Sorsdöntő szavazás

Persze, persze, a vasárnapi magyarországi helyhatósági szavazás is mindenféle szempontból sorsdöntő lesz, de talán nem bélyegeznek meg a hazafiatlanság vádjával, ha feltételezem, hogy Európa ezúttal kevéssé a magyar választásokra figyel. Európa számára — ha szabad — egy sokkal fontosabb szavazásra figyel a hét végén: az írországi népszavazásra.

Írország egyike azon kevés európai uniós tagországoknak, ahol az európai uniós szerződések módosításához nem elegendő a parlamenti ratifikáció, hanem minden alkalommal népszavazásnak kell a módosítást jóváhagyni. Márpedig a Nizzai Szerződés elsősorban nem az Európai Unió bővítéséről, a korábbi Amszterdami Szerződésben nem rendezett intézményi kérdések megoldásáról szól. Kétségtelen, hogy az intézményi reform kialakítása során az Európai Unió már figyelemmel volt a küszöbönálló bővülésre is, hiszen könnyen belátható, hogy a néhány tagállamra kialakított intézmény már a 15-ös létszámnál is a működőképességet veszélyeztette, így újabb 10 tagállam belépésével az Európai Unió értelemszerűen megbénulna.

Sokan azt hiszik, hogy az első ír népszavazás ellenünk szól, megint nem akarnak bennünket, de ez tévedés. Az ír közvélemény az intézményi reformot utasította el, ám ne gondoljuk azt, hogy az elutasítás során az egyes részletkérdéseket is mérlegelni tudta. Általában bizottság-ellenes a hangulat Európában, egyre csökken a különféle európai intézmények bizalmi indexe. Ez a bizalomvesztés tükröződött az ír népszavazás nem-jében is. Az ír nemben persze praktikus megfontolások is meghúzódtak. Mivel a Nizzai Szerződés újraszabályozta az Európai Bizottság méretét és összetételét, az Európai Tanácsban a szavazatok súlyozását és az Európai Parlament létszámát, az írek attól is tartottak, hogy a nagy országok súlya a kicsik — köztük az írek — rovására fog növekedni.

A másik nagyon fontos érv a nem mellett a közös európai hadtest felállításának terve volt, melybe minden tagország delegál katonákat. Az írek rendkívüli módon vigyáznak semlegességükre. Többen vallják, hogy ez volt a fő oka a népszavazás kudarcának.

Az ír politika az előző népszavazás kudarcából tanulva nagy kampányba kezdett, és a közvélemény-kutatások szerint nem is eredménytelenül. Ma úgy látszik, a Nizzai Szerződést jóváhagyók többen vannak az ellenzőknél, ám azt is tudjuk, hogy a népszavazás napján minden megtörténhet.

Most a kötelező és velünk született optimizmusunk folytán ne foglalkozzunk az esetleges újabb kudarc lehetséges következményeivel. Ha Írország ismét nemet mond, a Bizottság tagjainak minden kijelentése ellenére megvan a forgatókönyv a folytatásra. Írország nem fogja megállítani az európai expresszt.

Néhány tanulság levonására azonban van mód, és ezt érdemes megtenni még a népszavazás második fordulójának esetleges sikere előtt, mielőtt még az európai politikusok hátradőlnek a karosszékükben, a kezeiket dörzsölve, hogy: ezen is túl vagyunk, még sincs baj! Baj ugyanis van. Érezhető, hogy az európai polgárok milyen mértékben és gyorsuló sebességgel vesztik el az európai intézményekbe vetett bizalmukat. Ha az európai politika nem képes visszanyerni az európai polgárok bizalmát, úgy megnyerhető az írországi és valamelyik előttünk álló népszavazás is, de előbb vagy utóbb valamikor és valahol hatalmas kudarcot, kiütéses vereséget kell Európának elszenvednie. Jobb lenne tehát a vereség elébe vágni és alaposan kielemezni, mi a bizalomvesztés oka.

Innen, Magyarországról, egy kisméretű csatlakozó országból három okot említenék meg. Az első az európai intézmények átláthatatlansága, bürokráciája. Az európai polgárok nem tudják, a döntések hol és miért születnek meg, a döntéshozók ugyanis nem felelősek az európai polgároknak. Az Európai Parlamentnek úgy-ahogy felelősek, de az áttétel túl nagy. Az Európai Unió bizalmi tőkéjének erősítéséhez feltétlen szükség van arra az európai alkotmányra, amelyet a Konvent már készít ugyan, csak a tartalmáról tudni rendkívül keveset. A második ok az uniós pénzek elosztása. Ezen a területen belül a legtöbb frusztráltságra okot adó terület a mezőgazdasági támogatások rendszere, hiszen legfőképpen német és francia belpolitikai okok miatt az Európai Unió támogatásának hatalmas hányadát mindössze az unió polgárainak mintegy 4 százaléka kapja. Amikor azt halljuk, hogy Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság kételyeit hangoztatja a bővítéssel kapcsolatban, akkor valójában a mezőgazdasági támogatások rendszerében szeretnének változásokat elérni, és igazuk van.

A harmadik ok a kis országok félelme a nagy országok túlsúlyától, és bizony ennek a félelemnek is van némi alapja. Érdemes elgondolkodni azon, hogy az USA távoli kis tagállamai mitől érezhetik magukénak a washingtoni politikát, és első lépcsőben a Konventnek létre kellene hoznia egy Európai Szenátust kellő jogkörrel, ahol a tagállamok — akár az Egyesült Államokban — méretüktől függetlenül egyforma képviselethez jutnának.

Ennek az írásnak nem lehet feladata az összes európai uniós problémát feltárni és alapos elemzésnek alávetni. Azt azonban jelezni kell, hogy miközben az Európai Unióba való belépés elkötelezett hívei vagyunk, nem gondoljuk, hogy az Európai Unió tökéletes szervezet lenne. Ellenkezőleg: nagyon is tökéletlen. Ez azonban egy fontos érv a belépés mellett. E sorok írójának módjában állt az Európai Unióról rövid beszélgetést folytatni a norvég uralkodóval, aki azt mondta, hogy Norvégia — bár nem tagja a szervezetnek — benn van az Európai Unióban. Az Európai Unió minden egyes döntése, akár jó, akár rossz, kihat Norvégiára. Norvégia csak egyetlen szempontból nincs benn az unióban: nem képes a döntésekre befolyást gyakorolni.

