Az elnök és a konzultáció

Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke alkotmányos, és nem politikai kérdésnek tekinti a legfőbb ügyész jelölését. Ehelyütt nem megyek bele annak részletezésébe, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége miért nem támogatta Dr. Horányi Miklós legfőbb ügyésszé való megválasztását, annyit azonban leszögeznék: szemben Sólyom Lászlóval, az SZDSZ konzultációk egész sorát bonyolította le, és ennek alapján alakult ki benne az a kép, hogy bár Dr. Horányi Miklós sok szempontból remek ember, nem várható el tőle az ügyészség megtépázott tekintélyének a helyreállítása.

A legfőbb ügyész jelölése vitathatatlanul alkotmányos kérdés, hiszen, az Alkotmány rendelkezése szerint személyére a köztársasági elnök tesz javaslatot az Országgyűlés számára. Ám minden tiszteletem dacára vitáznék a köztársasági elnök azon állításával, hogy a jelölés nem politikai kérdés is egyúttal. Hiszen az Alkotmány maga is úgy rendelkezik, hogy a jelölést követően a döntést az Országgyűlés hozza meg. Az Országgyűlés alapvetően politikai pártokból áll, a döntést politikusok hozzák. Az Országgyűlés döntései politikai döntések. Mi mások lennének? A politikai döntések a magyar nyelv értelmező szótára szerint az államélettel, a közélettel és közügyekkel kapcsolatosak. A legfőbb ügyész megválasztása az államélettel kapcsolatos, tehát politikai döntés. Sőt, a legfőbb ügyész jelölése is az iméntiek értelmében természetesen politikai döntés.

Mivel a legcsekélyebb kétségem sincs a felől, hogy mindezzel a köztársasági elnök úr is tisztában van, szavait a magam részéről úgy értelmezem, hogy a legfőbb ügyész jelölése és megválasztása nem lehet pártpolitikai szempontoknak alárendelve. Ezen azt kell érteni, hogy a legfőbb ügyész nem szolgálhatja sem egyik, sem másik politika párt közvetlen érdekeit, megválasztása során a köztársaság egészének az érdekeit kell szem előtt tartani. Ezzel az értelmezéssel már maradéktalanul egyetérthetünk. Annál is inkább, minthogy a legfőbb ügyész elődjével szembeni megfogalmazott legsúlyosabb kifogás éppen az volt, hogy tevékenységét időnként az egyik politikai párt választási érdekeinek rendelte alá. Amennyiben Sólyom László célja az, hogy az újonnan megválasztásra kerülő legfőbb ügyészre a pártosság árnyéka se vetüljön, úgy ez a szándéka a legnagyobb támogatásra érdemes.

Kérdés, hogy ennek a helyes célnak az eléréséhez mi a legcélravezetőbb út. A köztársasági elnök szerint az, ha a jelölés előtt nem konzultál a politikai pártokkal. Attól tartok, ezúttal téved a köztársaság elnöke. Talán attól tart, hogy az esetleges konzultációk során minden politikai párt a saját pártpolitikai érdekeit tartaná szem előtt? Csakhogy a közvéleményben – és korántsem csupán a magyar közvéleményben – meglévő pártpolitika-ellenességet a köztársasági elnöknek nem szabadna osztania. A politikai pártok gyakran hoznak valóban önző, kicsinyes döntéseket, ám szintén gyakran képesek az együttműködésre, az ország egészének érdekeit szem előtt tartó döntések meghozatalára. A szélesebb közvélemény ezekről kevéssé értesül, hiszen a hírszerkesztők – bizonyára érthető okokból – az ilyesfajta híreket nem teszik címlapra. A köztársasági elnök, a köztársaság első számú politikusa pontosan tudja az igazságot, ezért nem helyes a pártpolitika-ellenesség élére állnia.

Vannak az Országgyűlésben olyan politikai pártok, amelyek osztják a köztársasági elnök azon álláspontját, hogy a legfőbb ügyész ne legyen pártpolitikai megfontolások végrehajtója. A Szabad Demokraták Szövetsége egészen bizonyosan ilyen párt, ám meggyőződésem, hogy mások is gondolkodnak még hasonlóképp. Éppen ezért a köztársasági elnök megfontolhatná, hogy mégis konzultál az Országgyűlés pártjaival. Ennek a konzultációnak nem az lenne a célja, hogy az egyik vagy a másik politikai erő kit látna szívesen a legfőbb ügyészi poszton. Éppen ellenkezőleg: a konzultáció célja az lenne, hogy a köztársasági elnök megtudja, melyik az a jelöltje, amelyikkel kapcsolatban az összes, vagy legalább a legtöbb politikai párt bizalma is fennáll. A bizalom a tekintetben, hogy pártpolitikai megfontolásoktól függetlenül, megfelelő szakmai felvértezettséggel képes lesz feladatait ellátni, és az ügyészség olyannyira óhajtott tekintélyét visszaállítani.

