Személyes adat?

Sir Henry Maine óta tudjuk, hogy „the judge finds the law”, azaz a bíró megtalálja a jogot. Más szavakkal, tévedés elhinni, amit a jogi egyetemeken tanítanak, nevezetesen, hogy a bíró a valós életből elékerült tényállást egybeveti a törvényben meghatározott tényállásokkal, és ahol logikai úton a legnagyobb megfelelést találja, ott a törvényben meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazza. Nem. A bíró megismeri az ügyet, ahhoz kialakítja morális meggyőződése alapján a véleményét, és ehhez a kialakult véleményhez (brutálisabban mondva az előítéletéhez) hozzákeresi a törvényt. A jog pedig van olyan rugalmas, hogy kisebb-nagyobb szellemi erőfeszítés után tálcán nyújtja a törvényi támaszokat a bíró már kialakult álláspontjához. Rendkívül fontos, hogy a bíró a lehető legalaposabban megindokolja ítéletét. A bírói ítéletnek arról kell meggyőznie az olvasót, hogy akkor is az adott ítélet lenne a helyes ítélet, ha nem lenne igaz a „the judge finds the law” tétele, hanem a bíró minden előítélettől mentesen fogna hozzá az ügy megítéléséhez.

Az adatvédelmi biztos megítélésem szerint nem volt elég alapos ajánlásának indokolása során. Meglepetést okozott azzal, hogy olyan kérdésekben is elmarasztalta az ún. Mécs-bizottságot, amelyek egyáltalán nem tartoznak a kompetenciájába. Holott megfontolásra érdemes véleményt fogalmazott meg arról, hogy a bizottság által vizsgált időszak kezdő időpontja – 1945. január 1. – alkotmányosan nem igazolt, tehát felmerülhet az alkotmányellenes diszkrimináció. Megfontolásra érdemes észrevétel, hogy a bizottság vizsgálódása miért csak kormánytagokra és politikai államtitkárokra terjed ki, holott a közhatalmat gyakorlók körébe nem csupán ez a két kör tagjai tartoznak, hanem az országgyűlési képviselő, polgármesterek, önkormányzati képviselők is. Megfontolásra érdemes – bár nem értek velük egyet – az, amit az adatvédelmi biztos a visszaható hatályról, a nyilvánosságra hozatal szankció-jellegéről írt. Halmai Gábor ez utóbbiakat az Élet és Irodalom augusztus 16-i számában alapos érvekkel cáfolta. Mint kifejtette, a nyilvánosságra hozatal sem visszamenőleges kötelezettséget nem állapít meg az érintettekre nézve, sem korábbi jogszerű tevékenységüket sem minősítette utólagosan jogellenesnek, így a visszaható hatály kritikája nem alapos.

Nem kívánok az adatvédelmi biztos minden egyes megállapításával vitába szállni, azt azonban rögzíteni szeretném, hogy az adatvédelmi biztos többszörösen túllépett hatáskörén akkor, amikor az adatvédelem kérdésén túlmenő alkotmányossági kérdésekkel is foglalkozott. Ezeket a fejtegetéseket egy tanulmányban szívesen olvastam volna, ám amikor az adatvédelmi biztos ajánlásaiban szembesülök ezekkel az érvekkel, nehezen tudok szabadulni a gondolattól, hogy az adatvédelmi biztos maga sem találta kielégítőnek az adatvédelmi szempontból kialakított véleményét, ám előre kialakult véleményét így tudta csak a saját maga számára is megnyugtatóan körülbástyázni.

Az adatvédelmi biztos nem hoz ítéleteket, hanem ajánlásokat fogalmaz meg. Az adatvédelmi biztos ajánlása jogilag nem kötelező. Lássuk, mi következik, és mi nem következik mindebből. Mádl Ferenc köztársasági elnök, Járai Zsigmond (a Magyar Nemzetben közzétett vallomását megelőzően), Kövér László, Várhegyi Attila vezető Fidesz-politikusok arra hivatkozva tagadták meg a hozzájárulásukat az őket érintő adatok nyilvánosságra hozatalához, hogy a bizottság törvényellenesen működik. Ilyen véleményt természetesen bárki szabadon kialakíthat. Az adatvédelmi biztos ajánlásának jogilag nem kötelező voltából azonban következik, hogy a Mécs-bizottság állítólagos törvénytelen működésére közjogi lépést alapozni nem lehetséges. Az adatvédelmi biztos ajánlásának ajánlás-jellegéből viszont nem következik az, hogy azokat érdemi vita nélkül le lehetne söpörni az asztalról, mint ahogy azt az elmúlt négy évben megszokhattuk. Az adatvédelmi biztos az Országgyűlés munkáját segíteni hivatott intézmény. Ha az Országgyűlés nem vitatja az adatvédelmi biztos ajánlását, akkor követnie kell az abban foglaltakat, attól eltérően azonban csak akkor cselekedhet, ha az adatvédelmi biztosétól eltérő jogi következtetését nagyon alapos érveléssel támasztja alá.

