München és a csontvázak összefüggnek

Bizonyára hosszan tartó vastapsot kapott Amos Oz iraeli író, aki „nemrégiben Jordániában egy izraeli-palesztin megbékélési értekezleten … egy mondatban, együtt ítélt el egy öngyilkos palesztin merényletet és egy izraeli katonai megtorló akciót”. A jordániai konferencián feltételezésünk szerint mind az izraeliek, mind a palesztinok mind a saját vélt és valós igazukat szajkózták, így Amos Oz gesztusa azért arathatott nagy sikert, mert izraeliként is objektívnek tűnő köntöst tudott magára ölteni. Ami engem illet, magam is elítélem az öngyilkos palesztin merényleteket. Magam is bíráltam az izraeli kormányt, amikor újabb és újabb települések építését határozta el, vagy amikor F16-okról bombázott terrorista célpontokra lakott területeken. Szemben Amos Oz-zal, nekem nem jutna eszembe a két fél elmarasztalását egyetlen mondatba foglalnom.

Az oszlói békefolyamat, melynek célja nem csupán palesztin, hanem izraeli részről is a palesztin állam létrehozatala és a közel-keleti tartós béke volt, először az 1996-os izraeli választáskor torpant meg, és 2000-ben a második intifáda kitörésekor megfeneklett. Mindkét esetben a palesztin terror lángolt fel, így az életüket és biztonságukat féltő izraeli szavazókat sikerrel ijesztették el a békefolyamattól. Ha a palesztin terrorszervezetek kicsit visszafogják magukat, az izraeli nép a békeprogram mellett voksolt volna. Ennek éppen az ellenkezője történt: a fellángoló palesztin terror szinte belelökte az izraelieket először Netanyahu, majd Sharon karjaiba. Persze, a pacifista szerzők szerint ez nem lehetséges. Szerintük a palesztinoknak nem lehet más céljuk, mint a békés egymás mellett élés Izraellel a békés és prosperáló önálló palesztin állam keretein belül. Valóban, a palesztinok többsége erre vágyik, ám a hatalom nem az ő kezükben van. Arafat és a terrorszervezetek rendelkeznek pénzzel és fegyverrel. Arafatot az európai uniós polgárok finanszírozzák, az utóbbiakat a térségbeli államok adófizetői, közöttük Szaddám, de erről később. Arafat valódi szándékai kitűnnek azokból az arab nyelvű beszédeiből, amelyekben az oszlói békefolyamatot az al-Hudaybiyehi oázisnál megkötött békével hasonlítja össze. Az al-Hudaybiyehi béke az egyik legfontosabb esemény az iszlám történetében. Mohamed próféta a kuraisi zsidókkal először megkötötte a békeszerződést, majd felrúgta azt. Így vált Mekka az iszlám szent városává, és al-Hudaybiyeh annak szimbólumává, hogy a zsidókkal kötött megállapodás felrúgása elfogadható, sőt, kívánatos cselekedet. (Lásd bővebben Kiss Álmos Péter kiváló cikkét „Egy darab papír” címmel a Magyar Hírlap 2002. július 9-i számában.) Ha Arafat maga szólítja fel arab nyelvű beszédeiben a hallgatóságot, hogy az oszlói békefolyamat kapcsán ne feledkezzék meg az al-Hudaybiyehi békekötésről, akkor komoly kétségeink lehetnek a békeszándék komolysága felől. Amikor Arafat arról beszél, hogy „Palesztin államot szeretnék…”, akkor a világ demokratái egyetérthetnek vele és támogathatják eben a törekvésében. Amikor azonban Arafat elnök hozzáteszi, hogy „Palesztin államot szeretnék a Jordán folyótól a Földközi tengerig”, akkor a demokratáknak óvatosságot ajánlanék, mert ez a mondat azt jelenti, hogy Arafat a palesztin államot a mai Izrael egész területére tervezi.

Nincs az a legvéresebb palesztin szándék, legyen az terrorakció vagy Izrael teljes megsemmisítése, amely eleve felmentést adna Izrael bármilyen válaszlépésére. Lehet Izraelt bírálni a települési politikája miatt, az emberi jogok súlyos megsértésével kapcsolatban, de csak súlyos elfogultsággal lehet ezeket egy lapon említeni (egy mondatba foglalni) a palesztin terrorral. Miért? Azért, mert senki sem állíthatja komolyan, hogy Izrael célja a palesztinok megsemmisítése. Izrael célpontja a terroristák, még ha el is fogadja azt, hogy megölésük civil áldozattal is jár. A palesztin terror szinte minden alkalommal civil lakosok ellen irányul (2000 és 2003 szeptemberei között pontosan 903 halott áldozattal), és a terror célja Izrael állam megsemmisítése. Izrael célja a terror megfékezése, és ezt követően kész a békemegállapodást megkötni, és kész ciszjordániai és gázai településeket akár katonai erővel is lebontani és az izraeli állampolgárokat Izrael területén elhelyezni.

Hangsúlyozom, hogy szabad Izraelt bírálni. Nem fogadom el azt sem, hogy Izrael bírálata automatikusan antiszemitizmust jelent. De kéretik komolynak lenni Izrael bírálatakor. Nincs egyszerűbb, mint azt követelni, hogy Izrael vonja vissza a katonáit, hagyja abba a terroristák üldözését! Sőt, még falat se emeljen lakosai védelmében, mert mi, demokraták, kivált Közép-Európában, utáljuk a falakat, kerítéseket! Kifinomult liberális demokrata finnyássággal sorra fogalmazzuk meg a békés Európából ellentmondást nem tűrve igényeinket a háborúban álló Izraellel szemben. Persze, nem a nemzetközi jog reguláris hadseregek szembenállásának logikájára épülő szabályai alapján áll háborúban, hanem „csak” az emberek érzik úgy. A létben való fenyegetettség iránti tökéletes empátiahiányban közöljük kívánságlistánkat arról, hogy mi a helyes és mi a nem helyes. Tehát Izrael viselkedjék úgy, mintha mi sem történne. Ja, hogy naponta jönnek át a gyilkosok, robbanószerkezetekkel a derekukon? Mit mondunk erre az izraeli vezetőknek? Hogy semmi baj, ha Susan Sontag összes követelését megvalósítják, akkor majd béke lesz? De vajon nem az imént láttattuk, hogy sem Arafat, sem a Hamasz és az egyéb terrorcsoportok nem a békét akarják? Ahogy Közép-Európában láthatjuk, hogy egyes kisebbségi politikusok hogyan válnak érdekeltté a kisebbségi konfliktus fenntartásában, ugyanúgy elhihetjük, hogy ezek a politikai-katonai csoportosulások addig vannak életben, addig van hatalmuk és pénzük, és addig van pénzük és hatalmuk, amíg Izrael és a palesztinok között a konfliktus fennáll, sőt, fokozódik. Tehát? Izrael vezetői tegyék karba a kezüket, és várják a békét? Nem, ilyen igényt nem formálhatunk. Izrael stratégiája most az, hogy bebizonyítja a térség államainak és a világnak, hogy a terrorral nem mennek semmire. Az Izrael létét fenyegető szervezeteket meg kell semmisíteni. Ez a stratégia helyes, ám eközben hibázik, mert reagálása gyakran eltúlzott, és ilyenkor erre rá kell mutatni. De nem lehetséges egyenlőségjelet tenni a palesztin terror és az izraeli „terror” közé.