Magyarországon gyakran hallani vágyódó sóhajokat a skandináv demokráciák kultúrája iránt. Nos, a skandináv demokráciák egyik legfontosabb alapelve a jóhiszeműségen alapuló együttműködés, az állandó dialógus fenntartása. Megérteni vélem a köztársasági elnök elmarasztaló véleményét a honi politikai kultúráról. Talán éppen neki kellene megfontolnia, hogy minden politikai erőnek példát mutasson arról, hogy a demokrácia intézményei együttműködésre vannak ítéltetve, és a sikeres együttműködés egyik feltétele a dialógus, a konzultációk fenntartása és erősítése.

Csacsiság az a sok helyütt olvasható feltételezés, hogy a kormánypártok „megleckéztetni” kívánták a köztársasági elnököt. Szó sincs róla. A jelölt nem nyerte el két parlamenti párt bizalmát, így esett, hogy nem nyerte el ezen pártok támogatását sem. Remélem, hogy a következő jelölésnél ez más másképpen lesz. A köztársasági elnök úr sokat tehet annak érdekében, hogy valóban másképp legyen, a Szabad Demokraták Szövetsége nevében pedig szeretném a mi együttműködési készségünket kifejezni.

(Megjelent a Magyar Hírlapban, 2006. július 6-án)

2006. július 7.

Leó: Eörsi úr nagyon szépen (higgadtan, udvariasan, gondolatot gondolatra építve) érvelt, ez tény. És eme érvelése során feltételezte, hogy Sólyom László nagyon jóakaratú, noha kissé butuska kisfiú. Ez az adott körülmények között tényleg maximális jóindulatot és együttműködési készséget jelent - csak éppen igazságtartalmával van baj. Nem vitatom, nem lehet úgy folytatni - esetleg még csak elkezdeni - egy tárgyalást, hogy "menj a fenébe a hülyeségeiddel", de ez a tényeken mit sem változtat. Sólyom egész közéleti tevékenysége során hatalmat akart (kéretik nem elfeledni a "láthatatlan alkotmány"-t, amelyre hivatkozva hozta megfellebbezhetetlen döntéseit!), és köztársasági elnökként is minden tevékenysége hatalmának növelésére irányul. Ilyen lépése a legfőbb ügyész személyére tett javaslat is - az a magyarázata pedig, hogy pártatlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a választások előtt tette meg javaslatát - egyenesen szánalmas. (Eme állítás cáfolatára nem akarom a helyet foglalni - de ennél többet várok egy elnöktől.) Foglalkozzunk azzal, miért nem konzultált? Azért, mert egyetlen megfelelő személy van az országban a jelöltségre? Akkor hogyan jelöl most mégis mást - aki, ugyebár, nincs is? Ha van több megfelelő személy, miért nem lehetett konzultálni a pártokkal - melyikben tudunk megegyezni? Nem, e tettére egyetlen magyarázat van: saját magát a pártok felett állónak tartja, miként minden megnyilvánulásával ezt fejezi ki - viselkedése teljesen koherens. A koalició pedig bolond, ha enged a nyomásnak. Régi tapasztalatom, hogy új fejezet nyitása esetén a régi megszűnik - kénytelen vagyok az ott felvetettekre itt reagálni - ha nem akarom elengedni a fülem mellett. (Eörsi úr elnézését kérem a formabontásért.) Tehát: Grespik egy per során megkérdezte a bírót, milyen vallású. A bíró válaszolt, és őt ezért többen elmarasztalták. Erre a kérdésre én egyszer, ettől függetlenül válaszoltam - ezek szerint Marosi Pál nem emlékszik ra - akkor van értelme a válasznak? Hadd kérdezzek azonban én valamit: Mely gondolatom, mely mondatom volt olyan, melynek alapján vallásomra (bármilyen vallásra) következtetni tud? Elitéltem a disznóhús evését? Nem emlékszem rá. Szóval, komolyan: mi az a gondolat, viselkedésmód vagy mit tudom én, micsoda, amely alapján bárki vallására következtetni lehet - legalább is Marosi Pál következtetni tud? Kedves Anonymus! Azt fejtegeti, hogy ez a koalició - hibás politikájával - milyen alaposan tönkretette az országot. Kérem, sorolja fel, mely, a költségvetés egyensúlyát rontó intézkedéssl nem ért egyet. A szegedi autópálya megvétele, és bevonása az egységes matrica-rendszerbe? Az autópályák építése? A nyugdíjasok 13. havi nyugdíja? Az Orbán által elkezdett lakástámogatási rendszer fenntartása? Az egészségügyben (emlékezzék: 2002-ben már nővérhiány volt!) és a pedagógusok között végrehajtott béremelés? A gázárak támogatása négy éven át? A benzin adójának csökkentése, amikor az ár felugrott (ha jól emlékszem) 250 Ft-ra? Szóval: ha bármely kormányzati döntés ellen kifogása van, kedves Anonymus, szívesen elolvasom, és igérem, ha vannak érvei, azokat meg is gondolom. De - ne haragudjon - az "itt minden úgy rossz, ahogy van" pontosan ugyanaz, mint a "minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve". Márpedig ezt a mondást nem Ferenc József dicséretére szokás idézni. 2006/07/07

