Franco Frattini EB alelnök az Európai Ügyek Bizottságánál


(A találkozón angol nyelvű szinkrontolmácsolás folyik.)


Elnöki megnyitó
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), az Európai ügyek bizottságának elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottságok, Európai Ügyek Bizottsága és Emberi Jogi Bizottság! Tisztelettel köszöntöm önöket ezen az együttes bizottsági ülésen.
Engedjék meg, hogy nagy szeretettel köszöntsem Franco Frattini urat, az Európai Bizottság alelnökét. S engedjék meg, hogy saját felelősségemet megemlítsem ebben a dologban. Én júliusban találkoztam Frattini alelnök úrral Strasbourgban, és már fölvetettem ennek a meghívásnak a lehetőségét. Mint mondtam alelnök úrnak, akkor ez egy egészen más ország volt. Mondtam, hogy ha tudtam volna, azóta mi minden fog ebben az országban történni, talán kétszer meggondolom a meghívást… De szerintem jó dolog, hogy ebben az időszakban látogatott el alelnök úr Budapestre.
Napirendi javaslat
Én most napirendi szavazást nem tartok, hiszen azt hiszem, ennél tudunk lazábban dolgozni. Egy napirendi pontunk van: eszmecsere és véleménycsere Frattini alelnök úrral. Az ellenzékkel való megállapodás alapján azt javaslom, hogy két témát öleljünk át. Mégiscsak Magyarország egy európai uniós tagállam, ambíciókkal és tervekkel. Tagságunk még nem teljes minden egészében, és ebben az évben, az év végén előttünk áll Magyarország csatlakozása a schengeni megállapodáshoz, s ebben nagyon sok felelőssége van a parlamentnek is. Úgyhogy azt javaslom, kezdjünk ezzel: Magyarország schengeni tagságra való felkészülésével; mondjuk, húsz perc alatt ezt talán be is tudjuk fejezni - ha még rövidebb, az sem baj. Utána térjünk rá arra a témára, amely - ha nem tévedek - a média ekkora érdeklődését is kiváltotta: ezek a szeptember-októberi, leginkább budapesti események és azoknak a máig is tartó tanulságai.
Ha ez elfogadható alelnök úr számára és elfogadható a bizottság számára (Nincs ellenvetés.), akkor azt javaslom, hogy Schengennel kezdjük a mai megbeszélésünket.
Magyarország schengeni tagságra való felkészülése
Az elnök bevezetője
Magyarország európai uniós integrációjának egyik legfontosabb előttünk álló sarokkövéről van szó. Nem szeretnénk lemaradni, habár úgy tűnik, euróügyben kicsit sajnos lemaradtunk. A magunk részéről üdvözöljük a lisszaboni kompromisszumot, ugyanakkor szeretnénk tudni, alelnök úr hogyan látja Magyarország felkészülését, illetőleg a jelenlegi Schengen-tagállamok felkészülését a schengeni övezet bővítésére. Miután van tennivalónk, nemcsak a kormánynak, hanem az Országgyűlésnek is, arra biztatnám alelnök urat, legyen annyira kritikus, amennyire csak pozíciója megengedi, hogy mi is levonhassuk a megfelelő konklúziókat.
Először arra kérem alelnök urat, hogy tartson nekünk erről egy bevezetőt, utána vitát tartunk, majd áttérünk a következő napirendi pontunkra.
Még egyszer, alelnök úr, köszönöm, hogy eljött, örömmel fogadom, és megadom a szót.

Franco Frattini, az Európai Bizottság alelnökének tájékoztatója
FRANCO FRATTINI, az Európai Bizottság alelnöke: Jó napot kívánok. Először is megköszönöm az európai ügyek bizottsága elnökének, valamint az emberi jogi bizottság elnökének és mindannyiuknak, a magyar parlamenti képviselőknek a meghívást.
