz különböző formákban óriási állami támogatáshoz jut, ám a pontos öszszeg nem derült ki azonnal. A sikerpropaganda ellenére az egész beruházás egyre kínosabb lett. A jobboldali média ez idáig csak mozaikokat tudott felderíteni a bűncselekménygyanús történésekről. A részletek mostanra teljes képpé álltak össze. A továbbiakban kísérletet teszünk annak bemutatására, hogyan is zajlott a "krimi". Dunaújváros önkormányzatában a ’90-es években megérlelődött az elhatározás, hogy a város környéki földeken, az akkori divatnak megfelelően ipari szolgáltató területeket kellene kialakítani. A település két szélén ki is jelölték a leendő parkok helyét. Az egyiknek az igen találó Északi Ipari Park, a másiknak a még találóbb Déli Ipari Park nevet adták. A cél mielőbbi megvalósítására létrehoztak egy csaknem 100 százalékban önkormányzati tulajdonban lévő társaságot, az Innopark Kht.-t. 2003-ban Dunaújváros és a szomszédos Rácalmás önkormányzata megállapodást kötött arról, hogy az Északi Ipari Parkban közösen együttműködve egy száz hektárnál nagyobb ipari területet alakítanak ki. Dunaújváros önkormányzata azt vállalta, hogy vagy saját maga, vagy az általa megbízott társaság révén megvásárolja a szükséges földeket és közművesíti a területet. Az Innopark feladata lett, hogy ehhez az egybefüggő területhez a földeket a tulajdonos gazdáktól az önkormányzat részére megvásárolja. Dunaújváros lanyha üzleti érdeklődést kiváltó, csendes mederben csordogáló fejlesztési programja egy évvel később váratlan lendületet kapott. 2004-ben a közép-európai térségben feltűnt a gumiabroncsgyártásáról elhíresült dél-koreai Hankook mamutcég. A Hankook hazánk és a környező országok kormányait ezernél is több munkahelyet teremtő óriásberuházás megvalósításával kecsegtette. A nagy reményeket keltő fejlesztést a dél-koreai gumigyár azonban annak ígérte, aki minél több és minél előnyösebb állami támogatást nyújt neki. A multicég körbejárt a régióban, alkalmas területeket és kedvező feltételeket keresve. Ebben az időben annyi vált ismeretessé, hogy a koreai cég Dunaújváros Északi Ipari Parkjának területét megfelelőnek találná a beruházáshoz, amelynek megvalósításához 56 hektárra volt szüksége. A Hankook választása épp arra a területre esett, ahol az önkormányzatnak már volt húszhektárnyi saját tulajdonú termőföldje, és ahol az Innopark az önkormányzat részére további területeket akart vásárolni. 2004 és 2005 között a dél-koreai cég elsősorban a szlovákokkal tárgyalt, de a konkurens környékbeli ország versenyből való kiesése után - nyilván a legjobb feltételek biztosítása miatt - a végső egyeztetéseket már kizárólag a Kóka János vezette magyar delegációval folytatta le az óriáscég. A komoly eredménnyel kecsegtető tárgyalások megkezdéséről az első híradások 2005 októberében kerültek nyilvánosságra, majd ezután rendkívüli mértékű titkolózás mellett zajlottak a délkelet-ázsiai egyeztetések. Dunaújvárosban azonban néhány magánszemély már 2005 nyarán jóval tájékozottabbnak bizonyult az egyszerű halandónál a kormány tárgyalási pozícióit illetően. Két vállalkozó szellemű honpolgár - akik korábbi ingatlanügyeik miatt "tescós fiúkként" híresültek el a környéken - bekopogtatott Dunaújváros szocialista polgármesteréhez, és felajánlotta közreműködését abban, hogy a Hankook által alkalmasnak vélt termőföldekre vételi jogot szerez a földtulajdonos gazdáktól. A polgármester nagyon megörült az ajánlatnak, mivel az önkormányzati