A diplomácia nem azonos a külpolitikával

Nem szabad és nem kell szembeállítani egymással az érték- és az érdekalapú külpolitikát - állítja Eörsi Mátyás, az Országgyűlés európai ügyek bizottságának elnöke, aki emberi jogi és kisebbségi ügyekben nem túlzottan bízik az EU-ban - a HVG interjúja a liberális politikussal.

HVG: Kisebb közéleti vita bontakozott ki nemrég az utóbbi években jellegtelenné silányodott magyar külpolitika jövőjéről. Úgy fest, a kormány vette a lapot: bejelentették, hogy új külpolitikai stratégia készül. Mit vár ön ettől?

E. M.: Az elbizonytalanodást az okozta, hogy azok a nagy célok, amelyeket az 1990-es évek elején magunk elé tűztünk, nagyrészt megvalósultak. Tehát fel kell tenni a kérdést, hogy vannak-e új célok. Azzal, hogy "a nemzeti érdeket kell védenünk", önmagában nem sokra megyünk, hiszen a "nemzeti érdek" azonosítása elmaradt. Egyetlen példa: ma már senki nem beszél az ország függetlenségéről, mint megóvandó célról, azt ma ugyanis az észak-atlanti katonai szervezet és különösen az USA garantálja. Ezért is voltam egyébként én határozott híve annak idején az iraki háborúba való belépésünknek.

HVG: Mások szerint Magyarország ezzel a döntéssel - igaz, nem egyedül - Európa megosztottságát növelte, ahelyett, hogy az egység kialakulását segítette volna. Most hasonló szituáció alakulhat ki Oroszországgal kapcsolatban, amely például energiaügyben szívesen játssza ki egymás ellen az uniós tagállamokat. Itt milyen magatartást kövessen a kormány?

E. M.: Irak ügyében Európa tőlünk függetlenül is teljesen megosztott volt. Magyarország a megosztottsághoz nem tudott hozzájárulni, abban lehetett csak döntése, hogy melyik álláspontot osztja. Az európai politika akkor kevésbé Irakról szólt, sokkal inkább az Egyesült Államokkal való kapcsolatokról. Ma is meggyőződésem, hogy Magyarországnak az atlanti vonalat kell képviselnie. Oroszországgal kapcsolatban él egy hamis előfeltevés, nevezetesen, hogy választanunk kell a szabadság és a demokrácia értékeit képviselő értékalapú, valamint a gazdasági szempontokra koncentráló érdekalapú külpolitika között. Magyarországnak nyilván immanens érdeke, hogy minél biztonságosabban kapjon gázt Oroszországtól, de stratégiai érdeke az is, hogy Oroszországban a demokratikus intézmények erősödjenek. A dilemma abban van, hogy ezeket az elveket konkrétan miként és mikor érvényesítsük. Magam sem tanácsoltam a magyar miniszterelnöknek, hogy bilaterális találkozón oktassa ki Putyin elnököt a helyes demokratikus eljárásokról. De ahhoz igenis hozzá tudunk járulni, hogy a nemzetközi intézmények, mint például az Európa Tanács vagy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet nagyobb nyomást gyakoroljanak Moszkvára. Az iraki és az orosz dilemmára egyaránt érvényes az a konklúzióm, hogy mind rövid, mind hosszú távú érdekeinket leginkább az egységes európai fellépés szolgálná.

HVG: A magyar külpolitika vajon miért nem tudott még kitermelni olyan tekintélyű személyiségeket sem, akiket nemzetközi szervezetek konfliktusmegoldó feladatokra kérhetnének fel? A volt finn elnök, Martti Ahttisaari, ENSZ-főtárgyalóként a koszovói rendezést irányítja, a szerb-montenegrói szétválás körül Javier Solana felkérésére a szlovák Miroslav Lajcak bábáskodott.

E. M.: Kiváló diplomatáink vannak, köztük igazi "nagyágyúk" is. Csakhogy a diplomácia nem azonos a külpolitikával. A külpolitika a vízió, a diplomácia ennek a végrehajtása. Külpolitikai vízió nélkül diplomatáink munkája sem képes az érdeklődést felkelteni, érdekérvényesítő képességünk is elmarad a kívánatostól.