Az első témát illetően szeretném elmondani, hogy azok a projektek, amelyek az Európai Unió belső határainak megszüntetéséhez vezetnek, mindegyik jó úton halad. Mint ahogy önök is tudják - biztos vagyok benne -, úgy döntöttünk, hogy egy ideiglenes intézkedést fogadunk el, amely lehetővé teszi - mint ahogy nagyon is remélem - azt, hogy a földi és tengeri belső határokat megszüntessük ez év decemberéig, s a légi kikötői határokat 2008 márciusában. Hiszen önök is jól tudják, hogy egyszerűen lehetetlen a légi határokat, repülőtéri határokat máskor megszüntetni, kizárólag márciusban vagy októberben lehetséges ez, hiszen változik a nyári és a téli időszámítás a repülőjáratok kapcsán. Ez a cél ma már elérhető.
Biztos vagyok abban, hogy minden tagállam, minden új tagállam egyértelműen és egyformán elkötelezett az iránt, hogy ezt a nagyon fontos politikai célt elérjük. Ez nem egy bürokratikus vita, ez egy politikai célkitűzés.
Ami Magyarországot illeti, nem tudok nagyon kritikus lenni, elnök úr, ugyanis Magyarország teljes mértékben eleget tesz minden követelménynek, amely a határok biztonságát illeti, valamint a védelmet és a határellenőrző állomások és a repülőterek határállomásai közötti kapcsolatokat illeti. Ön tudja, hogy tavaly decemberben kiadtam az első jelentést arról, hogy hogyan áll államonként, országonként a megvalósítás azon nyolc tagállamban, amelyek decemberben remélhetőleg csatlakoznak a schengeni egyezményhez. Magyarország helyzete nagyon jó. Természetesen figyelembe kell majd venni ennek pénzügyi hatásait is, hiszen késlekedés történt a Schengen II. megvalósítása területén. Hiszen önök is tudják, hogy úgy döntöttünk, egy átmeneti rendszert vezetünk be mindenki számára, a SIS I +-t, miközben a SIS II. megvalósítását is folytatjuk, mert továbbra is ez a legfőbb célunk. A SIS II. 2008 decemberére válik működőképessé; itt tulajdonképpen hat hónapos késlekedés van az ütemezéshez képest. Tehát 2008 lesz a SIS II. bevezetésének éve, de egy évvel előtte már nem lesznek belső határok.
Nem tudok most részletekbe bocsátkozni arról, hogy más új tagországokban mi a helyzet. Csak néhány szóban tudom elmondani azt, mennyire fontos az együttműködés az összes résztvevő tagország között annak érdekében, hogy segítsék a másik tagállamot is, amelyik esetleg nagyobb problémákkal szembesül. Minderre annak érdekében van szükség, hogy a nehézségeket legyőzzék, és hogy sikerüljön a követelményeknek eleget tenni idén, 2007 decemberére.
Az utolsó megjegyzésem épp az, hogy a schengeni bővítést én egy csomagként fogom fel. El nem tudom képzelni azt, hogy öt-hat új tagállam belép a schengeni zónába decemberben, és kimarad másik kettő vagy három. Éppen ezért borzasztóan fontosnak tartom azt, hogy most dolgozzunk annak érdekében, hogy kikövezzük az utat, hogy egyszerre tudjuk bővíteni a schengeni zónát, mind a nyolc állam számára, amelyek kérvényezték, hogy belépjenek.
Ugye, tudják, hogy Ciprus és Málta schengeni zónába csak később lép be, majd amikor ők ezt kérni fogják és a mi döntésünk alapján. De a 8 ország, aki már kérte felvételét a schengeni zónába, mindenképpen segítséget kell hogy kapjon, hogy egyszerre tudjanak belépni. Máskülönben politikailag elfogadhatatlan eredmény jönne létre, és technikailag iszonyatosan nehéz helyzet alakulna ki. E két okból kifolyólag úgy döntöttem, hogy figyelembe veszem a pénzügyi támogatás lehetőségét is, hogy a késlekedés miatti pénzügyi hatásokat enyhítsük. Arra várok, hogy projekteket adjanak be, éppen ezért úgy határoztam, hogy az európai pénz felhasználásának határidejét kiterjesztjük annak érdekében, hogy a biztonsági követelmények megvalósítása megtörténjen. Pontosan azért, mert megértettem azt, hogy a késlekedés óriási pénzügyi hatással is volt.