Innopark Kht. - ki tudja, miért - addig nem túl eredményesen próbálkozott a földek megvásárlásával. A következő hetekben már nem is kettő, hanem négy magánszemély - Tóth László, Reichardt László, Veress Sándor és Horváth Albert (lásd keretes írásunkat) - gyors és hatékony munkával az Északi Ipari Park szinte teljes területére vételi jogot biztosító megállapodásokat kötött a földtulajdonosokkal. Részlet a dunaújvárosi önkormányzat 2007. február 15-i közgyűlésén Kálmán András polgármester tájékoztatójából A termőföldekre négyzetméterenként 800-900 forintos vételárat állapították meg. Az első gyanús momentum itt fedezhető fel. A tettre készen dolgozó kis csoport tagjai ugyanis nem az önkormányzatnak, hanem saját maguknak biztosítottak vételi jogot az ingatlanokra. Azaz Veressék már a Hankook-tárgyalások bejelentése előtt megszerezték azt a lehetőséget, hogy megvásároljanak körülbelül százhektárnyi olyan termőföldet, amelyen a beruházás megvalósulhat. A magánszemélyek tehát készen álltak a végleges adásvételi szerződések megkötésére, és - mivel biztosra akartak menni - már csak Kóka János nagy ívű bejelentésére vártak, hogy létrejött a megállapodás a Hankookkal. Eközben azonban a dunaújvárosi önkormányzat - élén Kálmán András szocialista polgármesterrel - sem tétlenkedett. 2005. október 13-án a közgyűlés döntött arról, hogy a Hankook-beruházás érdekében az önkormányzat tulajdonában lévő húszhektáros termőföldet harmincmillió forintos ráfordítással kivonják a művelés alól, 15 millió forintért végrehajtják a villamosenergia-hálózat fejlesztését a területen, és 12 millió forintért út- és közműkiváltási tervet készítenek. Mindezek összesen 56 millió forinttal terhelték meg az önkormányzat költségvetését. Tehát a város is készen állt, és szintén Kóka bejelentésére várt. 2005. október 24-én elérkezett a "partraszállás napja", amire Dunaújvárosban néhányan nagyon számítottak: Kóka János a kormány és saját sikertörténeteként bejelentette, hogy a Hankook-beruházás Magyarországon valósul meg. A hivatalos közlemény után felgyorsultak az események a városban. Az ügy főszereplői A négy magánszemély közül Veress Sándor és Horváth Albert az MSZP holdudvarához tartozó Leisztinger Tamásnak olyan belső bizalmasai, akik több, Leisztinger érdekeltségébe tartozó cégben (például a Hunguest Lakás Zrt.-ben, a Domb Zrt.-ben) viseltek, illetve viselnek vezető tisztségviselői funkciót, valamint van tulajdonrészük. Tóth László (a városban elhíresült nevén: Ubul) és Reichardt László Dunaújvárosban a bevásárlóközpontok és egyéb ingatlanügyek kapcsán lettek közismertek. Kóka János jelenleg gazdasági és közlekedési miniszter. Az orvos végzettségű politikus szakmájában nem ténykedett. Pár éve még a nagy állami megrendelésekkel ellátott Elender informatikai céget vezette, ma pedig az SZDSZ egyik elnökjelöltje. Kálmán András 1999 közepe óta Dunaújváros szocialista polgármestere. Végzettségét tekintve jogász. Megalakult három magántársaság: a Pentele Kft., a Rácalmás Projekt Kft. és a Rácalmás Területfejlesztő Kft. A cégek tulajdonosa az a négy magánszemély lett, akiknek a százhektárnyi termőföldre vételi lehetőségük volt. Mialatt Dunaújvárosban gyors ütemben megalapították a cégeket, 2005. október 31-én - egy héttel a hivatalos bejelentés után - a gazdasági tárca és a Hankook aláírta az állami támogatási szerződést. Ennek tartalmáról a minisztérium akkor nem tájékoztatta a nyilvánosságot, sőt sajtónyilatkozataiban