Árvizek és biztosítók

Az árvíz – sajnos – nem most dúlja fel először a Magyarország folyói mellett elterülő területek lakosainak életét. Az elmúlt parlamenti ciklusban főként a Tisza „jeleskedett”, ebben az évben a Dunán volt a sor. Aligha tévedünk nagyot, ha úgy véljük, hogy évről-évre időközönként meg kell vívnunk a csatát az árral. A miheztartás végett, 2001. április 17-én az Index azt írta, hogy 500 évente egyszer fordul elő ilyen magas vízállás…

A kormánynak meg kell vizsgálnia, hogy az eddigiekkel szakító folyószabályozási koncepcióval meg lehet-e előzni a hasonló óriási árvizeket, vagy legalább hatásukat csökkenteni lehet-e. A legjobb program is csak hosszú évek, ha nem évtizedek múlva tudja csak kifejteni hatását. Vizsgálni kell tehát azt is, hogy addig is mit kezdjünk a jövő tavasszal, és az azt követően lecsapó árvizekkel.

Átfogó programot jogász végzettségű parlamenti képviselőként nem áll módomban kidolgozni. Ám immár második alkalommal fordult elő, hogy az árvízzel kapcsolatban a miniszterelnök a biztosítókat emlegette.

Az első alkalommal Orbán Viktor miniszterelnök feszegette a biztosítók felelősségét. A Magyar Rádióban adott egy interjújában így fogalmazott : „… az emberek joggal várják el, hogy a kormány mellett a biztosítók is vegyenek részt a károk enyhítésében. … egyes biztosítótársaságok magatartása kapcsán elfogadhatatlannak nevezte, hogy az egyik legnagyobb hasznot felmutató ágazatban tevékenykedő cégek úgy tegyenek, mintha semmi közük nem lenne az országhoz”. Ez bizony elég kemény támadás volt.

Az idei árvíz során Medgyessy Péter is foglalkozott a biztosítókkal. Ő a következőket mondotta : „A jövőben nem fordulhat elő, hogy a biztosító társaságok nem kötnek biztosítást a folyók hullámterén engedéllyel épült házakra.” Ez lényegesen barátságosabb megfogalmazás, mint Orbán Viktoré, ám tartalma lényegében ugyanaz. A miniszterelnök bírálja a biztosítók gyakorlatát, amiért a hullámtérben engedéllyel épített házakra nem kötnek biztosítást.

Csakhogy a biztosítók számára az a körülmény, hogy a ház építésére kiadták az engedélyt, tökéletesen irreleváns. A biztosítók nem engedélyben, hanem kockázatban gondolkodnak. Az elmúlt néhány év árvizei alapján kijelenthető, hogy a biztosítók jártak el bölcsen akkor, amikor a hullámtérre épített házakra megtagadták a biztosítás megkötését. Ezzel szemben a hatóságok jártak el gondatlanul, amikor kiadták az építési engedélyeket. Ha pedig ez a helyzet, akkor nem a biztosítókat kell kötelezni a rossz hatósági gyakorlat követésére, hanem a rossz hatósági gyakorlaton kell változtatni.

Megjegyzem, nincs értelme a biztosítókat kötelezni biztosítások megkötésére. Ha ugyanis a biztosítók úgy értékelik, hogy a ház elpusztulásának a veszélye minden második évben várható, akkor a biztosítási díjat úgy fogják meghatározni, hogy két év alatt a biztosítási díj elérje a házak értékét, és ezt a biztosítási díjat a tulajdonosok nem lesznek képesek kifizetni.

Rövid távú megoldásként szükségesnek tartom, hogy egyik hatóság se adhasson ki építési engedélyt árterületre. Ha valaki engedély nélkül építkezik, a házat az építtető költségére bontsák le, úgy, ahogy – remélhetőleg – a Citadellán engedély nélkül épült teraszt is lebontják.