Az adatvédelmi törvény a közérdekű adatot akként definiálja, hogy közérdekű adat minden olyan állami feladattal kapcsolatos adat, amely nem minősül személyes adatnak. Mivel személyes adatnak minősül minden, egy természetes személlyel kapcsolatba hozható adat és az abból levonható következtetés, a következő súlyos problémával találjuk magunkat szemben:

Az adatvédelmi törvénybe ütközött minden eddigi parlamenti ciklus legnagyobb vitáinak a többsége. A jelen sorok írója megsértette az adatvédelmi törvényt, amikor Simicska Lajos Fidesz-körüli cégek manipulációival kapcsolatos adatokat gyűjtött és azokat nyilvánosságra hozta. A parlamenti ellenzék és a sajtó megsértette az adatvédelmi törvényt, amikor Orbán Viktor édesapjának a bánya-ügyeit feszegette. Törvénytelen volt a Magyar Posta ügyeinek a feszegetése. A Postabank ügyei, beleértve a Magyar Nemzetnek nyújtott támogatást. A Schlecht Csaba ügy, Kaya Ibrahimostul és Josip Totostul. Ezekben az ügyekben ugyanis közös, hogy „nem állami vagy önkormányzati feladatot, nem közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő” adatokról volt szó, hogy az adatvédelmi törvény definícióját idézzem. Mivel a törvény definíciója értelmében az egyébként közérdekű adat sem minősül közérdekű adatnak akkor, ha egyben személyes adat is, nem létezik egyetlen olyan korrupciós ügy sem, amellyel kapcsolatban adatot lehetne gyűjteni, hiszen ezek a korrupciós ügyek egyszersmind személyes adatnak is minősülnek. A korrupciót mindig természetes személyek követik el, így a korrumpálódásukra vonatkozó adatok minden esetben személyes adatok is egyben.

Érdemes lenne végiggondolnia az adatvédelmi biztosnak, hogy mostani ajánlásának mi lesz a hosszú távú hatása. Ha ugyanis az adatvédelmi biztos ajánlása és következtetése helyálló, akkor a magyarországi demokráciának befellegzett. Nem lesz lehetséges semelyik politikussal szemben, beleértve a végrehajtó hatalom csúcsain lévőket, semmilyen vélt vagy valós tényen alapuló kritikát megfogalmazni, ugyanis az adott tény az illető politikus személyes adatát fogja képezni, és csak a hozzájárulásával lehet nyilvánosságra hozni.

Figyelemre méltó és a jelen ügyben a vitát jelentősen előremozdító körülmény ugyanakkor, hogy az Alkotmánybíróság megállapította (60/1994. (XII. 24.) AB határozat), hogy „a jogállamban közhatalmat gyakorló vagy a politikai közéletben részt vevő személyek - köztük azok, akik a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítják - arra vonatkozó adatai, hogy korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytattak, vagy olyan szerv tagjai voltak, amely korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytatott, az Alkotmány 61. § szerinti közérdekű adatok.” S mivel a Magyar Köztársaság alkotmányának 61. § (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van arra, hogy a közérdekű adatot megismerje és terjessze, a konkrét ügy ezzel akár le is zárható lenne.

Természetesen vitatható, hogy a rendszerváltás előtti Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnöksége kötelékében való tevékenykedés kimeríti-e a „jogállamisággal ellentétes tevékenység” kritériumát. Ám nem vitatható az, hogy az erre adott válaszok nem különbözhetnek pártok szerinti bontásban. Nem lehetséges olyan következtetésre jutni, hogy a D-209 eredendően ellentétes a jogállamisággal, míg a D-008 már nem az. Nem lehetséges olyan következtetésre jutni, hogy az MSZP kormánytagjainak az esetleges érintettsége ellentétes a jogállamiság normáival, a Fidesz-politikusok esetleges érintettsége pedig kifejezetten összhangban áll azokkal. És mindez természetesen fordítva is igaz.

A Fidesz már állást foglalt ebben a kérdésben. Amikor a D-209 kiléte napvilágra került, egybehangzóan és igen határozottan azt a meggyőződésüket hangoztatták, hogy a D-209 megbízatása olyan volt, hogy az semmilyen körülmény mellett sem felelhetett meg a jogállamiság követelményének. Ebből egyenesen következik, hogy a Fidesz jogértelmezésében az SZT-tiszti megbízatás ténye közérdekű adatnak minősül, és mindenkinek joga van arra, hogy ezt az adatot megismerje és terjessze. Ha pedig a Fidesznek ez a jogi álláspontja, akkor nincs oka a Mécs-bizottság működését törvényellenesnek nevezni, és nem hivatkozhatnak politikusai arról, hogy a törvénytelen működés miatt tagadják meg a hozzájárulásukat az őket ért adatok nyilvánosságra hozatalához.

Apropó: Ilyen hozzájáruláshoz nincs is szükség. Ha ugyanis az Alkotmánybíróság döntése értelmében közérdekű adatról van szó, akkor sem az alkotmány, sem az adatvédelmi törvény értelmében nincs szükség az érintettek hozzájárulására. Ellenkezőleg: a bizottságnak kötelezettsége a közérdekűnek minősülő adatokat a nyilvánossággal megosztani.

Ez a következtetés vonható le az Alkotmánybíróság 60/1994. (XII. 24.) AB határozatából is. Ez ugyanis kimondta, hogy „a demokratikus államélet és közvélemény érdekében az állami tisztségviselők és más közszereplő politikusok alkotmányosan védett magánszférája másokénál szűkebb; … Ehhez azonban személyes adataik ismeretére is szükség lehet, amennyiben azok funkciójukkal vagy közszereplésükkel összefüggenek. A közhatalmat gyakorlók vagy a politikai közszereplést vállalók esetében a személyeknek - különösen a választópolgároknak - a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő joga elsőbbséget élvez az előbbiek olyan személyes adatainak védelméhez képest, amelyek köztevékenységük és annak megítélése szempontjából jelentősek lehetnek.”

