Medgyessy és a román nemzeti ünnep

Medgyessy Péter Románia nemzeti ünnepén a budapesti Kempinski szállodában koccintott román kollegájával, Adrian Nastase miniszterelnökkel. A magyar miniszterelnök gesztusát a magyar jobboldal teljes egészében elutasította, de baloldalról is lehetett olyan visszafogott kritikai hangokat hallani, hogy erre a gesztusra talán nem lett volna szükség. Talán jobb lett volna, ha Medgyessy Péter nem megy el, talán még jobb lett volna, ha meg sem hívja Nastase-t.

Az Országgyűlésben Gémesi György (MDF) gyújtó hangulatú beszédben rótta fel a miniszterelnöknek a gesztust: „A külpolitikában ezt a konszenzusra törekvő, együttműködést mutató folyamatot a magyar diplomácia durva és drasztikus, nemzeti érdekeinket sem kímélő cselekedete törte meg. December 1-jén Budapesten, a Kempinski Hotelben Adrian Nastase román kormányfő a magyar miniszterelnökkel és kormányának néhány tagjával ünnepelte és ünnepeltette Erdély 84 évvel ezelőtti Romániához történő csatolását, Erdély elvesztését, a románok nemzeti ünnepét, a magyarok gyásznapját.” Kovács László külügyminiszter a válaszában azzal érvelt, hogy december 1 valójában nem is Erdély Romániához csatolásának az ünnepe, valamint – nagyon helyesen – arról is beszélt, hogy ami az egyik félnek ünnep, az kivált itt Közép-Európában kudarc, ha nem éppen tragédia.

Jómagam nem vagyok történész, éppen ezért témanyitóm mögé felteszem Tamás Gáspár Miklósnak a Népszabadság mai számában megjelent fejtegetését.

Azoknak pedig, akik félnek az effajta gesztusoktól, a figyelmükbe ajánlok néhány alapvető tényt. Attól kezdve, hogy az RMDSZ 1997-ben kormányra került Romániában, a román politikai elit elfogadta, hogy március 15. és november 6. a romániai magyarok nemzeti ünnepe. Tette ezt annak ellenére, hogy a szélsőséges nacionalisták minden évben emlékeztetnek arra, hogy 1848 márciusában a Magyarországgal való uniót mondta ki Kolozsváron a rendi gyűlés, arra, hogy az ilyenkor ünnepelt Petőfi nem kizárólag barátságosan írt a románokról, és arra, hogy az Aradon kivégzett tábornokok többsége az erdélyi román felkelők/forradalmárok ellen is harcolt.

Az idén márciusban immár hatodik alkalommal üdvözölte magyar honfitársait nemzeti ünnepük alkalmából az éppen hivatalban levő román miniszterelnök, s szokás szerint ezt az üzenetet a megyei RMDSZ-szervezetek által szervezett ünnepségeken az erdélyi megyék prefektusai olvasták fel.

Másrészt az aradi koszorúzáson is képviselni szokta magát a román kormány és az idén már csupán a Magyarországról érkezett nagyon magyar fiatalok zavarták meg a rendezvényt.

Nem folytatom, mert a mondanivalóm lényegéhez ez is elegendő.

1) Nem tudom elfogadni, hogy a románoknak tisztelniük kell a magyar ünnepeket még akkor is, ha az román nemzeti emlékeket sért is, de ez a szabály a magyarokra már nem vonatkozik.

2) Különbséget kell végre tenni történelem és politika között. Az a politika, amely a történelmi sérelmekből táplálkozik, azt a politikai üzenetet hordozza, hogy a sérelem még nincs feldolgozva. Nincs tudomásul véve. Ha a német kancellár nem koszorúzna együtt a francia elnökkel a II. világháború végének alkalmából, akkor ezzel azt sugallná, hogy sérelmezi a világháború elvesztését. De a német kancellár koszorúz, még akkor is, ha a háborúnak milliós német ártatlan áldozatai voltak is.

Ha Gémesi Györgyöt az irredentizmus vádja érné, felháborodva utasítaná vissza – feltételezésem szerint jóhiszeműen – ám tévesen.

Ha ugyanis az ő véleménye szerint a magyar miniszterelnök nem koccinthat a román miniszterelnökkel a román nemzeti ünnepen azért, mert ez a magyarokat történelmileg sérelmes eseményre emlékezteti, akkor ezzel azt is mondja, hogy nem lehet belenyugodni ebbe a sérelembe. Ezt persze nem mondja ki Gémesi képviselő, csakhogy a belenyugvás éppen azt jelenti, hogy Nastase-val képes vagyok koccintani egy pohár pezsgővel.

Éppen ezért engem kevésbé győznek meg a historizáló érvek. Egyetértek azzal, hogy Medgyessy Péter koccintott Nastase-val, és nem azért, mert a román nemzeti ünnep mit is jelent nekünk, magyaroknak.

Hanem azért, mert jelentsen bármit is, túl kell lépni rajta.

Eörsi Mátyás


-----


És most következzék Tamás Gáspár Miklós cikke:

Mi történt a Kempinski Szállóban?
Ismeretes, hogy e sorok íróját több dolog választja el a jelenlegi magyar kormánytól, mint ahány összeköti vele. Ennek ellenére – vagy épp ezért – a becsület azt kívánja, hogy a védelmére keljünk, ha ez indokolt. Ugyanakkor a hazánkban rendszeresen áthágott demokratikus politikai szokások azt követelik, hogy az ellenzék érveit a lehető legnagyobb jóindulattal és jóhiszeműséggel ítéljük meg, hogy a hatalmon kívüli helyzetéből eredő természetes hátrányt a méltányosság szellemében kiegyenlítsük.
A Kempinski-affér elemzésekor súlyos nehézséget jelent a közönség rendkívüli tájékozatlansága a nemzetiségi kérdésben, kérdésekben. A hiba nem „az érzelmi megközelítés” – a szokványos bűnbak –, hanem az érzelmek elpazarolása képzelt tárgyakra. A nemzeti érdeket a legnemesebb szándékkal is lehet tévesen beállítani, ha a kulcsfontosságú tények nem köztudomásúak, vagy feledésbe merültek.
December 1-jén, az Erdély Romániához csatolását kinyilvánító gyulafehérvári nagygyűlés (1918) évfordulóján a Magyarországon vendégeskedő román miniszterelnök fogadást adott, amelyen megjelent Medgyessy Péter miniszterelnök, Kovács László külügyminiszter és Göncz Árpád volt köztársasági elnök. A jobboldal ezt „nemzetárulásnak” nevezi, mert úgy véli, hogy a kormánytábor vezető személyiségei mintegy „Trianonra koccintottak” a román kormány képviselőivel.
Szerény nézetem szerint ez félreértés.
Először is: a gyulafehérvári román (és szász!) nemzeti gyűlés nem azonos a trianoni rablóbékével (ezt évekkel később kötötték meg) – határozata egészen más határkijelölést is lehetővé tehetett volna. A gyulafehérvári határozatokat nem azok fogalmazták, akik a képtelen határokat megrajzolták, és akik a királyi Románia igazságtalan társadalmi és nemzetiségi rendjét megtervezték.
A Magyar Nemzet befolyásos és népszerű cikkírója helyesen teszi, hogy idézi a gyulafehérvári határozat kisebbségvédelmi cikkelyeit, amelyeket soha nem tartottak be, s amelyek egyébként az 1914 előtti osztrák szociáldemokrácia és magyar radikalizmus szellemi hatásáról tanúskodnak. A szószegés kétségtelen – nem csoda, hogy a határozat szellemi atyja, az eredetileg szociáldemokrata Goldis László (Vasile Goldis) aztán háttérbe szorult –, de semmiféle nemzeti érzelgés nem teszi lehetővé, hogy kitérjünk a kérdés elől: mi vezetett odáig? Annál is inkább, mert, noha a magyarországi közvélemény nagyjából elfelejtette ezt a históriát, a romániai (román és magyar) közvélemény viszont nem, sőt: ez a história – a szokásos nacionalista túlzásokkal és torzításokkal – a modern román nemzet és nemzetállam középponti alapító mítoszai közé tartozik, s mind a valóság, mind a mítosz teljesen ismeretlen a mai Magyarországon. (Ezt viszont a románok nem tudják, s ezért nem értik: a romániai közvélemény azt képzeli, hogy Magyarországon csak másképpen értelmezik ugyanazt a históriát; azt képtelen elhinni, hogy a számára alapvető történettel Pesten senki se törődik, mert úgyszólván senki se tud már róla.)
Magyarországon egy maroknyi szakemberen kívül mindenki elfelejtette, hogy az erdélyi román parasztság vadállati, brutális elnyomása – és minden erdélyi román közrendű volt, főleg jobbágy – már a XVIII. században világbotrány volt. II. József császártól az angol, francia, német, holland röpirat- és hírlapirodalomig mindenki úgy vélekedett az erdélyi magyar nemességről, mint később az amerikai Dél rabszolgatartó ültetvényeseiről.
Március 15-e a mai magyarországi liberálisok számára a szólásszabadság, a mai magyarországi szociáldemokraták számára a jobbágyfölszabadítás, a mai magyarországi nacionalisták számára az Ausztriától való függetlenség ünnepe – bár mind a három részben legenda –, a románok zömének viszont: románellenes irtóháború kezdete (persze ez is legenda). Tény azonban, hogy a Gyulafehérvár utáni szószegés nem volt az első: az 1848/49-i forradalmárok éppoly kevéssé tudták megtartani a nemzetiségeknek adott szavukat, mint az 1868-i liberális nemzetiségi törvény szerzői. Tisza István, Apponyi Albert és ifj. Andrássy Gyula egyaránt úgy vélte, hogy a törvényt nem szabad alkalmazni. Az 1914 előtti küzdelmek lényegi eleme – az általános választójog – épp azért válhatott a régi Magyarország katasztrófájának fő okává, mert az akkori uralkodó osztály hamis érve szerint a demokratizálás az akkori „magyar birodalom” (így nevezték!) lakosságának felét, Erdélyben pedig abszolút többségét kitevő nemzetiségek – pláne az addig jogfosztott szocialista munkássággal együtt – szétrombolnák Szent István és Werbőczi országát. Hát bizonyára szét is zúzták volna, de a magyar tragédiát talán meg lehetett volna előzni.
Mire a teljes katonai vereség után a Monarchia bukása bekövetkezett, a – nem német és nem magyar – nemzetiségek irredentizmusa (amelyet az antantimperializmuson kívül Bukarest és Belgrád hódító kedve is serkentett) kilátástalanná tette, hogy a nemzetiségek a régi Magyarország területi integritása alapján megegyezzenek az őszirózsás forradalmárokkal, akiket személyükben esetleg tiszteltek.
Gyulafehérvár még a kulturális autonómia és a földosztó parasztdemokrácia jegyében állott. Bár a hatalmasra nőtt Románia a harmincas évek elejéig liberálisabb és demokratikusabb volt, mint a Horthy-féle Csonka-Magyarország (s nálunk ezt is kevesen tudják) vagy a Pilsudski-féle Lengyelország, a román sovinizmus, militarizmus és antiszemitizmus mindent tönkretett – egészen a legutóbbi évekig.
A legsúlyosabb fejlemény természetesen a Ceausescu-féle diktatúra volt, amelynek a következményei máig virulensek és mérgezők. Amiként a XIX. századi magyar uralkodó osztály a nemzetiségi kérdést használta arra, hogy letörje az alföldi protestáns parasztság ellenállását és a szakszervezetekre támaszkodó szocializmust, úgy a „kommunista” román állampárt a magyarellenességben találta meg azt az ideológiát, amellyel 1989-ig elodázhatta a sztálintalanítást. A sovinizmus és a nemzetiségi elnyomás segítségével fogta Ceausescu a saját szekerébe a növekvő társadalmi nyugtalanság energiáit, s mivel 1965 után politikájában egybeesett a szovjetellenesség és a magyarellenesség, maga mellé tudta állítani a korábban a rendszert gyűlölő nemzeti értelmiséget. A maoizmus és a (falangista típusú) fasizmus különös elegye azonban nemcsak bizarr szónoklattani és propagandagyakorlat volt, hanem új hatalmi konstelláció: szovjetellenes szövetség a Nyugattal, Kínával és az el nem kötelezettekkel (sőt a lázadozó eurokommunistákkal...), befelé pedig – fejlődés helyett –, az erdélyi magyarság szociális pozícióinak szétosztása a román etnikumú igénylők között.
Amit a mai romániai demokraták nem szeretnek bevallani: a Ceausescu-rendszer célpontja és fő áldozata – az ideológiától a gazdaságig – az erdélyi magyarság volt. „Mindannyian egyformán kínlódtunk” – mondják román demokrata barátaink.
Ez nem igaz.
És hamisságra csak hamisságot lehet építeni.
Minden becsületes ember szívből kívánja a magyar–román kiengesztelődést és kiegyezést. Ám ez a kiengesztelődés nem építhető hazugságokra. A magyar és román uralkodó osztályok és politikai-bürokratikus elitek szörnyű bűnöket követtek el egymás népei – és saját népük – ellen. Néhány, elsősorban Nyugat-Európa által kikényszerített gesztus keveset segít. Medgyessyt támadják, mert Nastase miniszterelnökkel koccint december 1-jén. De Nastase miniszterelnököt is támadják a román soviniszták, mert ezen a „szent napon” Pesten mer ünnepelni. Szemben avval, amit lapjainkban olvashatni (kivétel – persze – az erdélyi Bíró Béla, Magyar Hírlap, december 3.), Medgyessy nem tett „nagyobb” gesztust, mint Nastase.
De a gesztus – mindkettőjük részéről – nagyszabású. Ez korábban soha nem történhetett volna meg. A gesztus azonban akkor értékes, ha tartalmi változásokat jelent be. A magyar kormány hagyja szépen elaludni a rosszhiszemű, zavaros és végrehajthatatlan státustörvényt (ezt már – igen helyesen – Orbán Viktor elkezdte az „egyetértési nyilatkozattal”, amely sok lényegi rendelkezést kioperált a törvényből, amit a szocialisták őszintétlenül támadtak, légből kapott veszedelmekkel riogatva). A román kormány pedig teljesítse az erdélyi magyaroknak tett ígéreteit, fékezze meg a Funar-féle közveszélyes őrülteket, és – elsősorban – fékezze meg a görögkeleti (ortodox) egyház támadását Erdélyben, amely államköltségen csigázza a magyarok idegeit a maga erőszakos terjeszkedésével, iszonyatos betontemplomaival és szüntelen provokációival. (A Magyar Nemzet erre is igen helyesen hívja föl a figyelmet.)
A kelet-európai béke jobban függ a magyar–román jó viszonytól, mint bármi mástól. Az euroatlanti centrum is csöndet és nyugalmat akar, de neki mindegy, milyen áron. (Emlékezzünk csak, mennyire támogatta az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Nyugat-Németország és Izrael Ceausescu rendszerét Gorbacsov fölbukkanásáig.)
A Magyar Köztársaság őszintén és hátsó gondolatok nélkül lemondott a határrevízióról, de politikája Romániával szemben nem volt mindig egyértelműen baráti. Ez remélhetőleg másképp lesz ezután. De Románia se folytathatja hagyományos taktikáját: a nagyhatalmak árnyékába húzódva folytatni a sovén-etnicista belpolitikát. Az erdélyi magyarok egyenjogúsága európai közérdek.
Vissza kell térni Gyulafehérvár – mindkét oldalról megrágalmazott, elhazudott, megcsalt – szelleméhez. Ha már 1918 októberéhez nem lehet. Ha már folyton vörös festékkel locsolják le a Károlyi-szobrot. Pedig 1918 októberében a vörös grófnak – és Adynak és Jászinak és Kunfinak – volt igaza.
Késő már, igaz. De mentsük a menthetőt.
Tamás Gáspár Miklós
egyetemi tanár