Magyarországnak ezt célszerű elkerülnie. Be kell kerülnünk az Európai Unióba, hogy ott befolyással lehessünk a döntésekre, és — meggyőződésem hogy — számos szövetségesre fogunk lelni az unió demokratikusabbá, hatékonyabbá tételében.

Addig is azonban szurkoljunk az ír igennek, szurkoljunk a koppenhágai csúcs sikerének, szurkoljunk a magyar kormány további tárgyalásainak.

(Megjelent a Népszava október 19-i számában)

2002. október 21.

Mézesmadzag (kszucs@elender.hu): Tisztelt Képviselő úr! A fő kérdés kérdés már el is dőlt: szabad az út! Bár most meg mintha a hollandok kezdenének mozgolódni ... Az únióval kapcsolatos felvetésekkel azonban azt hiszem, célszerű lesz a közeljövőben egyre többet foglalkoznunk. Nagyszerű lehetőség a kibertér e szegletének "lakói" számára, hogy ebben az Ön segítségét is igénybevehetjük, bíztatnám a többbieket is a bekapcsolódásra! Amit említett - a döntési mechanizmusok átláthatatlansága - a bürokrácia lételeme, melyből hatalmát nyeri. Ez számunkra aligha fog lényegesen változni, mert a mi kis hazai "slampos" bürokráciánk talán még sokkal rosszabb is, mint ami majd az EU-ban vár reánk. Hallottam ugyan már az európai túlszabályozottságról, de engem inkább az itthoni bizonytalan jogalkalmazás, és az igazságszolgáltatás tehetetlensége, lassúsága borzaszt el jobban. Ezen túl engem egyre jobban foglalkoztat egy másik várható következmény. Vajon milyen hatással lesz a csatlakozásunk első pár éve a munkanélküliségre? Kik lesznek a csatlakozás vesztesei? Ugyanazok, mint eddig is? Várható-e olyan tömeges szociális probléma, ami a rendszerváltás idején a 90-es években egyszer már bekövetkezett? Vajon mit tehetünk azért, hogy az ezzel kapcsolatos problémákat megelőzzük/elkerüljük? Üdvözlettel: Mézesmadzag 2002/10/22

IGY: Örülök ennek az írásnak. Örülök, mert a ma egyik lényeges elemével foglalkozik. Örülök, mert tárgyilagos, nem akarja az érzelmeket fellobogtatni. ( Nem tehetek róla, én olyankor mindig arra gondolok, az érvek hiányát akarják elkendőzni.) Örülök, mert beszél a várható nehézségekről. Örülök, mert a nehézségek ellenére optimista. De legfőképpen anak örülök, hogy a nagy nyilvánosság számára is megjelent. 2002/10/22

Várhegyi Erzsébet: Emberek üdvözlik az integrációt, mint olyan fejleményt, amely közelebb hoz népeket, nemzeteket, kultúrákat egymáshoz, azonos normákat vezet be (gazdasági liberalizmus, a piac autonóm működése, fejlődést remélnek a politikai demokrácia, az állampolgári, kisebbségi és emberi jogok tiszteletben tartása vonatkozásában is. Mások a nemzet függetlenségét, az állami szuverenitást, a nemzeti kultúra (sőt, nyelv) beolvadásától tartanak. Még nem tudhatjuk, hogy mit jelent és miben nyilvánul meg pontosan a változás. Miben különbözik a globalizálódó gazdaság a nemzetgazdaságok rendszerétől? Lesz-e, de lehet-e egységes, megfelelő intézményi rendje és egységes munkaerőpiaca? A fennálló nemzetközi gazdasági rend a nemzetközi gazdasági intézmények és elfogadott szabályok módosított és kiegészített, de gyökeresen meg nem reformált rendszere, amely igen távol áll attól, hogy alkalmas legyen a valamennyi nép érdekében történő szabályozásra. Úgy tudom, hogy a nemzetközi intézmények az állami képviseletekre épülnek, többnyire megfigyelői státusban. Sem jogkörük, sem pedig végrehajtó és ellenőrző hatalmuk nincs. Nincs részük a szabályok megalkotásában, de nincs módjuk azok betartásának ellenőrzésére sem. A jövedelmek és a fogyasztás, az energiafelhasználás egyenlőtlenségének további növekedése nem látszik megállni. A világ nagy része éhezik. A gazdaság fejlődése felgyorsulhat ott, ahol szabadon áramlik a pénz és a tőke. Az EU-ba való belépés által esélyt kaphat az Egyesült Európa arra, hogy komoly vetélytársa legyen az amerikai, japán és DK-ázsiai integrációknak. Közgazdászok véleménye szerint a sikerrel alkalmazkodók - mindenekelőtt a fejlett országok - összességében a folyamat nyertesei lesznek. 2002/10/28

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): Csak ne lenne ennyi "pozitívuma" ennek az EU-csatlakozásnak.. vagy csak én nem látom? 2002/10/29

vérbagoj: Időnként furcsa érzésem van. Eszembe jut, amikor gyerekkoromban orrunkat az üvegre szorítva gusztáltuk azt a néhány autót, vitatkoztunk a típusok erényeiről és hátrányairól, néhányan szinte ölre mentek, hogy melyik kocsi jobb, gyorsabb. Eszembe jut, hogy egyszer, ultima ratio gyanánt tíz évem minden gőgjével kijelentettem, hogy nekem az a szar VW nem is kell, Opel-nél nem adom alább! Ismerős? 2002/10/30

Várhegyi Erzsébet: Nekem nem ismerős. 10 évesen szegény emberek közt(a szüleim) éltem. Goethét bár eredeti nyelven (és fehér ruhában)olvastuk, de nemhogy autójuk, mosógépük sem volt. Részben talán erre vezethető vissza, hogy a tulajdont ma sem becsülöm sokra, és a civilizációt mindenkor a kultúrának rendelem alá. 2002/11/04

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): Feladjuk a magyar hazánkat.Önként?! Vége? Mindenünk elveszik. Miért tesszük? 2002/11/04