Kóka még novemberben is hallgatott az ügylet részleteiről. Az év vége felé derült csak ki, hogy a szerződésben a kormány 15,9 milliárd forintos készpénztámogatás és ötmilliárd forintnyi adókedvezmények mellett még egy rendkívül figyelemreméltó, ugyanakkor igen szokatlan államilag garantált szolgáltatás nyújt a Hankooknak. A minisztérium helyettes államtitkárának 2005. decemberi nyilatkozata szerint a támogatási csomag harmadik eleme egy magas szintű kormányzati szolgáltatás, amellyel gyorsítva bonyolítják le az igazgatási, hatósági eljárásokat. Még mielőtt a hatóságok akcióba lendültek volna, 2005. november 15-én a Hankook, a Pentele és a dunaújvárosi önkormányzat aláírtak egy szerződést, amely a beruházáshoz szükséges 56 hektáros ingatlan eladásának feltételeit és módját tartalmazta. Ugyanaznap megszületett egy másik megállapodás is, amely a vételárfizetés feltételeit rögzítette. November 15-én tehát az érintettek - köztük az önkormányzat is - tökéletesen tisztában lehettek azzal, hogy a dél-koreai cég mennyiért és milyen feltételekkel fogja megvenni az 56 hektárt. Az üzlet nyélbe ütéséig és a lebonyolítás során a szereplőknek a hatóságokkal karöltve még sok tennivalójuk akadt. Először is ki kellett vonni a több mint százhektárnyi termőföldet - benne a Hankook leendő 56 hektárjával - a művelés alól. A hatóságok a feladatot - a jogerős földhivatali bejegyzést is beleértve - 2005. december 7-re, azaz kevesebb mint egy hónap alatt már el is végezték. Az ipari területté átminősített földeket így már megvásárolhatták az erre a célra létrehozott cégek. A földekre korábban előszerződést kötő négy magánszemély élt is ezzel a lehetőséggel, és forgatókönyvszerűen úgy döntött, hogy inkább az októberben alapított cégeik - köztük a Pentele Kft. - vásárolják meg az önkormányzat földje melletti területeket, ami azután a Hankook-beruházás helyszíne lett. A földtulajdonos gazdáknak az előszerződésben előre kikötött termőföldárat fizették meg, holott az ingatlan ipari területként már jóval többet ért. A társaságok tulajdonjogát a földhivatal - felpörgetett eljárással - az év végéig bejegyezte. 2006. január 9-én a dunaújvárosi önkormányzat is aktivizálódott: húszhektáros, ipari területté minősített ingatlanát 176 millió forint értéken, azaz termőföldáron apportálta a Pentele Kft.-be. Az önkormányzat így - a tőkeemelés révén - fő tulajdonosa lett az addigi magántársaságnak. Mivel a föld értékét nem az ipari területre vonatkozó piaci értéken állapították meg, az önkormányzatot önmagában az apportálással legalább harmincmillió forintnyi kár érte. Ennyibe került ugyanis a föld művelés alóli kivonása. A tőkeemelés utáni három napban a földhivatal - nyilvánvalóan azért, hogy megfeleljen a kormányzati elvárásoknak - Magyarországon soha nem látott, rekordsebességű ügyintézésbe kezdett. Első lépésben bejegyezte a Pentele tulajdonjogát arra a húszhektárnyi területre, amelyet a tőkeemeléssel megszerzett az önkormányzattól. Ezt követően bonyolult telekalakítási eljárást folytatott le, amelynek eredményeképpen a több mint százhektáros területből három ingatlan alakult ki. Ezek közül az egyik az az 56 hektáros terület lett, amelyikre a Hankook szemet vetett. A földhivatal erejéből és gyorsaságából még egy tulajdonrendezési eljárásra is futotta, és így a Pentele 2006. január 13-ra az 56 hektáros beruházási terület kizárólagos és bejegyzett tulajdonosa lett. A földhivatalhoz tehát szemlátomást eljutott