(Népszabadság, 2002. december 5.)

2002. december 5.

novák ágnes: Képviselô Úr, Ön bevallja, hogy keveset konyít a történelemhez, és lám tényleg, legkevesebbet a magyar történelemhez. Nem kívánom végigelemezni eszmefuttatásá, mert csupa marhaság (pl. márc. 15 mint román érzületet sértô nap, és lám ôk megünnepelték velünk, hogy az aradi vértanúk ürügyén hozott párhuzamot már ne is feszegessük. Szégyen, és TGM vad futamai mögé bújni meg gyávaság is.) Ilyen fokú toleranciát és megértést akkor lehetne elvárni a búsmagyaroktól, ha pl. láttuk volna az elmúlt idôkben, hogy a fôrabbi a deportálások megkezdésének napját együtt ünnepelte volna német nagykövettel a Duna-parton. Máskülönben meg nincs megint egyébrôl szó: a zsarolható d209-nek benyújtották a számlát, hogy a SECU vagy a SECI ez már mindegy is. Nem kell a rizsa, azért ezt már nem veszi be senki sem, mint ahogy a drogtörvény mögött is láthatjuk a drogmaffia kinyújtott kezét: ez volt az ára annak, hogy dôlt a lé a választásokra a szadesz felé. Most pedig jöhet az internetrendôrség. 2002/12/05

vérbagoj: Tisztelt Képviselő Úr! Szörnyű érzés volt hallani a hírt: a magyar miniszterelnök részt fog venni a fogadáson. Először nem akartam elhinni, ennél badarabb kacsák is föl-fölröppennek a médiában. Később elgondolkodtam azon, hogy -amennyiben a román elnök provokatív szándékkal éppen Budapesten tartja az ünnepi fogadást és erre meghívja magyar kollégáját- akkor a diplomáciai szokások alapján a meghívott csak igen nyomós érvek alapján térhet ki a meghívás elől. Olvasva több különböző írányultságú cikket, értesülve a Nastase elleni romániai támadásokról, nem utolsó sorban a különféle internetes fórumokon őrjöngő "szittya öntudat" kavargó szennyének gyomorforgató hatására gondolkodóba estem. Engem Erdély elcsatolása érzelmileg erősen érint. Nagyapám a Partiumból települt át, sok rokonom él Erdélyben, és nem tudom hideg észérvek alapján, hűvös, pragmatikus távolságtartással kezelni ezt a kérdést. Mindazonáltal, soha nem csináltam titkot belőle, hogy pl. a "Státusztörvényt" ostoba, kivagyi, belföldi fogyasztásra szánt, semmitérő és a kinti magyaroknak egyértelműen káros demagógiának tartottam és tartom. Ez volt az egyike annak a kevés esetnek, amikor az SZDSZ álláspontjával értettem egyet - maradéktalanul! A másik a "Drogtörvény"! M.P. jelen gesztusát nem tudom az érzelmeimtől elvonatkoztatva értékelni, ezért inkább nem is minősítem - várok! Várom, hogy valóban olyan hozadéka lesz-e a következő években, mint ahogy Ön és néhány publicista jósolja. Reménykedem, hogy igen. Azok, akik még emlékeznek az ötvenes-hatvanas évek franciaországi eseményeire, az NSZK-val való viszonyuk alakulására, reménykedhet abban, hogy a magyar-román viszony is eljuthat egyszer arra a szintre, ahová a francia-német eljutott. Végezetül még csak annyit: gondolom többen emlékeznek tanulmányaikból az athéni cserépszavazás intézményére. A város elleni főbenjáró bűnnel vádolt polgár életéről-haláláról cserépszavazás döntött. De volt egy érdekes eleme is! Ha a szavazás eredménye EGYHANGÚ volt, ha kivétel nélkül mindenki a vádlott halálára szavazott, akkor a törvény szerint a vádlottat csak száműzték! Ennek az oka az volt, hogy a törvény bölcs megalkotói előre látták annak a lehetőségét, hogy egy gyökeresen új gondolat annak ellenére is hasznosnak és helyesnek bizonyulhat később, hogy osztatlan ellenérzést kelt a mában élő polgárok egészében. Hát ezt a lehetőséget jelképesen én is megadom a miniszterelnöknek, nem ítélek sem pro, sem kontra, megvárom az eredményt. 2002/12/05

Eörsi Mátyás (matyas.eorsi@parlament.hu): Kedves Novák Ágnes, Tisztelettel köszöntöm honlapomon. Ha belenézett az eddigi vitákba, láthatta, hogy a véleményeltérés gyakori dolog, a gorombaság ritkább. Ezért, ha kérhetem, mellőzze. Valóban beismertem, hogy nem vagyok kellően felkészült történelmi kérdésekben. Ezzel együtt sem hiszem, hogy indokolt lenne azzal elintézni a témanyitót, hogy "marhaság". Tamás Gáspár Miklós cikkét pontosan azért tettem fel a témanyitó mögé, mert Tamás Gáspár Miklós már kiváló szakértője történelmi kérdéseknek, kivált román-magyar viszonylatban. Ő érveket is szolgáltatott arról, hogy március 15. mennyiben lehet sérelmes sok románnak. Ön erről csak annyit ír, hogy marhaság és gyávaság. Én pedig úgy érzem, hogy Ön esetleg nem akarja elfogadni, hogy a történelem során nem csupán a románok bántották szegény magyarokat, hanem fordítva is történt ilyesmi. A deportálások megkezdését manapság nem szokás megünnepelni. Én nem ismerek olyat, aki számára ez ünnep lenne. Szokás viszont megemlékezni a Shoáról, és ezen - pontosan, ahogy írja - jelen szokott lenni az izraeli és a német nagykövet, valamint a főrabbi is. A főrabbi ugyanakkor hivatalos a német nemzeti ünnep alkalmából adott fogadáson, ahol eljátsszák a német himnuszt "Deutschland, Deutschland, über alles". Ennek bizony van egy fajta negatív konnotációja, ám én még olyat nem hallottam, hogy Izraelben megtámadták volna akár a főrabbit, akár az izraeli nagykövetet azért, mert elment a német fogadásra és vigyázzállásban hallgatta végig a német himnuszt. Ha megbocsát, arra a vádjára, hogy a drogmaffia pénzelte az SZDSZ-t, inkább nem válaszolnék. 2002/12/05

rusnya állat (rusnyaallat@maffia.hu): A Kempinski arra mindenképp jó volt, hogy Bayer Zsolt megint beszélhetett 120-150 ember előtt. Hozzátartozik ez az ő lelki egyensúlyához, az meg mindennél fontosabb. Más: Az a nov. 6-i dátum asszem téves (gondolom okt. 6 akart lenni, liberálbolsiösszeesküvés-felelősök gondolom másra tippelnének). Meginmás: Nastase-tól talán egy picinyt bunkóság volt itt ünnepelni, de ki tudja. Ha ezzel megnyugszanak a státustörvény által felkorb. kedélyek, akkor megérte. Mindenesetre: Bayeren kívül talán még Dzurinda meg Funar feje vörösödött azon az estén. 2002/12/06

IGY: Tisztelt Képviselő Úr! Úgy emlékszem, egy másik, Ön által nyitott fórumon, mikor szinte véletlenül csúsztunk erre a témára, én használtam először a "ha megvan a politikai hozadéka" formulát. Örömömre szolgál, hogy velem nem teljesen azonos nézeteket képviselő levélíró is képes volt ezt gondolataiba illeszteni. Mindezt annak alátámasztására hozom fel, hogy nem vagyok eleve ellenséges beállítottságú - mindazon által alá kívánom húzni: elengedhetetlennek tartom a "politikai hozadék"-ot! Ön azt írta, történelmi ismeretei nem elég mélyek, és ez eleve téves megközelítése a kérdésnek. A politikában az érzelmeknek óriási szerepe van, és ezért a politikusnak ezt nem szabad figyelmen kívül hagynia. A magyar-román viszony nem pusztán történelmi kérdés. Nem az már csak azért sem, mert ama "történelmi eseménynek" hatásai máig tartanak, a magyarok millióinak mindennapjara vannak döntő kihatásai. Ezt sem magyarként, sem politikusként nem szabadna figyelmen kívül hagynia. Az, hogy ez a helyzet feldolgozandó, igaz. Ámde: többször érveltek az SZDSZ vezetői úgy: az erősebbnek kell többet engednie. A magyar-román konfliktusban ki van kedvezőbb helyzetben? Március 15-tel kapcsolatban én óvatosabban fogalmaznék, mert a helyzet az Ön által felvetettnél bonyolultabb. Valóban volt a magyar forradalomnak nemzetiség-ellenes éle IS, de bizony voltak olyan román körök is, melyek meglátták előre mutató jellegét, és e forradalom mellé álltak. Továbbá: a román szabadcsapatok ténylegesen meg nem hozott intézkedések nélkül is fegyveresen támadtak - nem csak a kormány erőire, hanem a magyar lakosságra is! (Tudom, a magyar propaganda egy időben ezt kizárólagossá tette, ami nem igaz. De volt ilyen is.) Objektív történetet mondok, amelyben szégyenletes módon nem emlékszem a főhősnő nevére: egy angol utazó (az ő neve is kiesett emlékezetemből) Törökországban vásárolt (majd később feleségül is vette) egy magyar rableányt. E leány úgy került Törökországba, hogy román csapatok Erdélyben megtámadták és legyilkolták szüleit - őt egy román szolgálólány bújtatta el, ezért maradt életben. Férjével később híres Afrika-kutató lett. Mi ebben a lényeg? Az 1848-as forradalomban történtek miatt legalább is van mit egymás szemére vetnünk, a románok részéről nem olyan egyoldalú a gesztus. Október 6-nak semmilyen román - ellenes élt nem tudok tulajdonítani, itt a "gesztus" szó megemlítése is érthetetlen. (Egyik, Romániában élő nép nemzeti tragédiájára emlékezünk és emlékezik e nép e napon - ÉS NEM ÜNNEPEL!!!, miként március 15.-én - miért nagy dolog, ha a román állam is megemlékezik erről? Szobrot emelünk a magyar kormánynak, ha egy tagja részt vesz a zsidók Dunába lövéséről tartott megemlékezésen?) A te gyászod az én gyászom is - és ha Ön már ezt is nagy gesztusnak tartja, akkor akaratlanul is jelezte: tudatában van a két nép és két ország közötti viszonynak - és ekkor még nagyobb az a lépés, melyet MP tett. Ön egy másik helyen írt egy pozsonyi, liberális beállítottságú hölggyel folytatott beszélgetéséről, és arról, mennyire meglepődött a tőle hallottaktól. Az a tény, hogy meglepődött, már akkor arra a következtetésre vezetett engem, hogy nincs teljesen tisztában az utód-államokban élő magyarok helyzetével. És teljes jóindulattal írtam meg erdélyi tapasztalatomat egy magyar asszonyról, aki nem volt hajlandó magyar autóból kiszállva menni a patikába. Akkor azt írtam: "magyarnak lenni ez országokban mindennapos kín." E fórum nem engedi meg, hogy tapasztalataimmal írjam tele, de biztosíthatom, van még! Ezért a legkomolyabban ajánlom figyelmébe: ha valaki politikával foglalkozik, annak alaposan, alaposabban kell ismernie életünk eme jelentős szegmensét, és ez által komoly meglepetésektől (belpolitikaiaktól is!)kímélheti meg magát. Uralkodási technika az a (tömeg)pszichológiából ismert tény, mi szerint az ellenfél megtörésére, felette az uralom megszerzésére mennyire alkalmas eszköz állandó támadása és folyamatos megalázása. Találkozott ezzel a politikai gyakorlattal Magyaroszágon is? Ha igen, tudhatja, milyen érzés ezt elviselni. És ha a magyarok milliói a magyar miniszterelnök megalázásának tanúi, az bizony nem tölti el őket osztatlan örömmel. Ugyanakkor: nem lehet az idők végezetéig magunkkal hurcolni egy sérelmet, mert előfordulhat, hogy részletekben még egyszer kifizetjük ugyanazt az árat. Ezért állítom ismételten: ha meglesz a politikai hozadéka, helyes és bátor tett volt MP látogatása. Az is természetes, hogy e kérdést (főleg annak nem publikus részét, ha - mint remélem - van) nem lehet az utcasarkon megbeszélni. De a szóban forgó lépést automatikusan dicsérni - megalapozatlan. A politikát és a történelmet összekeverni pedig - tehát politikai kérdést történelmiként kezelni - elképesztő hiba. És a hozadéknak belátható időn belül láthatónak kell lennie. 2002/12/06