Ez az utolsó pont, amire szerettem volna kitérni, de bízom abban, elnök úr, hogy decemberre együtt fogjuk megszüntetni a belső határokat az Európai Unión belül.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, egy nagyon fontos pszichológiai kérdés, hogy a magyar állampolgároknak nem kell már semmilyen dokumentumot fölmutatni. Köszönjük a dicséretet, megértjük, hogy biztos úr más országokat nem kommentál, de azzal tisztában vagyunk, hogy összefüggünk, tehát nem lehet egyik a másiktól függetlenül sikeres tagja a schengeni egyezménynek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Kinek van megjegyzése, észrevétele, kérdése, hozzászólása? (Jelzésre:) Németh Zsolt!
Hozzászólások
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Alelnök Úr! Köszönjük szépen ezt a rövid ismertetést. Magyarország fontosnak tartja a mielőbb csatlakozásunkat a schengeni egyezményhez. Ugyanakkor számunkra nemcsak előnyöket hordoz a schengeni egyezmény, hiszen az a határ, a schengeni határ a magyar nemzetet és egyébként más nemzeteket is ketté fog szelni. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy milyen módokat találunk arra, hogy a schengeni határokon át lehessen menni. Fontosnak tartjuk ebből a szempontból a kishatárforgalmat, a kishatárforgalmi megoldásokat ugyanakkor szeretnénk tovább lazítani és rugalmassá tenni.
Figyelemre méltónak tartjuk a román államelnök kezdeményezését a kettős állampolgárság kiterjesztésének lehetőségéről. Érdekelne, hogy alelnök úr miként vélekedik a román államelnök tervéről, hogy kettős állampolgárságot biztosít a határon kívüli románok számára.
Harmadsorban fontosnak tartjuk azt, hogy a stabilizációs és társulási folyamatban részes államok mielőbb, ha nem is vízummentességet, de könnyített vízumot, lehetőség szerint ingyenes vízumot kaphassanak hasonlóan például ahhoz, ahogy jelenleg Magyarország déli és keleti szomszédjával megoldotta a vízumkérdést.
Engedje meg, hogy második kérdésként rákérdezzek Szerbia-Montenegróra. Látja-e lehetőségét annak, hogy kedvezményes, esetleg ingyenes vízumrezsimet léptessen életbe immáron Szerbiával az Európai Unió?
Köszönöm szépen a figyelmet, és köszönjük szépen a megjegyzéseit.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szirbik Imre képviselő úr következik.

SZIRBIK IMRE (MSZP), az európai ügyek bizottságának tagja: Tisztelt Elnök Úr! Németh képviselő úr gyakorlatilag a Szerbiára vonatkozó kérdésemet elmondta. Olyan részéről jöttem az országnak, amely határos Szerbiával, tehát számunkra rendkívül fontos, hogy a határ két oldalán élő magyarok, esetleg vegyes családokat alkotó rokonok hogyan tudnak majd a schengeni határ után is találkozni egymással, és ennek milyen lehetőségei lesznek.
Bár elnök úr nem kívánja a nyolcakat külön minősíteni, akkor egy kérdés erejéig Szlovákiára hadd kérdezzek rá, hiszen északi szomszédunkban igen sok magyar él. Hogyan látja Szlovákia pillanatnyi helyzetét, felkészültségét annak összefüggésében, hogy nyilván mindannyian szeretnénk, hogy a határokon túl élő magyarok - függetlenül attól, hogy az Európai Unió területén vagy azon kívül élnek - minél szorosabb kapcsolatba léphessenek, természetesen a jelenlegi status quokat figyelembe véve. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További hozzászólás, kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincsen.