Régi vád Izraellel szemben, hogy „A Biztonsági Tanács és az ENSZ határozataival évtizedek óta nyíltan szembeszegülő Izrael…”. Valójában Izrael nem sért jogot, ugyanis a Biztonsági Tanács határozatai kötelezőek csak jogilag, az ENSZ Közgyűlés határozatai nem. Namármost az ENSZ Biztonsági Tanácsa – valóban: amerikai vétók miatt – nem hozott olyan határozatot, amelyet Izrael ne tudott volna végrehajtani, vagy ne hajtott volna végre. Az ENSZ Közgyűlése valóban hozott számos – Izraelt elmarasztaló – határozatot. Ez jogilag, mint említettem, nem kötelező. Erkölcsileg persze ettől még kötelező lehetne… Csakhogy az ENSZ Közgyűlése tele van olyan országgal, - közöttük az igen nagy számú iszlám országgal – amelyek gondolkodás nélkül mindenben Izrael ellen szavaznak, azon egyszerű oknál fogva, hogy legszívesebben Izrael megszűnéséről szóló javaslat mellet szavaznának. Úgy vélem, hogy ezeket az Izraelt védelmi képességeiben gyakran legyengítő, ellenfeleinek kiszolgáltatottá tevő határozatokat Izraelnek nem csak jogilag nem kötelező végrehajtani, hanem morálisan sem fogalmazható meg ilyen igény. Eszembe jut egy történet, amelyet atyai jó barátomtól hallottam sok évtizeddel ezelőtt. A történet szerint valamikor 1944-ben ugyanabban a lakásban bujkált Kádár, Donáth és talán Péter Gábor. Egyszer csak becsönget a házmester, aki jó elvtárs volt, és arról értesíti a bujkálókat, hogy másnap razzia lesz. Összeült a válságtanács, hogy mitévők legyenek: ha mind maradnak, akkor mindannyian lebuknak. Ha mind elmennek, akkor elveszhet a lakás. Péter Gábor vagy Kádár állítólag tett egy javaslatot, miszerint ők ketten elmenekülnek, Donáth meg maradjon. Demokratikus szavazás következett: Kádár és Péter megszavazták, hogy Donáth áldozza fel magát értük, Donáth ellene szavazott, így 2:1 arányban demokratikusan megszavaztatott a Donáth-áldozat. Valószínűleg minden demokrata inkább tekint erre a döntésre mint bohózatra, semmint valódi demokratikus döntéshozatalra, és úgy véli, hogy a döntés Donáthra sem jogilag, sem erkölcsileg nem volt kötelező. Ahogy az ENSZ Közgyűlés határozatai Izraelre sem.

Kertész Imre – függetlenül származásától és tragikus gyerekkorától – ezekben a kérdésekben nem hajlandó a közel-keleti konfliktus fő okaként Izraelt megjelölni. Az azonban nagyon is érthető és méltányolható, ha Kertész Imre – származásával és tragikus gyerekkorával nagyon is összefüggésben – izraeli útja során örvendezni tud annak, hogy a zsidó nép országa, történelme során először olyan erős hadsereggel rendelkezik, hogy ellenségeitől képes megvédenie magát. Kár felróni Kertész Imrének, hogy izraeli látogatása során izraeli területen egyetlen arab áldozatot sem talált, ugyanis ilyen valóban nem létezik. Feltételezésem szerint Kertész Imre nem járt Jenin, Nablusz és Gaza City sikátoraiban, ahol láthatott volna borzalmat eleget, de mindezt izraeli területről éppen úgy nem látni, mint Budapestről vagy Makóból. Lehet persze hangulatot kelteni, hogy Kertész Imre akkor nem látta az arab áldozatokat, amikor „az izraeli hadsereg … palesztin menekülttáborokat tett a földdel egyenlővé”, csakhogy ez a történet utólag nem bizonyult valósnak. Jeninről van szó, és sokan kritikátlanul átveszik a palesztin propagandát, amely szerint az izraeli légierő szétbombázta a jenini menekülttábort, számtalan ártatlan halálos áldozatot okozva. A jelen sorok írója azonban tagja volt annak a legelső nemzetközi ténymegállapító delegációnak, amely Jeninben járt a harcok után. Kiderült, hogy a menekülttábor bizonyíthatóan az Iszlám Dzsihád fegyver- és bombagyártóinak az egyik központja volt, amelynek megsemmisítése, a körözött terroristák elfogása méltányolható törekvés volt Izrael részéről. A palesztin állítások szerint az izraeliek Apache helikopterről lőttek mindenkit válogatás nélkül, és ottlétünkkor még mindig azt állították, hogy eltemetetlen halottak vannak a romok alatt, és valóban, mindannyian éreztük is a rettenetes, orrot facsaró hullabűzt. Utólag viszont láttuk azokat a műholdról felvett, kiváló felbontású képeket, amelyek bebizonyították, hogy a palesztinok utólag döglött macskákat ástak el, hogy a nemzetközi megfigyelőknek elmesélhessék a temetetlen palesztin áldozatokról szóló történetet. Kiderült, hogy az izraeli hadsereg körülvette a menekülttábort, és felszólította a lakosságot, hogy ideiglenesen hagyják el a terepet, amíg a körözött terroristákat letartóztatják, illetőleg a fegyverműhelyeket felszámolják. A civil lakosság el is hagyta a menekülttábort, és lényegében csak a keresett terroristák maradtak benn, akik viszont nem adták meg magukat, hanem tűzharcba bocsátkoztak. Az izraeli hadsereg úgy döntött, hogy éppen ártatlan civileket mentendő inkább házról házra való harccal foglalják el a menekülttábort. Izrael képes lett volna arra, hogy egyetlen saját áldozat nélkül porig rombolja és elfoglalja Jenint. Ehelyett mintegy 50 izraeli katona halt meg a tűzharcban. Izrael mindet megmenthette volna, ha a vádak igazak lettek volna. De nem voltak igazak.

Kertész Imre súlyos szemrehányásokat kap a Németország újraegyesítésének ünnepén elmondott beszéde miatt is. Csakhogy Kertész Imrének tökéletesen igaza volt akkor, amikor Irakkal kapcsolatban Münchenre emlékeztet. Felettébb kétséges azt állítani, hogy Hitler és Száddám mindkettő nagyon rossz ember volt, de a világbékét csak az egyikük – Hitler – veszélyeztette. Ez a tétel ugyanis további kérdések sürgető megválaszolását sürgeti. Ha elfogadjuk, hogy 1938-ban Európa demokratikus hatalmainak fel kellett volna lépniük Hitlerrel szemben, akkor választ kellene adni arra a kérdésre, hogy ezt honnan lehetett tudni 1938-ban. Onnan, hogy Hitler 1938-ban bekebelezte Csehszlovákiát? De hiszen Szaddám nem rohanta le Kuvaitot? Nem szegült szembe az ENSZ összes rá vonatkozó határozatának? És amikor Chamberlain brit miniszterelnök hazatért Münchenből, vajon nem fogadta-e Londonban sokszázezres tömeg, a béke megmentőjét ünnepelve? Vajon nem Churchillnek volt igaza már 1938-ban, aki azt írta, hogy „Chamberlain háború nélkül is elveszítette a békét, ám a háborút még így sem tudja elkerülni”.