Ez a lényeg. Mind az adott esetben, mind pedig általánosságban arról kell dönteni, hogy az adott személyes adat összefügg-e közszereplésükkel. Érdemes lenne megvizsgálni az összes érintett politikus közszereplését abból a szempontból, hogy állást foglaltak-e, akár kifejezetten, akár hallgatólagosan abban, hogy Magyarországon a „múlt sötét erői” és a „modern polgári jövő” között lehet csak választani. Részt vettek-e annak a politikai erőnek a működésében, amelyik a Magyarországot rendre a múlt és a jövő erőire akarják szabdalni? Mert ha részt vettek, akkor a közvéleménynek jogában áll megismerni azt a személyes adatot, amelyekből kiderül, hogy valóban a „polgári jövő” oldalához tartoznak, és nem a „múlt sötét erőihez”.

A Mécs-bizottsággal kapcsolatos egyes politikai aggályok ismertek persze. Egy nagyszerű eredménye mégis csak lesz: Esetleg kiderül, hogy a fényes polgári erő csak retorikájában szakadt el a sötét múlttól, valójában azonban nagyon szorosan odatapad maga is. Ami ennél is szerencsésebb kimenetel lenne, hogy esetleg véget érne az ország kettészakítása a „múlt” és a „jövő” erőire. A történelmet a történészek vennék a kezükbe és a politikai erők között a küzdelem az élhetőbb, szabadabb, élhetőbb és gazdagabb Magyarországért folyna.

Még egy lehetséges hozamot megemlítek. Végső soron esetleges is lehet, hogy a közbeszéd mely elemei tartoznak hozzá egy politikus közszerepléséhez. A jelen esetben nem véletlen eredménye, hogy a közszereplőkhöz hozzátartozik a személyes érintettsége a rendszerváltás előtti belügyi szervekhez. Ezt a kérdéskört a Fidesz erőltette be a mai politikába. Már megírták, hogy a bumeráng fejbe csapta elhajítóját, én itt azt teszem hozzá, hogy nagy a politikai erők felelőssége abban, hogy mit emelnek a politikai viták központjába. Ma a III-as ügyosztály, holnap a magánélet, harmadnap a szexuális szokások. Vigyázat: ha a közszereplők ilyen kérdésekkel is foglalkozni fognak, akkor tudnunk kell, a közszereplők vonatkozásában az ezzel kapcsolatos adatok sem képeznek majd személyes adatot. Tehát jobb lesz leállni!

Az adatvédelmi biztos ezúttal kizárólag a személyes adatok védelmezőjeként lépett fel. De, amint Sir Henry Maine óta tudjuk, a bíró megtalálja a prekoncepciójának megfelelő jogot. Ha az adatvédelmi biztos megbízatásának megfelelően a közérdekű adatok nyilvánosságának a biztosaként is fellépett volna, bizonyára megtalálta volna azokat a törvényi rendelkezéseket és alkotmánybírósági határozatokat, amelyek mind az adott esetben helytálló, mind a hosszú távú kihatásaiban célravezető, a magyar alkotmányos rendnek is megfelelő állásfoglalását alátámasztotta volna.

(Az írás rövidített formában megjelent a Magyar Hírlap 2002. augusztus 19-i számában)

2002. augusztus 19.

IGY: Mit lehet hozzászólni egy ilyen íráshoz? Okfejtése világos, érvelése logikus, a fogalmazás kerek egészet alkot. Ráadásul TUDJUK is, hogy igaz, mert a biztos ajánlása azt az alapot teremtette meg, amelyre a továbbiakban hivatkoznak azok, akik ezt akarják tenni. Tehát az ajánlás is része egy logikai láncnak. Közbevetőleg: annyi jogtudós nem tudja, hogy mi a különbség egy ajánlás - jogi súlya nulla - és egy törvény -ami minden érvelés fundamantuma - között? Az ajánlást ugyanis megfontolom, és vagy elfogadom, vagy nem. Választhatok. Talán ez a téma megengedi, hogy egy észrevételemet ide kapcsoljam: én kihagytam volna Mádl Ferencet az ügyből. Nagyon jól tudom, mennyire volt ő aktív az Orbán-imázs építéséban, látom döntéseinek irányultságát... De fontosabbnak tartanám azt az elméletet, hogy a köztársasági elnök nem képezheti tárgyát egy ilyen vizsgálatnak. Egyszerűen fontosabbnak tartom az ország érdekeit, mint az ő múltjának feszegetését. (Mit nyerünk, ha elmondhatjuk, Ő is... És mennyivel többet ártunk, ha igaz?) Valahol már írtam, hogy óriási felelősség/felelőtlenség egy határon túl támadni a miniszterelnököt. E védelmet én kiterjeszteném a köztársaság elnökére is. Ezt - úgy vélem - lehet hangoztatni is: MI az ország érdekeit nézzük első sorban. 2002/08/21