Piszkos Alfred (piaszkosalfred@hotmail.om): Ez a Molnar Lajos is egy mikieger. Most öszekeveri a hálapénzt a vizitdijjal. 2006/07/10

mikiegér: Kedves Alfréd! Méghogy Molnár Lajos egy mikiegér? Hát szabad engem így megsérteni? A kutya fáját! Tessék szépen bocsánatot kérni! Szeretettel üdvözli MIKIEGÉR 2006/07/11

Polgárnő: "Hálásan" köszönjük a zombik népnyúzó áldemokráciáját. Kamatostul megfizetjük!Bátran és igazságosan, hogy attól koldulnak majd! 2006/07/11

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa. P.S. A néhai Antall Józseftól kivántam idézni, aki politikai Mikiegérnek nevezte a Nagy Horn Gyulát. 2006/07/11

mikiegér: Kedves Alfréd! De hiszen ez csak tréfa volt, egyébiránt köszönöm a bocsánatkérést! Tudom, hogy Antall József beszélt a politikai mikiegerekről, de az SZDSZ-es politikusok, lásd Kóka stb. még a "mikiegéri" szintet sem érik el, nemde? 2006/07/11

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Kókáról egy másik négylábu rágcsáló s 2006/07/11

Eörsi Mátyás (matyas.eorsi@szdsz.hu): Kérem...! Próbálják meg ezt a vitát valaki olyasvalakinek a szemével nézni, aki néhányszáz év múlva, a wichesteremet kiásva és annak tartalmát felfedve olvasgatja, amit ide beírtak. "Zombi, mikiegér, rágcsáló"... Nem fogják valami eltúlzott intellektussal vádolni Önöket! Szóval kérem...! 2006/07/11

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Na de kepviselő Úr ! Hogyan értékeli akkor Ön Molnár Lajos vizitdijas indoklását. Korábban a vizitdijnak az volt az indoklása, hogy minimálisra csökkentse a felesleges orvosjárást. Egyeébként ezért is szokták bevezetni. Hisz az a lenyeg, hogy alacsony üsszegu legeyn, hogy ne tartson visssza senkit a tenyleg beteg attol, hogy elmenjen az orvoshoz, de szöntesse be a Magyarorszagon oly jellemzó nyugdijas pofavizitet. Csak Leo kedveert irom le, most nem a nyugdijasok ellen szerernek beszelni, de tenyleg jellemző nagyon sokra, hogy hetente akar többször tarsadalmi eletet elnek a haziorvosnal. Ezt nem lehet fentartani. Na de most Molnar mit mond. A vizitdijat a halapenz visszaszoritására vezetne be. A 300-500 forintos halapénz fogaj majd megszüntetni az általában minimum 5000 Ft, de nem ritkán 50-100 eFt-os hálapénzt (szülés, vagy komoly műtét). Erre tenyleg scak az antalli politikai mikiegerség jutott eszembe. Önnek nem ? P.S. Kérni is akartam, hogy Kokarol irott bekezdésemet tegye be a Cenzuraboxba. Tévedésből küldtem el. Köszönöm. 2006/07/12