Vajon nem lehetséges, hogy 1938-ban mi is ott csápoltunk volna Londonban, az ünneplő tömegben? Vajon miből gondoljuk, hogy amit ma 1938-ról tudunk, azt akkor is tudtuk volna? És vajon nem gondoljuk-e, hogy amit nem tudunk ma 2003-ban, azt nem tudnánk-e jobban néhány év elteltével? Az USA iraki háborúját bírálók minden fontos érve igaz volt 1938-ra is. Hadban állt az Egyesült Királyság Németországgal? Nem. A nemzetközi jog lehetővé tette volna Németország lerohanását? Nem. Lehetett tudni, hogy Németország veszélyezteti a világ békéjét? Ma már igen, akkor még nem. Helyeselnénk-e ma, ha 1938-ban az Egyesült Királyság és Franciaország hadat üzent volna Németországnak? A vita minden résztvevőjével együtt: Igen. Akkor már csupán egyetlen kérdés maradt: honnan ez a hihetetlen önbizalom, amelynek alapján kijelenthető, hogy Szaddám, Hitlerrel szemben, nem veszélyezteti a világbékét?

Hitlernek nem volt könnyű dolga, amikor más országokat le akart igázni. Tankokat, repülőket, hajókat kellett küldenie. Lengyelországgal, a Benelux államokkal, Franciaország egy részével, Dániával, és a mi térségünk számos kisebb államával simán elbánt. A többibe beletörött a bicskája. A ma Hitlerének nem kell sem repülőket, sem tankokat küldenie. Egy pár liter lépfenevírussal Európa legnagyobb városait el lehet népteleníteni. Nem kell hozzá drága technika, elég becsempészni, és megmérgezni vele az ivóvizet. Szaddámnak ilyen fegyverei voltak, amint az ENSZ Biztonsági Tanácsa azt megállapította. A Washington Post információi szerint magas rangú iraki foglyok arról számoltak be: Szaddám Huszein nem akarta elveszíteni hitelét a szomszédos arab országok előtt, amelyek feltételezett tömegpusztító fegyverei miatt tisztelték, ezért akarta, hogy a világ azt higgye: Iraknak vannak tömegpusztító fegyverei. Lehet gunyorosan örvendezni azon, hogy a tömegpusztító fegyvereket még nem találták meg a Magyarország területének majdnem ötszörösén elterülő hatalmas országban. Azután, ha véletlenül mégis találnak néhány hordót, akkor majd nem hisszük el, hogy nem az amerikaiak vitték oda, vagy pedig széttárjuk a kezünket, hogy „bocsánat, tévedtünk”.

Tény, hogy Iraknak korábban voltak tömegpusztító fegyverei. Tény, hogy Irak ekkor megtagadta az együttműködést az ENSZ fegyverzetellenőreivel, és bár állította, hogy a korábban megvolt tömegpusztító fegyvereit megsemmisítette, annak dokumentációját soha senkinek meg nem mutatta. Az is tény, hogy Szaddám tudatosan abban a hitben tartotta a világot, hogy vannak tömegpusztító fegyverei. Mit kell ilyen helyzetben tennie a nemzetközi közösségnek? Várnia? Hátha van ugyan Szaddámnak tömegpusztító fegyvere, de talán mégsem veti be azokat? És ha mégis beveti? Akkor majd írunk egy másik cikket, hogy „pardon, mégse Franciaországnak, hanem Kertész Imrének volt igaza”? Ma a nemzetközi jog értelmében jogosnak minősülő háború talán nem is létezik. Az iraki háborút ellenzők szerint ugyan a boszniai és a koszovói háború jogos volt, ám különös módon egyik sem alapult az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatán. A balkáni háború azért volt jogos, mert ott népirtási programot kellet meggátolni? Csakhogy Szaddám sokkal több iraki állampolgárt gyilkoltatott meg, mint ahány albánt vagy bosnyákot Milosevics… Mit jelentsen ebben az összefüggésben egy olyan mondat, hogy „undorító diktatúrák másutt is találhatók, még más iszlám országokban is.”? Ha az Amerikai Egyesült Államok minden undorító diktatúrát lerohan, akkor visszavonjuk a kritikát? Ha viszont nem így lenne, akkor miért baj az, ha az Amerikai Egyesült Államok a legsötétebb diktatúrák közül kiválasztotta azt, amelynek a legyőzésével a legnagyobb hasznot remélheti a biztonság szempontjából? Persze, ilyenkor mindig előáll az olajvád, amelyet még a legamerikaellenesebb francia szerzők is ostobaságnak tartanak, de a magyar sajtóban azért elég jól tartja magát. Viszont, ha egyetértünk abban, hogy a föld leglabilisabb térsége a Közel-Kelet; ha egyetértünk abban, hogy a Közel-Keleten egyetlen diktatúra sem gondolta volna, hogy a katonailag egyik legerősebbnek vélt tagját néhány nap alatt az Egyesült Államok képes legyalogolni; ha tisztában vagyunk azzal, hogy éppen Szaddám volt az, aki minden öngyilkos palesztin merénylő családjának sokszáz USA dollárt ígért és adott; ha tudunk arról, hogy Szaddám nyíltan szállt szembe a nemzetközi közösség egyöntetű akaratával; ha okkal tarthatunk attól, hogy Szaddám tömegpusztító fegyvereket tart, nos, akkor Irak elfogadható célpont volt.

Tökéletesen érthető, hogy sok demokrata számára a „nemzetközi jog legalapvetőbb elveinek való fittyet hányás” milyen súlyosan esik a latba. Miközben ezzel elvben tökéletesen egyetértünk, erkölcsi kérdésekről is szó lévén, érdemes egy pár szót szólni erről a pompás nemzetközi jogról. A nemzetközi jog szerint az Irak elleni háború akkor lett volna legitim, ha azt az ENSZ Biztonsági Tanács többsége megszavazza úgy, hogy az állandó tagok egyike sem emel vétót. A többség meg lett volna, az állandó tagok szavazata nem. Mint utólag kiderült, ugyan nem az Amerikai Egyesült Államoknak, hanem éppen a vétót kilátásba helyező Franciaországnak voltak jelentős olajkoncessziói Irakban, de lássuk, hogyan szerezhető be a többi állandó BT-tag igenlő szavazata! Nos, a dolog elég egyszerű. Oroszország könnyedén megszavazza az amerikai kérést, ha az Egyesült Államok cserébe megígéri, hogy Oroszország szabad kezet kap Csecsenföldön. Értsd, ha Oroszország a csecsen terroristák elleni küzdelemben egész városrészeket bombáz le, akkor e felett a világ szépen szemet huny. Kína? Nem túl nehéz eset: ő Tibetre kér és kap szabad kezet. Ha megkapja, ő is megszavazza az amerikai kérést. (Az európai országok nem ilyen gonoszak. Németországot belső választási kampánya, Franciaországot pedig a frankolaterizmusa (© Seres László), tehát mind a két nagy európai országot nemzetinek értelmezett érdekei vitték arra az útra, hogy ne támogassák az Egyesült Államokat.). Íme, ez az a gyönyörű és csodálatos nemzetközi jog, amely, ha érvényre jut, a legigényesebb kritikusokat is elnémítja… Persze, hogy jobb lenne, ha a világbéke legfontosabb kérdéseiről nem lehetne egyoldalú döntéseket hozni, hanem egy bölcs grémium ítélkezne mindannyiunk érdekét szem előtt tartva. Csakhogy nem ez a helyzet. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa ma a tűz körül ülőknek lehetővé teszi, hogy akár legaljasabb, akár csak szűklátókörű úgymond nemzeti érdekeiket érvényesítsék. Ennek a velejéig korrupt rendszernek az átlépése akár még némi haszonnal is járhat, miközben – tisztában vagyok vele – súlyos kérdéseket is felvet azzal kapcsolatosan, hogy ez a precedens miként alakulhat a jövőben, kik, és miért fognak maguknak megengedni hasonló lépéseket. Ez a komoly kérdés azonban nem csupán az Amerikai Egyesült Államok felelősségét veti fel, hanem legalább ugyanolyan súlyosan veti fel a vétójogot kilátásba helyező országok felelősségét is.