Eörsi Mátyás (matyas.eorsi@szdsz.parlament.hu): Nagyon-nagyon nehéz kérdést feszeget... A cikkem nem Mádl Ferencről szólt, ő csak annyiban említettem meg, hogy ő sem járult hozzá adatai nyilvánosságra hozatalához. Bevallom, ez engem rettenetesen meglepett. Mert hajlandó lennék elfogadni, hogy a köztársasági elnököt hagyjunk ki minden politikai küzdelemből, lebegjen ő a politika felett. De csak az a köztársasági elnök tud a politika felett lebegni, aki például nem hivatkozik arra, hogy neki személyes adatai vannak. Tudja, ha Mádl Ferenc egyáltalán meg sem szólalt volna ebben az ügyben... Vagy, ha Medgyessy Péter anyagainak a megjelenésekor mondott volna valami csillapítót... De akkor meg sem szólalt. Szóval, itt sok minden nincs rendben. És őszintén mondom, hogy habozom abban a kérdésben is, hogy mi is az ország valódi érdeke. Mint külügyesnek, kérem, higgye el, az ország megítélésének ezek az ügyek nemigen ártanak. Ugye, nem gondolja, hogy amikor Magyarországot felvették a NATO-ba, akkor nem voltak pontosan tisztában azzal, hogy kicsoda Horn Gyula, és kik a többiek, és honnét jöttek? Dehogyisnem, pontosan tisztában voltak mindezzel, de nem találták benne kockázatot. Szóval, Nyugaton ez nem okozott semmilyen meglepetést. Legfeljebb itt, Magyarországon okoz. Ausztria is túlélte a Waldheim-botrányt. Sőt, hozzásegítette Ausztriát ahhoz, hogy ő is elkezdjen becsületesebben szembenézni a múltjával. Egy német politikus mondta, hogy az osztrákok a világ legjobb politikai PR-osai: meggyőzték a világot arról, hogy Hitler német volt, Beethoven meg osztrák. De szerintem ma már Ausztria is nagyokat lépett előre a múlttal való szembenézés területén. Ha Magyarországon ehhez az út azon keresztül visz, hogy a köztársasági elnök múltjáról is kiderül valami, akkor lehet, hogy megéri. Ha a magyar politika elkezdene a jövőről szólni, és nem a múltról, akkor pedig bizonyos vagyok abban, hogy igen, megéri...! 2002/08/21

IGY: Tisztelt Képviselő Úr! Az Ön írása nem Mádl Ferencről szól, nem is értettem úgy. Gondolatom az Ön írásától függetlenül született, és régebben. Biztos vagyok abban, hogy az ő ténykedését az országos átlagnál lényegesen rosszabbnak itélem, mégis, ennek ellenére alakult ki véleményem. Nem rokonszenvezek OV-vel sem (és ennek semmi köze sincs személyéhez!), mégis, neki is igazat adok (saját, szabad véleményemet ő fogalmazta meg nyilvánosan), amikor azt mondotta: hazánkat akkor veszik fel az EU-ba, amikor ők ezt (saját) érdekükben állónak tartják. A nemzetközi megitélés tekintetében mindhármunk(!) véleménye szinkronban van - bár nemigen használ egy ilyen eset. De itt elegánsabbnak tartottam volna a nagyvonalúságot, OPTIKÁJA, a lenyugvás irányába mutató, talán ható gesztusa miatt is. (Abban ugyanis teljesen egyet értünk, hogy a zavartalan munka az, amire leginkább szükség lenne - tudja is a FIDESZ, mit kell akadályozni. ) Fentiekből következően nem érzem tragikusnak az ügyet - inkább az én gondolkodás - és megközelítésmódomat akartam jelezni - esetleg más, jövőben előforduló események megelőlegezéseként. Érdekes ez, mert más esetekben inkább tartom pipogyának a koaliciót mint nem, itt mégis inkább engedtem volna. Talán úgy fogalmaznám ezt: lényegi kérdésekben kell a sarkat megvetni, és ezt magánügyekben kompenzálni. De nem találok kivetni valót az Ön érvelésében sem, tehát nem vitázunk, inkább gondolkozunk, amihez én egy nézőponttal járultam hozzá. 2002/08/22

bogi: Tisztelt Kepviselo Ur! A napi sajtoban nemreg az jelent meg, hogy on kettos allampolgar. (Ott azt irtak, hogy On magyar-izraeli allampolgar.) Igaz-e a fenti hir? Ha nem, hol tiltakozott On ez ellen? Ha igen, a tavaszi valasztasi kampanyban ezt miert titkolta el valasztoi elott? A honlapjan ez miert nem szerepel? Melyik allampolgarsaga volt elobb, a magyar vagy izraeli? Ha az elobbi, ugy Edesapja ugynokmultja sajatos megvilagitasba kerul. Ha az utobbi, akkor On mikor vette fel izraeli allampolgarsagat, teljesített-e (vagy teljesit-e) katonai szolgalatot, es az EU egyes ulesein mint magyar vagy mint izraeli allampolgar szavaz, illetve tartozkodik, (mint pl. legutobb, amikor az Izraeli rasszista torvenyek ellen tiltakoztak az europai kepviselok, csak a magyarok tartozkodtak)? Ha On fontosnak tartja a kettos allampolgarsagot (vagy identitast) milyen harcot folytat azok kettos allampolgarsagaert, akik nem hagytak el szulofoldjuket, hanem orszaguk hatarat szabtak at. Ha ok kettos allampolgarok lehetnenek, akkor remelhetoleg reszt vehetnenek a parlamenti valsztasokban is (ahogy ezt mas kettos allmpolgarsaguak is megtehettek). Tehát tesz-e On azert, hogy a meltanytalanul roman, szlovak, jugoszlav allampolgarokka tett magyarok is lehessenek kettos allampolgarok? Ha igen, hol latjuk ennek nyomat? Ha nem, miert gondolja, hogy a magyar-izraeli kettos allampolgarsag magasabbrendu, mint a a magyar-roman, magyar-szlovak, magyar-ukran...stb? A szemelyes adatok a kepviselok eseteben az On hosszu eszemfuttasa alapjan is nyilvanossagot igenylo adat.?ime itt a lehetoseg, hogy ezt most sajat magan kezdje. Tisztelettel: egy II. keruleti szavazo 2002/08/24