Várhegyi Erzsébet: Nyugi, Polgárnő! Minek van vége? Kik veszik el a maga hazáját? Egyébként olyan nagy baj volna, ha a Föld egyszer a jövőben két nagy egységből állna: Európa és Amerika? Vagy csupán egyből, aminek a neve Föld? A magam részéről ezt ésszerűnek találnám. Olyan praktikus, mindennapi meggondolások (önzés) alapján is, hogy mondjuk: a megszokott áfonyás joghurtomat, vagy a parfümöt, amiről nem szívesen mondanék le távoli földrészen sem, minden város nagyobb üzletében teljes bizonyossággal megtalálnám, mindegy, hogy éppen merre járok. 2002/11/04

Várhegyi Erzsébet: Az Internet (és annak egységes nyelve) is nem arra szolgál-e, hogy a legegyszerűbben eljussunk egymáshoz, Fokföldön és Ázsiában? De hiába használjuk mindketten a magyar nyelvet, ha úgysem értjük egymást? 2002/11/04

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): Ön (önök) nemzetköziek én (mi) nemzetiek vagyunk.. Ön menjen szanaszéjjel a világban, nekem hagyja meg azért a hazámat. Mi olyannak fejlesztjük, amilyennek nekünk megfelel.Nos? Ilyen egyszerű. 2002/11/04

Várhegyi Erzsébet: Én biztosan meghagyom magának. De nem ártana olvasgatni egy kicsit a témában: tudja-e például, mit jelent, ha nincsenek az országban külföldi tőkebefektetők? 2002/11/04

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): Tudom mit jelent, nem is mondtam, hogy ne legyenek itt külföldi befektetők. De meg kell teremteni a hazai vállalkozók és alkalmazottak jobb lehetőségeit is, mégiscsak mi vagyunk itthon, nem? Most úgy néz ki: szegények vagyunk, azok is maradunk és nem marad szinte semmi állami tulajdonban sem.Szóval szépen (gyorsan)megszününk, mit kapunk vajon "cserébe"? Ön szerint? Mért "érdemeljük" ezt a sorsot? 2002/11/04

IGY: Biztosan nehézfejű vagyok, de néhány dolog nem világos számomra. 1.) "De meg kell teremteni a hazai vállalkozók és alkalmazottak jobb lehetőségeit is." Mit jelent ez a mondat? Most kinek mit kell tennie? Persze így is lehet érvelni: "dolgoznunk kell azért, hogy előbbre jussunk", csakhogy ekkor kevésbé puffog a frázis. És nem vetődik fel a kérdés: a magyar nép ezek szerint nem elég tehetséges ahhoz, hogy megállja a helyét Európában? (... és megteremtse önmaga saját magának az élet és a továbbfejlődés feltételeit?) 2.)"... és nem marad szinte semmi állami tulajdonban sem. Szóval szépen (gyorsan) megszűnünk." Ez így számomra túlságosan gyors érvelés - miért következik a második mondat az elsőből? 2002/11/05

Várhegyi Erzsébet: Nem értem én sem, mit jelent ez: "megszűnünk"? Ki szűnne meg? És mit jelent ez? "Miért érdemeljük ezt a sorsot?" Kitől érdemelnénk? Magyarország "sorsát" - én inkább a jövő szót használnám - meghatározza az a választás, ami az EU mellett, vagy ellen foglal állást. Nincs benne sorsszerű, inkább ésszerű választásokat igényelnék. 2002/11/05

Várhegyi Erzsébet: Polgárnő! Mire gondolnak, amikor ezt mondják (hallottam máskor is), hogy elveszik tőlünk a hazát? - Nekem van fantáziám, mégsem tudom, mit érezhetnek, amikor ezt mondják -pedig szeretném tudni. Elvehetné tőlem bárki a Balatont? Minden a helyén, a hegyek a túlparton (én a D-i oldalról nézem), még a hold is a tó fölött esténként, el sem mozdult kislány korom óta. A lényeges dolgok megmaradnak. Ugyanolyan víz-szagú a hajam is, mintha nem mozdult volna előbbre azóta sem a világ. 2002/11/05

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): Ha egy országban minden stratégiailag fontos cég (áram, gáz,víz,bankok,ipar,mzg.média,stb.)külföldi többség kezében van, + a földje is odakerülhet, az már egy gyarmati ország, nem? Élhetnek persze a "lakosai" akár jól is, de az már nem az övék. Nem tudják elvinni a földet és a Balatont, az igaz. De előbb-utóbb korlátozhatják a "bennszülöttek" jogait, már azzal is, hogy nincs pénzem a Balatonra menni vagy nincs is munkám, vagy ide beléphetek, oda meg nem..stb. Lehet tovább gondolni. Mi a biztosítékunk, hogy nem így lesz? Vagy így lesz jó nekünk?? Nem értem. Aztán meg majd magyarul sem beszélhetünk? Kisebbségek leszünk? Szóval világosítsanak fel, mert nagyon érdekel. 2002/11/06

IGY: Egy ország akkor gyarmat, ha nincs önrendelkezése. Ez a helyzet ténylegesen fennállhat akkor is, ha a felsorolt cégek állami tulajdonban vannak. (Meglepődve olvasom, hogy a jobboldal szerint hazánk szabad és független volt 1945 - 1989 között!) Más a helyzet az idegenek betelepülésével: erről a legjobb leckét már megkaptuk Erdélyben. Viszont éppen ezért nem homogén jobboldali barátaink viselkedése: vajjon miért is nem lépnek fel a cigányokat elkülönítő törekvések ellen? Az időzített bomba csak németek és hollandok esetében ketyeg? 2002/11/07

Várhegyi Erzsébet: Az EU-ban nincs önálló egészségügyi szabályozási szektor, bár úgy gondolom, eü-i programok léteznek azért. Eörsi Mátyástól kérdezem: vannak-e kötelező szabályozási normák, és hogyan valósulnak meg? 2002/11/07

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): IGY: Hol olvasható, hogy 45-89 közt függetlenek voltunk? Amikor nem is voltunk azok. Nem értem: ki akarja elválasztani a cigányokat? és kitől? VAN-e önrendelkezési jogunk akkor, amikor mindent aszerint kell végeznünk, ahogy az EU előírja?? 2002/11/07