mikiegér: Kedves Eörsi Úr! Fájdalom, de úgy vélem, néhányszáz év múlva a kutyát nem fogja érdekelni, hogy mi van az Ön winchesterén. A történelembe majd az vonul be, hogy volt hazánaknak volt egy nyeretlen szdsz-es gazdasági minisztere, aki annyit hazudott a kampány során, amennyit se előtte, se utána senki. Talán még a miniszterelnök lárifári hantázásán is túltett. Mert ugye emlékszik Eörsi úr arra, hogy dübörög a gazdaság, nagy a jólét, szágult a kóka féle Pannon puma. Aztán kiderült-bár az értelmesebbek tudták- hogy nem nagy a jólét, nem dübörög a gazdaság, csak a hitelezők verik a kaput, senki nem irigyel tőlünk semmit, szánakozva néz ránk Európa és a világ, a Pannon puma meg rozzant, alig vonszolja magát. Ebben az országban csak Kóka dübörög, és röhög a markába. Nézzük csak! Meg kell nézni, hogyan alakult az elmúlt években egyesek vagyongyarapodása - védte meg a tervezett intézkedések egyikét Kóka János gazdasági miniszter a köztelevízióban. A tárcavezető azt is hozzátette: rengetegen - úgy egymillióan - lehetnek azok, akik minimálbérre vannak bejelentve, de valójában sokkal többet keresnek, s ezzel lényegében kivonják magukat a közteherviselés alól. Kóka kárhoztatta azokat is, akik azzal "szórakoznak", hogy luxusingatlanjaikat társasházzá alakítják át, hogy elkerüljék a luxusadót. Az üzletember-miniszter - aki egyébként milliárdos vagyona egy részét az állammal való üzletelésből szerezte -, vagyonbevallása szerint nem extrém módon gazdag ember. Van ugyan kettő és egynegyed lakóháza Budapesten (hogy melyik kerületben, azt a vagyonbevllásban nem szerepelteti, holott kellene), van üdülője, sőt egy 3,29 négyzetméteres folyosórészletet is tartósan bérel. Ugyancsak Budapesten rendelkezik egy 13 négyzetméteres garázzsal, de hogy mit tart benne, azt nem tudjuk, mert semmilyen járművet nem birtokol - a bevallás szerint. Az viszont közismert, hogy Kóka János szeret repülni, eddig úgy tudtuk, helikoptere is van hozzá, azonban kiderült: a légi jármű nem az övé, hanem a Rumed 2000 Kft.-é, igaz, ez pedig - 51 százalékban - Kókáé. A helikoptert Kóka szabályos keretek között időnként bérbeveszi a cégtől, még fizet is érte. Szóval kibérli magának - magától. Az persze nem is csoda, hogy a miniszter nem magánszemélyként birtokolja a gépet, mert így sokkal olcsóbb a fenntartása. Igaz, az állam így kevesebb bevételhez jut, de ez nyilván nem adóelkerülés. Kókának meg nem erősített hírek szeruint egy R44 Raven II típusú gépe van, vagyis nincs, csak a cégének. A helikopter a gyártó honlapja szerint nagyjából 365 ezer dollárba kerül, ez 70 millió forintnál is többet jelent, plusz az ÁFA. Az ÁFA, amelyet Kóka magánemberként nem nyelhetne le, ám cégén keresztül simán visszaigényelheti, meg persze a gép árával csökkentheti az adóalapját: kevesebb társasági adó, nyereségadó stb. A gépet nem elég megvenni, üzemeltetni is kell, és ez sem olcsó mulatság. A cég honlapja szerint kb. 150 dollár óránként az üzemeltetési költség - Amerikában -, de legyünk nagyvonalúak: nagyjából ennyi lehet nálunk is. Plusz ÁFA, ami szintén leírható. A költség pedig elszámolható. A helikopterekre (mint minden más légi járműre is) igen szigorú szabályok vonatkoznak: üzemben tartási engedélyre, tipusalkalmassági vizsgára, zajminősítésre van szükség, lajstromba kell őket venni, a fel-és leszállóhelyeket is engedélyeztetni kell. Mindezen hatósági engedélyek beszerzéséért fizetni kell, nem csekély összeget. Egy egyszerű üzembentartási engedély például olyan 180 ezer forint. A hatósági engedélyek egy részét évente kell megújítani, másikukat pedig hosszabb időközönként, illetve akkor, ha valamilyen változást eszközölnek a gépen. Ez egyébként lényegtelen, a lényeg: a gépet tulajdonló, üzemben tartó cég ezt is elszámolhatja. Mint ahogy a nem kevés éves biztosítási díjat is. Első hallásra furcsának tűnhet, de a helikopterek, repülők, hajók után nem kell éves adót fizetni. Ez azért érdekes, mert egy tízezer forint értékű Trabant után például gépjárműadó fizetendő (éppen most készül a kormány ezt is jócskán felemelni), egy soktízmilliós másik járműért úgy látszik, nem. Legalábbis az APEH munkatársai hosszas keresgélés után sem tudták megmondani: kell-e fizetni adót egy helikopter után vagy sem, de úgy vélték: nem. Mindent összevetve: Kóka János jól jár, hogy nem magánemberként vásárolt és üzemeltet helikoptert. Az állam? Az persze nem. Egy megjegyzés a fentiekhez: Két diplomás, két nyelvvizsgás, 33 éves rokonom még egy nyomorult 40 négyzetméteres lakást se tud venni magának, mert a szülei nem tudják, vagy nem akarják segíteni, a felesége most végzett orvos, aki pillanatnyilag állástalan. Na nekik meséljen Kóka a jólétről meg a dübörgésről, de ugyanezt Eörsi úr is megteheti, ha van egy kis szabadideje. Magyarázzák el nekik, hogy úgy normális, ahogy Kóka él, bennük van a hiba, mert nem tanultak meg lopni, csalni, hazudni. Ne legyen olyan érzékeny Eörsi úr a mikiegerezéssel. Mondhatnánk csúnyábbat is, de úgy látszik volt gyerekszobánk, nem úgy mint Kóka doktornak és társainak. 2006/07/12