Eörsi Mátyás (matyas.eorsi@szdsz.parlament.hu): A dolog elég egyszerű: csak magyar állampolgárságom van. (Hogy mi mindennel szemben kell védekeznie az embernek! De sebaj, ilyen időket élünk.) 2002/08/24

dr. Jánossy Ilona: Tisztelt Képviselő Úr! A szívemből beszélt - jobban nem tudtam volna én sem kifejteni a témában az Önnel mindenben egyező véleményemet. Egy megjegyzés Mádle Ferenccel kapcsolatban: őt nem mint köztársasági elnököt, hanem mint az Antall-kormány egyik miniszterét vizsgálják a Mécs-bizottságban (ha nem tévedek). A kettős állampolgársággal kapcsolatban: egyik ismerősöm kettős állampolgár volt, és választania kellett (gondolom, azért, mert Leningrád a szülővárosa). Szerintem ez rendjén is van. Ugyanis az állampolgárság az én megfogalmazásom szerint azt jelenti, hogy van beleszólási jogom annak az országnak az ügyintézésébe, ahol adózom. Ki hol adózik (vagy adózott), ott éljen az állampolgári jogaival! Tisztelettel: egy másik II. kerületi lakó 2002/08/25

dr. Jánossy Ilona: Elnézést! Visszaolvastam a hozzászólásomat, és rádöbbentem, hogy Mádl Ferenc köztársasági elnökünk nevét véletlenül elgépeltem. Kérem kijavítani, ha lehet! Tisztelettel az előbbi hozzászóló 2002/08/25

IGY: Barátaim! 1.) Amit Mádl Ferenccel kapcsolatban írtam, tudatában voltam annak, milyen minőségében folyik a vizsgálat. Legalább ennyit tételezzünk fel egymásról - ez nem a Kiskegyed topicja. Azt is tudom, hogy a vizsgálat alapját képező határozat megadja a vizsgáltak körét - de azt is tudom, hogy a határozatot is megfogalmazták valamikor. És e megfogalmazásban benne volt a politikai akarat - amiben én engedékenyebb lettem volna. És ebben nem az érdem játssza a főszerepet - erről írtam - hanem az a megfontolás, hogy nem kell mindig megtenni azt, amit megtehetünk. Ennyi. 2.) Boginak: nem elegáns dolog feltételezni valamit, azután ebből a következtetések tömegét levonni. Különösen áll ez akkor, ha e következtetések nem dicsérő szándékúak - szépen fogalmaztam? Ilyenkor ugyanis felmerül a gyanú: nem volt célzatos már a feltételezés? 2002/08/26