az a kormányzati igény, amely szerint ebben az ügyben minden mást félretéve, órák alatt kell eljárni. Egy apró probléma azonban felmerült a földhivatal "európai színvonalú" szolgáltatásával kapcsolatban: az, hogy egyértelműen törvénysértő. A Pentele tulajdonjogát az önkormányzat által apportált húszhektáros földre ugyanis a hivatal csak azután jegyezhette volna be, miután a cégbíróság bejegyezte a tőkeemelést a cégnyilvántartásba. Ez azonban hónapokkal később történt meg. Természetesen ha a földhivatal ezt kivárva jogszerűen járt volna el, akkor az egész ingatlanüzlet borul, ráadásul a hatóság az állami elvárásoknak sem tudott volna megfelelni. Jogsértéseken és a közvagyonban okozott több tíz milliós káron keresztül 2006. január 11-ig sikerült odáig eljutnia a csapatnak, hogy a Pentelében az önkormányzat tulajdonostársként megjelenjen. A hatóság része 98, a négy magánszemélyé pedig összesen két százalék volt. Eredményként könyvelhették el azt is, hogy jogsértő eljárás alapján ugyan, de a cég tulajdonába került a beruházási helyszín 56 hektáros területe, benne az önkormányzat hajdani húsz hektárjával. Ebből a helyzetből egyenesen következett volna, hogy a Pentele eladja a területet a Hankooknak, és ha haszon származik az ügyletből, azt a tulajdonostársak - köztük a dunaújvárosi önkormányzat - felosztják egymás között. 2006. január 11-én azonban váratlan fordulat történt. A Pentele taggyűlésén a társaság törzstőkéjét 179 millióról hárommillió forintra leszállították, s az önkormányzatnak - ebből fakadóan - megközelítőleg 176 millió forintot fizetett ki a társaság. Még aznap az önkormányzat minden további igény nélkül átadta az üzletrészét a magánszemélyeknek, és kiszállt a társaságból. Dunaújváros önkormányzata tehát mindössze 48 óráig volt tagja a kft.-nek és ezáltal boldog várományosa a nagy üzletnek. Ez az idő épp arra volt elég, hogy a húszhektáros ingatlanát egy bonyolult tőkeemelési-tőkeleszállítási konstrukcióval átjátssza a magántársaságnak mindössze 176 millió forintért. Felmerül a kérdés, hogy a szereplők miért ezt a bonyolult megoldást választották, s az önkormányzat egész egyszerűen miért nem adta el az ingatlant a Pentelének. Ennek több oka is lehetett. Egyrészt ebben az esetben pályázatot kellett volna kiírnia az önkormányzatnak, s a csapat tagjai nyilván belegondolni sem mertek, hogy nemcsak a Pentele, hanem más is jelentkezhet vevőként. Egy pályáztatásnál ugyanis történhet olyan baleset, hogy esetleg nem a kiszemelt vásárló szerzi meg az ingatlant. Arról nem is beszélve, hogy nem lehet órák alatt nyélbe ütni a boltot. Ráadásul annak a veszélye is fennállt volna, hogy az ingatlan-értékbecslés - ami ebben az esetben kötelező lett volna - megállapítja az ingatlan valódi piaci értékét. Feltehetőleg ezeket a csapdákat elkerülendő döntöttek a bonyolultabb megoldás mellett. A folyamat végigviteléhez azonban még egy hatóságra, a független Fővárosi Cégbíróságra is szükség volt. A cégbíróságnak nyilvánvalóan tudnia kellett arról a kötelezettségről, amit az állam a Hankookkal kötött támogatási szerződésben vállalt a rendkívül gyors és hatékony hatósági eljárások biztosítására. Sajnálatos módon a független cégbíróság ezt a kormányzati feladatot a földhivatalhoz hasonlóan csak törvénysértések sorával tudta teljesíteni. A Pentele tőkeleszállítása során a tagok szinte valamennyi jogszabályi rendelkezést megszegtek, de ezeket a cégbíróság minden további nélkül tudomásul vette. Sőt még tetézte azzal, hogy eljárása során saját maga is súlyos törvénysértéseket követett el. Viszont a törvénysértések lehetővé tették, hogy 2006. január 13-ra a Pentele Kft.