Eörsi Mátyás (matyas.eorsi@parlament.hu): Tisztelt IGY, Nekem feltűnt, és remélem, másnak is, hogy Magyarországon jóval nagyobb vihart vert a közös ünneplés, mint mondjuk Erdélyben. Továbbmegyek: Bíró Béla erdélyi politológus volt az első, (Magyar Hírlap, december 3) aki a Kempinski előtt tüntetőknek éppen azt rótta fel, hogy a lehető legtöbbet ők ártanak a határon túli magyarságnak. Ő volt az, aki először felvetette, hogy Medgyessy semmivel sem tett nagyobb "gesztust", mint Nastase. Tisztában vagyok azzal - magyarán egyetértek Önnel -, hogy a politika nagyon is komoly mértékben érzelmi síkon és nem a racionalitás talaján nyugszik. Vannak azonban olyan ügyek, ahol érdemes befolyást gyakorolni a köz érzelmeire, nem csupán követni azokat. Ezt nevezi az angolszász politikai irodalom "leadership"-nek. Romániában is nagy viharokat kavart, amikor az első alkalommal vett részt román miniszterelnök a magyarok október 6-i megemlékezésén. (rusnya állat: valóban elírtam, köszönöm). Ma már egy hasonló esemény nem okoz különösebb vihart. Nastaset azonban megtámadták a mostani budapesti látogatása miatt. Néhány év múlva már ez is elmarad. Ezt én egy olyan politikai hozadéknak tekintem, amelyért átmenetileg a népszerűtlenséget is érdemes elviselni, mert ez mind a nacionalizmus alól húzza ki a talajt. Kérem, olvassa el még egyszer a szlovákiai liberális hölgyről írottakat. Ő ebben is egyetértene velem, ez száz százalékos meggyőződésem. Az álmai - nos, azokat valóban nem tudja kontrollálni. Ám ha felébred, azt kéri tőlem, hogy a valódi érdekeit nézzem, ne pedig az álmainak próbáljak meg kedveskedni. 2002/12/06

IGY: Tisztelt Képviselő Úr! Mielőtt rátérnék az eredendő témára, megemlítem: feltűnt, hogy elmaradt a gyalázkodó áradat, melyet e témában várni lehetett, és melyért nem csekély bátorságra vallott felvetnie. Ha eme áradat elmaradása azt jelenti, az emberek gondolkoznak, és várnak döntésük meghozatalával, netalán nem öntötte el őket forró indulat - örülök, érdemes volt belevágni. Az igazi szerencse az lenne, ha én lennék legvadabb vitapartnere. Érvelésére: azt, hogy a közös ünneplés mekkora vihart kavart az erdélyi magyarok között, nem tudhatjuk pontosan, mert az élet nem a nyílt érzelem-kinyilvánításra tanította őket. Ami pedig a Kempinski előtt tüntetőket illeti: megitélésük evidencia, remélem, e sorait nem is nekem szánta, hanem, mondjuk, a gondolatmenetbe illett. Az október 6 románok általi megünneplésének megitélését illetően megírtam és kifejtettem véleményemet, továbbra is úgy érzem, nekem van igazam. (Egy velünk együtt élő nép gyászában osztozni - nem világra szóló hőstett.) Ami viszont bántja szépérzetemet: folyamatosan a román nép ünnepén való megjelenést emlegetni. Ha pl. a román népnek a török iga alóli felszabadulásának ünnepén jelenik meg MP - helyes. Ha Moldva és Havasalföld egyesülését ünneplik, és MP megjelenik ott - helyes. A Gyulafehérvári Nyilatkozat azonban más! És ezt "egy román nemzeti ünnep" semleges jelző mögé rejteni: számomra a tények elkenése. Izlésemet bántja, nem korrekt. Valóban az a helyes, ha egy párt nem csak követi a köz érzelmeit, hanem megpróbálja jó irányban befolyásolni is azt. Itt külön kiemelném ( kifejezetten a pártpropagandára gondolok) az SZDSZ viselkedését, melyet a státustörvény során tanúsított: a választások előtt vállalta a - véleményem szerint kifejezetten a választásokra alkotott - törvény bírálatát, közvetlen érdekei ellenére. Ma világosan látjuk, kinek volt igaza. Ne szégyeljük kimondani: az SZDSZ a nemzeti érdeket saját érdekei elé helyezte! Ugyanakkor ez a polémia eltereli a figyelmet a magyar külpolitika másik "eredményéről": a szlovákokkal folytatott tárgyalásra gondolok. A tárgyalás időzítése a NATO találkozó utánra, a szlovákiai választások előttre egy olyan hajmeresztő ostobaség, mely miatt joggal fel lehetne vetni legalább a külügyminiszter felelősségét. Lehetett volna ez is megfelelő időpont, ha valóban megegyeztünk mindenben, de így a szlovák diplomácia simán átvert bennünket. Ha a Fidesz politikusai fele annyira tehetségesek lennének, mint ahogy állítják, most jogosan esnének a torkának. (A koaliciós partner rosszallását sem tartanám indokolatlannak.) Arra hivatkozni pedig, hogy Dzurinda a választások előtt és miatt viselkedett így, szánalmas. Lehet, hogy történelmet írok, és a köztudatba be is fog kerülni minősítésem: EZ VOLT A MAGYAR DIPLOMÁCIA FEKETE HETE. Nem örülnék, ha igazam lenne. 2002/12/09

Várhegyi Erzsébet: Túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a történelemnek; mintha nem az emberi erőszak története volna - nem éppen tiszteletre méltó. Akik már-már elavult fogalomnak érzik a nemzet szót is, bizonyára értetlenül szemlélik ezeket a jelképes gesztus miatt felcsapó, hatalmas érzelmi hullámokat is. 2002/12/09

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): "Akik már-már elavult fogalomnak érzik a nemzet szót is, bizonyára értetlenül szemlélik ezeket a jelképes gesztus miatt felcsapó, hatalmas érzelmi hullámokat is." ------------ akiknek pedig nem elavult fogalom a NEMZET szó, azok december 15-én fáklyás felvonuláson tiltakoznak MP. viselkedése ellen. -------------------------------------------- Nem szükséges, hogy a demonstráció "hatalmas érzelmi hullámokat" váltson ki a nem nemzetben gondolkodók között. ------------------------------------------- MP.viselkedésének politikai "hozadékát" én is árgus szemekkel figyelem... ...egyelőre csak a fokozódó felháborodást érzékelem ellene. 2002/12/09

miki117 (bodnarm@enternet.hu): Az IGY barátom által említett rabszolgából angol ladyvé és nemzetközi hírű Afrika-kutatóvá vált erdélyi magyar hölgy neve emlékezetem szerint Mrs. Baker született Sass Flóra. Nem néztem utána, emlékezetem csalhat, ha tévedtem, majd azt mondom, kiváncsi voltam, észreveszik-e... :) 2002/12/10

mézesmadzag: Kedves miki117! OFF Gratulálok, nem csal az emlékezeted: www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1999/9951/sassflora/sassflra.htm Meg jelent folytatás is: www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1999/9952/sassfl/kiadatla.htm Üdvözlettel: mézesmadzag 2002/12/10

IGY: Kedvea MIKI117, kedvea Mézesmadzag! Köszönöm a segítséget! Az írás során gondolkodtam, gondolkodtam, de a név nem jutott eszembe, kénytelen voltam körülírni. Órák múlva is bántott az eset, és tovább törtem a fejem, míg arra a következtetésre jutottam, hogy alighanem Flóra volt a keresztneve. Tovább törve fejemet, a Sass Flóra név jött elő, de biztos azóta vagyok, hogy voltak olyan kedvesek, és megerősítettek ebben. Köszönöm. Tisztelt Várhegyi Erzsébet! Nem tudom, milyen elmélet szerint tartja a nemzeti érzést elavultnak. Kérem, kövesse a következő gondolatmenetet: az ember olyan lény, mely évmilliók óta csoportban él - csoporthoz való tartozásának igénye a génjeibe van programozva. Erre válaszolhatja, hogy e csoport a család, ami részben igaz is. De az emberi csoportok évmilliók óta több családból állnak, és évezredek óta él az emberiség a nagyobb csoportok csoportjaiban (ami lehet törzs, valamely vallási csoportosulás, nemzet is) él. Gondoljon csak a mindennapok gondolkodására: pl.falumbeli, egy megyéből valók vagyunk. Mindezek alapján: a nemzethez való tartozás érzése és igénye az ember vele született tulajdonsága - és az evolució nem olyan gyors (már ha egyáltalán ebbe az irányba mutat), hogy ez az érzés elavulttá vált volna. Én azon vagyok felháborodva, hogy vannak emberek, emberi csoportok, akik a másokba is beleírt genetikai program létét - politikai szólamaik révén - vitatják! 2002/12/11

IGY: Kedves miki117! Előző írásom témájába nem illik bele, ezért elkülönítve írom meg: örülök, hogy ismét olvashattam sorait. Már attól tartottam, hogy állapotának rosszabbodása akadályozza. 2002/12/11

Várhegyi Erzsébet: A tudomásom szerint nem vitattam senkinek a semmiféle érzéseit, ez nem az én dolgom. Azt mondtam: vannak, akik már-már elavultnak érzik a nemzet fogalmát is. Ezt a kijelentést - akár ön a sajátját - tapasztalatokra alapozom. Az emberiség fejlődése pedig a nemzetállamoktól a nagyobb egységek - EU, majd később ki tudja? - felé tart. Nem hiszem, hogy genetikai program volna, amit maga annak nevez. 2002/12/11

Várhegyi Erzsébet: A személyes érzéseimről pedig: bátran idézhetek Kertész Imrének a Svéd Királyi Akadémián elhangzott beszédéből is, ezt fogom tenni. "...amit én átéltem, mégsem sorolnám a művészi természetű élmények közé. Inkább egzisztenciális föleszmélésnek nevezném...A magányról szólt, a nehezebb életről, arról, amiről kezdetben beszéltem: kilépni a kábító menetből, a történelemből, amely személytelenné és sorstalanná tesz". 2002/12/11

miki: Tisztelt Hozzászólók, Érdekesnek tartom én is, hogy a két vitaindító gondolat után nem alakult ki vita a feldobott állításban. Természetesen már a cím is érdekes: MP és a román nemzeti ünnep. Olyan elfedô technikát alkalmaz a vitanyitó, ami kimondottan az agymosásra hajaz. Még az is jobb lett volna, ha csak azt veti fel: MP és 1918 december 1, vagy MP és a gyulafehérvári román nagygyűlés, de mondom, már a címben is az orwelli technológia: agymosás minden szinten, ha sokat mondjuk úgy lesz. Utána azt olvashatjuk, hogy EM kifejti, ô nem történész, így majd TGM cikke tartalmazza a magyarázatot. Nos TGM sem történész, még csak román-magyar politikai szakértônek sem tekinthetô. TGM az elmúlt 10 évben azt mutatta meg, hogyan lehet mindent és annak ellenkezôjét is egy szájból fújni. Gondolom egy év múlva, ha akkor az SZDSZ-nek az lesz az érdeke majd errôl a témáról másképp nyilatkozik, ahogyan szokta. Hiszen ô konzervatív liberálisól is tudott szélsôbalba váltani. Számomra inkább az kezd nyilvánvalóvá válni, hogy már érthetjük MP-t miért ölelte keblére az SZDSZ ügynökmúltja ellenére. Nemhiába mondja a pesti vicc: kiderült, hogy MP tényleg jó hazafi, román hazafi. Nos az SZDSZ-rôl már 8 éve nyilvánvaló, hogy mindenben az érdekei (hatalmi és anyagi) veérlik, a közjó-ért való cselekvés nevetséges amatôr gondolat. (ld. Budapest állapota, az elektromos ipar privatizációjának kérdése, a földkérdésben adott nyilatkozatok, és legutóbb Kórodi Mária véletlen szavazása az ügynöktörvényben. Tényleg, mi jár majd a renitenskedô miniszterasszonynak? Büntetés vagy titkos dícséret?) Az a felvetlés, hogy az ersélyi magyarok direkt örülnek MP SECUS-bart fellépésének színtiszta hazugság. Már többször eszembe jutott, meg kellen kérdezni EM-et volt-e már Ferihegyen túl? Mert mintha a Rózsadomb és Ferihegy közötti út lenne az itteni életének színtere. Nem ismeri sem Budapestet sem az országot, sem a Kárpát-medencét. Nincs is ezzel probléma semmi, de akkor ne legyen képviselô, és fôleg ne képviselhesse az általa ismeretlen országot EU fórumokon. Szerintem ide már azért nem ír a másik oldal, mert ez annyira gennyes, hogy nincs is gyomra hozzá. Én is csak nagy nehezen szántam rá magam. Decmber 1 megünneplése pezsgôvel, zsebredugott kézzel, románul fecsegve. Merné-e ezt tenni egy román miniszterelnök? Ha Varsóban azt látták volna, hogy a lengyel miniszterelnök vodkázik és oroszul vihorászik Putyinnal Lengyelország lerohanását ünnepelve, a vasúti kocsikat megint lehegesztették volna. Csak a magagyarok ilyen béketűrôek: megint az ajtónk elé szart, de mi bocsássunk meg neki (mármint MP-nek). Remélem egyszer kirobban a népharag, és elsöpri megalázóit és nyúzóit. miki (001) 2002/12/11