Várhegyi Erzsébet: Ahol a pénz és a tőke áramlásán túl az emberek szabad áramlása is megvalósul (külföldi munkavállalásra gondolok leginkább), ott azonnali szabályozásra van szükség. Ez is egészségügyi (népegészségügyi) összefüggés szerintem. Mi az Egészségbiztosítás kötelező vállalása az EU országokon belül, amikor egy fiatal diplomás évekig külföldön dolgozik? Feltételezem, hogy nem kell szankcióktól tartania otthon - majd, ha visszatért - mert kiestek évei a munkában eltöltött időből, otthoni észjárás szerint? 2002/11/07

Várhegyi Erzsébet: Van-e az EU-nak egészségügyi információs rendszere, elérhető adatbázisai? Engem pillanatnyilag a hétköznapjainkat érintő kérdések foglalkoztatnak. Talán nem is vagyok egyedül azzal az igénnyel, hogy a magyar lapok interpretációin túl(vagy helyett) szeretnék közvetlen (pontosabb) információkhoz jutni. Ebben a pillanatban kaptam egy címet, mindjárt kipróbálom: http://europa.eu.int/ 2002/11/07

Várhegyi Erzsébet: Éppen erre gondoltam, tálcán kínálja magát. 11 nyelvű adatbázis, ingyenes hozzáféréssel. Első keresésre találtam benne egy EUR-LEX, European Union law, címűt is. Mindannyiuknak ajánlom, örülök neki. 2002/11/07

Várhegyi Erzsébet: Éppen erre gondoltam, tálcán kínálja magát. 11 nyelvű adatbázis, ingyenes hozzáféréssel. Első keresésre találtam benne egy EUR-LEX, European Union law, címűt is. Mindannyiuknak ajánlom, örülök neki. 2002/11/07

IGY: Válaszolok kérdéseire, kedves Polgárnő! 1.) Hol olvasható, hogy 45 - 89 között szabadok voltunk? Idézek egy levélből, melyet Polgárnő jeligével írtak: "Ha egy országban minden stratégiailag fontos cég (áram, gáz, víz, bankok stb) külföldi kezében van ... az már egy gyarmati ország, nem?" Erre válaszoltam, hogy 45-89 között nem voltak e fontos cégek külföldi kézben, (sőt, állami kézben voltak!) - ha pedig ez a függetlenség definiciója, mi - ezen állítás szerint - függetlenek voltunk. Folytatva: nem voltunk függetlenek, azaz nem e cégek állami tulajdona jelenti függetlenségünket. 2.)"Ki akarja elválasztani a cigányokat?" E kérdés különösen jogos most, amikor az ország zeng a Jászakármi-beli iskolaszétválasztás miatt. (Azt azért egy percig sem hitte, hogy nem a cigánygyerekek elkülönítése áll az ügy mögött?) Meg ahol (Valamilyenfalván) felgyújtották azokat a házakat, amelyeket a másik faluból odaköltözni szándékozó cigányoknak vásároltak. Nem látott még "Cigánymentes övezet" feliratot sem. A "skinhead" szó milyen érzelmű, pártállású ifjút lelöl? Azt hiszem, elég a példákból. 3.)Viszont van VALAMI igaza az EU-csatlakozással kapcsolatban, azzal valóban csökken önrendelkezési jogunk - de azért a "Van-e önrendelkezési jogunk ... ahol MINDENT (kiemelés tőlem) aszerint kell elvégezni, ahogy előírják" kitétel erős. Erős több okból is: - a szabványosítás tőlünk függetlenül terjed, de azért nem terjed ki az élet MINDEN területére - nem csak adunk, hanem beleszólási jogot is kapunk olyan ügyekbe, melyekbe eddig ezt nem tehettük, - abszolutizált önrendelkezési jog egyszerüen nincs, az emberi társadalom ilyen. Az egyén, a család, a nemzet le-lemond némely jogáról azért, hogy a nagyobb közösség jobban működhessen. És e jobb működés fizeti meg a lemondást. - önrendelkezési jogunknak az orosz birodalom és az EU között csökkennie kell, ez tölünk függetlenül így fog alakulni. Ha tehát a csatlakozásnak csak ezt - az önrendelkezés - az aspektusát vizsgáljuk, akkor is úgy járunk jobban, ha belül vagyunk egy folyamatban, mert befolyásolni valamit csak belülről tudunk. (Ha mi lennénk az USA, kívülről is tudnánk, dehát ne fantáziáljunk.) Hadd idézzem De Gaullet:" ha valamit nem tudsz megakadályozni, segítsd!" 2002/11/08

Mézesmadzag (kszucs@elender.hu): Ideje lenne rátérni a maszlagokról (gondolok itt az önrendelkezésünk "megszűnésére") a konkrétumokra. Az únió lényegét jelentő közös kassza azt jelenti, hogy ehhez bizony minden tagra érvényes szabályok alapján évente vastagon hozzá kell járulnunk. Nem kis összegról van szó, hanem százmilliárdokról, amelyet onnan kell elvenni ahol azokat ma "automatikusan" működő - és szerintem nem is túl hatékonyan - támogatási rendszereinkben használunk fel. A csatlakozás után ezekhez a SAJÁT FORRÁSAINKHOZ is - szerintem nagyon helyesen - csak szigorú (ennek megfelelően azonban a pályázók részéről elképesztő mérvű adminisztrációt igénylő) pályázati rendszerben juthatunk hozzá. Itt a bökkenő, mert az EU nem lesz automatikusan habostorta. Ha a gazdaság szereplői felkészültség, technikai lehetőségek hiányában nem tudnak élni a lehetőségeikkel, akkor SAJÁT HIBÁNKBÓL a csatlakozás számunkra súlyos hátrányt is hozhat. De ez a rendszer előnyt is jelenthet. Ha a hatékonysági kritériumok miatt megszűnik az értelmetlen tevékenységek gazdaságtalan támogatása, csökken a korrupció lehetősége, csak a legjobb ötletek jutnak támogatáshoz. Akkor, és csak akkor olyan többletforrásokhoz juthatunk, amelyekhez az EU nélkül nem juthatnánk hozzá. Na, ez a feladat, és már nincs is több időnk lazsálni, muszáj lesz felkészülni a - számunkra - új lehetőségek megismerésére és megértésére, sőt kihasználására!!! Konkrétan, mindenkinek, és nem csak az általánosságok szintjén. Üdvözlettel mindenkinek: Mézesmadzag 2002/11/08