HVG: A változások szele az Országgyűlés európai ügyek bizottságába is befúj. A júniusi EU-csúcson döntés született, hogy a tagállami parlamentek a jövőben a kormány helyett közvetlenül Brüsszeltől kapják meg a közösségi törvényjavaslatokat, és ha a nemzeti képviselő-testületek egyharmada a közösségi hatalom túlterjeszkedésére gyanakszik, újragondolásra kényszerítheti az Európai Bizottságot. Hogyan fognak élni az új lehetőséggel?

E. M.: Ez a kezdeményezés abból a régi szándékból fakad, hogy az EU tevékenységét közelítsék, láthatóbbá tegyék az állampolgárok számára, az unió népszerűbbé váljon. Rajtam és az Országgyűlés európai ügyek bizottságán semmi nem fog múlni! Az igazi probléma az, hogy az emberek számára legfontosabb dolgokat, például a foglalkoztatottság növelését, a versenyképesség javítását illetően a szépen megfogalmazott közös célok dacára gyakorlatilag tehetetlen az unió, mert minden lényeges döntés a kormányok kezében van, amelyek viszont a kudarcokért Brüsszelt hibáztatják. Ez tarthatatlan állapot. Most a viták javarészt arról szólnak, több hatalmat a tagállamoknak, vagy több hatalmat az európai intézményeknek. Én az utóbbi mellett vagyok!

HVG: Ez érdekes egy nemzeti parlamenti képviselőtől: az Európai Parlament ugyanis pont azért fintorog a nemzeti képviselőházak szerepének felértékelése miatt, mert saját befolyását félti tőlük.

E. M.: Ez is mutatja, túl sok a presztízsharc. Én patrióta és föderalista vagyok egyszerre. Meggyőződésem, hogy Magyarország felemelkedésének a kulcsa az erősödő Európai Unió. A legcsekélyebb félelmem sincs amiatt, hogy a magyar szuverenitás egyes elemei átkerülnek Brüsszelbe.

HVG: Azért az állampolgárokhoz az érdemi ügyek nagyobb nyilvánosságával is közelebb lehetne hozni az EU-t. Az ön által vezetett bizottság tavaly 43 alkalommal tárgyalt, de ebből kilencszer zárt ülésen határozott a Brüsszelben képviselendő kormányálláspontról. Nem kellene ezen változtatni? Pláne, hogy júliustól már a brüsszeli miniszteri tanácsülések is nyilvánosak...

E. M.: A zárt üléseken csak az dől el, hogy az Országgyűlés milyen tárgyalási mandátumot ad a kormánynak. Partnereinknek nem a sajtóból kellene megtudniuk, milyen érvrendszer alapján milyen álláspontot fogunk képviselni Brüsszelben. Ugyanakkor elhatároztuk, hogy a sajtó számára nyílt vitákon napirendre vesszük a magyar lakosság számára politikailag legizgalmasabb, legérdekesebb ügyeket. A cél az, hogy a magyarok szerezzenek tudomást arról, milyen okokból és milyen, a mindennapjaikat is befolyásoló döntések születnek az európai intézményekben, és miként érvényesülnek a magyar és az összeurópai szempontok a döntéshozatal során.

HVG: Az egyik ilyen zárt ülésen vita folyt az EU által jövőre létrehozandó Alapjogi Ügynökségről, amely az emberi és kisebbségi jogok érvényesülését ellenőrizné. Úgy hírlik, ön, aki éppen e jogokért aggódva, nemrég nyilvánosan óvta Gyurcsány Ferencet a szlovákiai Fico-koalíció legitimálásától, határozottan ellenezte, hogy a magyar kormány támogassa a javaslatot. Mivel indokolja nyilvánosan a véleményét?

E. M.: Attól tartok, egy új uniós szervezet ismét elkölt sok millió eurót az európai adófizetők pénzéből, anélkül, hogy az emberi és kisebbségi jogok egy jottányival javulnának. Eközben az emberi és kisebbségi jogok ellenőrzésére speciálisan hivatott szervezet, az Európa Tanács, amelynek kisebbségvédő normái jelentősen túlléptek az EU kisebbségi felfogásán, ezáltal háttérbe fog szorulni.