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): Elküldtem a t.Képviselő úrnak a fényképet, amelyen MP. egyszer Kádárnak,most meg ugyanazzal a mozdulattal Nastasenak hajbókol. T.Képviselő úr többek között azt válaszolta erre, hogy "...de ha tetszettek volna a demokratikus normákat jobban tiszteletben tartó jobboldalt csinálni, akkor nyilván nem kellene visszanyúlni a Kádár-korszak egyes figuráihoz sem" Nem bírom megállni, hogy vissza ne utasítsam, szerintem 1.a jobboldal tiszteletben tartotta és tartja a demokratikus normákat,(ugyanez viszont sokszor nem mondható el a kormányoldalról,legalábbis én így érzékelem) 2.teljesen logikátlan azt is a jobboldal nyakába varrni, hogy mért MP.lett és maradt még az események után is a szoclibek m.elnökjelöltje és m.elnöke.Számomra eléggé furcsa, hogy nem találtak feddhetetlen embert erre a feladatra. 2002/12/11

Várhegyi Erzsébet: S a maga billentyűjén miki001, talán "rusnya állat", "vérbagoj", vagy "na", "n.a", Anonymus, esetleg Novák Ágnes szólalt most meg? Ez érdekelne - legalábbis jobban, mint a miniszterelnök társasági magatartása - zsebredugott kéz(ezt mostanság az etikett is megengedi, nem tudta?), vagy az általa használt társalgási nyelv. 2002/12/11

mézesmadzag (kszucs@elender.hu): Úgy tűnik maradi vagyok: a zsebredugott kéz nekem ugyanolyan antipatikus akár a mostani, akár az előző miniszterelnökünktől láttam. A svéd királyt pl. direkt figyeltem tegnap, de nem "csinált" ilyet. 2002/12/11

Anonymus (a27@freemail.hu): Akárhogy is csiszolom az agyamat, de nem emlékszem, hogy az előzőtől valaha is láttam volna ilyet. De ha csinálta is, a zsebredugott kéz, mint jellemző kép, nem nőtt hozzá. Ellenben a jelenlegivel. 2002/12/11

Anonymus (a27@freemail.hu): Tisztelt IGY! Amit Várhegyi Erzsébetnek írt az ember közösséghez tartozásról, ahhoz csak gratulálni tudok. Persze nem tartom különösebb érdemnek amit írt, mindössze egy normálisan gondolkodó ember véleményének, de a mai Magyarországon ez már komoly érdemnek számít. Szóval fogadja elismerésemet! Ezek után nem értem, hogyha ilyet ír: "Én azon vagyok felháborodva, hogy vannak emberek, emberi csoportok, akik a másokba is beleírt genetikai program létét - politikai szólamaik révén - vitatják!", akkor miért az SZDSZ-ra szavazott? : ))) üdv Anonymus 2002/12/11

rusnya állat (rusnyaallat@maffia.hu): T. Várhewgyi Erzsébet! Nem, miki billentyűzuetéről nem én szólaltam meg. Ha már itt tartunk: Kedves Miki, a TGMről írott soraid (ha az SZDSZ érdeke úgy kívánja...): TGM 200-ben kilépett a szadiból és Medgyessy-ügyben finoman szólva kritikus volt egykori pártjával. Országismeret: egy picit talán a jobboldalnak kellene szétnéznie a saját háza táján. Négy évig, most pedig dec.elseje-ügyben "a nemzet" meg "a magyarok" nevében arcoztak nagyokat, "a nemzet" és "a magyarok" meg úgy vágták haza tavasszal a MIÉPet, ősszel meg a Fideszt, mint ide (na jó) Ferihegy. Ezen még Bayer Zsolt, a tüntetés vezérszónoka se csodálkozna, ha néha kitenné a lábát a három kedvenc budai kerületéből. Üdv r.á. 2002/12/11

IGY: Tisztelt Anonymus! Én sem hiszem azt, hogy a közösséghez tartozásról írott soraim olyan új megvilágításba helyezték volna a világot, mint Einstein relativitás-elmélete. Egy gondolatmenet volt, melynek segítségével talán könnyebb megérteni az emberi viselkedést. És - gondoltam - a címzett hölgy e szempontok figyelembe vételével talán árnyaltabban fogja látni a világot. Irásának utolsó bekezdését nem igazán értem. "Én azon vagyok felháborodva, hogy vannak, akik a másokba is beleírt genetikai programot vitatják" -idéz. Nem értem az ez után következő "akkor miért szavazott az SzDSz-re?" - kérdést. Első idézett mondatommal azt akartam kifejezni, hogy mindenkiben (mindenki: ilyen nincs, ez alatt értelemszerűen az emberek döntő többsége értendő - ha már precizen akarjuk magunkat kifejezni) tehát mindenkiben él a nemzethez való tartozás érzése - viszont nem egyezik mindannyiuk véleménye arról, mi a helyes az adott kérdésben a nemzet számára. Tehát elvileg sem lehet igazuk azoknak, akik a nemzet érdekeit egyedül szem előtt tartóknak kiáltják ki magukat, a velük egyet nem értőket más véleményük alapján becsmérlik. (Hadd ne idézzek...) De hogyan kapcsolódik ehhez az SzDSz - itt számomra hiányzik néhány gondolatmeneti lépése - és az hogy én kire szavaztam? Véleményemet magam alakítom ki minden kérdésben, koránt sem valamelyik - bármelyik! - párt iránymutatásának engedelmeskedve. (Ha veszi a fáradságot, és elolvassa fentebb írt soraimat: finoman fogalmazva is elmondhatjuk, nem értettem egyet az SzDSz egyik parlamenti képviselőjével.) És a helyzet voksolás előtti mérlegelése alapján adom le szavazatomat. 2002/12/12

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): Egy politikai "hozadék": "Erdélyi cikk a "magyar diplomáciai vereségről" A magyar diplomácia vereségeként értékelte a Krónika című erdélyi napilap a kedvezménytörvény kérdéséről Bukarestben folytatott román-magyar külügyminiszteri tárgyalások eredményét. 2002-12-12 13:52:41 Az, hogy a magyar kedvezménytörvény módosításának elveiről és nem a vita végleges lezárásáról született egyetértés Bukarestben - ahogy azt Medgyessyvel és Kováccsal elhitette Nastase Budapesten -, kétségtelenül fiaskója a magyar diplomáciának. Nemcsak azért, mert most Bukarestben világossá vált, ami Budapesten is sejthető volt: a Nastase-Geoana kettős, miután betakarítja a stratégiai partnerség látványos "sikerét", továbbra is a státustörvény lebegtetésében marad érdekelt. Abban, hogy továbbra is legyen bevethető eszköze Magyarország integrációs törekvéseivel szemben - állapította meg a Krónika. De fiaskója ez a magyar diplomáciának azért is, mert feltételezte: a NATO-tagság és az Európai Unió bővítésének közös távlata, egyszóval az, hogy a két ország jó néhány, hosszabb távon is közösnek tűnő érdeke feloldható ebben az egy szóban, hogy "integráció", felszámolja az ellentéteket. Tévedése a magyar külpolitikának, mert az "integrációs" jelzővel leegyszerűsített, papirosízűvé tett perspektíva nem old meg mindent, nem old fel minden ellentétet. Csupán átalakít, s amint a francia-német viszony története is példázza: mérsékel, játékszabályok közé szorít, megrendszabályoz, és lehetővé teszi, hogy az ellentétek mellett kooperációk is kialakuljanak. Ami egyébként nem kevés - írta kommentárjában a lap főszerkesztője. Románia csatát nyert a kedvezménytörvény háborújában - írta a Curentul című napilap. A magyarellenes álláspontot képviselő román újság szerint Magyarország arra kényszerült, hogy betartsa az európai normákat, s a román kormány karácsonyi ajándékként a törvény módosításának alapjául szolgáló elveket kapta Magyarországtól. A "happy end"-re még várni kell - hangsúlyozta a Curierul National című, ugyancsak erőteljesen magyarellenes román lap. A lap cikkírója arra figyelmeztetett: a jelenlegi magyar ellenzék azzal vádolja a magyar diplomáciát, hogy védekezésbe vonult a kedvezménytörvény ügyében, s ezért a magyar kormánynak nem lesz könnyű elérnie a parlamentben, hogy a Bukarestben ismertetett elvek szerint módosítsák a törvényt. Míg az Adevarul című lap a bukaresti tárgyalások alapján arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország nem nagyon tudja, mit kezdjen "a magyarigazolvány törvényével", a központi román lapok nagyobb része úgy látta: módosítani fogják a kedvezménytörvényt, Magyarország és Románia felszámolja a törvény miatt támadt feszültséget." 2002/12/12

Várhegyi Erzsébet: Igazán? Direkt a svéd királyra koncentrált? Akkor a figyelmét talán ilyen okból kerülte el az a tény, hogy a díjkiosztó ünnepség helyszíne a Királyi Akadémia volt. A protokollnak más szabályaival, mint a szállodák éttermeiben megtartott laza összejövetelek. Persze lehet, hogy a király máskor sem igényel oldott magatartást, ezt nem tudjuk. 2002/12/12

Várhegyi Erzsébet: Köszi, rusnya állat; sokat segítettél. 2002/12/12

Várhegyi Erzébet: Értékelném "Igy", ha akkor is a nevemet használná, amikor rólam beszél - ezért is adtam meg a nevemet. A hölgy kifejezést csak a rendőrségen, vagy a bíróságon hallottam eddig rám vonatkoztatva. Liza 2002/12/12

Anonymus (a27@freemail.hu): Tisztelt IGY! "mindenkiben ... él a nemzethez való tartozás érzése - viszont nem egyezik mindannyiuk véleménye arról, mi a helyes az adott kérdésben a nemzet számára." Neeem! Ezzel nem értünk egyet. A nemzethez való tartozás érzése sajnos egyre kevesebb emberben jelentkezik. Sajnos az SZDSZ-ben majdhogynem ilyen embereket vannak. Vagy ha tartoznak is nemzethez, számomra kétséges, hogy ez a nemzet a magyar. Sajnos erre enged következtetni a viselkedésük, véleményeik, dolgaik. De nyílván Ön ezt máshogy gondolja. 2002/12/12

Anonymus (a27@freemail.hu): Tisztelt IGY! Szerintem legközelebb a "hölgy" helyett használja - Vérbagojtól vett idézet után szabadon - a "hülye 3.14csa" kifejezést. Én érteni fogom. Vállalom, hogy Cenzúraboxba kerüljek, de ha már feladták a labdát, leütöttem IGY helyett is, persze lehet, hogy ő nem ütött volna ekkorát. 2002/12/12

Várhegyi Erzsébet: Furcsa reakció. Normális emberek meg szokták kérdezni tőlem: hogyan szólíthatom? Itt valójában nem volt szükség kérdezgetni, hiszen megadtam a nevem. Egy órával ezelőtt a közvetlenebb megszólítást is beírtam azzal a céllal, hogy választhasson, aki akar, mert a "hölgy" szót én nem kedvelem. 2002/12/12

Várhegyi Erzsébet: Tiszteletteljes Anonymus, a brutális (agyon)verő. Különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok jutnak az eszembe... 2002/12/12