Várhegyi Erzsébet: Igy! Érdeklődöm, ki mindenkinek a nevében beszél, amikor ezt mondja: jobboldali barátaink? - Történetesen nekem nincsenek jobboldali barátaim. Javaslnám ezért, hogy használjon a leveleiben egyes szám 1.személyű nyelvtani alakot inkább a tényszerűség kedvéért! 2002/11/08

Béres István: IGY! Látom ön is bevette néhány megélhetési etnopolitikus és az álliberális oktatási miniszter által gerjesztett hisztériát. Persze az fel sem merül önben, hogy a jászladányiak valamilyen módon szerettek volna saját maguk tenni falujukbeli iskola által nyújtott siralmas tudásszint ellen, és javítani szerettek volna gyermekeik továbbtanulási lehetőségein. Sajnos ennek egyetlen módja ha a szülők saját zsebükbe nyúlva még többet áldoznak gyermekük taníttatására. Választhatták volna, hogy más település színvonalasabb iskolába íratják gyermeküket, de nem. Ők helyben akartak gyógyírt találni. Alapítványi iskolát kívántak létrehozni. Feszültség keltésből politikai, anyagi tőkét kovácsolni kívánó politikusok állításával szemben nem valaki/valami ellen, hanem valamiért. Szomorú hogy ma Magyarországon igen jelentősek azok a politikai erők, melyek üzletet látnak abban, ha alapvetően gazdasági különbségeket, etnikai konfliktusnak állítják be. Remélem ön gyermeke is falusi iskolába jár, szomszédságába önkényes lakásfoglalók vertek tanyát. És nem kívánom hogy édesanyja telefonfülkéből hívja fel éjnek idején, hogy jöjjön érte mert nem mer a korházban maradni üvöltöző garázda csoport miatt. Félt. Az életét féltette. Ehhez semmi köze az etnikai hovatartozásnak. 2002/11/08

vérbagoj: Tisztel Béres Úr! Nem igazán értem, mit keres az EU csatlakozásról szóló eszme (és rögeszme) cserében indulatos hozzászólása, de azért pár sor választ megérdemel. A jászalsóborzasztói roma-iskola-alapítvány-szegregáció-francokatvagyunkmi kirekesztők tohuvabohu tökéletesen példázza az egyik legégetőbb problémánk körüli tehetetlen töketlenkedést. Nem óhajtok etimológiai vitákba belemenni, csak arra az apróságra hívnám fel a figyelmét, hogy az oktatási minisztert álliberálisnak minősíteni csacskaság. Az illető ugyanis virtigli liberális, csak baloldali a szentem. Ezt lehet bírálni, lehet nem szeretni, de elvitatni... Az alapítványi iskola körüli jogi nyálverés minden oldalról alaposan megvilágítva hozzáférhető a különböző sajtóorgánumok archívumaiban, ezért tovább nem is folalkozom vele. Mindössze egyetlen apróság. Önnek, nekünk, mindannyiunknak együtt kell eldöntenünk, hogy a roma népességgel mit akarunk kezdeni. 1.-Marad minden a régiben, irány a balkán, majd palesztína. 2.-Nélkülük, a fejük fölött eldöntjük, hogy mi jó nekik, aztán lássuk az eredményt. 3.-Apartheid: Láttuk, hogy vált be Dél-Afrikában 4.-Rohadtul nehéz, drága és hosszadalmas munkával, velük együttműködve megpróbáljuk segíteni a beilleszkedésüket. (Adalék: az USA-ban 30 éve még iskolákat, iskolabuszokat robbantgattak, ma pedig magától értetődő természetességgel ülnek egymás mellett az osztálytermekben a fekete, fehér, sárga és latin gyerekek) 5.-(tudom, hogy Önben fel sem merült, de másokban már igen) Kiirtani mind. Ezzel pedig 500 évre kiíratkozunk a fejlett világból, egyéb "érdekes" következményéről nem is beszélve. Nos, egyre kevesebb az időnk a döntésre. 2002/11/08

Béres István: Tisztelt Verbagoly! Az EU csatlakozás küszöbén mértékadó politikusainknak el kellene végre dönteniük, hogy egy adott probléma megoldásán fáradoznak, vagy a problémát saját politikai, anyagi tőkéjük növelésére kívánják felhasználni. Nos az ön "jászalsóborzasztói" falujában ez utóbbi történt. Téved, ha azt hiszi, hogy kezdenünk kell valamit a roma népességgel. Nem cigány probléma van Magyarországon, hanem szociális/gazdasági kérdés. Persze sokkal könnyebb egy konfliktust rasszistának beállítani és erőből megoldani (olcsó, lehet a hős demokrata szerepében tündökölni ideigóráig), csak maga a probléma nem szűnik meg. (alacsony iskolai végzettségűek reménytelen munkapiaci helyzete, falusi iskolák alcsony tanítási színvonala, képesség/készség szerinti tanítás) A föntiek megoldása nem látványos, nem ígér azonnali politikai tőkét. Nem tud kiállni az oktatási miniszter a tv kamerák elé és bejelenteni a híradó vezető hírében, hogy több éves erőfeszítések következtében a "jászalsóborzasztói" lakosok 80% érettségizett. Erre nem kíváncsi senki. Ha valóban komolyan gondolják politikusaink az EU csatlakozást, akkor végre rá kellene szokni a munkára. Az ellentét szítása helyett, az ellentétek elsimítására. 2002/11/11