Súlyos kérdés, hogy mi történjék azokkal, akik valóban hatósági engedély birtokában építkeztek árterületre, mert a biztosítók kötelezése biztosítások megkötésére nem járható út. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy ezek a családok a hatóságok rossz döntése következtében kerültek abba a helyzetbe, hogy ártéren épülhetett fel a lakóházuk. Következésképpen az államnak helyt kell állnia a rossz döntés korrekciója költségeiért.

Fel kellene mérni, hány ilyen házat érint ez a probléma. A tulajdonosokat kötelezni kellene az ártér elhagyására, házaikat ki kellene sajátítani. A kisajátítás amúgy is teljes kártalanítás mellett történhet csak, így a tulajdonosoknak állami pénzen hasonló nagyságú ingatlant és lakóházat kellene a tulajdonosok rendelkezésére bocsátani.

Biztosan nagy összegbe kerülne ez az akció. Ám kevesebbe, mint évenként rendre állami forrásokból újraépíteni azokat a házakat, amelyeket egy éven belül ismét megtámadhat a víz.

2002. augusztus 21.

IGY (ispankigy@freemail.hu): Bajban vagyok, még úgy fog tűnni, nyilvánosan hízelgek Önnek. ( Kompenzálásként hadd hivatkozzak arra, amikor "ostobaság"- nak neveztem egy döntést, melyről nem tudtan az Ön személyes álláspontját - ma sem tudom. Ott sem akartam sértegetni, itt sem akarok hízelegni. ) De megint általam helyeselt álláspontot képvisel, és e mellett érvel világosan. A miniszterelnökök mentségére csak azt tudom felhozni, hogy az elvárásoknak megfelelni akarván - népszerűség! - szamárságok kimondására is hajlandók. (Már amennyire ez mentség...) Ezek után azt sem tudhatjuk, mennyire áll komoly elhatározás (és pénz!) e kijelentések mögött, de ha igen: nincs kedve tervezetét a kormány (vagy az illetékes miniszter) elé terjeszteni? 2002/08/22