Anonymus (a27@freemail.hu): OFF AZÉRT LEGYEN MEGÖRÖKÍTVE ITT IS EZ AZ INTERJÚ HEGEDŰS ZSUZSÁVAL. BÁR MINDEN LIBERÁLIS ÍGY GONDOLKODNA. Hegedűs: "Miért higgyenek mostantól Gyurcsánynak a befektetők?" A szociológus elszámoltatná a kormányt a hitelekkel és a propagandával 2006. július 12. 11:55 Torkos Matild A kormánynak be kellett volna számolnia, vagy a kormányt be kellett volna számoltatni az ország valódi helyzetéről. És ez nem kívánságműsor, mint egy pártállami diktatúrában, ahol a hatalom, ha akar beszámol, ha nem akar, nem számol be. Alkotmányos demokráciában a közérdekű adatokat nem lehet elhallgatni, és nem lehet hazugságokkal helyettesíteni - fejtette ki az MNO-nak adott nyilatkozatában Hegedűs Zsuzsa szociológus. - Gyurcsány Ferenc még a második választási forduló előtt is azt nyilatkozta a Népszabadságnak, hogy nem megszorításra, hanem dinamizálásra van szükség. Ezzel szemben, amint megkapta a köztársasági elnöktől a megbízást a kormányalakításra, elvonult a kabinet tagjaival Balatonőszödre és nem sokkal később előállt a brutális megszorítócsomaggal. Vajon volt-e joga Gyurcsány Ferencnek a kampányban tett ígéreteivel homlokegyenest ellenkező kormányprogrammal és a megszorítócsomaggal ellőállnia? - Induljunk ki abból, hogy parlamenti demokráciákban, ahol négyévenként vannak a választások, a hatalmon lévő kormánypártoknak először is el kell számolniuk az előző négy évvel, és nem csak azzal, hogy betartották-e a korábbi választási ígéreteiket, hanem azzal is, hogy miként éltek azzal a politikai hatalommal, amit négy évvel korábban kaptak a választóktól, vagyis hogy milyen állapotban adják át az országot a következő kormánynak. - És mikor kell ezzel elszámolniuk? - Legkésőbb a választási kampányban. A világban minden demokratikus jogállamban az ellenzéknek joga van ahhoz, hogy elszámoltassa a hatalmon lévő pártokat. - A maguk módján beszámoltak ők is. Kormányzati pénzekből fizetett kolumnás hirdetések szóltak arról, hogy dübörög a gazdaság, és hogy stabil és nagy a jólét, sőt ezt statisztikai adatokkal is alátámasztották. Csakhogy utóbb kiderült: nem mondtak igazat. - A demokrácia és a diktatúra között az a különbség, hogy bár a diktatúrában is vannak választások, ami előtt általában a kormányok be szoktak számolni, a demokráciákban viszont elszámoltatják a politikai hatalmat. Magyarországon az a gond, hogy az aktuális kormány nem hajlandó tudomásul venni, hogy nem tulajdonosa sem a hatalomnak, sem a közpénzeknek, sem az Európai Unióból érkező forrásoknak. A kormány a végrehajtó hatalom gyakorlására kapott felhatalmazást, amit a parlament, az ellenőrzésére hivatott állami intézmények és a sajtó közvetlenül ellenőriz. Tehát valójában nem is fajulhatott volna idáig a helyzet. A kormánynak be kellett volna számolnia, vagy a kormányt be kellett volna számoltatni az ország valódi helyzetéről. És ez nem kívánságműsor, mint egy pártállami diktatúrában, ahol a hatalom, ha akar beszámol, ha nem akar, nem számol be. Alkotmányos demokráciában a közérdekű adatokat nem lehet elhallgatni, és nem lehet hazugságokkal helyettesíteni. Demokráciában nem teheti meg egy kormány, hogy nem mond igazat. Ugyanis választópolgárok pénzével gazdálkodik. Most nem arról van szó, hogy megtartották-e a négy évvel korábbi ígéreteiket, ezt kevés országban tudják teljes mértékben megtartani. Ez benne van a politikában, az élet, a külső gazdasági körülmények teremthetnek olyan helyzetet, hogy a legjobb szándék ellenére sem lehet teljesíteni az ígéreteket. De arról, hogy milyen a költségvetés állapota, mekkorára duzzadt az ország adósságállománya, ha nagyobb lett a tervezettnél, akkor mire költötte el a kormány azt a hitelt, amit felvett, arról arról kötelező számot adni az utolsó fillérig. Nem az a súlyos probléma, hogy a Medgyessy-, vagy a Gyurcsány-kormány megvalósította-e a korábbi ígéreteit, az a súlyos gond, hogy a második forduló előtt néhány nappal, amikor az ellenzék már másról se harsogott, mint hogy nagy a baj, még mindig az volt a válasz, hogy dübörög a gazdaság, és hogy "a költségvetés köszöni, jól van". Orbán Viktor, aki nagyságrendekkel gyakorlottabb politikus, mint Gyurcsány Ferenc, és tisztában a van a demokráciában ilyenkor szokásos eljárási módokkal, amint bejelentette a miniszterelnök, hogy nagy baj van, mert