HVG: Az EU sokkal erősebb szankciókkal - akár támogatásmegvonással is - büntetheti az alapszerződés elveit tartósan és súlyosan megsértő tagállamokat, mint a kissé fogatlan Európa Tanács (ET), amelynek az elnökségét most éppen Oroszország tölti be. Nem azért ellenzi esetleg az uniós ügynökség létrehozását, mert a "konkurens" ET-ben önnek funkciója van?

E. M.: No lássuk csak majd meg, megvonja-e az EU a támogatásának akár csak egy részét is Szlovákiától?! Előre szólok: nem fogja. Az ET-beli funkcióm természetesen befolyásol, hiszen belülről látom a szervezet képességeit. Az ET-nek pontosan akkora ereje van, amekkorával a tagországai felhatalmazzák. Ha a tagországai azt akarják, hogy jelentéktelenedjék el, akkor persze el fog jelentéktelenedni. De ha az emberi jogi és kisebbségi kérdések valóban fontosak, akkor a meglévő eredményeire kell építeni, nem pedig párhuzamos intézménnyel lerombolni azokat. A fogatlannak nevezett ET mindenki másnál előbbre jár a kisebbségvédelem terén.

HVG: Az ET júniusi parlamenti közgyűlésén, amelyen az európai országoknak a CIA-féle titkos terroristaszállítmányokban való, jogilag kétes közreműködéséről volt szó, ön szóvá tette, hogy a jelentésben kipécézték Lengyelországot és Romániát, de Magyarországról nem esett szó. Miért volt ez baj?

E. M.: Magyarországot nem a jelentés pécézte ki, hanem az Amnesty International. Mikor? Közvetlenül Bush látogatása előtt, azóta teljes a csend. Az ET-jelentés valóban Lengyelországot és Romániát emelte ki, de minden bizonyíték nélkül. Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy a leginkább Amerika-barát politikát folytató országok váltak itt politikai célponttá. Minden törvénytelenséggel szemben határozottan fel kell lépni, Bush elnök politikáját lehet, sőt kell is bírálni, ám az Európában elhatalmasodó új "izmus", az antiamerikanizmus elfogadhatatlan a számomra.

(Interjú a HVG 2007. július 27-i számában)

2006. július 27.

mikiegér: Azt még nem tudom, hogy sírjak-é vagy nevessek, de Tota W. némileg enyhítette a meleg és a kormány okozta szenvedéseimet. http://index.hu/velemeny/jegyzet/szpics/ 2006/07/28

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Bohócot csinál belölünk a egész szlovák (kül)politika miniszterlenököstül együtt, de Göncz "Mikiegér" Kinga miniszter asszony szerint minden rendben van. Levele nagy siker volt, mondta Ő. Mire a szlovák miniszterlnök, azt mondta, hogy nem foglalkozik vele, mert hogy sok ilyen kering. Tehát akkor biztos jó nagy siker volt :-(((( 2006/07/28