pagyu (pagyu@axelero.hu): Vártam egy kicsit, hogy valódi vita alakuljon ki "bizottság" ügyben, szóljanak érvek a végzett munka ellen és/vagy mellett, de ellene egy sem szólt, így gép mellé ültem. Előre bocsátom, van, amiben egyetértek, van amiben nem a képviselő úrral, talán ez uutóbbi gondolatok előbbre viszik az együtt gondolkodást. Szükség volt/S VAN a múlt tisztázására, az biztos, ezt megerősíthették mindenkiben a bizottságokban történtek, az elhangzott sajtónyilatkozatok, amik csak a zavart fokozzák, s a lényeget fedik el a vizslató tekintetek elől. Azt a szégyenletes politikai alkut, ami az eddigi törvény mögött is rejlett, ti.hogy a megfigyeltek jogai "másodrendűek" a megfigyeltek jogaihoz képest (mert talán több megfigyelő volt törvényhozói pozícióban, mint megfigyelt). Az alkut a hatalmi elit tagjai kötötték meg a '90-es évek elején, s ezt a szégyenteljes alkut nem bírálta felül eddig egyik többségi elit sem, mert tegyük hozzá elsősorban nekik van ehhez joguk a Magyar Köztársaság jogrendszere értelmében (ami a bírói jogot nem ismeri, s amiben az írott jog köti a bírót, bár természetesen - bár a Pp.-ből kikerült - az igazság kiderítése is vezetheti). (A szadesz hangja nem volt elég hangos 1994-1998 között, s most a jobboldal ujjal mutogat a liberálisokra, hogy voltak már kormányon, miért nem hoztak átvilágító törvényt. Tényleg, miért nem volt ez olyan fontos, hogy a koalíciós tárgyalásban előkerüljön, vagy előkerült, csak nem tudunk róla, s a szocik 60%-a elsöpörte a liberális akaratot?) A személyiségi jogokat a Magyar Köztársaság területén mindenkinek tiszteletben kell tartania, még a parlamenti képviselőknek is - ezt a polgári törvénykönyv írja elő. A közérdekű adatok körének megjelölése (azaz a személyi adatokhoz való szabad hozzáférés biztosítása közszereplőket illetően) a parlamenti képviselők joga, amit jogi megítélésem szerint s ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül(ld.Eörsi István, Nyilvánosság Klub, Dr.Kolláth - a keresztneve nem jut eszembe) új "ügynök törvénnyel" gyakorolhattak volna törvényesen a bizottságbeli "szerepléssel" ellentétben. Ezzel a "Mécs" bizottsággal egy 2/3-os törvény meghozatalát kerülte meg a parlament, s belehajszolta az Szdszt, ill.annak egy tagját (jelesül a bizottsági elnököt) folytonos magyarázkodásba, szakértők (kik ezek? volt alk.jogászok? "mezei" ügyvédek? vagy ügyvédi testület?)véleményére hivatkozásra a körben, hogy ezek az adatok közérdekű adatok, s szabadon hozzáférhetők. Ezt nem lehetett volna törvényben rögzíteni, amikor még (a nevek kiderülése előtt) volt konszenzus a pártok képviselői közt??? Vagy a szadesznek az volt a fontosabb ('94-'98-ból okulva), hogy valami történjen? Gondolom, e kérdésre (sem) nem kapok választ, mert a pártpolitizálás ilyen mélységeibe biztos nem leszek beavatva, de azért, mint szavazásra jogosult polgár, kérdezek, s felvetek dolgokat, egy másfajta megközelítésre is rámutatok. Kétségtelen védhető az álságos fidesz magatartást elemezve képviselő úr állásontja a két bizottság eltérő megítélése fonáksága terén, de ettől még nem lesznek a "Mécs" bizottság által kezelt adatok közérdekű adatok, ugyanis nincs törvényi feloldása se a Ptk általános erejű, s objektív parancsának, se az Adatvédelmi törvényben írtaknak, mert azt nem mondja ki se az Adatvédelmi törvény, se a képviselő úr által idézett AB határozat, hogy a rendszerváltozás utáni kormányzati tevékenység végzése összefügg az érintett korábbi, rendszerváltás előtti tevékenységével, avagy a korábbi valamennyi(!) tevékenység jogállam ellenes, s mint ilyen közérdekű adatnak minősül (az AB szerint). A képviselő úr érvelése e körben nem meggyőző: felvet vizsgálati szempontokat, de ezeket nem tartotta szem előtt a bizottság a hírek szerint... A bizottság tevékenysége eleinte nem mutatott következetességet a közérdekű adatkénti minősítés terén (ez némileg hiteltelenítette Mécs Imrét - sajnos), hiszen (ha jól emlékszem) felhívták az érintetteket, hogy csatlakozzanak a pozitívan, tehát megengedően nyilakozó mszp érintettekhez, adják meg a hozzájárulást - ez ügyes volt, hisz ha mégsem közérdekű adat, s azokat hozzák nyilvánosságra, akik ehhez hozzájárultak + az éritettek számát, könnyen kisakkozható, hogy ki volt érintett a hozzá nem járulók közül, vagy ami a jogállami követelményeket (ld.a Ptk tiszteletben tartása) nem tartja szem előtt, olyanokat is besároz, akik ezt nem érdemlik - mert például elvi okoból tiltották meg a személyi adatuk nyilvánosságra hozatalát. Ezért is aggálytalanabb lett volna (csatlakozva a most a szadesznek nem jól csengő nevű, általam szakmailag tisztelt, elismert Hack Péterhez), ha várnak két hetet, s előterjesztenek egy védhető törvényjavaslatot, ami ilyen gondolatokra nem késztetett volna egy-két (fent említett)liberális gondolkodót, mezei állampolgárt sem. Okosabb, törvénytisztelőbb lett volna számunkra. Végül egy ironikus megjegyzés - a képviselői tevékenységgel összefüggésbe hozott témák körében a közérdekűség szerintem nehezen igazolható a szexualitás, vagy a képviselő magánélete területével (nem gondolok bele, mire gondolhatott a képviselő úr), bár a fantázia nem ismer határokat...Üdvözlettel, várom érveit, ha érvelésre késztette e hosszú eszmefuttatás, mely higyje el, jobbító szándékkal íródott. Még egy dolog. Nekem nem teszik - érvelésekben - a két bizottság összehasonlítása, mert csak növeli azt a balsejtelmemet, hogy "ha ti így, mi emígy". Ne "piti bosszú" legyen a múlt tisztázása nemesebb szándéka helyett a mozgató rugó. Legalábbis ehhez a szadesz ne asszisztáljon! (Örülök Böhm képviselő nyilatkozatának - a Medgyessy bizottság vizsgálódása körében az mszp-nek a kádár rendszert rózsaszínre festeni szándékozó nyilatkozatai ellenében "üdítően" hatott.) 2002/08/26

pagyu (pagyu@axelero.hu): Kedves ÍGY! Ha a jobboldal egy politikust, korábbi kormányzati funkcionáriust jelölt közt.elnöknek, kitette őt annak, hogy a politikai tevékenysége vizsgálat tárgyát képezheti, nem tudom, mi alapon lehetne őt kizárni a vizsgálandók köréből. Az ő feddhetetlenségéhez jelentős külpolitikai érdek fűződik, különösen a jobboldal érvelését követve - a min.elnök esetén...Üdv 2002/08/26

IGY: Kedves Pagyu! Úgy érzem, túl sokat kell foglalkoznom ezzel a Mádl - dologgal. Biztosan bennem a hiba, nem tudom gondolataimat világosan megfogalmazni. Nem fogtam fel tragikus hibának az eseményeket - már csak e miatt sem érdemel túl sok szót. ( Mindig hangsúlyoztam vele szembeni kifogásaimat! )Nem mondom, hogy ennyi vagy annyi só kell az ételbe, csak azt, az én izlésem szerint sós, avagy sem. Ez esetben is: a koalició - úgy gondolom - azzal vált ki szimpátiát a lakosságban, hogy nem viszonozza a FIDESZ agresszivitását. ( Nem hiszem, hogy tömegek helyeselnék MP szt. tevékenységét - mégis az ő szimpátia-indexe növekszik, mert megtámadását, főleg annak hevességét nem tartják megalapozottnak.) Egy ilyen gondolatmenetbe illeszkedett volna az én felvetésem - amelyről azt sem mondom, hogy feltétlenül ez a helyes, de azt szoktam mondani: ha tévedek is, jó irányba tévedek. De most sem mondom, hogy túl sós volt az étel. 2002/08/27