Alelnök úr, tessék parancsolni!
Franco Frattini reagálása
FRANCO FRATTINI, az Európai Bizottság alelnöke: Ami a kérdés első részét illeti, nagyon jól tudják azt, hogy a schengeni területen belül két, meglehetősen új eszköz áll rendelkezésre. Az egyik az úgynevezett schengeni kódex. A második pedig, amit úgy nevezünk, hogy helyi határkódex, vagyis a kishatárforgalom. Nagyon fontos, hogy nagyon éberek legyünk, hogy teljes mértékben alkalmazzuk ezt a két eszközt, és hogy világosan lássuk, hogy ez a két eszköz alkalmazható a szomszédos országok esetére, de megfelelő rugalmassággal. Tudom például, hogy Magyarország Szlovéniával és az én országommal, Olaszországgal együtt megvizsgálja annak a lehetőségét, hogy hogyan lehetne átrendezni a Horvátországgal kapcsolatos helyzetet, hogy a horvátok is át tudjanak jutni a határon és a három tagország területére, amelyeket megemlítettem.
Ez rámutat arra, hogy lehetséges megtalálni a közös megoldást, és én például el vagyok kötelezve az iránt, hogy a horvátok problémáját megoldjuk, illetve ebben segédkezzünk, annak ellenére, hogy ez idáig kizárólag a kishatárforgalom lehetséges. Tehát, csak a kishatárforgalmi kódexet lehet alkalmazni 50 kilométeres távolságon belül a határtól számítva. Ha ezen túlmegyünk, akkor meg kell találnunk valami másféle megoldást. Ez csak egy konkrét példa arra, hogy mi lesz alkalmazandó akkor, amikor a schengeni terület kibővülhet.
Megemlítette a kettős állampolgárság kérdését is. A legmagasabb politikai szinten volt Romániában tárgyalásom ezzel a témával kapcsolatban, erről a témáról. Volt lehetőségem arra is, hogy találkozzam Moldova miniszterelnök-helyettesével, aki külügyminiszter is. Ugyanerről a témáról beszéltünk. El tudják képzelni, hogy meglehetősen más a két álláspont. Egyrészt Románia naponta több ezer kérvényt kap, hogy kettős állampolgárságot adjon. Moldovai emberek román útlevélhez szeretnének hozzájutni. Megkérdeztem a román hatóságokat, csak egy kérdést tettem fel nekik: hisznek-e abban, hogy ha egyszer a kettős állampolgárság megadatik egy moldáviai ember számára, akkor az az illető Romániában marad munkát keresni, dolgozni, vagy továbbmegy-e más európai uniós tagállamba, hogy munkát kapjon? Hiszen, ha ez a helyzet, és én feltételezem, hogy ez lesz a helyzet, akkor a kettős állampolgárság és a román útlevél, amelyet nem európai uniós állampolgárok kapnak meg, nagy hatással lesz a migrációs politikára és a munkaerő-piacra is nagyon sok európai uniós tagállamban. Ez egy valós probléma.
Amikor azt hallom, hogy egymillió moldáviairól van szó, őszintén szólva, egy kicsit aggódom. Ez idáig még nincs megoldásunk, de az első lehetséges válasz véleményem szerint az, hogy gyorsítsuk fel azt a folyamatot, amely során egy közös európai konzuli központot állítunk fel Kisinyovban.
Hálás vagyok az önök országának, hogy felajánlotta, hogy ő lesz a házigazdája a kisinyovi nagykövetség területén belül az első ilyen kísérleti projektnek, hogy ők fogják a moldovaiak által benyújtott vízumkérelmeket feldolgozni. Én személyesen is elmegyek ennek a központnak a megnyitójára Kisinyovba, és úgy gondolom, a vízumkönnyítés a moldávok számára pillanatnyilag a lehető legjobb lehetőség.