MIKI117 (bodnarm@enternet.hu): Számomra az előző két topik a topiknyitóval le is zárult. Ami a "Személyes adat" címűt illeti, ezzel IGY hozzászólásának eleje alapján nem is álltam egészen egyedül. Véleményem szerint már a "Fidesz esete az államtitoksértéssel" is ilyen volt, racionálisan már nemigen volt mit hozzátenni, csak indulatok feszülhettek egymásnak. És ezt a véleményemet még általánosítani is bátorkodnék: a belpolitikában (sőt, nemcsak ott) sajnos igen gyakori, hogy a nyilvános viták nem racionálisak, és nem záródnak le, vagy nem fordulnak másik irányba ott, ahol a racionalitás határai húzódnak. Igaz ugyan, hogy 2x2=4 csak magyarul "kétszer kettő az négy" (angolul például "two by two makes four", legalábbis azt hiszem, mindenesetre magyarról angolra fordítást nem vállalok!), de azért nyilvánvaló dolgokról nem érdemes hosszasan vitázni, még akkor sem, ha egyesek szeretnék, ha egy-egy adott esetben kétszer kettő nem négy lenne. Ezért örömmel üdvözlöm ezt a mostani témát. Itt a topiknyitó valóban csak a kezdet.(Sajnos, valószínűleg csak kisszámú hozzászólásból álló együttgondolkodás kezdete, hiszen a politikai botrány sokak számára vonzóbb, mint a gondolkodásra ösztönző valódi probléma). Ámbár a közös továbbgondolkodás racionalitását itt is befolyásolja valami - ezúttal nem politikai indulatok és előítéletek, hanem az információhiány. (Sőt, gyanúm szerint esetenként a dezinformáció, erős kételyeim vannak pl. az 500 év kapcsán, kicsit a 2 milliós nagygyűlésre emlékeztet.) De akkor legalább a további információgyűjtés kívánatos irányáról tehetünk ésszerű megállapításokat. Nem vagyok benne biztos, hogy az ártéri lakóházak (és lakóháznak használt üdülők) problémájának kezelésére legcélravezetőbb mód a kisajátítás, bár kétségtelenül ez az egyik. Megfelelő szakértelemmel, részletes értékelemzést végezve kellene vizsgálni a szóbajöhető műszaki megoldásokat (védművek átalakítása, fejlesztése, vagyis az ártér méretének befolyásolása, vagy akár az ártéri épületeken alkalmazható műszaki megoldások, az épületek alkalmassá tétele az árvíz mérsékelt károk melletti elviselésére). Minderre nyilván víz- és építésügyi szakértők bevonásával, a belügyi és környezetvédelmi tárcák közti szoros együttműködésben kellene módot találni. Azért a biztosítókat sem hagynám ki teljesen az ügyből. Legalábbis bejelentési, információközlési kötelezettséget lehetne számukra előírni minden olyan esetről, amikor lakóház biztosítását megtagadják, meglévő biztosítást felmondanak, vagy a biztosítás díját - legalábbis látszólag - indokolatlan mértékben emelik. Valahogy úgy, ahogyan bejelentési kötelezettségük van a kötelező gépjárműbiztosításokkal kapcsolatban. Csakhogy ott ez a kötelezettség elsősorban a gépjárműtulajdonos állampolgárok jogkövető magatartásának előmozdítását célozza, míg a lakóház-biztosítások esetében elsősorban az önkormányzatok jogkövető magatartásának kikényszerítését célozná. (mind az építési engedélyeztetési eljárások, mind az árvízvédelmi és egyéb infrastrukturális karbantartó munkák elvégzése területén.) A Belügyminisztérium valamelyik osztálya, alosztálya foglalkozhatna ezekkel az ügyekkel, és esetenként vizsgálhatná, hogyan oszlik meg a felelősség az érintett önkormányzat, a lakóháztulajdonos állampolgár és a biztosító között. Témánk azonban még messzebbre vezet: ha feltételezzük, hogy igazak a tartós éghajlatváltozásról szóló hírek, akkor a helyzet nemzetközi szinten a következő lesz: a folyómenti - nem hagyományos értelemben "ártéri", lásd Prága, Drezda, stb. - lakóingatlanok és középületek kockázata lényegesen megnő, anélkül, hogy akár a tulajdonosok, akár az önkormányzati, állami szervek felelőssége megállapítható lenne. Vagyis már néhány év távlatában előfordulhat az, hogy az ilyen ingatlanok biztosítása - tisztességes, de ésszerű biztosítói magatartás mellett - megszűnik, vagy elviselhetetlenül magas díjúvá válik. Ez - a politikában divatos szóval - időzített bomba lenne, ami minden egyes árvízkor újra meg újra rombolást végezne. Véleményem szerint elengedhetetlen ennek a kérdésnek időben történő felvétele a nemzetközi tárgyalások napirendjére, az árvízveszély által érintett országok közös adatgyűjtése és egymás közti adategyeztetése, stb. Nemzetközi szinten sem szerencsés, ha az összefogás csak akkor születik meg, amikor már baj van. Végül egy más jellegű gondolat: eddig csak az engedéllyel épült lakóházakra összpontosítottunk. De úgy általában, ha valaki elmarasztalható is abban, hogy túlzott kockázatot vállalva kilátástalan helyzetbe került, attól még emberiességi alapon megilleti a segítségnyújtás. Azokról sem szabad megfeledkeznünk, akik engedély nélkül épült lakóházukat, vagy üdülőnek minősülő, de valójában egyetlen lakóingatlanukat elveszítve váltak az árvíz következtében hajléktalanná, mint ahogyan általában sem szabad elfeledkeznünk a bármilyen okból hajléktalanná vált szerencsétlenekről sem! 2002/08/22