IGY: Kedves Pogi! Valóban, hivatkozott a napilapra, mint információforrásra! De mentségemre hadd hozzam fel, hogy későbbiekben eme forrás közléseit tényként kezelte, és nekem ez ellen, az ilyen technika ellen volt kifogásom. Ami az MSZP yuppie-it illeti: van benne valami. De engedjen meg egy kérdést, hiszen a VÁLASZTÁS az az eset, amikor több lehetséges (ismétlem, lehetséges) esetből kiválasztjuk az egyiket. Leveléből úgy tűnik, az SZDSZ nem lehetséges... Akkor a FIDESZ marad és az MSZP? És ekkor kit támogat? Ne feledjen el egy alapvető igazságot: a nem szavazók a későbbi győztest támogatták! Ez - bármilyen furcsa is - azt jelenti: akkor is támogat valakit, amikor senkit sem támogatott! Ezek után természetesen eldöntheti, mit tesz, ( én még csak nem is agitálom ), csak amit tesz, tudatosan tegye. 2002/08/29

Mézesmadzag (kszucs@elender.hu): kedves bogi! Ajánlom figyelmébe, amit a "Kormányoktól független magyar világ" topicban a választásokon induló pártfüggetlen civil szervezetekről írtam. Szerintem - legalábbis a képviselőtestületi tagok esetében épp Pesthidegkúton - van helyes megoldás az Ön problémájára. Ne feledje, sem Mr.Colgate sem Mr.Holdvilág nem tehet mást ha megválasztják, mint amit a képviselőtestület jóváhagy. 2002/08/30

g6: Kedves Eörsi úr, A fenti okfejtése szakszerű. De mi értelme van két embert, akiknek Mécs Imre által elismerten is csak annyi közük van a 3/3-hoz, hogy róluk valaki jelentést írt, ismételten, többször is érintettként említeni (amit ma még Kuncze pártvezér is hibának nevezett a Mécs bizottságról szólva), ha csak az nem, hogy a korábbi hamis, Magyar Hírlapnak kiadott statisztikát, miszerint nálunk voltak négyen, náluk hatan, meg lehessen indokolni? Miféle szándék teszi ezt az aljas kabátlopási technikát elfogadhatóvá? Ki áll emögött? És ön mit szól hozzá? 2002/09/02

polgárnő: A Mécs-bizottság egy cirkusz. "A fagylalt visszanyalt?" 2002/09/09

Kedves Polgárnő! (kszucs@elender.hu): Ha nincs a Mécs bizottság, talán sosem lesz nyilvánvaló, hogy a világ ma is változatlan. Ha hagyjuk, a feltételezett népóhaj nevében "komenyistázó" elv- és polgártársak most is ugyanazt művelnék mint az előző rendszerben. Meg azelőtt, meg azelőtt, meg azelőtt ... vissza egészen a besenyőkig. Ilyen mindig volt, mindig lesz, és a Mécs bizottság célja épp az, hogy végre tiszta víz kerüljön a pohárba. Én úgy látom, hogy tisztességesen megpróbálnak megfelelni a velük szembeni elvárásoknak. Annak ellenére, hogy épp akik kívánságára és érdekében elvileg történhetne mindez, nem hajlandók résztvenni munkájukban, sőt még támadják is őket. Vajon mi a céljuk ezzel? Az ha valakinek a neve szóba kerül, szerintem még nem elítélhető - sem a megemlített, sem a megemlítő részéről. Hiszen az "hírbehozott" egyúttal a legnagyobb nyilvánosság előtt lehetőséget kap önnmaga tisztázására is. Ez több esetben meg is történt, pl. Medgyessy esetében a közvéleménykutatások, no meg most már a bíróság is igazolják. Érdemes lenne elgondolkodni erről azon keveseknek, akik a "személyes adat"-ra hivatkozó, meglehetősen átlátszó védekezést választják. Biztosan emlékszik rá, hogy a legutóbbi tüntetésen a "jobboldali köztelevíziót" követelő egyik vezérszónok milyen elvtelenül kiszolgálta Kádárt még végnapjaiban is a TV-ben. Vajon nem azért tüntet-e, mert tisztességes helyen már nem kap munkát, csak ott, ahol még mindig a nyalizás a legfőbb követelmény? Én nem szeretnék ilyen közTV-t sem jobb- sem baloldalit. Mert nem finanszíroznám szívesen újra hiteltelen, elvtelen személyek megélhetését. Ez csak Kádár-korban volt kötelező, és már ott is tiltakoztunk ellene. Ha a jobboldaliak közül "ezeknek" elég sokan újra bedőlnek, ebből könnyen ismét diktatúra lehet, és legmélyebb tisztelettel felhívnám figyelmüket, hogy ez nem az, amit valójában szeretnének! Üdvözlettel: Mézesmadzag 2002/09/17

Béres István: Kedves Mézesmadzag! Ön tényleg elhiszi, hogy a Mécs bizottság célja, hogy "végre tiszta víz kerüljön a pohárba"??? Inkább az, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy a jelenlegi miniszterelnök a szocialiata/kommunista (puha) diktatúra fizetett ügynöke volt. Elterelni a figyelmet arról, hogy nem mondott igazat (hazudott?!?) amikor azt állította, hogy ő a KGB ellen küzdött, hogy csak az IMF csatlakozás miatt vállalta az ügynöki munkát, hogy csak egyszer, kétszer adott egy évben jelentést, akkor is gazdasági elemzéseket... És mindezen állításokat miniszterelnökként tette. Ezekután, hogy bízhatunk a szavában??? Ha a Mécs bizottság célja a tisztességes múlt feltárás, akkor miért szivárogtat ki neveket, miért közöl neveket egy sajtótájékoztatón (gondosan eltitkolva saját pártja beli érintettségét) majd kezdi el vizsgálni, hogy tényleg érintettek-e (olyan jó hazafiak mint D-209), vagy semmi közük sincs a diktatúra titkosszolgálatához. Ma már tudjuk, hogy akkor is készült karton egy személyről ha tervezték beszervezését, ha sikertelen volt, vagy akkor is, ha hoszabb-rövidebb ideig megfigyelték. Persze egy korrekt munka nem lett volna érdekes. Nem lett volna alkalmas a közvélemény figyelmének elterelésére MP állítáainek tarthatatlanságáról, igaztalan voltáról. Elfogadom a mit a TV-vel kapcsolatposan állít, sőt egyet is értek vele. Csak azon csodálkozom, hogy akkor most miért támogatja (Önt idézve) "hiteltelen, elvtelen személyek megélhetését" a közTV-nél sokkal fontosabb pozícióban, pl a kormányban 2002/09/17