IGY: Tisztelt Polgárnő! Nem is olyan régen azt írtam, az egyes eseteket egyenként vizsgálom, és véleményemet ez alapján alakítom ki, és máris adódott egy szituáció, melyben (a román lapok által megfogalmazott véleményében) egyet értünk. Hangsúlyozom, a helyzet megítéléséről van szó, ezt a véleményemet így fogalmaztam meg feljebb: a magyar diplomácia fekete hete. A zsebre tett kéz kérdéséhez is hadd szóljak hozzá: véleményem szerint - HA a jelenlegi udvariassági szabályok megengedik - nem modortalanság, de a jólneveltség hiánya. Pontosabban: a jól neveltség hiánya - az illető nem kapott jó nevelést, nem tudja kezeit hova tenni. És bizony ez jellemző OV-re is, nekem is - főleg feleségemnek - sokszor szemet szúrt, és szégyenkeztem miatta. (Mielőtt rákérdeznének: a magyar miniszterelnök engem is képvisel!) Tisztelt Anonymus! Valóban nem értünk egyet. De kérem, vigye végig gondolatait: az SZDSZ több százezernyi szavazójának rendező elve: ártani a magyarságnak. Komolyan gondolja ezt? Hangnemem vonatkozásában: valóban nem ütöttem volna ekkorát, még akkor sem, ha ütni akartam volna. De nem akartam. Várhegyi Erzsébetben én egy olyan fiatalt látok, aki korára jellemző harciassággal, és - részben ebből fakadóan - a sematikusságig egyszerűsítve képviseli nézeteit. Nem hiszem, hogy ezért (agyon)verést érdemel. Tisztelt Várhegyi Erzsébet! Mindenek előtt: sajnálom, ha megbántottam, akaratomon kívül történt. Arról, hogy a "hölgy" szót kedveli, vagy sem, fogalmam sem volt és nem is lehetett. Eme ismeretem hiánya miatt tett szemrehányása ezért indokolatlan. Én a magyar nyelv szavait igyekszem eredeti értelmükben használni, a "hölgy" szó pedig semmiképpen sem dehonesztáló. (Hogy mennyire így érzem: mintha kést szúrnának belém, mikor a rendőrség szóvivője a "betörő úr"-ról beszél. A magyar nyelv szavait használja - csak nem tud magyarul.) De tudomásul veszem kívánságát, remélem, nem fogom a későbbiekben elfeledni, hogy Ön nem "hölgy". Minden esetre, kíváncsi vagyok, Ön hogyan hívná a mentőket, ha egy idős asszony a jégen elcsúszva a karját törné. Pl így: "Hallo, itt egy vén banya a kezét törte"? Egyben azonban feltétlenül igaza van: hölgyek nem szoktak ilyeneket írni: "Normális emberek ...". Ehhez képest a zsebre tett kéz lezser elegancia. 2002/12/13

Várhegyi Erzsébet: "Igy", nem tettem magának szemrehányást, én megkértem valamire. S igazán méltányolom, ha a kérésemet figyelembe veszi; jobb lett volna bár, ha sértődés nélkül. Találgatások helyett: anyai ágon osztrák arisztokrata családból származom. Apai ágú őseim un. magyar polgárok. A magukéhoz hasonló görcsökkel és nevetségesen avitt, merev gondolkodással. 2002/12/13

Várhegyi Erzsébet: A számomra ismeretlen - de bizonyára találóan megjelenített felesége a kislánykorom rémséges figurái közé tartozott. Egyszer hétévesen bejelentettem otthon, hogy nem megyek többé templomba. A miért nem? kérdésre elmeséltem, hogy a plébános arra kényszerít engem, hogy hétről-hétre bűnöket találjak ki magamnak, amiket feloldozhat, pedig nekem nincsenek bűneim, és ezt meg is mondtam a gyóntatónak. Persze azt válaszolta, hogy ez a kevély beszéd is bizonyítja bűnösségemet és gyarlóságomat. A szüleim először még próbálkoztak ezzel-azzal, hogy hiszen nem imádkoztam vacsora előtt, és el akarom kerülni a Jézuska házát is, ezek talán nem bűnök? De amikor azt feleltem, hogy Jézuskát is kitalálták, ezért nem kell őt látogatni, sem imádkozni hozzá, akkor valószínűleg felfogták, hogy makacs leánykájuk esetében a szokásos nevelési módszerek alighanem kudarcba fulladnának. Mit szólt volna a kedves felesége, amikor a Mamám felmentett minden további templomba járás alól? 2002/12/13

Anonymus (a27@freemail.hu): Kétféle templombajáró létezik: aki tudja, miért jár, és aki nem tudja, csak legfeljebb erre nevelték stb. Valószínűleg az Ön szülei és - meg merem kockáztatni - a plébános sem tudta, miért jár. 2002/12/13

Várhegyi Erzsébet: Igy is van. A szüleim ezt tanulták a szüleiktől, nagyszüleiktől, meg azok dédanyáitól-apáitól is. A világ megcsodálható szépségei közül nekem is azokat a szobrokat és freskókat mutatták meg elsőként, amiket az őseink adományoztak templomoknak. Saját padjukban ülnek a mai napig különböző katolikus templomokban a hagyományaikat őrző rokonaim. Anyám és apám - tudományos érdeklődéssel megáldott emberek - nem törődtek az egyházzal, talán hívők sem voltak soha. Csupán a családi konfliktusokat szerették volna elkerülni, vagy nem is gondolkodtak, amikor minden vasárnap reggel ünnepi ruhában elindultak együtt a misére. Talán ez volt számukra a közösségi élet. 2002/12/13

Várhegyi Erzsébet: Okos emberek lévén azonban nekem megengedték, hogy kilépjek a sorból, és megkeressem a saját, előre is láthatóan kín-keserves utamat. Hálás vagyok nekik érte. 2002/12/13

Anonymus (a27@freemail.hu): ...ami azóta is tart... 2002/12/13

Anonymus (a27@freemail.hu): Tisztelt Képviselő Úr! Hogy az topic bevezetősére reagáljak... Csak egy kérdés: Ön szerint Kádár János helyes politikát folytatott-e Romániával anno? Várom válaszát. Tisztelettel Anonymus 2002/12/13

Várhegyi Erzsébet: Bizonyos értelemben feltétlen. Nem akarok arra az érzésre ébredni egy ködös-nedves, vagy langyos hajnalon, hogy ma már az árral sodortatom magam. Naponta szeretem kiérdemelni a szabadságot. Mindenkinek boldog karácsonyt! - mostantól egy darabig nem leszek internetközelben. 2002/12/13

Anonymus (a27@freemail.hu): Köszönöm, viszont kívánom. De az utóbbi levelei alapján azt merem gondolni, hogy akkor tulajdonképpen Önnek Karácsony sem ünnep. Vagy ha igen, akkor mit ünnepel? Továbbá úgy látom, hogy Önnek a szabadság már önmagában cél. Nekem viszont csak egy fontos állapot, hogy a célt megvalósíthassam. Sajnos az "ár" elleni lázadó magatartással nagyon könnyű a gyereket is kiönteni a kád vízzel együtt. Mert mi is az "ár"? 2002/12/16

zsebre tett kéz: Tisztelt hozzászólók, Zsebretettkezű vezér neje az USA-ban is ridiküljét lógázva cigizett napszemüvegben és térd fölött érô szoknyában..... Szily Katalin pedig feltette lábacskáit a japán császárral szemben ülve. Ez van, felúszott a szar, mondja erre népnyelv. (Pl. az nem is kérdés, hogy ahol nincs hamutartó, ott semmikor nem lehet rágyújtani, Svédországban pedig addig megy a dohányosok toleranciája, hogy inkább bagót rágnak, csak a füsttel ne zavarják a másik embert. Prosztóéknál ez nem téma, tényleg, a rágót hova ragasztotta? A tányér pereme alá, vagy bedolgozta a perzsába? És én már azon nem csodálkozom, hogy a VV és a BB nem sérti még a képviselô úr Rózsadombi ízlését sem. Bezzeg mekkora lenne a ribillió ha valaki felolvasná a meinkampfot, bezzeg akkor nem mondaná szabadelvű uram sem, hogy akinek nem tetszik, ne nézze, kapcsoljon más adóra. Nem, akkor a gondolatrendôrség összefogna a megélhetési poltikusokkal és telezengenék a világot a hortifasiszta jugenddel. Tényleg, miért nincs betlehem a parlament elôtt? vagy az OM-ben miért felejtették el idén a karácsonyt? Jön most megint a télapó és a fenyôfaünnep? Kedves Liza, erre mit mond a literátus műveltség? 2002/12/16

Anonymus (a27@freemail.hu): OFF Ma reggel megkérdeztem harcoskedvű fideszgyűlölő "baloldali" kollégámat: - Néztél híradót hétvégén? - Néztem. - Láttál vmit a tüntetésről? - Milyen tüntetésről? -... NO COMMENT!!! Éljen a kiegyensúlyozott tömegtájékoztatás, éljen a demokrácia! 2002/12/16

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): Mikor lesz újra demokrácia? Nekem már most tele van a hócipőm ezzel az alibidemokráciával.Mikor lesz végre rendes közszolgálati tévém nekem is?Nagyon unalmas a HÉT c. műsor, a hírek elhallgatása meg különösen az!Arról már nem is beszélek, hogy Kovácsék össze-vissza csúsztatnak, hát nagyon jó lesz ez az EU--nekik biztosan. Azért én megköszönöm a nyugati országoknak, hogy kb. hatezer forintnak megfelelő összeggel támogatnak minket 3 év alatt..azért ez nem semmi..jó sokat elért ez a kormány, de én nem kérek ebből a "nagy" támogatásból sem, mert én úgyis NEM-mel szavazok.Tartsák csak meg azt a pénzt, jól jön az még nekik,én meg beosztom azt a kicsit, amim van.. 2002/12/16

Eörsi Mátyás (matyas.eorsi@parlament.hu): Tisztelt IGY, Mindenekelőtt szeretném megnyugtatni, hogy egyetlen pillanatra sem értettem félre hozzászólásait. Kifejezetten örülök kérdésfeltevéseinek, bár a legfontosabbra egyelőre nem kaphatunk választ. Ez a kérdés pedig úgy hangzik, hogy van-e politikai haszna a koccintásnak. Nem tudom, de remélem. Azt - úgy vélem -könnyen beláthatjuk, hogy itt Közép-Európában az egyes népek közötti konfliktus évszázadok óta tartanak, és illúzió lenne az gondolni, hogy egy-egy gesztussal látványos eredményeket lehet elérni. Itt Magyarországon nem hisznek a román politika gesztusaiban, Romániában pedig a magyar gesztusokban nem bíznak meg. Ebből az következik, hogy politikai és szimbolikus gesztusok egész sorozatára van szükség mindkét oldalon. Arról kell meggyőzni egymást, hogy az egymás mellett élés nem "zero sum game", lehetnek mind a két oldalon győztesek. Ezt kifejezetten jól szolgálhatják az olyan gesztusok, mint Medgyessy Péteré, amelynek a haszna nem közvetlenül jelentkezik, hanem hosszabb távon. Rövidtávon sem közömbös egyébként, hogy a román miniszterelnök Budapestre jön ünnepelni a román nemzeti ünnepet, ami miatt a romániai nacionalisták éppen olyan hisztit csapnak, mint a budapesti tüntetők. Én nem tudok közöttük különbséget tenni. A tiltakozás azonban - ismétlem - nem azonos a lépés megvitatásával. Ezért is nyitottam a topikot, ezért is örültem a hozzászólásának és Romániában is folynak ehhez hasonló higgadt viták, meggyőződésem szerint, és ez így van rendjén. Várhegyi Erzsébet azt írta, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a történelemnek. Én egyetértek vele, viszont tudomásul kell venni azt (legalábbis nekem), hogy mások számára a történelem nem egyszerűen az erőszak története, hanem mondjuk ethosok története, amelyre büszkén akarnak visszanézni, és amelyből következtetéseket akarnak levonni a jelenre és a jövőre is. Részemről ez a megközelítés is rendben van, ám a következtetések levonása terén magam is némi óvatosságot ajánlanék. Miki elorozni látszik egy másik hozzászóló nick-jét (miki117), ám hozzászólásából azonnal látszik, hogy két különböző személyről van szó. Vannak akik számára így kerek a világ: Medgyessy Péter román hazafi, az SZDSZ-ről pedig nyilvánvaló, hogy csak saját érdekei vezérlik. Most jelentsem be neki, hogy igen, jártam Ferihegyen túl, és úgy vélem, többet tudok a világról, mint ő? Talán ezzel - vagy bármivel - meg fogom győzni az előítéletes mikit? Talán nem is az a baj, nem tudom meggyőzni, hanem inkább az, hogy nem hajlandó az érveket még végiggondolni sem. Kedvencem a zsebre dugott kéz, mint vád, ezzel a jobboldal 1990-1994 között Pető Ivánnak szórakozott. Nota bene: Orbán Viktor mind Petőnél, mind Medgyessy Péternél szívesebben dugta zsebre a kezét. Anonymus nem emlékszik erre, én igen. Ezt én ugyan neki soha nem róttam fel, viszont mulattat, hogy mindez Medgyessy Péter esetében bűnnek számít. Polgárnő a honlapon utasítja vissza, amit egy neki szánt levélben írtam neki. Bár nem szégyellem, amit írtam neki, az én olvasatomban a "polgári" szó bizony azt is jelenti, hogy a feladó engedélyét kérjük, mielőtt a levélből idézünk. Sebaj, amit írtam, vállalom, sőt, azt is válaszolhattam volna, hogy ugyanilyen fotókat (Kádárral) lehetne produkálni a katolikus egyház püspökeivel is. Én magam ugyan soha nem találkoztam Kádárral, nyilván Polgárnő sem, de akkor átkozza ki Paskai érseket, és az MNB elnökét, Járai Zsigmondot is. Rendben? Amúgy Polgárnő ismét bejelenti, hogy nemmel szavaz az EU-ra. Lelke rajta. Anonymus, reménye szerint - feltételezem - fogós-ravasz kérdést tesz fel nekem, vajon Kádár Románia-politikáját is helyeslem-e. Nem, nem helyeslem. Olvassa el a beszélő 1980-as években megjelentetett számait. A mai jobboldal még mélyen hallgatott, amikor a Beszélő-kör már nyíltan bírálta a szomszédpolitikát. Kádár Románia-politikája a szovjet hatalmát szolgálta, és soha nem tett semmit kisebbségi ügyben. Az általam preferált szomszédpolitika úgy tesz gesztusokat, hogy eközben a kisebbségi jogokért kiáll, és azokat számon kéri. Végül egy zsebre tett kéz nevű levélíró számára a Való Világ, a Big Brother és Mein Kampf belefér egy mondatba. Van még Európában rajta kívül ember, aki nem tudja, hogy az utóbbi ideológiába sok millió ember belehalt? 2002/12/16