-ben visszaálljon a régi rend, és ismét csak a négy megszokott magánszemély legyen a cég tulajdonosa. A változás csak annyi volt, hogy időközben a Pentele tulajdonába került a 176 millió forintért megszerzett, de valójában jóval nagyobb értékű, hajdani önkormányzati ingatlan. A Pentele tulajdonosai végre célba értek, s 2006. január 19-én aláírták a Hankookkal az 56 hektáros ingatlanra az adásvételi szerződést. Az ingatlan 2,16 milliárd forintért cserélt gazdát. A Pentele Kft. a szerződésben vállalta, hogy az ingatlan telekhatáráig kialakítja a szükséges közműveket, valamint megépít a 6-os főúthoz csatlakozva egy körforgalmi csomópontot és bekötőutat. A dokumentumokból megállapítható, hogy a közmű- és útfejlesztésekre a Pentele körülbelül négyszázmillió forintot költhetett. A Kóka János vezette minisztérium azonban úgy gondolta, hogy még ez is nagy megterhelést jelent a Pentele számára, ugyanis a csomópont kiépítésének költségeit gavallér módon átvállalta. Ha a vételárból levonjuk a fejlesztésekre fordított összeget, akkor kiderül, hogy a földet, amit a magánszemélyek 800-900 forintos négyzetméteráron szereztek meg - többek között az önkormányzattól is -, négyzetméterenként csaknem 3100 forintért, azaz körülbelül négyszeres áron adták el a Hankooknak. Könnyen kiszámolható, ha Dunaújváros benne marad a Pentelében, akkor a költségek rá eső részének levonása után csaknem háromszázmillió forintos hasznot szerezhetett volna, így azonban 300 millió forintos kár érhette. A négy magánszemély az üzleten több mint egymilliárd forintot kereshetett röpke fél év alatt. A dokumentumokból kiderül: a szocialista vezetésű önkormányzat - és elsősorban Kálmán András polgármester - magatartása különösen annak fényében gyanús, hogy 2005 novemberében feltehetőleg már tudomása volt arról, hogy mennyit fog fizetni a Hankook az ingatlanért, illetve a Pentele tulajdonosaként ezt pontosan tudnia kellett. De ez még mindig nem jelenti a történet csúcspontját. A Hankook és a Pentele közötti adásvételi szerződésben van egy igen árulkodó kikötés. Eszerint a Hankook haladéktalanul köteles a Pentelét arról tájékoztatni, ha a közte és a Kóka vezette Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közötti, húszmilliárdos állami támogatási szerződést felbontják. Ha ez bekövetkezik, úgy a magánszemélyek tulajdonában lévő Pentele köteles az ingatlant - minimum a kapott 2,16 milliárdos vételáron - visszavásárolni. Ha a támogatási szerződést felbontják, és a Pentele nem vásárolja vissza az ingatlant, akkor a Hankook felmondhatja a Pentelével kötött adásvételi szerződést, amelynek akár súlyos kártérítési következményei is lehetnek. Jogi szakértők értetlenül állnak az előtt, hogy két magántársaság hétköznapi módon megkötött adásvételi szerződése hogyan kapcsolódhat össze a Hankooknak nyújtott állami támogatással. Mit is jelent ugyanis ez a pont a szerződésben? Vélhetőleg azt, hogy az állami támogatás jelenti a fedezetet a földekért a magáncégnek kifizetett 2,16 milliárd forintos vételárra. A szerződés szerint ugyanis ha a Hankook nem kapja meg az állami támogatást, akkor az ingatlanra kifizetett vételárat vissza akarja szerezni. Az is nyilvánvaló: normális körülmények között magánszemélyek nem vállalnának olyan irreális