Mézesmadzag (kszucs@elender.hu): Kedves Béres István! Medgyessy múltját két hónapig vizsgálta egy parlamenti bizottság, méghozzá nyilvánvalóan elfogult, előítéletes ellenzéki elnök vezetésével. Nem értem kérdéseit, hiszen a vizsgálóbizottság ez idő alatt egyetlen erkölcsileg vagy politikailag elítélhető momentumot sem talált az Ön által megfogalmazott kérdésekre/állításokkal kapcsolatban. Ön mégis úgy fogalmazza meg kérdéseit, mintha azokat bármivel is alátámaszthatták volna. Bizonyára értesült róla, hogy az egyetlen ilyen dokumentumról bírósági határozat állapította meg, hogy hamisítvány, és helyreigazításra kötelezte az azt közlő újságot. Azt tapasztalja-e, hogy ez a gyakorlatilag rágalmazásnak bizonyult akció csökkentette-e a Medgyessy vagy a kormány támogatottságát? Mit jelez ez Önnek? Nekem ugyanis azt, hogy ma már nem olyan könnyű a maszlagot bevetetni az emberekkel, mint akár pár hónappal ezelőtt. A másik témához: ha Medgyessyt lehetett vizsgálni, Ön szerint ez a többi politikussal miért nem tehető meg? A kiszivárogtatásról: van-e bizonyíték arra, hogy ezért Mécs Imre vagy a bizottság - munkában résztvett - tagjai a felelősek, vagy ez esetben is csak feltételezések alapján vádaskodnak? Komolyan örülök, hogy a közTV ügyében viszont sikerül egyetértenünk. Tényleg elfogadhatatlan az a - ma még(?) - elég elterjedt közvélekedés, hogy mivel tisztességes újságírás mifelénk eleve nem létezhet, ezért fizessünk meg két(három?) elvtelenül elfogultat. Dupla költség lenne és semmi értelme. Inkább próbáljuk meg rávenni a média képviselőit, hogy térjenek vissza a kaptafához, ne pártpolitizáljanak, hanem tanulják meg szakmájuk alapelveit és lássanak végre munkához! Üdvözlettel: Mézesmadzag 2002/09/23

Heim Szabolcs: Tisztelt Eörsi Mátyás! Mély megrendüléssel vettem tudomásul, hogy a kolozsvári irredenták megakadályozták az előadása megtartásában. Mélyen megrendültem, mert nem voltam ott... Honnan veszi Ön azt a mélyről jövő cinizmust, amellyel az életét éli? Csodálkozom! A JÓ ISTEN SEGÍTSE! 2005/03/23

Eörsi Mátyás (matyas.eorsi@szdsz.hu): "Kicenzúráztam" három hozzászólást, közöttük kettő a saját magamé volt. Ennek az oka az, hogy egy egészen más ügyben telefonon ismét beszéltem Dorkával, aki a mai napig állítja, hogy az a kijelentés, amelyet egy hozzászóló neki tulajdonított, nem hangzott el soha, és elfogadhatatlannak tartja, hogy róla egy hazug információ a honlapomon maradjon. Néha nagyon nehéz megállapítani utólag, mik voltak a tények, és milyen állítások bizonyultak hamisnak. Bár igaz az, hogy - az egyik kicenzúrázott állításomnak megfelelően Gorka nem hívott vissza azzal, hogy sajtóhelyreigazítást kért volna, ami természetesen nagy mértékben segítette volna a tiisztánlátást, úgy döntöttem, hogy "kicenzúrázom" a Dorka Sebestyénre történt hivatkozásokat, két okból is. Az első, hogy ha Gorka Sebestyén azt állítja, hogy nem mondott semmi olyat, mint amit a szájába adtak, akkor a legegyszerűbb ezt elfogadni tőle, hiszen soha nem tapasztaltam, hogy ellenséges érzelmű lett volna velem szemben, és ez teljességgel független a pártprefereciától. A másik ok azonban személyesebb: az egyik kicenzúrázott hozzászólásban azt írtam, hogy ha "Ha Gorka Sebestyén valóban azt nyilatkozta rólam, hogy izraeli állampolgár is vagyok ... ez esetben Gorka Sebestyén hazudós ember". Ez a megfogalmazás pedig akkor sem lett volna szerencsés, ha Gorka valóban azt állította volna, hogy izraeli állampolgár vagyok. Más megfogalmazást kellett volna találnom, és a jövőben igyekeznem kell az álláspontomat úgy megfogalmazni, hogy az tartalmában legyen adott esetben kemény és határozott, stílusában azonban méltányos és kultúrált. Sajnálom, hogy magam is a közéletben egyre inkább elharapódzott durva kifejezést használtam. A stíluson túlmenően azonban fogadjuk el, amit Gorka mond, nevezetesen azt, hogy soha nem állította rólam a kicenzúrázott hozzászólásokban állítottakat. 2006/03/01