IGY: Tisztelt Levelező Partnereim! Ma reggel arra gondoltam, ezt a tárgyat tulajdonképpen be is lehetne fejezni. Mindenki elmondta véleményét, ehhez hozzátenni senki nem fog semmit, amit elfogadtunk egymás szempontjaiból, elfogadtuk, amit nem, nem. Arra gondoltam, e jelenlegi téma még évtizedekig(!) bennünk fog élni, érdemi változás is csak hasonló léptékben képzelhető el, leragadni itt értelmetlen. Értelmetlen itt leragadni azért is, mert (szó szerint) napjainkban olyan események zajlanak, melyek életünk meghatározói lesznek: A JALTAI EGYEZMÉNYT E NAPOKBAN SEMMISITIK MEG. Ennek súlya megegyezik magával a szerződés megkötésével, most jutunk vissza oda, ahonnan e szerződés kiszakított, ott folytathatjuk, ahol hatvan évvel ezelőttől fogva folytathattuk volna. És mit olvasok, e fórumba lépve? Útszéli gyalázása a miniszterelnöknek már egy végső soron pimf témában is (miközben - ha már a témánál tartunk - elfeledjük, hogy Orbán Viktor szokása volt zsebre tett kézzel fogadni, megvárakoztatás után(!) nagyhatalmak kormányfőit), a Mein Kampf és a VV, BB összemérése!? Aki nem látja a nagyságrendi különbséget, tényleg elvárja, hogy komolyan vegyék? A karácsony miért csak a vallásos emeberek ünnepe? Hol volt Jézus még akkor, amikor már a téli napforduló - no nézd csak - épp erre az időpontra esett? És ekkor a család együtt ünnepel. Ez az idő a család, az egymás iránt érzett szeretet ünnepe - mindenki számára. (Legalább is ebben a kultúrkörben.) Hogyan lehet ezt másnál kétségbe vonni? Miért helyettesítik az érveket a nagy szavak? Talán az érvek hiánya? Miért gondolják, hogy "én igaz szívvel szeretem anyámat, de te azt szereted a tiedben, hogy együtt hálsz vele"? Mit várnak el egy vitapartnertől? És nem az az első, hogy én úgy viselkedek, amilyen viselkedést elvárok? Vagy nincs is miről vitázni, mert "Szelimnek van igaza, mert Szelimnek Allah megvilágította az eszét?"(Az Egri Csillagokból bátorkodtam idézni.) Komolyan meg vagyok döbbenve. 2002/12/17

IGY: Tegnap - legnagyobb sajnálatomra - elvesztettem a türelmemet. Talán ezzel, talán az olvasás óta eltelt idővel magyarázható, de nem idéztem pontosan. A sejk ül iszlam mondatában nem Allah, hanem "az igaz hit" világosította meg Szelim elméjét. 2002/12/18

marcell: Kedves IGY Ön valóban elveszthette türelmét, hiszen azt olvasta, hogy a kritika a zsebrevágott kéz és a pezsgô miatt érte a demokratikusan megválasztott pártonkívüli (most piros jumper mutatta pártonkívüliségét az MSZP banzájon) szigorúan titkos ügynököt. Holott a kritika a hazaárulás ténye miatt illette, a többi csak stílus ugyanúgy, mint cigihamut szórni a perzsára és a csikket elnyomni a porcelántányéron (a TV egyenesben nyomta, sarkkörön túl élô barátaim legnagyobb megrökönyödésére, szóban is kommentálva az esetet). A hazaárulás ténye fényesen és egyre részletesebben áll össze, a hatalom igézete és gyönyöre pedig tényleg nagy lehet, ha szadesz vezetôi fontosnak tartják a szólásszabadság korlátozását politikai és aktuálpolitikai esetekben - lásd az egyházi ember esete a pimf külterülti párszáz példányban megjelenô sajtóban - szemben a BB és VV vérfagyasztóan és alapvetôan antimorális (tehát nem a morál hiányában, hanem annak ellenében ható műsoraival. Az egyházi férfiú esetében miért nem mondták, hogy akit zavar, ne olvassa?) Az úgynevezett kereskedelmi Tv összhangban a közszolgálati egyessel nyáladzik egy gyermek halálán, és persze ebbôl is biznisz lett. Eörsi urat ez nem zavarja, aki nem akarja ne nézze. A helyzet az, hogy Horn alatt tudtuk, a javunkat akarják, és hát el is vették. Most azt látjuk az agyunkat és a szívünket akarják, a gyermekek egészségét, bábokat csinálnának belôlünk, és akinek nem tetszik mehet érte a rendôrség. Agymosás minden szinten. Itt is, az Ön agya is ki lett mosva, fel ne tűnjön önnek a hazaárulás ténye, már megint Orbán Viktor a hibás, mert az óvodában mit csinált vagy mit nem csinált.... Ha nem lenne tényleg siralmas, hát már röhögnöm kellene. Mint ahogy röhejesnek tartom, hogy egy miniszterelnök nem költözik be a rezidenciára, hanem a jelenlegi felesége nevére íratott Kádár-barokk villában lakik helyette. Az is érdekes kérdés persze, hogy miféle örökösödési kisemmizési akció része az a második nejre iratott villa. A kádár korszak játszámájába ragadt miniszterelnök. Miért is kellene megbíznom benne, ha még a családját is kisemmizi? Nincs ellenemre a chanuka ünnep, bár a ramadamról levesebbett hallottunk és hát tényleg elhiszem hogy sokakanak hiányzik az advent és a betlehem megjenítése a parlament környékén. Kedves IGY, most is jusson eszébe, ez a magyar miniszterelnök (és felesége) engem is képvisel? 2002/12/18

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): Ott folytathatjuk, ahol 60 évvel ezelőtt abbahagytuk?? Hát ez szép lenne, de ez teljes képtelenség. Egyrészt a világ és mi sem vagyunk ugyanolyanok, mint 60 évvel ezelőtt.Mellesleg pedig annyi minden rossz történt közben, hogy azért sem lehet ott folytatni!!Ez az Európa nem ugyanaz már. Az EU sem az, mint aminek indult.Valahol persze folytatjuk,csak könyörgöm: muszáj meg is ismételnünk, ami történt? Nem ragaszkodnék ahhoz, hogy a gyerekeim és leendő unokáim is megtapasztalják, ami nekem és felmenőimnek sem tetszett.De az is lehet, hogy túl optimista vagyok és az utódainknak még rosszabb lesz..Meggyőzhetnének, hogy nem úgy lesz. 2002/12/18

IGY: Kedves Marcell! Ha veszi a fáradságot, és elolvassa mindazt, amit jelen fórum kereteiben írtam, két dolgot feltétlenül észre kell vennie: 1.) A Kempinski-beli látogatás vonatkozásában sem értelmi, sem érzelmi alapon nem azonosultam Eörsi úr - és ezen keresztül a kormánykoalició - nézeteivel. Ugyanakkor a hazaárulás ténye nem áll fényesen össze nálam. Ez hasonlít az "aki hazudik, lop is, a tolvaj pedig gyilkosságra is képes" logikára. Ergo: aki hazudik, gyilkos. Ez esetben túl sok hazaáruló szaladgálna köztünk - és nem csak az óvodában elkövetett csínyek miatt. Ami pedig a kérdés elvi vonatkozását illeti: nem hiszem, hogy bárki jogosult önmagát az igazság tévedhetetlen bajnokának tekinteni, és mindenki gazember, aki más véleményen van. (Miközben - megismétlem - erősen kifogásoltam a látogatást.) 2.) Ami a kereskedelmi TV-k színvonalának megitélését jelenti: a VV és BB vonatkozásában éppen itt meglehetősen éles vitába keveredtem, és nem e műsorok védelmében álltam ki. Ismét ajánlom figyelmébe e fórum régebbi részleteit. Mindez azt jelenti, a kereskedelmi TV-k nem olyan jók, mint amilyenek lehetnének. De ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket is az ablakon! Sok mindenben kritizálhat, de éppen e két kérdésben, melyekben nézeteink talán a legközelebb állnak egymáshoz, egy kissé magalapozatlannak érzem bírálatát. Teljesen értetlenül állok "a miniszterelnök beköltözzön a rezidenciára vagy sem" -kérdésben leírtakkal szemben. Egyáltalán: hogyan kerül ez ide? Továbbá: miért kellene neki az előző miniszterelnök által kijelölt nyomvonalon haladnia? Én éppen azt tartom piti dolognak, hogy valaki még az ilyen meglehetősen magán-jellegű kérdésben is rá akarja erőltetni az akaratát másra. És igenis udvarias vagyok, mert az egész kérdést nem OV nagyzási hóbortjának tulajdonítom. (Kitérhetnék itt a felkapaszkodottakra oly igen jellemző rongyrázásra is - hiszen tudjuk, ki kedvéért indult a Sándor-palota körüli cirkusz, de ez tényleg messze esik a fórum eredetileg megfogalmazott témájától - amitől elrugaszkodni udvariatlanság.) Ami az "egyházi ember" esetét illeti: kiről beszél? Egy POLITIKUS-t valóban elítélt a bíróság egy külterületi lapban megjelent írása miatt, de miért álcázzuk a dolgokat? Ami a pár száz példányt illeti: a betegségeket súlyuk, és nem előfordulásuk száma szerint osztályozzuk. Ön szerint mi jelent komolyabb veszélyt: "párszáz" pestises, vagy százezer náthás ember? Utolsó kérdésére válaszolva: a magyar miniszterelnök valamennyünket képvisel, akár rá szavaztunk, akár nem. Ebben a kérdésben nekünk kell felnőni a demokrácia megértéséig. Tisztelt Polgárnő! Attól tartok, félreértett. Persze, hogy Európa ma már teljesen más - a 60 év ott sem múlt el nyomtalanul - és mi (nem a személyek, hanem az ország) sem vagyunk ugyanazok. Úgy mondanám: kijelentésemet statikusan értelmezte. A folytatás alatt - és ez számomra nyilvánvaló volt - azt kell érteni: Európában, Európával együtt fogunk élni, ez szakadt meg, és ez fog folytatódni. Jalta Európából való kitaszításunkat jelentette, Jalta hatályának megszűnte Európába való - társadalmi, gazdasági, politikai - visszatérésünket jelenti. Csak futó pillantást kell vetni a térképre, hogy láthassuk: e bővítés tulajdonképpeni célja (na jó, mellékterméke, ha valaki szépérzékét ez bántja) az orosz birodalom visszaszorítása volt. Többek között ezért is állok értetlenül az EU-ellenesek érzelmi megnyilvánulásai előtt. Valóban nem látják? Vagy csak ennyire törödnek e nemzettel? Vagy első a hatalom megszerzése, és e célnak mindent alá lehet vetni? 2002/12/19

mézesmadzag (kszucs@elender.hu): A témához is hozzá lehet szólni? :-) Romániánia még legalább(!) öt évre kívül lesz az Eu-n. Vagyis a legnagyobb magyar kisebbség és az anyaország között felemelkedik a shengeni határ. Az erdélyi súlyos gazdasági helyezet miatt megengedhetetlen az eddigi demagóg/soviniszta nemzetiségi külpolitika folytatása, amely csak a konfrontációt növelte, a határ túloldalán élők számára közel 0 hozadékkal! Felelősséggel politizálva tényleges javulást kell elérnünk a kinn élő magyarok sorsában és ez nem megy a román kormányzat együttműködése nélkül. Ezt nem érti sem Orbán, sem Németh Zsolt. Működésük elképesztő, szinte jóvátehetetlen károkat okozott a környező országokkal Antall után 98-ra nagy nehezen épp hogy csak rendbehozott kapcsolatainkban. Még most, politikájuk teljes csődje után sem értik, hogy Medgyessy az egyetlen lehetséges jó úton indult el. Ahhoz hogy Románia csatlakozzzék (mert egyedül nem is biztos, hogy csatlakozni tud!) az EU-hoz, együtt kell működni a románokkal, így az erdélyiek esélyei a felemelkedésre a csatlakozáskor a lehető legjobbak lesznek. Ugyancsak megérdemelnék tőlünk, hiszen ahogy Európa hidegháború alatti jómódjának ára Jalta volt (és ez egyben Magyarország Európa javát szolgáló sokadszori tönkretételét is jelentette) úgy a mi viszonylag jobb sorsunké Trianon, és az erdélyiek ezzel együttjáró lesüllyedése. Európa, ha szűkmarkúan de már évek óta fizet a többi kelet-európai "áldozattal" együtt nekünk is. Hamarosan rajtunk lesz a sor az Erdélyben élő, már közel egy évszázada határainkon kívül rekedt magyarokkal szemben! Az amatőr módon meghozott státusztörvényt MUSZÁJ úgy átalakítani, hogy - a románok meg nem kerülhető egyetértésével - ebbe az irányba hasson. Ezúttal partnerek lesznek, mert most nekik is ez az egyetlen esélyük a felemelkedésre! Ime a sokszor - és szerintem teljesen indokolatlanul - politikai zseninek aposztrofált Orbán Viktor külpolitikai egyenlege: 1998-1999, induló feltételek: hat jelentkező, egyenkénti elbírálás, 5 milliárd Euró. 1999-2002: 10 országos egy kalap alatt, alig több mint 4 milliárdból. Vagyis most nagyjából a harmadából csatlakozunk ahhoz képest, amit a Horn kormány külpolitikájának sikeres folytatása esetén kaphattunk volna. GRATULA! Nahát ezt nem lehetett folytatni, és ezért bukott a jobboldal ezévben 2x is. És amíg nem térnek észhez, így nem is fognak labdába rúgni! Üdvözlettel: mézesmadzag 2002/12/19