a költségvetési hiány idén várhatóan nem 4,5 százalék lesz, hanem 8 vagy 11 - ami az Ecostat legutolsó számításai szerint inkább 11,5 százalék -, akkor Orbán azonnal felajánlotta a demokráciában szokásos megoldást. Tehát nem csak elegáns gesztust tett, hanem a kiutat is megmutatta, amikor azt kérte, hogy azonnal alakuljon egy vizsgálóbizottság, amely kideríti, ki csapta be a miniszterelnököt, mert mint ahogy Orbán fogalmazott: az elképzelhetetlen egy demokráciában, hogy egy miniszterelnök ilyen kérdésben ne mondjon igazat. A miniszterelnöknek erre az ajánlatra azonnal le kellett volna csapnia, hiszen Veres János ekkor még csak pénzügyminiszter-jelölt volt, és nem azért kellett volna lecsapnia a javaslatra Gyurcsánynak, hogy magát mentse, hanem azért, hogy megmentse az országot a botránytól. Ami azonnal kirobbant, legalábbis a hitelminősítők és a befektetők körében, akiket megvezetett a miniszterelnök. Mert azt mindenki tudta, hogy ez a 4,5 az így nem igaz, de azt hogy valójában mennyi ... - Nemcsak a befektetőket csapták be a hamis adattal, hanem a választókat és hazai gazdasági szféra részvevőit is. - Igen, de a hitelminősítőket is. Emlékezzünk csak vissza: azon nyomban leértékelték Magyarországot. Miért? Azért, mert valószínűleg azzal nyugtatgatták őket, hogy meg kell nyerniük a választásokat. Orbán nemcsak azért javasolta a vizsgálatot, hogy adjon egy kiutat a megválasztott koalíció miniszterelnökének, hanem sokkal inkább azért hogy ne következzen be az, ami bekövetkezett. Azért veszélyes ez a hazudozás, mert precedenst teremthet a demokráciánkban. Egy választási kampányban lehet ígérgetni, de azt nem lehet mondani a végrehajtó hatalom vezetőjeként, hogy 4,5 százalékon áll a költségvetés hiánya, amikor az 10 százalék felett van. A pénzügyi válság, aminek a határán vagyunk, az ebből keletkezett. Tehát nem csak az országon belül bontakozott egy óriási vita a válság veszélyéről, hanem külföldön is. Mert miért higgyenek mostantól Gyurcsánynak pénzügyi befektetők? Ha végighazudott másfél évet, akkor vajon mi a garancia arra, hogy nem fog hazudni a következő négy évben is? A kialakult bizalmi válság naponta milliárdokba kerül a költségvetésnek, amiatt hogy leminősítették Magyarországot. Sokan azt mondják, hogy csak a külföldre utazókat fogja érinteni a forint gyengülése, ez nem igaz, hiszen például hosszú évek óta most hallottuk először a Moltól, hogy azért emeli a benzin árát, mert romlott a forint. Tehát az az öt forint, amivel elérte a benzin ára a 300 forintot, az most kivételesen nem a kőolaj világpiaci árának drágulása miatt van, hanem ennek a kormánynak a hazudozása miatt. Tudomásul kell vennie a hatalomnak: nem lehet tovább lépni, amíg nem látunk tisztán. Én még ma sem tudom, és ezzel nyilván nem vagyok egyedül, hogy hol van a pénz, a hitelmilliárdok, amiket felvettek? Azt mondják, hogy a nyugdíjra és a nagy ellátórendszerekre költötték. Csakhogy Gyurcsány Ferenc főtanácsadóként működött a Medgyessy-kormány mellett. - Sőt később sportminiszter is lett... - Igen, aki tehát vagy tudott róla, mi történt ez idő alatt is, vagy éppenséggel az ő tanácsai alapján történt nagyon sokminden. Vagyis ha azt mondják, hogy a 2002-es béremeléseket és a nyugdíjakat hitelből finanszírozták, akkor mondják meg azt is a teljes négyéves ciklus idejére évekre lebontva, hogy mennyi volt a nyugdíj-járulék címen befizetett összeg és mennyi volt a kiadás, ugyanígy az egészségügyben is mennyi volt a befizetés és mennyi volt a kiadás! Mert szerintem nem az a legfontosabb kérdés most, hogy a minisztériumokban hány ember dolgozik. - Valóban nem valószínű, hogy állami apparátus bére miatt borult fel a költségvetés, hiszen a jelenlegi létszám bére be volt tervezve az idei költségvetési törvénybe. - Úgy van. Ennél sokkal fontosabb, hogy megmondják: mennyi pénz ment el ország- és kormánypropaganda kiadásra. Ki fog derülni, hogy több ment el rá, mint az említett két alrendszer bevételeinek és kiadásainak különbsége! Számoljanak el, mennyi pénz ment el arra, ami lényegében Gyurcsány-propaganda volt! Pontosan, és nem nagyjából! Mennyi plusz kölcsönt vettek fel, annak mennyi volt a költsége: mennyi ment el szakértői véleményekre? Mennyi ment el összesen az EU-kampányra? Emlékezzünk csak ama Somody Imre által vezetett