Anonymus (a27@freemail.hu): Kedves Miki117! Teljes mértékben egyetértünk! : ) Tisztelettel Anonymus UI: A másik topicban a hosszú levelére készül a válasz. Addig még pipázzon.... Tanár Úr, pipázik még, nem? : ))) 2002/08/23

MIKI117 (bodnarm@enternet.hu): Kedves Anonymus! Szivesen pipázgatok, olvasgatok, zenét hallgatok, stb, nem sürgetem, inkább írjon valamit a kevésbé hosszúra is! :-) Üdv! Miki 2002/08/23

Anoinymus (a27@freemail.hu): Kedves Miki117! Írtam én. Épp arra reagált. Anonymus UI: Azt gondoltam meglepődik a pipázással kapcsolatban. Csak annyit akartam érzékeltetni, hogy leveleiből következtetni próbáltam a személyére. Igaz már jópár éve, de a faszerkezetek tudományát Öntől tanultam. Vagy nagyon melléfogtam a találgatással? 2002/08/23

MIKI117 (bodnarm@enternet.hu): Kedves Anonymus! Nem fogott mellé, de miért kellene meglepődnöm? 8) Hadd találgassak én is egy kicsit: az a "jópár éve" úgy 5-6 éve volt, nem? (Kezdetben írásai alapján kissé lassú és merev gondolkodású kedves konzervatív öregúrnak véltem, de ez időközben szép lassan megváltozott...) Azt viszont tényleg nem tudom, hogy az egyetértő válasza mire vonatkozik, a Gerő-kommentárra, az árvízbiztosítás-kommentárra vagy mindkettőre? Amilyen telhetetlen és maximalista vagyok (apropó, milyen emlékei vannak a fa-zárthelyikről?),legalább az előbbire egy sima "egyetértünk"-nél többet várnék! Miki 2002/08/23

Bikmakk: Valóban elgondolkodtató, hogy mit is lehetne tenni a jövőre nézve a hasonló esetek elkerülése végett. Az árvizek kialakulása kapcsán sok mindent emlegetnek, úgymint globális felmelegedés (nem kis mértékben a környezetszennyezésnek köszönhetően), vagy az úgynevezett "El Nino" hatás, amely pár évente ciklikusan jelentkezik és az egész Föld éghajlatása kihatással van. Ha a kiváltó okok nem is, a tendencia azonban bizonyos: a következő években valószínűleg még többször számítanunk kell hasonló, ha nem nagyobb áradásokra. Ebből az aspektusból nézve a pár száz hullámtérben épült ház sorsa meglehetősen eljelentéktelenedik, ugyanis lehet, hogy ennél sokkal nagyobb problémával is szembe kell néznünk: Budapest árvízvédelme kb. 10 m-es vízállásig működik, a mostani tetőzés ezt nem egész 1,5 méterrel közelítette meg, vagyis nagyobb volt, mint az elmúlt 100 évben mért eddigi legnagyobb vízszint (1965, 845 cm). Ennél nagyobb áradások esetén sajnos a 2 milliós főváros is könnyen Prága sorsára juthat - és ez természetesen igaz a többi folyó melletti településre is. Ezért azt gondolom, hogy ez elsősorban nem biztosítási kérdés, hanem a vízügyi szakemberek problémája lesz valamilyen megnyugtató megoldást találni. Egyébként teljesen egyetértek a Képviselő Úrral, a hullámtérben épült házakat valóban fel kell számolni és az ott élőknek valamilyen módon kárpótlást és új lakóhelyet biztosítani (persze csak ha bizonyíthatóan legálisan építkeztek). 2002/08/26