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): Kedves Mézesmadzag!! Mintha nem OV. találta volna ki, hogy hány ország és milyen pénzügyi feltételekkel csatlakozzon..vagy már ezért is ő a felelős?? Nem hiszem, hogy ekkora "szava" van máris az EU-ban, bár remélem, -ha mégis be kell lépnünk,- akkor ő lesz az, aki jobbra fordíttatja a sorsunkat, mivel másra úgysem számíthatunk.Vagy igen? Az oroszok térhódítása? Szvsz az USA térhódítása ellen lett inkább az EU..csak közben az EU országoknak is rosszabb lett a helyzete, pl.Németo.Nyilván nekik az a jobb, hogy mi nettó-befizetők legyünk, mint ahogy azok is leszünk.Nagyon "örülök", hogy támogathatom szegénykéket, mindig erre vágytam.. Önök is? --------------------------------------------- És a politikai "hozadék" újabb példája MP-Nastase ügyben: A szlovák Narodna Obroda című napilap az alábbiakat írja a magyar kedvezménytörvénnyel kapcsolatos cikkében: " ...Nem marad más hátra,mint azt remélni,hogy a magyar-szlovák kapcsolatokban is lesz majd egy olyan gesztus, mint amilyet a magyar miniszterelnök tett, amikor részt vett az Erdély Romániához csatolásának Budapesten megrendezett ünnepségén..." --------------------------------------------- Mi lesz ez a gesztus? 2002/12/19

Béres István: Mézesmadzagnak gratulálok! Demagógia tantárgyból jeles eredménnyel vizsgázott. Fölsőbb osztályba léphet. 2002/12/19

IGY: Mézesmadzag indokoltan figyelmeztetett: eltértünk az eredeti témától, átmentünk EU-vitába, a csatlakozás eredményességének taglalásába. Ha elkezdjük ezt a kérdést az azt megillető mélységgel itt boncolgatni - elvesszük Eörsi úrtól a lehetőségét annak, hogy egy újabb témát nyithasson, egy új témában fejthesse ki véleményét. A magam részéről itt tartom indokoltnak leoltani a lámpát, véget vetni a zenének és haza menni - mint a legények. Itt a karácsony. Próbáljunk meg lélekben is felkészülni erre. Persze, hogy utána is vitatkozni fogunk, aligha javulunk meg. De most, legalább néhány napra próbáljuk energiánkat családunk iránt érzett szeretetünkre fordítani! Minden kedves levelező partneremnek boldogságban eltöltött karácsonyi ünnepeket és eredményekben gazdag, boldog újévet kívánok! 2002/12/20

Bikmakk: Mézesmadzagnak és Ígynek igazat adok, valóban eltértünk az eredeti témától. Magam részéről csak egy rövid eszmefuttatást szeretnék hozzáfűzni, pusztán logikai, és nem ideológiai-érzelmi oldalról közelítve meg a kérdést: Tények: Nastase a román nemzeti ünnepet Budapesten töltötte, és az ez alkalomból rendezett ünnepségére a magyar miniszterelnököt is meghívta. MP-nek két választási lehetősége volt: elfogadja a meghívást és részt vesz, vagy elutasítja és nem megy el. Első esetben - ahogyan végül is döntött - egyértelműen kiteszi(kitette) magát az ellenzék támadásának, sőt még a baloldali beállítottságú emberek részéről is érik(érték)ennek kapcsán kritikák. Második esetben a támadások román részről következtek volna be, hosszú időre ismét lerontva a javuló félben levő kapcsolatot a két ország között. Azt kellene tehát látni, hogy Nastase MP-t bizonyos értelemben kényszerhelyzetbe hozta, nem volt harmadik, jobb választási lehetősége (el is megy, meg nem is, mint a népmesében :-). Ebben a helyzetben ő a kisebbik rosszat választotta, sőt - ahogy ezt mások már előttem kifejtették - hosszú távon talán még előny is származhat ebből a lépéséből. Ennyit az aktuális témáról, most csatlakozom az előttem szólóhoz és minden kedves levelezőtársamnak nagyon kellemes ünnepeket kívánok ! 2002/12/20

Anonymus (a27@freemail.hu): Köszönöm, köszönjük. Itt egy linkecske ajándékba mindenkinek! http://web.icq.com/shockwave/0,,4845,00.swf Anonymus 2002/12/20

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): Kedves hozzászólók! Mindenkinek békés Karácsonyt és még békésebb Újévet kívánok.Nagyon renénykedem abban, hogy nem visznek minket háborúba, nem taszítanak minket még nagyobb nyomorba. Jó könyveket ajánlok Önöknek szeretettel olvasásra: Drábik János:Uzsoracivilizáció és Lakatos Pál: Az ellopott rendszerváltozás Eörsi úrnak is természetesen boldog ünnepeket kívánok! 2002/12/23

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): Kedves Eörsi úr! Nekem nem tetszik, hogy nem értek el eredményt az ügynök-témában! Most Önöket is becsapták a szocik, meg minket is, -- de azt már megszoktuk.Mégis, mért hagyják magukat?! 2002/12/27

Eörsi Mátyás (matyas.eorsi@parlament.hu): Kedves Polgárnő! Nekem sem tetszik! Megkérhetem-e annak a kifejtésére, hogy "bennünket is becsaptak" - kik azok a "mi"? Az MSZP ugyanis a Fidesz segítségével akadályozta meg az eredeti koncepciónak megfelelő törvény megszületését. Kik tehát a "mi"? 2002/12/28

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): A "mi" alatt értem azokat az állampolgárokat, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak egy-egy dologról és általában a legtöbb ügyben egyetértünk egymással, azokra gondoltam, akikkel beszélgetek vagy levelezek, stb.Nem pártokra vagy politikusokra gondoltam. Hogyan akadályozta meg a Fidesz? Úgy hallottam, hogy az MSZP és az SZDSZ nem értett egyet az ügyben.A d209-es ügy után az MSZP még egyetértett az SZDSZ elképzelésével, ezért látom úgy, hogy a szocik Önöket (SZDSZ) és minket (akik hozzám hasonlóan gondolkodnak erről) becsaptak. 2002/12/28

Eörsi Mátyás (matyas.eorsi@parlament.hu): Hogy hogyan akadályozta meg a Fidesz? Úgy, hogy az MSZP-vel együtt megszavazta az átvilágítandók körét szűkítésére irányuló javaslatokat, illetőleg az MSZP-vel együtt nem szavazta meg a kiterjesztésre irányuló javaslatokat. Ha a Fidesz nem az MSZP-vel, hanem velünk szava együtt, akkor most lenne egy egész jó törvényünk. Így. 2002/12/28

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): Értem. Meg akkor is lenne, ha az MSZP Önökkel szavaz.. Lehet, hogy a Fidesz és az SZDSZ között akkora a harag, mint az SZDSZ és a Fidesz között!? A harag meg rossz tanácsadó. Az MSZP-nél más lehetett az indíték, úgy sejtem. Más téma: ha semmilyen NATO-kötelezettség nincs arra, hogy bekapcsolódjon Mo. az USA iraki háborújába és a világ nagy része ellenzi is, akkor mi mért nem tudunk kimaradni belőle? 2002/12/28

Eörsi Mátyás (matyas.eorsi@parlament.hu): Persze, persze, igaz. Ha az MSZP velünk szavaz, nincs is szükség a Fidesz szavazataira, kétségkívül. Csakhogy nem az MSZP az a párt, amely ezer szállal kötődik a múlthoz, és nem a Fidesz az a párt, amelyet már csak fiatalságuk okán sem csapott meg a kádárizmus szele? Mert ha elfogadni nem is tudom, de legalább érteni vélem, hogy az MSZP-nek miért nehéz e a törvény. De a Fidesz szereti magát mindig a kommunistákkal szemben meghatározni... és számos követője is minden bírálata ellenére azért marad a Fidesznél, mert úgymond antikommunista... Végül is nem a Fidesz tartozik magyarázattal ezért, hogy miért nem szavazta meg az SZDSZ elképzelését? S persze, lehet, hogy az SZDSZ-szel szemben érzett indulat is szerepet játszott. Csakhogy igaz lehet, hogy a Fidesz jobban haragszik az SZDSZ-re, mint az MSZP-re? A "más téma" egy egyszerű kérdés, ám egy cseppet sem egyszerű válasz. Megjegyzem, ezzel kapcsolatban nyitottam topikot - ha tetszik -, csak nem a politikai naplóban, hanem a parlament menüpont alatt. Hadd javasoljam, hogy az ezzel kapcsolatos vitát is ott folytassuk le. 2002/12/28

Liza: Kedves Anonymus-és Altergói! Látom, nem teljesen hiába tanulmányozta a személyiségemet - mondhatjuk így: kitartó türelemmel. Itt legutóbb már egészen jól megközelített, hisz' nem igénylek családi összejöveteleket, karácsonyi cukormázt és énekszót. Akik szeretnek, elnézik nekem, hogy inkább Csehov levelezéseit olvasgatom, ha odakint sodorja a szél a havat a mindenkori karácsony estéken. Van egy-két füstölt halam, meg néhány gyümölcsöm is otthon az ilyen - mások számára szent - ünnepekre. Magánügynek tartom az ünneplést. Ami az egyisten-hitet illeti: azért sem rokonszenves nekem, mert az Egy Isten az abszolút uralomnak, az önkényuralomnak a szinonímája lehetne csak a társadalmak életében. Akkor inkább az istenek, akik lakomázni, vagy éppen szeretkezni szoktak földi asszonyokkal. Anonymus, nem hiszem, hogy volna itt értelme a szabadság fogalmának mélyebb értelmezésébe magával belemenni. Ahogy mondja, nekem a szabdság maga a cél. Hegel után szabadon: az ember számára legfontosabb lényeg a szabadság. Amikor a környezetet nem korlátnak és határnak érzékelem, hanem abban önmagamra találok. Merészeli szabadnak mondani magát? Azt mondja, a szabadság magának eszköz? Vajon mihez? Van ennél fontosabb az emberélet felkínálta lehetőségek között? 2003/01/02

Anonymus (a27@freemail.hu): Kedves Liza! Tudja, az a fajta szabadság, amiről Ön beszél, itt a földön nem is létezik. Nézem kicsit jobban rá az életére! Van korlát és határ töménytelen. Persze az is lehet, hogy észre sem veszi, mikor vezetik az orránál fogva. Egy kérdés a szabadsággal kapcsolatban: Ön szerint egy kisgyerek, akit még nevelnek, tehát leállítják ha rosszat akarna csinálni, valamint teljesen függ szüleitől nagyon sok szempontból, szabad-e? Mihez eszköz vagy inkább állapot a szabadság számomra? Tenni az erkölcsi jót. Persze vannak vargabetűim, de azért mindig csak visszatérek erre az útra, mert csak itt talál igazán békére és örömre a lelkem, és meggyőződésem szerint mindenkié, csak sajnos erre sokan nem jönnek rá. Ez a célom. Cukormázasnak találja? Nem baj. Nekem nem az. Anonymus 2003/01/06

Anonymus (a27@freemail.hu): A "Nézem" az "Nézzen" a levelem elején, bocsánat. 2003/01/06

Liza: Persze: általában korlátok vesznek körül bennünket. Azért is nevezem célnak a szabadságot, mert tudom, hogy nem érhető el, csupán gyorsan elmúló, vagy radikálisan megszakadt időre van olykor részünk benne. Mitől is volna olyan értékes számomra, ha ott heverne csak úgy előttem a letaposott, mocskos hóban? Van egy-két ember, aki nem korlátoz, azaz megengedő velem, helyzet, amiben harmonikusan fel tudok oldódni teljesen. És egészen biztosan nem dolgoznék például valakinek, akihez nem vagyok lojális, vagy nem lehetne a barátom, akinek a gondolkodását nem ismerem, nem értem, vagy csak ritkán értek egyet vele. Ezek is szabadság-összefüggések. Maga még mindig azt hiszi, hogy orromnál fogva vezethet? 2003/01/06

Anonymus (a27@freemail.hu): És amikor "radikálisan megszakadt időre" része van benne, akkor mi van? Az mi? Egy életérzés? Vagy micsoda, amit Ön szabadságnak definiál? Nem bírtam semmiféle logikát felfedezni a szabadság-összefüggései és az között, hogy szívesen látna engem önmaga előtt "a letaposott, mocskos hóban". Az utolsó mondatával meg végképp nem tudok mit kezdeni. Nem tudom, megint mit szűrt le a levelemből, és miképpen vezetem én az orránál fogva. Anonymus 2003/01/06

Várhegyi Erzsébet: Bolond maga, Anonymus? Nem azt írtam, hogy magát szeretném a letaposott hóban látni, és nem maga az, aki értékes számomra, hanem még mindig a szabadság. Ami persze életérzés is; igaz, nem mindenki igényli egyformán hevesen. A leveléből azt szűrtem le, hogy engem néz bolondnak (erkölcsi jó, amit gyakorol, béke és öröm a lelkében). 2003/01/06