IGY: Az időbeli sorrendet megcserélve, Várhegyi Erzsébetet szeretném megkérni: ne engedje, tudatosan ne engedje, hogy OV manipulálja! Ugyanis nem szabad beengedni a politikát a magánszférába, és nem szabad barátainkat politikai nézeteik szerint csoportosítani! Ha ezt nem látja be, Önnél OV már elérte a társadalom szétszakítására irányuló célját, és 1:0 - ra vezet! (A zárt körben folyó gondolkozás belterjességéről értekezni végképp nem e fórum feladata.) Kedves Béres István! Hadd kezdjem egy általános megállapítással: ha valaki felépített gondolatsorból kiemel egy részletet, és a helytől függetlenül alkalmazza, akkor az vagy tévútra jut, vagy eleve szándékában állt a félremagyarázás. Az áttekinthetőség - és az Ön iránti megbecsülés - kedvéért ide másolom Polgárnővel folytatott polémiám vonatkozó részleteit: Ö - Polgárnő - többek között feltette a kérdést: az EU nyomán kisebbség leszünk a saját hazánkban? Ezt írtam válaszomban: "Más a helyzet az idegenek betelepülésével: erről a legjobb leckét már megkaptuk Erdélyben." Majd: "... vajjon miért is nem lépnek fel a cigányokat elkülönítő törekvések ellen? Az időzített bomba csak a németek és hollandok esetében ketyeg?" Erre Polgárnő válasza: "... ki akarja elválasztani a cigányokat? és kitől?" Ezek után írtam példákat. Azt hiszem, e részletek híven tükrözik, és az olvasó számára nyilvánvalóvá teszik véleményemet: a cigányság jelenlegi helyzete és a velük való viszony közvetlen veszélyt jelent. (Mi a fenéért említettem volna Erdélyt??) Ugyanakkor a cigányság elkülönítésére irányuló törekvések helyességéről nem tudtak meggyőzni - de erről részletesen értekezik Vérbagoj, akinek elemzésével nagyon egyet értek. De megismétlem: a cigány vonulat kiemelése eltér az eredeti témától! Ott ugyanis a hazánkba az EU nyomán betelepülőkről volt szó - és én annál tartottam fontosabbnak a cigányság helyzetét, és azt kérdeztem, miért nem a fontosabbal foglalkozik Polgárnő!? EU elleni érvelése ezért álságos. Eddig Ön el tudott jutni úgy is, hogy nem olvasta el folyamatában csevelyünket. Amit végképp nem értek, az az alapítványi iskoláról írott rész! Ön valóban elhiszi azt, amit leírt? Elhiszi, hogy az "iskola által nyújtott siralmas tudásszint" volt a probléma oka? Miközben nyilván tudja, hogy a jászladányi gyerekek egy vérből valók "az önkényes lakásfoglalókkal", és azokkal, akik miatt édesanyja nem mer hazamenni. Hogyan értekezhetünk/vitatkozhatunk, ha még csak őszinték sem vagyunk egymáshoz - netán önmagunkhoz? Az én gyermekem - istennek hála! - nem jár falusi iskolába stb., de amit e részben leírt, az ismert előttem. És szerintem nagyon sok köze van hozzá az etnikai hivatartozásnak! AZ egy más vérmérséklet, de EGY MÁSIK KULTÚRA is! És akik e kultúrából származnak, politikusként is e kultúra gyermekeiként fognak viselkedni!!! És nagy szamár az a politikus, aki nem veszi ezt figyelembe! És ismét és nagyon egyet értek Vérbagojjal, az eddigi múlasztásokkal, kilábalási lehetőségekkel foglalkozó gondolataival, érdemes érvelését többször is elolvasni! 2002/11/11

vérbagoj: Tisztelt Béres Úr! Vehettem volna pédának a túrbogdánhettemi, vagy az alsóbivalyosapáti de még a Bp. I.-II.-XII. kerületi példákat is. Tudja kedves Uram, köztünk az a legfőbb különbség, hogy én elismerem az előítéleteimet, romofóbiámat és próbálok elvonatkoztatni tőle. 2002/11/11

Várhegyi Erzsébet: Igy, maga teljesen célt tévesztett a nekem szánt soraival. Esetleg viccelődik - vagy: lennének további tippjeim, (amiket éppen magával nem osztanék meg). A barátaimat nem a politikai nézeteik szerint csoportosítom. Nincsenek, csak liberális barátaim, így alakult. 2002/11/11

Várhegyi Erzsébet: Ennél is pontosabban: mindössze néhány embert nevezek a barátomnak. A többieket - Magyarországon, és a Föld összes országaiban, az "embertársaim" kifejezéssel illetem. Függetlenül attól, hogy mit gondolok rókuk. Ez a kategória magát is megilleti, gondoljak bármit is magáról. 2002/11/11

Várhegyi Erzsébet: Gondolom, sejti azért, hogy amióta Eörsi Mátyást "óvta" itt a szemünk előtt, azóta nem gondolhatok szépeket. 2002/11/11

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): Kérdésem: ha a földtörvényt nem módosítja a kormány, akkor előfordulhat, hogy külföldiek felvásárolják a földet és bármit csinálhatnak vele. Pl. szennyezőanyag-lerakása vagy elkerítése és pénzért járhatunk a bekötő utakon is?Tönkremehet a földünk, a levegőnk és a vizeink is. Ha ez megvalósulhat, akkor ez többet nem a mi országunk. Erről szeretném a véleményüket hallani. 2002/11/11

IGY: Kedves Várhegyi Erzsébet! Kérem, próbáljon több empátiával közeledni "embertársaihoz"! Ez az Ön életét is teljesebbé teszi, higgyen nekem! Én focimeccsre járok erosen jobboldali kollégámmal - ugyanannak a csapatnak drukkolunk. De AKKOR meccsen vagyunk, és jól szórakozunk. És - meglehet, nem fogja ezt megérteni - ot én értelmes embernek tartom, aki egy területen súlyosan téved. Téved, ami mindenkivel elofordulhat - ez még nem jellemhiba. Úgy érzem, szegényebb lennék, ha egy politikai véleménykülönbség miatt összevesznénk - és mindenkivel összevesznék, akivel nem egyezik mindenben a véleményem. E felfogás ám legyen nem liberális, de az én mentalitásom szerint így helyes. Ami Eörsi úr "védelmét" illeti: nem emlékszem a konkrét esetre, de úgy rémlik, egy - elismerem: szerintem - hibától szerettem volna megóvni. Mint ahogy - ismét a saját mentalitásomat vegyok kénytelen zsinórmértékül venni - szerintem lehetne olykor megfontoltabb. Dehát muszáj egyformának lennünk? 2002/11/11