Mézesmadzag (kszucs@elender.hu): Kicsit mintha nehéz lenne elképzelnünk Pestet víz alatt, nem? Gondolom a derék prágaiak is így voltak a dologgal. Bizony ez nagyon elgondolkoztató. 2002/08/27

vérbagoj (veerbagoj@uze.net): Tisztelt Képvisel? Úr! Roppant fontos kérdést vetett föl, amellyel érdemes lenne hosszabban és alaposabban foglalkozni a Házban is, de megértem, hogy az ellenzék számára érdektelen -elvégre viszonylag kisszámú állampolgár hiszi el, hogy az árvízért is a liberbolsi ármány a felel?s- a kormányon lév?k számára pedig macerás és hosszadalmas szakmázást jelentene, miközben oly édes és lelkesít? a fidióták orrát beleverni abba méretes trágyahalomba, ami 12 éve csöndben rothadozik a pincében. A kérdést érdemes világosan kettéválasztani. Az egyik téma a biztosítók viselkedése. Hogy hasonlattal éljek, épesz? embert?l még nem hallottam, hogy a bolti eladó micsoda aljas, profitéhes hiéna amiért nem hozhatom el a boltból ingyen a számomra oly nélkülözhetetlen automata mosógépet. A biztosítótársaságok sem egyenl?ek a Máltai Szeretetszolgálattal, k?kemény versenyben él? PROFITÉRDEKELT ÜZLETI VÁLLALKOZÁSOK, ráadásul a világon mindenütt törvényben szabályozott nagyon szigorú feltételek mellett m?ködnek. Többek közt ezért jelentenek biztosabb befektetést bármely állampapírnál. Hozzáért?k számára evidens, hogy egy állam nyugodtan tönkremehet,(láttunk rá néhány példát) biztosítótársaság csak akkor, ha a föld is szétesik. Én, mint befektet? (nyugdíjbiztosítás) kikérném magamnak, ha az én rovásomra jótékonykodni kezdene az a társaság, ahova az öregkorom létbiztonságát jelent? pénzecskémet fektetem! Ha valaki ártérre építkezik, az maga vállalja a veszélyt. Ha az illetékes önkormányzat erre áldását adta, azért sírjon az ? anyukájuk. A humanitárius szempontok természetesen nagyon fontosak, de nehogy már a rét keringjen a sas fölött, a hülyeség nem érdem, amiért kötelez?en kijár az (anyagi) elismerés. Amúgy meg miként aposztrofáljam azt a viselkedést, hogy egy adott helyszínen 5-10-15 évenként elviszi a víz a házat, a jámbor pógár pedig esmeg odaépíti az újat, mert az egész biztos csak egyszeri szerencsétlen véletlen volt, egyébként is ott a telke és neki jogai vannak. Az önkormányzat meg okosan néz és bólogat. Árvíz esetén meg jajgat, hogy már több mint két perce jelezték, hogy baj van, a segítség meg sehol. Ennyit a biztosítókról, lehet apróra szedni a véleményemet, sorolni a biztosítótársaságok aljasságait. A másik, sokkal érdekesebb (és fontosabb) rész a vízgazdálkodás témaköre. Valamelyest konyítok hozzá, ha nem is vagyok olyan vérbeli szakember mint Baja úr, vagy az a szarvasgombakedvel? kisgazdi hogyishíjják. A jelenlegi árvízvédelmi és vízgazdálkodási rendszerünk egy, a 19. sz. közepén keletkezett, az akkori viszonyoknak megfelel?, ám pénzügyi okokból kissé kiherélt koncepción alapul. A célja az árvizek viszonylag biztonságos levezetése mellett a maximális szántóterület kialakítása volt. Ez, az akkori (jóval nagyobb) országméret és relatíve nagyobb népesség mellett indokolt is lehetett. (Akkoriban a hektáronkénti 2 tonna búza és kukoricatermés világraszóló rekordnak számított. De pantha rhei! Az idei termés (az adatok ismerete nélkül is bátran fogadok rá!) az aszály ellenére is biztonságosan fedezi a hazai szükségletet, az pedig, hogy a szokásosnál kevesebb jut expotra, csak tista haszon a kincstárnak, mert kevesebb támogatást kell kidobni az ablakon. Tessék tudomásul venni, hogy az átlagos min?ség? ausztrál, kanadai vagy argentín malmi búza Csepel-szabadkikötö paritáson is olcsóbb mint pl. a Kókán termett. A hazánkban jelenleg alkalmazott legjobb agrotechnika okszer? alkalmazása mellett a jelenlegi szántóterület harmada is elegend? lenne. No persze nem 1.5 hektáros tábalméretekkel. Lehet találgatni, hogy mit?l bolondult meg az id?járás (mee csak l?dözik azokat a rakettákat - Juli néni) elnínyó vagy a cokett? vagy freon, a lényeg az, hogy amióta begy?r?zött hozzánk a fejlett agrotechnika és bölcs szomszédaink tarra vágták az összes hegyi erd?t, nem a magas vízállás az igazi problémánk, hanem a rendszeres nyári vízhiány. Ideje újragondolni a koncepciót és újragombolni a mellényt. És ez az, amit magyar vízügyis (ha a szakmájában akar maradni) sohase fog egyértelm?en kimondani. A magyar vízügyi szakemberek (nem túlzás!) a legjobbak a világon - ami az árvízvédelmet, mentesítést illeti. Éppen ezért elemi érdekük, hogy lényegében ne változzon semmi. Új(régi) koncepció esetén (lásd fok-rendszer, a nagyvíz kivezetése és helybentartása) a jól bevált rutin már nem alkalmazható, gyakorlatilag újra kell tanulniuk a szakmát, gát?rt?l akadémikusig. És azt se felejtsük el, hogy lelkükb?l lelkedzett duzzasztóik is csak a régi koncepció alapján indokolhatók meg, pedig milyen nagyszer?, gigantikus emlékm?vek! No, ez az, amiért csak a politikai akarat kényszerítheti ?ket váltásra - iszonyatos harcok árán. 2002/08/30