Kertész Imre ironikus szemrehányást kap azért, mert szerinte ebben a konfliktusban Európának a demokratikus Egyesült Államokat kellett volna követnie: „Kövessük a hiperhatalom vezetőjét, Busht, hiszen leváltható. Kövessük Busht, amíg le nem váltják. És utána? Utána kövessük az utódját”. Csakhogy Kertész Imre nem általában beszélt az USA követéséről, hanem Szaddám ellenében. Kertész Imre egyáltalában nem javasolta, hogy kövessük az Amerikai Egyesült Államokat abban, hogy nem írta alá a kyotói egyezményt. Vagy abban, hogy nem írta alá a Nemzetközi Büntetőbíráskodás felállításáról szóló nemzetközi egyezményt. Nem kell őket követni a halálbüntetés fenntartásában sem, sőt, határozottan és élesen bírálni kell őket ezekért a politikákért. Richard Moore, a nagy tekintélyű brit liberális mondta, hogy alig van olyan kérdés, amelyben egy európai liberális egyet tudna érteni George Bush-sal. Éppen ezért, - mondta, sokunkkal teljes egyetértésben - azért haragszik Franciaországra és Németországra, mert nem Bush-sal, hanem az USA-val ment szembe, arra kényszerítve az európai liberálisokat, hogy Bush mögé sorakozzanak fel, amit egy nagyobb igazság miatt felettébb kedvetlenül tesznek csak meg. De megteszik, szemben Európa azon pacifista erőivel, amelyek olyan mértékben utálják Bush elnök és a neokonok világát, hogy ellenérzéseik miatt Száddámot választották Bush-sal és az Egyesült Államokkal szemben. Nincs arról tudomásom, hogy Kertész Imre Amerikában republikánus, avagy demokrata érzelmű lenne-e. Bizonyos vagyok abban, hogy számtalan kérdésben vannak ellenérzései Bush-sal és a neokonokkal szemben. De amikor az Egyesült Államok úgy döntött, hogy megszabadítja a világot Szaddámtól, akkor ezt Kertész Imre úgy élte meg, mint Európa azon kisebbsége, amely már 1938-ban megálljt parancsolt volna Hitlernek.

Kertész Imrével egy ponton van vitám, amikor azt a kérdést tette fel, hogy vajon „hogyan lehetséges, hogy az iraki diktátor, Hitler és Sztálin e késői tanítványa a pacifista tömegtüntetések során szinte elfogadhatóbb figurának mutatkozott Európa számára, mint az amerikai elnök?”. Szintén a Washinton Post értesülése szerint Tarik Aziz a kihallgatásakor elmondta: francia és orosz közvetítők 2002 végén és 2003 elején biztosították Szaddámot, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában a késleltetés és a vétó eszközével élve meg fogják akadályozni az Egyesült Államok vezetésével készülő háborút. Márpedig ha ez igaz, akkor a „szinte” szót Kertész Imrének ki kellett volna hagynia költői kérdéséből. Európa egy része Amerikával szemben nem szinte, hanem teljesen Szaddámot választotta.

Kertész Imrének tökéletesen igaza van abban, hogy az iraki konfliktusról 1938 Münchenre asszociál. 1938-ban sem vonta senki kétségbe azt, hogy Hitler rossz ember, csak azt, hogy vajon veszélyezteti-e a világbékét. Ha beáldozzuk Csehszlovákiát, talán Európa többi része megmenthető…. Hogyne, senki sem mondja, hogy Szaddám nem rossz ember. De várjunk, hátha nem veszélyezteti a világbékét… Kertész Imre erre az összefüggésre hívja fel a figyelmet, nagyon helyesen.
Meglehet, hogy Susan Sontag és Kertész Imre máshova helyezik a hangsúlyt a Auschwitz és a II. világháború borzalmai tanulságairól gondolkodva. Ám a két felfogás között nincs elválaszthatatlan ellentét. Európa újkori történetében még soha annyi csontvázról nem égett le hús és bőr, mint Auschwitzban, és az Auschwitzhoz vezető úton Münchennek komoly szerep jutott a történelemben. Ha nem akarjuk Susan Sontag csontvázait látni, nem szabad, hogy Kertész Imre Münchene megismétlődjék. Nagyon bölcsen teszi Kertész Imre, ha erre emlékezteti Európát.


(Megjelent az Élet és irodalom 2003. november 6-i számában)

2003. november 9.

Anonymus (a27@freemail.hu): T. Képviselő Úr! Bár válaszra nem számítok, de azért megkérdem: ha Önök műhold segítségével meg tudták nézni, hogy a palesztínok döglött macskákat ásnak el a romok alá, akkor miért volt szükség egy egész ország lerohanására sok áldozattal úgy, hogy a fő célpontnak nyoma veszett. Komolyan érdekelne, hogy is van ez dolog. 2003/11/10

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Bar a temahoz csak erintolegesen kapcsolodik de azert TGM kemenyen belekopott a levesbe: " A bírák jelentős része ahhoz a fölső középosztályhoz tartozik, amely cigányellenes, nőellenes, homofób, idegengyűlölő, antiszemita és mélyen lenézi a kitaszított szegényeket. Ez a fölső középosztály villanegyedeiben a szélsőjobboldalra szavaz, tudósai mélyen klerikálisak és konzervatívok, egyetemista gyerekei pedig a régi és az új etnicizmus, regresszív ökoromantika, sovén Nyugat-ellenesség és irredenta pózolás virtuózai. Mindez nem jogi kérdés. " Magyar Hirlap http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=74888 En nem kivanom minositeni az itelotabla azon tanacsanak a donteset, amely masodfokon jogerosen felmentett ifj. Hegedus Lorantot. Ugyanis nem szabad. Hegedus Lorant cikkerol az a velemenyem, hogy kirekeszto volt. Hogy ezert el kell e itelni nem tudom. Hogy kell e az a bizonyos Gyulolet torveny azt vegkepp nem tudom eldonteni. De ha az csak az antiszemitizmust buntetne akkor viszont azt mondom, hogy kell. Ezzel kapcsolatban legfennebb azt jegyzem meg, hogy altalaban nagyon magasnak tartom azoknak a pereknek a szamat, ahol az elso, masodfoku, sot harmadfoku iteletek teljesen elteroek, sot nem ritkan ellentmondasosak. Ilyenkor bennem is felmerul az a kerdes, hogy melyik biro nem ismeri a szakmajat, vagy a torvenyeket. Vagy a torvenyek ennyire rosszul vannak megfogalmazva ? Tudom, hogy rossz hasonlat, de ha en is a munkamban ilyen ellentmondasosan dontenek (kardiovaszkularis gyogyszerkutatas) akkor igen komoly bajban lesznek a betegek ha azokat a gyogyszerket veszik majd be, amiket en vizsgaltam. Mellesleg megitelesem szerint ezzel a megallapitassal TGM is kimeritette az uszitas tenyallasat. Uszitott es rendkivul aljasan, altalanositva becsmerelt egy teljes szakmat. Azt a szakmat, amely a demokrataikus jogallamban a harmadik hatalmi ag. Tehat donteseit tetszik, nem tetszik el kel fogadni. Udvozlettel Piszkos Alfred U.i. Csak ugy mellesleg, a kormanyzo part elnokenek es koztarsasag kulugyminiszterenek pedig kulonosen. Foleg, hogy tudjuk, hogy a korabbi rendszerben ugyanök ezt nemigazan tettek meg. Azert ez is kimeriti 2003/11/11