Várhegyi Erzsébet: Éppen ezért nem jutna eszembe, hogy még a kötelező találkozási pontokon kívül is az enyémtől távoli gondolkodású emberekkel találkozzam. Nekem úgy tetszik, hogy hasonló a hasonlót szereti. A tévedés természetesen nem jellemhiba, de én nem a tévedéseire céloztam. 2002/11/11

Várhegyi Erzsébet: Hogy a konkrét esetre nem emlékszik, az egyszerűen hazugság. 2002/11/11

Bikmakk: Kedves IGY (és a többiek) ! Hát nem hallgat rám senki ??? Pedig egyszer már bátorkodtam egy - szerintem - jó javaslattal élni arra vonatkozólag, hogy mit kellene tenni az ilyen emberek ellen. Javaslom, fontolja/fontolják meg ! 2002/11/11

Várhegyi Erzsébet: Fontoljátok meg, Proletárok! 2002/11/11

Eörsi Mátyás (matyas.eorsi@parlament.hu): Köszönöm a vitában való részvételt mindenkinek, a vita nagy része rendkívül érdekes volt, és felmerültek olyan kérdések is, amelyekre magam sem tudom a választ... Megpróbálok egy-egy kérdésre válaszolni, ahogy tudásom megengedi. Mézesmadzag említést tett a hollandokra. Elég jól ismerem az ottani helyzetet. Néhai Pim Fortuyn pártja megbuktatta a koalíciót, ezért hamarosan új választások lesznek. A Pim Fortuyn lista támogatottsága, ahogy felemelkedett a legutóbbi választások során, úgy zuhant most töredékére vissza, és a pártok küzdenek az itteni választókért. Követhető logika, hogy a populista szavazatokat populista politikával lehet elnyerni, ez az oka annak, hogy a jobbliberális VVD ilyen hangokat üt meg, ennek azonban semmi veszélye nem lesz a bővítésre, ez a leghatározottabb meggyőződésem. Az Európai Unió bürokráciája tényleg őrült nagy, de ezen nem panaszkodni kell, hanem neki kell állni, lebontani. Kérem, higgye el, rengetegen az Európai Unió tagjai közül azt remélik, hogy a bizottság működését áttekinthetőbbé tenni szándékozók szövetsége fog bővülni a tagságunkkal.... úgy legyen! Azt nem gondolom, hogy a munkanélküliségre rövid távon is akár negatív hatással lenne a csatlakozás. A tagsággal megnő a magyarországi beruházások száma, ezek mind magyar munkaerőt fognak alkalmazni. Lesznek magyar beruházások külföldön is, ez a magyar cég profitját növeli majd. De lehetnek olyan iparágak, ahol legalábbis rövidtávon nehézségekkel kell majd szembenézni. Állítólag ilyen a bőripar, és lesznek mások, nem tudom, melyikek pontosan, mert nem vagyok makroközgazdász. De egyet tudok: ezek az iparágak az Európai Unió nélkül is egyre nagyobb bajba kerülnének, és az Európai Unió tagjaként több pénze lesz az országnak arra, hogy a szociális feszültségeket enyhítse. Tetszik Várhegyi Erzsébet eszmefuttatása, mert úgy optimista, hogy a nehézségekről is nyíltan beszél. Tetszik (bár nem lep meg), hogy hozzászólásaiban többször is visszaköszön az Európai Unió kulturális dimenziója. Igen, nagyon fontos szempont. Az eü. Szabályozásra vonatkozó kérdésére azonban passzolni kényszerülök. Sajnálom. Azt üzenem mindenkinek, aki fél a globalizációtól, hogy globalizáció akkor is van, ha Magyarország nem lép be az Európai Unióba, legfeljebb akkor Magyarország elveszti azt az eszközét, hogy maga is hozzájáruljon a szabályok alakítgatásához. A globalizáció léte az egyik legfontosabb érv Magyarország Európai Uniós tagsága mellett. Ebben a vonatkozásban IGY érvelése bizony kifogástalan. Polgárnő zavarba hoz. Nem tudom, hogy most csak ugrat, vagy komolyan gondolja, amit leírt? "Mi olyannak fejlesztjük (mármint a hazát) amilyennek nekünk megfelel." - írja, és hazája elhagyására ösztönzi Várhegyi Erzsébetet. Nem szép tőle, hogy finom legyek. Már szinte restellem leírni, hogy ez elfogadhatatlan. Amúgy meg mindegy, mit ír, mert Várhegyi Erzsébet ettől persze nem fog elmenni, Polgárnő pedig előbb-utóbb ráébred arra, hogy hazájában kisebbségbe került avítt nézeteivel. Szerintem Polgárnő lelkesen megszavazná az Európai Uniós tagságot akkor, ha Orbán Viktor lenne a miniszterelnök, de úgy tűnik, nem szavazza meg akkor, ha Medgyessy Péter a miniszterelnök. Igen, Polgárnő az elvek embere. Az ország hosszú távú jövőjéről a szerint dönt, hogy ízlése szerint való-e az adott kormány. Szép. Nem kívánok vele vitába szállni. Polgárnő egyébként nem áll egyedül Európában félelmeivel. A holland, a dán, az ír, a portugál és a görög polgárok között is sokan féltek az integráció következményeitől. Ma már nem félnek, hanem élvezik annak minden áldását. Élvezik a soha még nem tapasztalt jólétet és szabadságot. Rengeteg a külföldi beruházás, megveszik a földjeiket is, és csodák-csodája, mindenki jól jár vele. Természetesen a korábbi kétkedők (az ottani Polgárnők) is, és ez így van rendjén! Talán Polgárnő egy nem régi kérdésére visszatérnék. Ezt írja: "Kérdésem: ha a földtörvényt nem módosítja a kormány, akkor előfordulhat, hogy külföldiek felvásárolják a földet és bármit csinálhatnak vele. Pl. szennyezőanyag-lerakása vagy elkerítése és pénzért járhatunk a bekötő utakon is? Tönkremehet a földünk, a levegőnk és a vizeink is. Ha ez megvalósulhat, akkor ez többet nem a mi országunk. Erről szeretném a véleményüket hallani." Namost, ez nekem azért tetszik rettenetesen, mert eddig külföldiek nem vásárolhatták fel a földet, ezért csak magyarok keríthették el, rakhattak le szennyező anyagot, kérhettek pénzt a bekötő utakért. Magyarok tették tönkre a földjeinket, a levegőnket és a vizeinek, de eddig ez a mi országunk volt. Ha külföldiek teszik ugyanezt, akkor ez többet nem a mi országunk. Más logikát ajánlok: eddig a magyarok szennyezték az országot, de a mienk volt, az is maradt, ugyebár. Adjuk eztán oda külföldieknek, hozzunk kemény törvényeket, és érjük el, hogy ne szennyezzék se a talajt, se a vizet, se a levegőt. Úgy, ahogy ezt az Európai Unió számos országában elérték, akár hazai, akár külföldi volt a tulajdonos. S ha Polgárnő a magyarok által agyonszennyezett Magyarországot a sajátjának érezte, akkor a külföldiek által tisztán tartott Magyarországot is nyugodt szívvel érezheti a sajátjáénak. Az egész Európai Unió erre bizonyíték. A jászladányi vitában - ha megengedik - nem ezen a helyen foglalnék állást, bár fontos ügy, de kevésbé ide tartozik megítélésem szerint. És még sok mindent írnék, de indulnom kell a TV1-be, hogy ott vitatkozzam arról, hogy kell-e és milyen alkotmánymódosítás kell az Európai Unióhoz. Így rohanok, és még egyszer mindenkinek köszönöm a vitában való részvételt! Eörsi Mátyás 2002/11/11