g6: Vérbagoj, nagyon tetszett a szöveged, a vizesektől valóban nem érdemes várni, hogy gyökeresen új koncepciót alakítsanak ki. Annyit még hozzátennék, hogy a jelenlegi rendszer toldozgatása csak oda vezet, hogy ha egy helyen megemelik a gátat, akkor legközelebb máshol akar majd kiönteni, és olyan hely nem nagyon van, ahol szívesen vennék a túlcsordulást(mert vagy művelés alatt van, vagy védett ártéri erdő, vagy település, vagy valami vasút van ott). Márpedig a víz nem lesz kevesebb. Sajnos az ember gazdasági érdekből csúcsra járatja a természetet (is) és ennek ez a következménye. Lehetne-e kicsit visszavenni, akár, ahogy írod, több ártéri terület kijelölésével? Csak aztán az állatvédők siránkoznak, hogy szegény pockok, malacok az ártéri erdőben pórul jártak! Ezzel együtt talán még ezek a nagy árvizek sem okoznak olyan nagy kárt, mint akár száz éve, csak sokkal érzékenyebbek vagyunk kis károkra is. Ha Budapesten egy hétig zárva a rakpart, már az szinte egy katasztrófa. Azt én is nagyon hasznosnak látnám, ha lehetne a felesleges vizekből eltenni, pl. Balatonba, Velencei-tóba, vagy akár csak ideiglenes tárolókba. De ez meg olyan természetátalakítással járna, amit errefelé még senki nem próbált sikerrel űzni. Pl. Hollandiában igen, de ott az egész ország egy nagy mesterséges környezet (na jó Frieslandot kivéve), annak minden költségével és veszélyével. 2002/09/02

Bikmakk: Nem tudom, érdekel-e valakit még rajtam kívül ez a régi téma, csak megjegyzem, hogy a Duna holnap Budapestnél előreláthatólag 516 cm-el tetőzik, azaz 1,20 m fog hiányozni ahhoz, hogy kiöntsön a rakpart legalacsonyabb pontjánál. Az előrejelzések szerint a vízgyűjtő területen pedig ismételt esőzések várhatók, vagyis előfordulhat, hogy az idén harmadszor is kiönt, amire még nem nagyon volt példa. 2002/11/07