alapítványra, amelynél csak a kurtórium vezetőinek a fizetésére több százmilliót fizettek ki, ami különösen felháborító volt. Tehát ezeket a felesleges kiadásokat kell feltárni és csak utána kell foglalkozni azzal, hogy a minisztériumokban hányan dolgoznak feleslegesen. Nekem meggyőződésem, hogy a hiány nem a befizetett nyugdíjjárulékok és a nyugdíjkifizetések között feszül. De azzal, hogy a nagy ellátórendszerekre kennek mindent, az helytelen, a reformnak és a megszorítócsomagnak semmi köze egymáshoz. A megszorító csomagot úgy állítják be, mintha a hiányt azért kellene az embereknek megfizetniük, mert rájuk költötték el a pénzt. Ez hazugság. Tény, hogy a közalkalmazottak bérét ötven százalékkal emelték. Erre mondják azt hogy kölcsönből fizették. Én nem hallottam olyat Medgyessy Pétertől a 2002-es kampányban, hogy "megemeljük a béreket, de csak külföldi kölcsönből tudjuk finanszírozni". Ebben az országban nincs olyan negyven év feletti ember, aki, ha azt mondják neki, hogy fizetésemelését csak államkölcsönből tudják finanszírozni, akkor azt válaszolja, hogy rendben, ilyen áron is lépjük meg. Mert mindenki emlékszik rá, hogy a Bokros csomag szemben a Gyurcsány-csomaggal, azért vált szükségessé és elkerülhetetlenné, és ezért fogadta el a társadalom - a diákok tandíjellenes tüntetését leszámítva - mert mindenki tudta, hogy ez a Kádár rendszerben felvett óriási kölcsönöknek a következménye. Amit annak idején azért vettek fel, hogy a Kárdár-rezsim a politikai hatalmát megtartsa és stabilizálja azáltal, hogy nem engedi az életszínvonalat csökkenni. A Bokros-csomag megszorításait fel kellett vállalnia a magyar társadalomnak, mert a rendszerváltás azt jelentette, hogy az ország eladósítóit elküldtük a fenébe. - Megjegyzem, ha nem lett volna az az irtózatos adósságtömeg az Antall-kormány nyakán, akkor a négyéves MDF-vezette koalíció igen dicséretes, pozitív mérleggel zárta volna a ciklust. Az, hogy a Bokros-csomagra 2005 márciusára valóban szükség volt, annak oka az is, hogy Békesi Lászlónak nem volt akkora politikai súlya a Horn-kormányban, hogy a kiigazítást hamarabb - kevesebb fájdalmat okozva - megtegye. Ha Horn nem tétovázik olyan hosszú hónapokon át, és szabad kezet ad Békesinek, akkor kevesebb fájdalommal járhatott volna a kiigazítás. - A baj szerintem az, hogy sokan indokolatlanul összemossák a két megszorítócsomagot. Vitathatatlan tény, a Bokros-csomagnak legitimitása volt a társadalom előtt, azért fogadta el a magyar társadalom. - De ugyanakkor Bokros Lajos is a legkönnyebb megoldást választotta: a szociális kedvezmények drasztikus lefaragását, a forint folyamatos úgynevezett csúszó árfolyamleértékelését, ezáltal egyebek mellett a nyugdíjak és egyéb állami juttatások elinflálását és ugyanezzel a lépéssel az export ösztönzésével a külgazdasági egyensúly helyreállítását. - A lényeg az, hogy akkor nem az előző kormány felelősségéről volt szó. És a magyar társadalom elfogadta. Mert tudtuk, hogy a nyolcvanas években megettük az aranytojást tojó tyúkot, hogy meg kellett szorítani a nadrágszíjat. De mi a garancia arra, hogy ha most megszorítjuk a nadrágszíjat, és kihozzuk az országot a bajból, a mostani választott kormányunk nem fogja ugyanúgy másra költeni, felélni a megtakarítást, és nem fogjuk magunkat öt-tíz év múlva ugyanebben a helyzetben találni? Néhányan, beleértve Ferge Zsuzsát is, a Bokros csomagot a Gyurcsány-csomaggal azonos státusúnak és hasonló legitimitással rendelkezőnek igyekszenek beállítani. Ez helytelen. Én nem azt mondom, hogy most nem kell kihúzni az országot a bajból, de ki kell mondani: ez a kormány nem hárítja másra a felelősséget, csak saját magára. Csak halkan jegyzem meg, ha az ellenzék győzött volna, akkor legalább azt lehetett volna mondaniuk, vállalja mindenki azt a terhet, amiért nem az új kormány a felelős, hanem az előző kormány, amelyik elköltötte a pénzt. Vitathatatlan tény: úgy nyerték meg a választásokat, hogy nem mondták meg az igazat, mert ha megmondták volna az igazat, akkor nem szavazott volna rájuk senki. - Míg megszorító csomag az embereket, a kis- és középvállalkozásokat fogja sújtani, úgy tűnik az Unióból fejlesztésekre érkező eurómilliárdokat viszont egy szűk társaság fogja szétosztani. - Ami a kormánystruktúra átalakításának égisze alatt történik, az a hatalmi