T: index 2003.nov.11. Soros György újabb ötmillió dollárral támogatja a George W. Bush amerikai elnök megbuktatását célzó kampányt. Az üzletember szerint az elnök veszélyt jelent a világra, és akár el is szegényedne, hogy eltávolítsa. 2003/11/11

Eörsi Mátyás (matyas.eorsi@parlament.hu): Piszkos A. és T. hozzászólásai abszolúte nem kötődnek a témához, de Piszkos Alfréd hozzászólását nem tudom szó nélkül hagyni, ugyanis ő a lehető legkiválóbb példázatát adja annak, hogy miért nem szabad a Btk módosítást elfogadni. Salamon László a Fidesz részéről hasonló okfejtést vezetett elő az Országgyűlésben, amikor azt mondta, hogy az előző kormányt ért bírálatok is gyűlöletbeszédnek minősül az ő felfogása szerint. Mindebből számomra logikusan következik, hogy a kormány által javasolt új paragrafus alapján mind a korábbi ellenzék képviselőit, mint most TGM-et bíróság elé kellene állítani, ami tökéletesen abszurd lenne, és ezzel valóban a véleménynyilvánítás szabadsága kerülne veszélybe. Tessék különbséget tenni a politikai bírálat (legyen az bármilyen kemény) és a nemzeti vagy vallási hovatartozás alapján történő szövegek között. A "nemzetietlen" a "rekeszd ki őket" nem azonos azzal, hogy valakit, vagy valakiket a közéleti tevékenységük miatt igaz vagy igaztalan bírálat ér. P.A. hozzászólása nagymértékben megerősíti bennem, hogy a kormány javaslatát életveszélyes lenne elfogadni. De erről nem kívánok ebben a témában részletesebben vitatkozni. Anonymus nem várt választ, de azért remélem, nem bánja, ha kap. Egy vállalkozó ismerősöm mesélte, hogy özleti úton az Amerikai Egyesült Államokban járt, és a vendéglátóinak elpanaszolta, hogy honvágya van, és nem tudja, jól van-e a felesége. A vendéglátók bevitték egy terembe, ahol néhány perc alatt műholdról behozták először a faluját, majd a házát, és tisztán lehetett látni, ahogy az asszony kijön a házból és a disznóólhoz megy. Most ne beszéljünk arról, hogy micsoda poénok adódhatnak, miként lehet lebukni ezzel s azzal, csak fogadjuk el, hogy bizony, a technika erre már képes. Némileg riasztó, elismerem, de ez van. Az azonban, hogy ilyen jól lehet mindent látni, még nem jelenti azt, hogy a műholdakról ilyen pontosan lehet célpontokat is eltalálni. Ha lehetne, mind Milosevicset, mint Szaddámot ezzel a módszerrel tették volna el láb alól. De nem lehet. Így a történetben nincs semmilyen ellentmondás. 2003/11/11

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): " P.A. hozzászólása nagymértékben megerősíti bennem, hogy a kormány javaslatát életveszélyes lenne elfogadni. De erről nem kívánok ebben a témában részletesebben vitatkozni" Remeltem is, hogy ezt fogja Onbol kivaltani. Olvastam, a Magyar Hirlapban, hogy On meg az ellenzok taboraban van. Csak remelni tudtam, hogy ott marad. Valoban nem ide tartozik a tema ezert ki is szallok. Udvozlettel PA 2003/11/11

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Boccs irtam, hogy kiszallok, de most vettem eszre egy "gepelesi" hibat. Kovetkezo mondatot: "De ha az csak az antiszemitizmust buntetne akkor viszont azt mondom, hogy kell." helyesen igy kell olvasni: "De ha az csak az antiszemitizmust buntetne akkor viszont azt mondom, hogy NEM kell." Bar szerintem kepviselo ur valoszinuleg helyesen olvasta el valoban nem a topikrol szolo beirasomat. Egyebkent orulok, hogy megint egy velemenyen vagyunk :-)). Ez ritkan van. Bar tobbszor elolvastam a cikket, topikrol egyenlore nem tudok nyilatkozni. Toredelmesen be kell vallanom, hogy Kertesz konyvein nehezen tudom magam atragni, es azok ismerete szuksegeltetik, hogy megertsem kepviselo Ur eszmefuttasat. Kertik elobbi vallomasert nem leharapni fejemet :-)). Most mar valoban kiszallok. 2003/11/11

Eörsi Mátyás (matyas.eorsi@parlament.hu): Ebben szívesen segítek... Az És ezt megelőző számában jelent meg egy írás a nagybátyám, Eörsi István tollából, München és a csontvázak címmel. Az én írásom erre válasz, de ezt így nem írtam meg, mert el szerettem volna kerülni, hogy "családi csetepaténak" tűnjék a dolog, én magával az írással szálltam vitába. De ha azt a cikket elolvassa, közelebb jut ahhoz, hogy az én írásom gondolatmenete is világosabb legyen. Legalábbis remélem... 2003/11/11

Anonymus (a27@freemail.hu): Tisztelt Képviselő Úr! A technológiáról már hallottam, és el is tudom képzelni, hogy van ilyen. Elfogadom azt is, ezzel a módszerrel nem lehet senkit eltenni láb alól. (Remélem, ez így is marad.) De még mindig kérdés bennem, hogy ha egy ilyen műhold figyeli Szaddam palotáját, akkor miért nem tudják megmondani, merre távozott. Lehet, hogy hülyeség ezen technikáról Önnel, mint ügyvéddel beszélgetnem, de mint laikusnak kissé furcsa a dolog. Még egy-két gondolat felmerült bennem cikke kapcsán. Franciaországnál - és minden államnál - szigorú önérdeket vél felfedezni, amikor szavazott. Azt hiszem, nem tévedett nagyot. Az USA ezzel szemben úgy van feltüntetve, mint a jóságos nagybácsi, aki önzetlenül segít a világnak. Miért pont Irakot rohanta le - utólag elismerve - úgy, hogy nem voltak bizonyítékai a tömegpusztító fegyverekre? Kertész Imrének igaza lenne, ha látnánk, hogy Irak tényleg fegyverkezik stb., mint pl. látjuk azt É.Koreánál vagy Pakisztánnál stb. Ekkor talán jogos(?)lenne a megelőző háború. Hitlernél látszódtak a dolgok. Lengyelországot és Kuvaitot sem állítanám teljesen egymás mellé, mert Lengyelország nem volt olajban se másban gazdag ország, azaz a lerohanásából teljesen más politikai indítékokra lehetett következtetni, mint Kuvait esetében. Vagyis hogy Hitlernek sokkal több kell, mint egy ország. Persze nem kétlem, hogy Szaddam is rohanta volna le az egész világot, ha erre módja lett volna, de ez a veszély - még ha a kuvaiti esetet figyelembe is vesszük - nem állt fenn. Ráadásul Irak földrajzi értelemben is elég messze esik az USA-tól, hogy veszélyt jelentsen rá. Itt más érdekeket kell keresni a háttérben. 2003/11/11

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Koszonom segitseget. Kinyomtattam mindket cikket (az Eorsi Istvan publicisztikat es a Kertesz beszedet is). Amint munkam engedi elolvasom oket. Barati udvozlettel Piszkos Alfred 2003/11/11