Leó: Ha visszagondolok írásaimra, meglehetősen sokszor bíráltam az SZDSZ-t is, Eörsi urat is. (Ha a hasonlót vetem egybe a hasonlóval: aránytalanul többször, mint a jobboldaliak sajátjaikat.) Miért viselkedtem így? Talán azért, mert semmi értelmét nem látom az olyan írásnak, melyben megdicsérjük a focistát, hogy nem pattant tőle messze a labda. És bosszankodunk, amikor elpattan; márpedig ... Mindezért örömömre szolgál, hogy alkalmam nyílik a mérleg egyensúlyán javítani: Eörsi úr nyilatkozata nagyon tetszett! Érdekes volt ez az interjú - ha a dolgokat egészen más szempontból nézzük is. Nem is olyan régen írtam az. ú.n. "liberális értelmiség"-ről - nem éppen elragadtatottan. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a HVG kb. liberális gondolatokat közvetítő újság, akkor meglepődhetünk hivatkozott írásom aktualitásán! Idézem az újságíró néhány mondatát: "Jellegtelenné sivárodott a magyar külpolitika...". (Ne tévesszen meg senkit az "egyesek azt mondják"-szerű, jellegzetes felelősségelhárító formula! Mindenki terjeszti a nézetet, aki ismételgeti azt!) "Magyarország Európa megosztottságát növelte..." (Az iraki háborúról volt szó.) "A magyar külpolitika miért nem tudott még kitermelni olyan tekintélyű személyiséget ...?" "Az ön által vezetett bizottság ... de ebből kilencszer zárt ülésen határozott." Mi a közös ezekben az idézetekben? Az újságíró által reprezentált csoport azon nézete, hogy Magyarország (ha nem is a világban, de legalább is Európában) ha nem is meghatározó, de legalább is számottevő hatalmi tényező. (A "csoport" pedig önmagát tart(hat)ja tényezőnek, amelyet nem illik kizárni a folyamatokból - a döntések titokban tartása aligha a "Mari nénik" csőrét piszkálja.) A kékharisnyák teljes és tökéletes ostobaságát ennél demonstratívabban meg sem lehetett volna fogalmazni. Az már csak "hab a tortán", hogy szajkózott nézeteik pont politikai ellenfeleik malmára hajtják a vizet - dehát ezt is megírtam; hogy a szóképek számát gyarapítsam: ezt megírni is falra hányt borsó. Hogy mégis megteszem: Legalább EGY liberális politikus legyen, akinek néha, talán, esetleg eszébe jut hasonló helyzetben: Az ördögbe is! Erre, erre a hibára egyszer már valaki felhívta a figyelmemet! A riport befejező mondatát külön köszönöm. Azt, hogy ezt abban az újságban külön meg kellett ismételni, igazolja imént is hangoztatott véleményemet. És ami külön (talán így mondhatnám: technikailag) tetszett: az interjú végére került, ezáltal megkapta azt a hangsúlyt, amelyet megérdemel! 2006/07/29

Marosi Pál: "Eörsi Mátyás (SZDSZ) a gyerekgyilkosok pártján" Forrás: http://www.kuruc.info/reszletes.asp?MainID=2&HirID=4659 2006/08/02

Polgárnő: Lantai András: Eörsi írásának azonban van egy elég szomorú üzenete: a kampányban a cél szentesíti az eszközt, az elhallgatásokat a választási győzelem igazolja. A választópolgárt csak ígérgetésekkel lehet megnyerni, racionális megfontolások nem vezetik - vonható le a következtetés. Tekintettel arra, hogy a kampányidőszak nálunk jó ideje, de az elmúlt négy évben mindenképpen, választástól választásig tart, a fenti logikát követve folyamatosan lehet ferdíteni. A tények, sajnos, azt mutatják, hogy ez valóban így is működik. Azt azonban, hogy ez normális, Eörsi mondta ki! (Népszabadság, augusztus 01.) 2006/08/02

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Mi meg bevezetjük. Méghozzá a bezzeg szlovák modellre hivatkozva :-(((( ::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::: A ma a pozsonyi törvényhozás elé kerülő dokumentum szerint azonnal megszüntetik az eddigi húszkoronás (hozzávetőleg 140 forintnak megfelelő) vizitdíjat, továbbá a napi ötvenkoronás kötelező hozzájárulást a kórházi étkezéshez. A receptért a gyógyszertárakban öt koronát kérnek az eddigi húsz helyett. Két egészségügyi biztosító közhasznú állami társasággá alakul. NOL 2006/08/02

Leó: Az ábra szerint, kedves Piszkos Alfréd, a szomszédok tanulnak egymástól. Eörsi úr nemrég fejtette ki, hogy az elmélethez való merev ragaszkodás mennyire visszavetheti magának az elméletnek megvalósulását - azután durr bele, már hozzá is fogunk. Szlovákia pedig azért táncol vissza, mert tudják a nyertesek, mivel nyertek. Ezt nevezem én szép szóval "politikai hozadék"-nak - ami vagy megvan, vagy nincs. Orbán visszavonta a nyugdíjtörvényt - azután azóta is fogja a fejét. A szlovákok tőle is tanultak. Mindenki tanul - ki előbb, ki később. Az SZDSZ is okos, és még fog tanulni is. Ha előbb nem, utóbb - mint Orbán, meg Dzurinda. 2006/08/03