viszonyok alapvető felforgatása. Ugyanis egy parlamenti demokráciában a parlament a legfőbb döntéshozó és ellenőrző szerv. A miniszterelnök mindent bevon maga alá. Bevonja az összes fejlesztési pénzt, és nemcsak a magyar költségvetési pénzeket, hanem az Európai Unió által a felzárkóztatásra szánt pénzeket is. Pedig ezt nem úgy általában Magyarország felzárkóztatására, hanem ország leszakadt régióinak, a leszakadt társadalmi rétegek felzárkóztatására szánják. Ez a támogatás ez nem Gyurcsány Ferencnek, vagy a magyar kormánynak szól, és még kevésbé a magyar gazdaságnak. Ezt a magyar társadalom kapja a társadalmi különbségek enyhítésére. Ha a régiók nem fogják megkapni az állami segítséget ahhoz, hogy egyáltalán pályázni tudjanak ezekre az uniós pénzforrásokra, akkor a nyugat-európai polgárok adójából származó pénzt, nem arra költik el, aminek a céljára, a leszakadó rétegek felzárkóztatására beszedték. - Bajnai Gordon, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal vezetője azt ígérte egy nyilatkozatában, hogy mindenkit meg fognak hallgatni az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatban. - Bocsánatot kérek, a diktatúrákban a féldiktatúrákban a pártállam vezetői a közgazdászoktól kezdve mindenkit meghallgatnak. A különböző típusú diktatúrák és a demokrácia között az a különbség, hogy nem hatalmat birtokló jóvoltából szólhatunk bele ezekbe a dolgokba, hanem jogunk van hozzá, hogy mi döntsünk ezekben a kérdésekben. Most egy olyan néhány emberből álló testület kezébe került az ország hosszú távú fejlődési irányának meghatározásának joga, akiket senki nem választott meg erre a feladatra, senki nem kontrollál és senkinek nem tartoznak elszámolással - Csak a miniszterelnöknek, ő pedig felelősségre vonható. Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy a nemzeti fejlesztési hivatal munkájáért ő vállalja a felelősséget. Márpedig ő interpellálható, bizottság előtt meghallgatható. - De most a Kádár rendszer diktatúrájában vagyunk, vagy egy demokráciában? A miniszterelnök egy roppant ügyes csellel azt mondta: felhatalmazást kér Alkotmánymódosítással a kormányátalakításra. Ezt minden miniszterelnök megkapja, meg is szavazta neki is az ellenzék. Ezután egy olyan átalakítást végzett, amelynek során létrehozott egy olyan kabinetet, amiben a bizalmasaival vette magát körbe. Ez még nem lenne probléma. A probléma az, hogy milyen hatalmat adott a bizalmasainak. Pillanatnyilag a miniszterelnök bizalmasai rendelkeznek mindenféle ellenőrzés nélkül az ország teljes forrásával. És erre se Angliában, se semmilyen demokráciában nincs példa csak a dél-amerikai diktatúrákban és a kínai refomdiktatúrában. Ma az összes minisztérium forrásával ez a bizalmi kör rendelkezik. Mondok egy példát: ha a belügyminisztériumba kell öt villanykörte, azt a miniszterelnöki hivataltól kell kérni. Ami sokkal súlyosabb: az európai uniós források, amelyeket a leszakadó régiók felzárkóztatására kapunk, arról ugyanez a csoport fog mindenféle ellenőrzés nélkül dönteni, hogy ezek a pénzek milyen célt szolgáljanak. Vagyis egy parlamenti demokráciától független testület, amelynek munkájára senkinek nincs rálátása. Márpedig ezt a pénzt annak a 1,5 millió létminimum alatt élőnek a felzárkóztatásra kellene fordítani, akikről Ferge Zuzsa is írt a Gurcsány-kormány politikáját támogató cikkében a Népszabadságban. Ha hozzáadjuk ehhez a családok gyermekeit is, akkor már megint a hárommillió koldus országáról beszélhetünk. De itt van még az a 3-4 millió ember, akik folyamatosan csúsznak lefelé, és akik pillanatok alatt majdnem többet veszítenek amiatt, hogy 10-12 százalékkal is infálódhat a jövedelmük, mint a megszorító csomag miatt. Másfelől ezek azok a társadalmi csoportok, akik a perifériára szorulnak, és pontosan ezeken az embereken segíthetnének a felzárkóztatási alapok, amelyek a régiókban, például a kis- és középvállalkozások támogatásán keresztül fejthetné ki hatását. Már most látható, hogy ezek a kistérségek, forráshiányos önkormányzatok, kis- és középvállakozások nem fognak hozzájutni ezekhez az uniós felzárkóztatásra szánt pénzekhez. Mert ezek az autópálya-építésekre, a technopoliszokra lesznek elköltve, ami kizárólag a nagyon tehetséges, nagyon gazdag és ebbe a szűk elitbe beletartozóknak hoz majd hasznot. 2006/07/12