Várhegyi Erzsébet: Örülök, hogy újra látom. Az elpasszolt kérdés fontos számomra, de nem baj. Szemembe ötlik a CEU (Central European University Bp.) Library olvasótermi asztalán egy felszólító üzenet: One more way to explore, to learn, to discover. Üdv. Várhegyi Erzsébet 2002/11/13

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): Márai Sándor: Füveskönyv A hazáról és az államról Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: "Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat." A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontja a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is. Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja. Hazád a történelmi méretekben megnagyított és időtlenített személyiség. A haza a végzet, személyesen is. Nem fontos, "szereted"-e, vagy sem. Egyek vagytok. De úgy látom és tapasztalom, hogy te - szóval, ünnepélyesen, írásban és a dobogókon - inkább az államszeretetről teszel bizonyságot és hitvallást. A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van. De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha - férfiasan, kidüllesztett mellel - megvallod a világ előtt, hogy te szereted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered. 2002/11/18

Várhegyi Erzsébet: Célt tévesztett üzenetek hullongása...Egy, önmagát "Polgárnő"nek nevező asszony persze jogosan választ valamit a régi, polgári író pátosztól sem mentes szövegéből. De kire illik itt és most ez a szöveg? Márainak lehet bár a haza maga a lét, lehet a haza önmaga. De nekem - akitől a polgári értékrend is mindig idegen egy kicsit - nekem a kiszáradt szilvafa a hazám, a korhadt uszadékfák, vagy a fűtenger, meg sárga virágok valami szigeten. És ezt sincs joga senkinek kétségbe vonni, tagadni, vagy cáfolni. Az én hazám - fűtenger valami szigeten (tudom is én, hol?), sárga virágok, uszadékfák, kiszáradt szilvafa - azonos értékűek (bár kevésbé erőteljesek))Márai halott hősök a temetőkben, anyanyelv, kenyér és lélek, életed - szavaival. Érti ezt, Polgárnő? 2002/11/18

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): Értem, értem. De én nem tudok azonosulni azzal, hogy a hazám bárhol lehet, mert akármikor, akármennyi ideig is voltam távol Mo-tól, mindig volt honvágyam.. A haza "érzése" velem volt földrajzilag távoli helyen is persze.Márai szavaiban nagyon fontosnak tartom a haza- és államszeretet különbségét.Én már csak ilyen konzervativ maradok. De egy percig sem vitatom el azt Öntől, hogy Ön másképp is gondolhatja.Nem kell a véleményünket egymásra erőltetni, soha sem jutna eszembe. 2002/11/19

Várhegyi Erzsébet: Aztán miért "konzervatív" a haza és az állam fogalmának szétválasztása, kedves Polgárnő? Vajon kire vonatkoztatja az államszeretetről szóló szöveget, miért választotta ki éppen ezeket a sorokat? Az államban (társadalmi szerződés) valósul meg az a szabályozottság (törvények), amely nélkül társadalmi szinten bajos volna élni. Jogok és kötelességek, no meg, "kabátodra fityegők" is netán, persze. Aki a sikert ambicionálja, fáradozhat érte anélkül is, hogy a többiek érdekeit sértené. S ez nem pontosan ugyanaz, mint elvtelenül alkalmazkodni az állami elismerésért. Elvont gondolkodásom nem igényli feltétlen, hogy a tárgyam anyagi valóságában is jelenvalóként tűnjön fel. Ezért a valaha látott barna földek, még a mocsárba veszett fél pár cipellőm is, teljes értékűen a hazám. Nincs okom aggódni - mint magának - hogy elveszítem. 2002/11/19

Anonymus (a27@freemail.hu): Hát igen. A nihillt nem lehet elveszteni... Ez ám a szabadság! Én máshogy képzelem. 2002/11/19

Várhegyi Erzsébet: Ha az emberi gondolat és emlékezet nihil("nihill") = semmi, akkor maga bizonyára tagadja, hogy az embert éppen a gondolkodás képessége különbözteti meg a földön élő többi fajoktól. Vagy inkább azt állítja, hogy itt én a nihilizmus híveként tűntem fel? Remélem tudja, hogy a nihilista minden szabályt és elvet, minden törvényt tagad, a cselekvést pedig eleve hiábavalónak tartja. 2002/11/20

Polgárnő (k_arakan@freemail.hu): Amit és akit szeretünk, azért aggódunk is. Mindenképpen. És nem szeretném ezeket az érzéseket elveszíteni, kiiktatni az életemből.Nem is törekszem rá. 2002/11/20

Várhegyi Erzsébet: Semmi baj, Polgárnő - lehet aggódni is. 2002/11/20