kockázatot, hogy vissza kelljen fizetniük több milliárd forintot rajtuk kívül álló ok miatt, hiszen egy átlagpolgárnak nem lehet ráhatása arra, hogy egy állami támogatást fenntartanak-e. A Pentele tulajdonosai ennek ellenére, úgy tűnik, teljesen biztosak voltak abban, hogy semmilyen veszély nem fenyegeti az állami támogatás folyósítását, hiszen minden további nélkül vállalták ezt a rájuk nézve rendkívül hátrányos feltételt. Ez viszont azt mutatja, hogy Veresséknek feltehetőleg pontosan ismerniük kellett a kormány és a Hankook közötti szerződés tartalmát, azt, hogy az állam milyen feltételekkel mondhatja fel a támogatást. Részlet a dunaújvárosi önkormányzat 2007. február 20-án tartott közgyűlésén dr. Tóth István címzetes főjegyző tájékoztatójából Az információáramlás feltételezhető csatornáit egy ilyen horderejű ügyben a nyomozó hatóságoknak kell kideríteniük. Mivel eddig erre nem került sor, a dolgok alakulásával minden szereplő - ideértve a megkárosított szocialista vezetésű önkormányzatot is - elégedett volt. Egy szereplő azonban nem értesült arról a kormányzati akaratról, amely szerint gyorsan, hatékonyan és problémamentesen kell kezelni a Hankook ügyét. Az ügylet lezárulta után az adóhivatal kopogtatott a Pentele ajtaján. Az önkormányzati ingatlannal kapcsolatos ügy után a Pentele több mint húszmillió forintnyi áfát igényelt vissza. Az adóellenőrzés azt állapította meg, hogy a Pentele tőkeemelési-tőkeleszállítási akciója és ezáltal a cég társasági szerződése - amelyet a cégbíróság gond nélkül bejegyzett - színlelt szerződés volt, valójában egy egyszerű adásvételt takart. Az adóhivatal emiatt megtagadta az áfa visszafizetését, és tetemes bírságot szabott ki a Pentelére. Egyéb eljárást azonban nem kezdeményezett. Az adóhatóság megállapításai A történetből tehát kiderült: Dunaújvárosban már jóval Kóka János bejelentése előtt óriási iramban folytak a beruházás előkészületei. A terület és az infrastruktúra gyors kialakítása nem volt más, mint egy óriási ingatlanpanama, amelynek következtében súlyos vagyonvesztést szenvedett el Dunaújváros, ugyanakkor - az állam közreműködésével és a közvagyon kárára - milliárdos hasznot vághatott zsebre négy magánszemély. A Kóka János vezette minisztérium olyan kötelezettségeket kényszerített a különböző hatóságokra hatékony és gyors döntések meghozatala címén, amely elvárásokat azok csak akkor tudták teljesíteni, ha figyelmen kívül hagyták a magyar jogszabályokat. Az illetékes nyomozó hatóságok feladata annak felderítése, hogy a szocialista kötődésű, Leisztinger Tamás érdekköréhez tartozó magánszemélyek kaptak-e az ügyről bennfentes információkat, és ha igen, akkor kitől. Azt is ki kell deríteni, hogy a hatóságok kitől és milyen tartalmú utasításokat kaptak a törvénysértő eljárások során. A közvéleménynek azt is meg kell tudnia, miként történhetett meg, hogy egy állami támogatási szerződés képezte az alapját két magáncég közötti, átlagos ingatlan-adásvételi szerződésnek. Milyen körülmények között jöhetett létre egy olyan szerződés, amelyből azt lehet megállapítani, hogy egy 2,16 milliárdos magáningatlan-ügyletre a fedezetet feltehetőleg az a húszmilliárdos állami támogatás biztosítja, amelyet a magyar adófizetők pénzéből egy külföldi mamutcégnek nyújt a kormány? Végül, de nem utolsósorban az is válaszra vár, hogy az ügyben milyen személyes érdekeltsége volt a Hankook-beruházás önmaga által kikiáltott sikeremberének, Kóka Jánosnak. 2007/04/16