Anonymus (a27@freemail.hu): Csak most olvastam el az ÉS honlapján Eörsi István írását, amire Képviselő Úr reagált. Először nem akartam hinni a szememnek (nem vagyok ÉS olvasó), de életemben először maximálisan egyetértek Eörsi Istvánnal. Teljesen fair, amit írt. Remélem, nem baj, de megadom a link helyét. http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0344&article=2003-1103-0957-59WDDJ 2003/11/11

Polgárnő: Hát ez a kedves TGM nagyon mérges lehet, pedig a bíróság döntését még neki is el kell fogadnia, mint bármelyikünknek. Biztosíthatom a kedves TGM-et, hogy senki sem rekeszt ki senkit faji alapon.Vannak rendes emberek és kevésbé rendesek meg gazemberek.Mindenféle gazemberséget kellene az életünkből kirekeszteni, de azt az egész földgolyón.TGM-et legyenek szívesek lecsittítani, mert a végén még infarktust kap.Egyetértek a szólás szabadsággal és ne korlátozza senki, legyünk már felnőttek végre. Ha mégis megszavazzák, akkor addig tombolja ki magát minden balliberális média (és TGM is), mert azután az a gyanúm, hogy sok pernek néznek elébe.. Kedves Eörsi úr! Szerintem a jelenlegi Izrael vezetői nem jó úton járnak, így nem lesz béke sohasem.De nem tudom mi a megoldás: esetleg vissza kell adni az araboknak a saját területeiket. Ez kivihetetlen? 2003/11/12

g6: Kedves Eörsi úr, A második bekezdés elején a békefolyamat vagy oszló, vagy oslo-i. (A többi rendben.) 2003/11/12

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Jelentem elolvastam mindharom irast. Es ha tetszik ha nem egyetertek mindket Eorsi irassal. Hisz mindketto igazat mond. Ez valoszinuleg azert ban, mert a temaban szereplo mindket oldalnak is igza van. Az egyeduli akivel szemben kritikat fogalmazzok az Kertesz Imre. Ha nevezett gondolatokat egy sima publicisztikaban irja le, semmi kfogasom nem lenne ellene. Bar hozzaallasa mint Eorsi Istvan is irja egyoldalu, en azt mondom neki szabad. Tole elfogadom ugyanis megertem. Viszont nevzett iras nem publicisztika volt, hanem egy beszed egy olyan unnepi alkalombol, aminek semmi koze az USA-nak Irak elleneben vivott haboruhoz. Nem tudom, hogy mit szoltak a hallgatosagban. Meg az is elfogadhato lett voln, hogy ha egy konferencia alkalmabol teszi, de a Nemet Egyesites alkalmabol meghivott diszbeszdkent igy ledorongolni a meghivot szerintem minimum udvariatlansag. Komoly gesztus volt a meghivok reszerol. Nemetorszag az elmult 55 evben mast sem csinal, mint megprobalja valahol helyrehozni a helyrehozhatatlant. Mint irtam mar korabban most ket evig magam is Nmetorszagban vagyok es latom jeleit ennek a meghasonlott nemzeti ontudatnak. Az ujraeggyesites hatalmas orom volt nekik, raadasul ebben mi magyarok is reszt vettunk. Az ujraegyesitesnek igy is vannak azota komoly negativumai, es erre ilyen kemenyen ledorongolni oket. Es raadasul nem hiszem, hogy igaza van, legalabbis ugy ahogy megfogalmazza. Kepviselo Ur publicisztikajaban legalabb megindokolja, amikor magyaraz, de kertesz Imre sommasan ex catedra kijelent dolgokat. Nem tudom mi volt a reakcio a hallgatosagbol, de nem csodalkoznek ha tobbet nem hivjak meg unnepi beszedet tartani. Kepvisleo Ur publicisztikajank az eljen talaltam egy ket dolgot amire en maskent emlekszem. Es azok mast vegkicsengest adnak az egesz eszmefuttatasnak. Mivel most mennem kell majd legkovetkezo alkalommal leirom. 2003/11/12

Leó: Nincs időm arra, hogy e témával elmélyülten foglalkozzak, és nem tudom, a közeljövőben mikor lesz - az olvasásra szorítkozom. Egy részletre azonban hadd térjek ki, röviden: valamelyik arab szervezet Libanonban elfogott egy amerikai ezredest. Az amik tárgyaltak szabadon engedéséről, mire azt a választ kapták: a keresett ezredes meghalt. Néhány nap múlva(!) műholdról lefényképezték (felismerhető volt a fényképeken!), amint egy házba bemegy a "halott" ezredes. Bizony, bármily hihetetlen, ezt meg lehet csinálni! (Akkor történt, amikor amerikai csapatok állomásoztak Libanonban.) 2003/11/13

IchiKuro: Tisztelt Hozzászólók, ami a döglött macskát illeti, azt nem, de más hasonló "Barbatrükköt" én is láttam. Pélrául egy palesztin halottat, kit gyászolva vállukon visznek társaik, mindaddig amíg a nyugatiak filmezik. Mikor leáll a forgatás, és befordultak a mellékutcába, leborítják a hordágyat és a hulla békésen továbbsétál. Szomorú de való, hogy a magyar média még mindíg a régi 15 évvel ezelőtti sablonokat veszi át és nem néz a szőnyeg alá. Pdig ej be sokmindent besepertek már oda Tisztelette IK 2003/11/15

mikiegér: IchiKuronak kitűnő szeme van!Bravó! Annak megállapítására kellene "bizottságot" létrehozni, hogy végre kimondjuk, ki a terrorista. Az-e, aki hátamba döfi a kést, vagy én aki ezt elviselem? Várom a szakértők magvas válaszát! 2003/11/17

Anonymus (a27@freemail.hu): T. Képviselő Úr! Nem gondolja, hogy most már szembe kellene helyezkedni sokkal keményebben a Medgyessy csapattal, mert az az érzésem, ezt a politikát (szinte minden téren) az SZDSZ nem fogja túlélni 2006-ban, főleg, hogy 2002-ben is - ellenzéki pártként! - csak 5-6%-ot bírt elérni. 2003/12/06

Eörsi Mátyás (matyas.eorsi@parlament.hu): De igen. Bár ez nem a tárgyhoz tartozik, nagyin is gondolom, hogy más gazdaságpolitikára lenne szükség. A jelenleginél csak a Fidesz által követlet sokszázmillárdos többletkiadásra vonakozó igény a veszélyesebb. De ez nem a tárgyhoz tartozik, ezért itt nem is fejtem ki részletesebben. 2003/12/07

Anonymus (a27@freemail.hu): Még az elején kellett volna hallgatni a Fideszre, mert akkor még szakmai volt a vita. Vagy ha nem is hallgatni, de legalább több ésszel csinálni a dolgokat. Most már tényleg annyira rossz a helyzet, hogy a Fidesz ezt kihasználja, hogy politikai tőkét csináljon. (Mint ahogy ezt a jelenlegi kormánypártok is tennék, tették.) 2003/12/09