Anonymus (a27@freemail.hu): Igaza van, az agyam itt rosszul működött, elég rendesen. "életérzés is". És még mi? Amit leírt előző levelében az csak életérzés, semmi más. Azaz egyfajta élvezeti "cikk". Számomra több. Amit az erkölcsi jóról írtam, azt fenntartom, mégha nem is hiszi el. Egyébként miért nem? Mi oly elképzelhetetlen abban, hogy valaki ebben lelje meg élete célját, értelmét, sőt a mindennapi lelki állapotát meghatározó tényezőnek tekintse a jócselekedeteket. Ha azt írtam volna, hogy a célom: utálni az embereket, minkit lesz...ni magasból, azt elhitte volna? 2003/01/06

Várhegyi Erzsébet: A fogalmakat csak fogalmi definiciókkal lehet ellátni. Az a legfontosabb lényeg, amit szabadságnak mondok, igen, talán nem is más, mint harmónia, feloldódás, természetesen. Isten teremtményeként maga nem azért jött a világra, hogy az egész mindenséggel harmóniában tudja érezni magát? Vagy, ha ez élvezet volna, akkor elveti? Amúgy persze nem elképzelhetetlen, hogy valaki az erkölcsi jóért él. De ez az ember - kedves Anonymus - szerintem nem maga. (Nem várok választ, mert a kettőnk párbeszédeit elég gyorsan meg szoktam únni). 2003/01/06

Anonymus (a27@freemail.hu): "mindenséggel"? Akkor Ön sohasem érheti el ezt az érzést jelenlegi állapotában(!!!, még megváltozhat), mert leveleiből az derül ki, hogy csak nagyon kevesekkel tud úgymond "kijönni". Márpedig a "mindenségbe" beletartozik az összes ember is. Egyébként nem a mindenséggel való harmónia a célom. A "harmónia" talán megközelítőleg jó szó, de az a fajta "harmónia" amire én gondolok, szerintem, teljesen más, mint amire Ön gondol. Nem vár több választ, oké. Azért amikor a mindenséggel átéli a harmóniát, gondoljon rám is, mert én is benne vagyok, és itt a fórumon még egy ideig közvetlenebbül benne is leszek. 2003/01/06

Liza: Nem hinném, hogy megváltozom. Magára nem gondolok (sőt, senki és semmi másra) amikor éppen átélem a szabadságom érzetét, mert az elragadtatás isteni perspektívái azok. Ekkor és ebben - amikor feltárulnak a valóságos és jelképes falak - élhető meg a mindenséggel való teljes egység csodája. 2003/01/06

Anonymus (a27@freemail.hu): Mondom én, hogy másról beszélünk... Levele eleje és vége óriási ellentmondást hordoz, de most már tényleg befejezem. 2003/01/06

Liza: Mutassa ki ezt az ellentmondást! Eddig minden alkalommal eltűnt, amikor egy állítását be kellet volna bizonyítani velem szemben. 2003/01/07

Anonymus (a27@freemail.hu): Épp előtte mutattam ki. Ezek szerint nem értette. 2003/01/07

Liza: Mit nem értettem volna? Talán azt az egyszerű kijelentést, hogy az ember a természet része, ezért nevezhetjük a mindenség részének is? Erre maga - gondolom, azt képzelve, hogy most megfogott - így válaszolt: gondoljon rám is (én is a mindenség része vagyok) amikor átéli azt a nagy harmóniát. Erre én ismét válaszoltam valamit, mire maga, ellentmondás a levél eleje és vége közt. Mi ez az ellentmondás? 2003/01/07

Anonymus (a27@freemail.hu): Ha Ön egy csomó embert nem szeret - megkockáztatom: utál -, többek közt engem, aki(k) szintén a mindenség részei, akkor miféle egységet fog megélni a mindenséggel? Szerintem amiről Ön beszél, az inkább a mindenség kizárása, nem a vele való egység. 2003/01/07

Liza: Az emberi szabadság éppen abban áll, hogy készek lehetünk a folytonos választásra. Nem ragadok le olyan helyzetben, amely nem segít előre engem; nem akarnék együtt élni valakivel, ha a gondolkodása visszahúz. Tudok igent és nemet is mondani. Ettől az a ritka érzés olykor, hogy én egy vagyok a fákkal, a folyóval stb. Még a legnagyszerűbb ember, meg akié a szépség, hiszen ő is a saját fajomhoz, ezáltal hozzám tartozik. 2003/01/07

Anonymus (a27@freemail.hu): "...Tudok igent és nemet is mondani. Ettől az a ritka érzés olykor, hogy én egy vagyok a fákkal, a folyóval stb..." Nekem ez nem logikus, de biztos bennem van a hiba. 2003/01/07

Liza: Kiragadva a szövegből valami töredék sort nyilván nem logikus: ez egy magát jellemző bizonyítási módszer. A gondolatkör veleje nem inkább a szövegem első sora? Amikor azt mondom, ha készek vagyunk a folytonos választásra, akkor lehet reményünk a szabadságot (a világmindenséggel való egységet, vagy nevezhetem boldogságanak is) megélni? Hamis gondolat azt mondani, hogy minden egyes embert is kell ahhoz szeretnem, hogy az emberi fajjal egynek érezzem magam. 2003/01/08

Anonymus (a27@freemail.hu): Nincs semmi baj a bizonyítási módszeremmel, mert "készek lehetünk a folytonos választásra" és a "Tudok igent és nemet is mondani" itt a lényegét tekintve ugyanaz. Még hamisabb azt mondani, hogy nem kell szeretni - legalább az elfogadás szintjén -, ha valaki vmiféle extra egységérzésről beszél. Milyen egységérzésről beszél Ön? Mert én a hétköznapi egyszerű életemben is egynek érzem magamat az emberi fajjal. Számomra a boldogság teljesen mást jelent, de ha Önnek az egységérzést, ám legyen. Kár, hogy akkor ritkán lehet boldog, vagy inkább soha? Egyébként javaslom, ha folytatni akarja - bár most már én is kezdem unni -, menjünk át magánlevelezésbe annélkül, hogy üldözni akarnám, mint "anonim némbert", mert mégiscsak egy politikai fórumon vagyunk. 2003/01/08

Liza: Dehogyis akarom. Csak a tény kedvéért: én nem vagyok anonim. A hivatalosan bejegyzett nevemet használom itt is, amíg a maga többi alteregói is klónok. 2003/01/08

Anonymus (a27@freemail.hu): "Csak a tény kedvéért": Önt idéztem. Önmagát nevezte "anonim némber"-nek egy korábbi levelezésünkben. Még mindig nagy tévhitben van, de legyen, azt gondol, amit akar, de Anonymus-nak itt a fórumon csak egyszer volt alteregója: Antipongó. Ha annyira alteregósdit akarnék, akartam volna játszani, nem mondom meg Önnek, hogy Antipongó kicsoda. No, de mindegy. Úgyis hiába koptatom a számat ill. a billentyűt... 2003/01/08

Liza: Anonim némbernek magát neveztem, kedvesem. Akkor veszítette el az önuralmát annyira, hogy javasoltam, feküdjön a "padlószőnyegre" és lélegezzen mélyeket. Tudja, hogy komoly betegség is lehet, amit művel? 2003/01/08

Várhegyi Erzsébet: Kár kár ennyire kétségebe esni: látom, hogy itt magát többen is kedvelik. Annak pedig direkt örüljön, hogy én ennyire nem vagyok népszerű a fórumon. Teljesen igaz, hogy a bajt magamnak keresem. 2003/01/08

Anonymus (a27@freemail.hu): Hát, igen. Visszaolvastam színvonalas akkori párbeszédünket. A "némbert" önre vonatkoztattam - tehát hogy azzal vádol, én azért leveleztem anno önnel, mert vmit akartamtam öntől. Erre írtam, hogy "nem normális". Mivel én nem lehetek némber, mert ennek biológiai oka van... Jobban figyelhettem volna az "anonim" jelzőre. Azt hittem tisztában a nemi hovatartozásommal, mert azt előtte egyszer már közöltem: "biztosíthatom, hímnemű vagyok" Miért kellene, hogy örüljek, mert ön nem népszerű? Ilyenfajta örömöket szerintem csak ön tud megélni. Annak viszont örülök, ha találok itt olyanokat, akikkel egyet tudok érteni. 2003/01/08

Liza: Az én érzeteimet kívülem senki nem érezheti, az én gondolataimat senki nem gondolhatja, az én örömeimet, szenvedéseimet és lemondásomat senki más kívülem meg nem élheti. Ugyanígy én sem tudom embertársaim érzeteit magamnak szemlélhetőkké tenni. Az elme elsősorban régi, jó magyar szó, amelyre Calepinus 1585-ben, Lyonban megjelent tíznyelvű szótára szerint a latin mens szóval egyenlő. A mensre Szántó István magyar jezsuita három szót kínál: ész, elme, értelöm. Emellett megvan már a régi nyelvben az anima szóra a lélek, melyből Kazinczy később (1810) a szellem szót alkotta. A Magyar Nyelvtörténeti Szótárból, s a Magyar Oklevél-Szótár adataiból is kiböngészhetjük, hogy az elme nem kizárólag az értelmi működéseket foglalja magában. Ha a kedvetlen hangulat izgalommal jár együtt, téves olvasásokra is vezethet, mert lazítja a kritikát, s a tévedést a helyesség látszatával ruházhatja fel. Valamit szándékosan elfelejteni is lehetséges. főleg a kellemetle színezetű képzetek azok, melyeket sikerülhet aránylag könnyen is szándékosan elfelejteni. 2003/01/09

Anonymus (a27@freemail.hu): Oké! 2003/01/09

Liza: Később derül majd ki, hogy helyes értelmezést követően mondott-e OK-t - én örülnék neki. 2003/01/09

Piszkos Alfred (piszkosalfred@hotmail.com): Elismerem hogy az alabb beolloztt levelem csak erintolegesen kapvsolodik a topikhoz, de hasznos lehet. A levelet 2002. december 4-en irtam Kovacs Laszo Urnak, mint a Magyar Koztarsasag kulugyminiszterenek, es az MSZP Elnokenek. (Nem valaszolt ra). :::::::::::::::::::::::::::::: Idezet a Nepszabadsag december 4. internetes szamabol: "Kovács László külügyminiszterhez intézve szavait kijelentette, hogy a kormány a megbékélésre hivatkozva arcul csapja mindazt, amit a magyar nemzeti érdekeket elsQdlegesnek tartó diplomáciával elért az elozo ciklusban a polgári kormány. A külügyminiszter válaszában felhívta a figyelmet arra, hogy 1918. december 1-jén Erdélyt nem csatolták Romániához, akkor kizárólag az erre irányuló román igényt nyilvánították ki. Azt is szükségesnek tartotta megemlíteni, hogy a fogadáson az RMDSZ képviseloi is jelen voltak. Szerinte a megbékélés szellemét azok szolgálták, akik ott voltak, és nem azok, akik tüntettek." Igen tisztelt Elnok Ur ill. Kulugyminiszter Ur ! Kerem nyisson ki egy Romaniai tortenelemkonyvet es olvassa el az 1918. december 1.-ei tortenesek hivatalos roman szemszogbol torteno bemutatasat. A cim igy fog szolni. 1918. december 1-en a roman nemzet a gyulafehervari nagygyulesen kikialtotta (ezt nehez ugy ertelmezni, hogy kinyilvanitotta) Erdely egyesuleset Romaniaval. Oldalakon keresztul taglalja ezen torteneseket, es ha egyaltalan emlitest tesz a Trianoni bekeszerzodesekrol (ugyanis nem minden tortenelemkonyvben szerepel) annak szerepet legfenneb ugy ertelmezi, hogy az megerositette a gyulafehervari esemenyeket. Igaz mi tudjuk, hogy, hogy ezt ugy hivjak, hogy tortenelemhamisitas, de Romania lakossaganak legalabb 90 szalaka nem tudja, allitja, hogy 1918 december 1.-en Erdely egyesult az anyaorszaggal (Patria Muma ha ezt nem erti kerje meg Medgyessy Peter miniszterelnokot, aki valoszinuleg szivesen leforditja), es meg eleteben nem hallott a trianoni bekediktatum fontossagarol. Ezert is reagalnak oly hevesen a roman politikusok es torteneszek a Trianon szo hallatan, mert nem szeretnek ha az atlag roman ember megismerne a valosagot. Ezert kulonosen cinikus dolog egyutt unnepelni magyar miniszterelnoknek Romania miniszterelnokevel. Termeszetesen tudom, hogy a diplomacia fura vilag, meg tudom erteni Elnok Ur ill. Kulugyminiszter Ur erveleset a joszomszedi gesztusokrol stb, de van egy pont amit azert a mindenkori miniszterelnoknek nem feltelenul kell meglepni. A meghivas elol is ki is lehet terni. Ilyenkor szoktak gratulalo levelet irni, helyettes kuldeni (pl. kulugyminisztert) stb. Udvozlettel alairas :::::::::::::::::::::::::: Eddig a level. Most a topik. Tamas Gaspar Miklos Romaniaban tanulta a tortenelmet. Meghozza a Stefan Gheorghiu nevu politikai kaderkepzo Foiskolan. Neki aztan tudnia kell, hogy mit unnepelnek a romanok 1918. decmber 1.en. Dehat irt o mar suletlenseget eleteben. Pl. amikor azt allitotta az ES-ben, hogy petroleumlampa mellett tanult Kolozsvaron, mert olyan szegeny volt. Udvozlettel Piszkos Alfred 2003/01/28