Gyöngyösi Zoltán (gyongyosiz@freemail.hu): Tisztelt Eörsi úr! Úgy érzem, a cikk vitatja azt, hogy önmagában Izrael visszavonulása a Megszállt Területekről nem fog békefolyamatot generálni a palesztinok és izraeliek között. EEngedje meg, hogy ezzel kapcsolatban elmondjam a magam meglátásait az ügyről. Szerintem az izraeli-palesztin viszály egyik legalapvetőbb oka az, hogy mind a két szembenálló fél a múltban keresi a maga igazát és ennek logikáját igyekszik kivetíteni a jövőbe. Mert mit is állítanak a zsidók? "Nekünk jogunk volt bevándorolni és államot alapítani. Palesztina ura előbb a Török Birodalom, majd az Egyesület Királyság lett, de mindkettő engedélyt adott elődeinknek ahhoz, hogy itt letelepedjenek. Tény, hogy volt illegális bevándorlás is: ezt azonban ma a nyugati világ is úgy kezeli, hogy az immigránsokat állampolgári jogokkal ruházza fel. Államunk létrejöttét az ENSZ hagyta jóvá: így hát a nemzetközi jog alapján van jogunk e föld megtartásához." A palesztinok erre így felelnek: "A zsidóknak legfeljebb csak a tételes jog alapján volt joguk bevándorolni, de a jus naturale alapján nem. A zsidókat nem mi, hanem a népünket megszálló hatalmak engedték be ide, ami ellen az elődeink minden lehetséges úton tiltakoztak. Az ENSZ nem vonhatta el jogainkat ahhoz, hogy megszabjuk, kik élhetnek őseink földjén. Az ún. nemzetközi jog pedig nem más, mint az államok közmegegyezése - mivel azonban Izrael megalapításakor a mi államunk még nem létezett - mint ahogy most sem létezik - , ezért nemzetközi megegyezésről nem lehet beszélni, mert éppen az áldozat nem nyilváníthatott véleményt. Ezért Izrael létét nem ismerhetjük el sem morálisan, sem pedig valamiféle nemzetközi jog alapján." El kell ismernem, hogy a palesztin múltértelmezés valóban inkább teremt agressziót, mint az izraeli. Nem azért azonban, mert a palesztinoknak nem lenne igaza; sokkal inkább azért, mert a két ideológia "napi gyakorlatából" eddig az izraeliek kerültek ki győztesként, tekintettel arra, hogy a cionista mozgalomtól napjainkig lényegében mindenütt ők arattak győzelmet a palesztinok fölött. Ebből azonban nem következik az, hogy az izraeli sikertörténet képes lenne semlegesíteni a palesztin államideológiában rejlő racionalitást. Mi következik ebből? Az, hogy a múlt kétféle értelmezése kölcsönösen elfogadható egy harmadik személy számára, mert a két gondolatmenet logikája zárt és erkölcsileg is indokolható cselekményekhez vezet. Ugyanakkor éppen e kettős elfogadás jár azzal, hogy a két szemléletmód összecsapása patthelyzetet hoz létre, mert mindkét félnek igaza van, csak éppen a két igazság kölcsönösen kizárja egymást. A két félnek tehát egyaránt tudomásul kellene vennie, hogy egymás kiszorítását jogtörténeti érvekkel nem lehet megalapozni, már csak azért sem, mert ez a jövőre nézve ugyan adhat elméleti alapot a kölcsönös agresszióhoz, de a hétköznapok normalizálódása esetén ezek az alapok megdőlnek, mert használhatatlanok lesznek a konszolidációban. Abban az esetben ugyanis, mihelyt Izrael visszavonulna a maga határai mögé - még ha azt a berlini falat idéző betontömbökkel is venné körbe - , úgy teljesen egyértelműen bizonyítaná békevágyát, amiből az következne, hogy ellenségei legfeljebb a fenti történelmi alapokhoz tudnának visszanyúlni, mint az Izrael-ellenes harc alapjához. Mondhatni: az ideológia egyedül maradna és a palesztin társadalom egyre csekélyebb rétegét tudná permanens mozgásban tartani. Ez a "Nagy-Palesztina" gondolat könnyen vonzerejét veszítené a palesztin tömegek előtt, ha megszűnne a Megszállt Területek szegénysége, megalázottsága és kiszolgáltatottsága. Leginkább a Trianon-sokkhoz lehetne hasonlítani a problémát: addig is annak volt tömegeket megmozgató ereje, amíg a társadalom emelkedni képtelen rétegei ebben láttak egyfajta megváltást - jelenleg azonban mindenki a magángyarapodással van elfoglalva, Trianonról pedig csak a jobboldal bizonyos emlékkommandói rendeznek folyamatos siránkozást - függetlenül attól, hogy egyébként semmit sem tudnának tenni a történelem e hibájának a kiküszöbölése végett. Arról pedig nem is beszélve, hogy a palesztin gondolatmenet nem igazán tud mit kezdeni azzal a problémával, hogy egy esetleges "országegyesítés" - ami gyakorlatilag Izrael lerohanását jelentené - , mivel járna a zsidók számára, pontosabban: ők mit kezdenének a zsidókkal, mert azt viszont mindenki tudja, hogy a higgadt együttélés - a jelenlegi körülmények között - lehetetlen. Azt viszont egy önálló palesztin állam nem veheti bele az alapokmányába, hogy célja egy másik állam megsemmisítése és egy nemzet leigázása. Ez ugyanis már olyan kirívóan a nemzetközi jogba ütközne, hogy bevezetése lehetetlen volna. Szerintem emellett Izraelnek szükségszerűen meg kell hátrálnia. Van ugyanis egy fenyegetés, amelyet képtelenek lesznek kiküszöbölni bármiféle házrombolással: a demográfia. A palesztinok sokkal gyorsabban szaporodnak, mint a zsidók, s ha semmi nem történik, akkor harminc-negyven év múlva a teljes Palesztinában már több palesztin fog élni, mint zsidó. Izraelnek tehát igen gyorsan fel kellene adnia a Megszállt Területeket, mert az előbb-utóbb a fejére nő, arról nem is beszélve, hogy a "valódi" Izraelben is dinamikusan nő a palesztin lakosság. Arra pedig már nem számíthat a zsidó állam, amire az 1990-es évek elején, amikor kb. 1.-1,5 millió volt szovjet zsidó áramlott be az amúgy is túlnépesedett Izraelbe. Végül azért is ki kellene vonulni Izraelnek a Megszállt Területekről, mert az arabok folyamatos létszámemelkedését a többi arab ország igen visszataszító módon kihasználja. Nekik nem érdekük egy gazdaságilag fejlődő, konszolidálódott palesztin populáció: eddig is visszatartották a fejlesztési segélyeket, ezután is ezt fogják tenni, mivel mindaddig fenn lehet tartani a kollektív arab Izrael-ellenességet, amíg hatásos tablókat lehet mutogatni a menekülttáborok lakóiról, meg az Izrael határainál lerobbant autókban tolongó palesztin "vendégmunkásokról". Ezzel már Nasszer is visszaélt, amikor hagyta leépülni Gázát, tudván, hogy az elégedetlenekből lesz mindig a legfanatikusabb hadsereg. Egy önálló palesztin állam viszont már joggal tart igényt támogatásra s immár nem lehetne alapot teremteni ahhoz, hogy ezt a többi arab ország visszatartsa. Jelenleg ugyanis még lehet az mondaniuk, hogy a támogatásokkal tulajdonképpen az izraeli megszállást konszolidálnák - egy palesztin állam esetén azonban ez az érv is hatását veszítené. Zárógondolatként még egy felvetést engedjen meg: mindenki szereti a tiszta játszmákat. Helyesen mutatott rá arra a cikk, hogy a tömegek kevésbé, a vezetőség inkább hadpárti. Mindez azonban amiatt van, hogy lehetetlen és átláthatatlan módon keverednek a palesztin "államban" a befolyási övezetek és a hatáskörök. A világ a mai napig nem tudja, hogy voltaképpen ki az igazi úr "Palesztinában": a PFSZ, a Fatah egyedül, Arafat egy személyben, a palesztin parlament, a palesztin minisztertanács, avagy a miniszterelnök? Egy palesztin állam létrejötte esetén ezek a hatáskörök rögtön tisztábbá válnának s máris egyértelmű lenne, hogy ki áll az arab nemzetrészben a béke vagy a háború oldalán. Összességében úgy vélem, hogy Izrael képtelen tudomásul venni: az idő ellene dolgozik. A terroristák vadászatát meg lehetne úgy is oldani, ha Izrael hagyja létrejönni a palesztin államot, majd távolságtartó viszonyt épít ki vele, hogy ezzel is védelmezze magát a terrorizmus onnan beszivárgó erecskéi ellen. Abban a pillanatban mindenféle morális igazság Izrael oldalán állna s egyben kihúzná az európai szélsőjobboldal egyik igen veszélyes méregfogát. Ha ezt Izrael nem teszi meg, akkor igen kellemetlen reggel fog rá várni néhány évtized múlva, amikor megszületik az a palesztin gyermek, amellyel a Jordán folyó és a Földközi-tenger között a fejenként 2 dollár/nap ellátmányból vegetáló arab lakosság számaránya túllépi azt a bizonyos 50 % + 1 főt. 2003/12/09

Anonymus (a27@freemail.hu): OFF Belevágtunk egy új lakásvásárlásba. Eladtuk a meglévőt, a maradékot kedvezményes hitellel akartuk törleszteni. Jelenleg megvan a szerződés, de bankkal még nem szerződtünk, mert még olyan állapotban van az építés, hogy a volt lakásunk árából mennek a részletfizetések, ahogy épül. MIT CSINÁLJAK MOST? Eddig jelentősen lecsökkentették az adóvisszaigénylést, megemelték a kamatok is. ÉS MOST, hogy az eredeti 4,5%-ról 8%-ra módosul a kamat??? Medgyessy anno: "Megmarad a lakástámogatási rendszer, sőt még bővülnek is a kedvezmények." Köszi, nagyon köszi. Önök meg, Képviselő Úr, asszisztálnak mindehhez. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire dilettáns lehet egy kormány a rendszerváltás után 15 évvel. Ha már másban nem is számítottam sok jóra, abban reménykedtem, hogy a bankár urak legalább a gazdasághoz értenek. És ha erre az a válasz, hogy Orbán Viktor elcseszte.......akkor már nem is tudom, mit mondjak, mert megyek a Cenzúraboxba. üdv OFF 2003/12/11

Polgárnő: Mindenkinek, aki résztvett abban, hogy ez a kormány kerüljön hatalomra!Köszönöm, hogy minden téren sanyargatnak, köszönöm, hogy lecsúszhatok a nehezen elért pénzügyi szintemről, köszönöm, hogy több kamatot fizethetek kölcsönöm után, köszönöm, hogy minden téren drágább lett és lesz a megélhetésünk, köszönöm, hogy tüntetésen állig fegyverkezett rendőr inzultál,köszönöm, hogy a közszolgálati tévében a képembe hazudnak, köszönöm, hogy nem mondják meg, hova tűnik a befizetett adóm, a közpénzünket mi a csudára költik el, hiszen nem jut semmire, köszönöm, hogy dédunokáink is a felvett adósságot fizethetik, köszönöm, hogy tönkretettek mindent, ami jó volt, köszönök mindent--de könyörgöm: fejezzék már be, ne nyúljanak semmihez, menjenek melegebb éghajlatra és élvezzék mágnás szintű vagyonukat ott. Se szakértelem se jó szándék nincs a jelenlegi hatalomnál, viszont a károkozás rekordméretű. Ugye mindenki büszke magára, vagy esetleg valaki szégyelli is magát? Vissza ne mutogassanak a Fidesz-kormányra, mert olyan nevetőgörcsöt kapunk, hogy az megrengeti a szoclibek alatt a földet! 2003/12/11

Eörsi Mátyás (matyas.eorsi@parlament.hu): Köszönöm Gyöngyösi Zoltánnak ezt a nagyon hasznos hozzászólását, és sok mindenben egyet is értünk, még ha különféle okfejtésen keresztül is jutunk el oda. Ön elismeri, hogy "a palesztin múltértelmezés valóban inkább teremt agressziót, mint az izraeli. Nem azért azonban, mert a palesztinoknak nem lenne igaza; sokkal inkább azért, mert a két ideológia "napi gyakorlatából" eddig az izraeliek kerültek ki győztesként, tekintettel arra, hogy a cionista mozgalomtól napjainkig lényegében mindenütt ők arattak győzelmet a palesztinok fölött." Én most kevésbé a múltértelmezésre koncentrálnék, nem is igazán értek hozzá, hanem a napi politikai gyakorlatra, akár eltérő múltértelmezésből fakad, akár másból. Izraelben olyan politikai nem létezik, hogy a palesztinokat a tengerbe kell szorítani, sőt a Munkapárt után a Likud is egyre gyakrabban szól a palesztin állam szükségességéről, miközben vita van a garanciákról, az időzítésről, és számos igen fontos kérdésről. De a palesztin állam létrehozatalának szükségességében lényegében politikai konszenzus van. Ezzel szemben a palesztin oldalon az uralkodó felfogás szerint Izraelt el kell söpörni a föld színéről, ezt valamivel bővebben ki is fejtettem. Ez a legfontosabb különbség a két politika között, amitől még lehet mindkét félnek igaza a maga történelemszemléletében. A lényeges dolgokat tekintve egyetértek Önnek. Izraelnek ki kell vonulnia, lehetővé kell tenni a palesztin államot, és amiről Ön kevésbé hangsúlyosan szólt, de azért álljon itt ez is: kellő biztonsági garanciákat kell kapnia. És még egyszer köszönöm, örömmel olvastam észrevételeit! 2003/12/13

Polgárnő: Mindenkinek kellemes és békés ünnepeket kívánok! 2003/12/19

Polgárnő: Drága elvtársak! Drága elvtársnők! Drága minden!! 2004/01/05

mikiegér: .....és legyen meg a mi akaratunk. Ma László Csaba mond le- és holnap? 2004/01/07

Anonymus (a27@freemail.hu): OFF Tegnap eddigi vérbaloldali építészkollegámmal épp a Budapest Aréna mellett utaztunk. Elkezdte ecsetelni, hogy tulajdonképpen "az Orbán alatt" mennyi merészebb alkotás épült. BP Aréna, Millenáris Park, az Erzsébet tér is nagyon jó lett, stb. A Nemzetit nem említette, mert nagyon nem szereti. (Amúgy én sem.) Majd folytatta: "Már eltelt két év, és ez a kormány nem csinált még semmit, csak a nagy szürkeség....". Csöndben hallgattam, majd megkérdeztem: "Csak nem az Orbánra fogsz még szavazni a végén???!!!". "Hát minden esélye meg van rá." - jött a válasz. Hát itt tartunk. OFF 2004/01/22

Anonymus (a27@freemail.hu): Na, hogy kicsit Képviselő Úr vizeire is evezzek - bár nem a topikhoz tartozik, de kíváncsi lennék -, mi a vélemény Képviselő Úrnak a székelyföldi területi autonómia ügyében. Tudjuk ugye, hogy hasonlóakat találunk Nyugat-Európában is. 2004/01/22