Természetesen a román hatóságoktól, az ő döntésüktől függ, hogy ők hogyan és hány embernek adnak ki kettős útlevelet. De tekintettel arra a tényre, hogy Románia most már az Európai Unió tagállama, Romániának is figyelembe kell vennie a migrációs politika hatásait és a munkaerő-politikára gyakorolt hatásokat is más tagországokban. De ha biztos lennék benne, de nem vagyok annyira biztos abban, hogy minden moldáv, akinek kettős állampolgársága van, Romániában fog dolgozni, rendben van, hiszen ez a belső munkaerőpiacot érinti Romániában. De mi van a sok ezer emberrel, aki más európai tagállamba akar menni? Akkor konzultálnunk kell, hiszen az én feladatom a migrációs politika minden európai uniós tagállam tekintetében.
Ami a Nyugat-Balkánt illeti és Szerbiát, valamint konkrétan Montenegrót, mint tudják, én voltam az első, aki egy projektet vezettem elő annak érdekében, hogy megkönnyítsük a vízumrezsimet a Nyugat-Balkán országai számára. El kell mondjam, hogy a tárgyalások jól haladnak. Azt várom, hogy az összes tárgyalást március végére le tudjuk zárni, meglehetősen hamarosan. Tehát lehetségessé válik az, hogy a vízumrezsimeket megkönnyítsük Szerbiában, Montenegróban és az összes nyugat-balkáni országban, jóval azelőtt, hogy ez az év véget érne. Éppen ezért itt meg is tartjuk a vízum árát a jelenlegi szinten, 35-ön a 60 helyett.
Mi a helyzet a díjmentes vízummal? Ez egyéni döntésektől függ a tagországokban. Mert ahogy önök is tudják, a Tanács úgy döntött, hogy először is a jelenlegi szint maradjon meg azon nem tagállamok esetében, amelyek megállapodást tudnak elérni 2007 végére, és 60-ra emeljük a többi állam számára, amelyek Európával tárgyalnak. De nem beszéltünk arról, hogy ingyenes legyen-e a vízum. Ugyanis az új vízum biometrikus lesz, ezek nagyon drágák. S amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy ingyenes vízumot bocsát ki, azt hiszem, ez lehetséges, de ez nem európai döntés, amelyet a Tanács hoz meg.
Ami Szerbiát és Montenegrót illeti konkrétan, azt hiszem, ezt a két országot kulcsfontosságú országoknak kell tekintenünk az egész régió, Nyugat-Balkán stabilizációja tekintetében. Elsősorban azért, mert mindig is támogattuk a szerbiai demokratikus erőket, és most sem szabad elfelejtenünk azt, hogy segítettünk nekik, és továbbra is segítenünk kell nekik. Ez kapcsolatban áll Koszovónak a borzasztóan nehéz problémájával, de ez már egy más történet.
Végül Szlovákiával kapcsolatban nem tudok itt most részletekbe bocsátkozni. Csak annyit tudok elmondani, hogy teljes mértékben támogatom azt a segítséget, amelyet sok tagállam nyújt Szlovákiának, beleértve Magyarországot is, annak érdekében, hogy segítsenek Szlovákiának abban, hogy a követelményeknek eleget tudjanak tenni. Nem tudok most a problémákról beszélni meg a késlekedésekről. Ez egyszerűen ténykérdés, hogy Szlovákia megérdemli azt, hogy segítsenek neki, s azt hiszem, közös érdekünk, hogy segítsünk Szlovákiának. Ezt tesszük, az Európai Bizottság mindenképpen ezt teszi, pénzügyi támogatással is, és nagyon remélem, hogy a többi tagállam, nemcsak Magyarország, is csatlakozik ahhoz, hogy Szlovákiát segítsük.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm alelnök úr válaszait. Hozzátehetjük, hogy magyarok, románok és szlovákok kettős polgárok vagyunk, mert magyarok, románok, szlovákok és európai polgárok vagyunk. És ha az alkotmányos szerződés hatályba lép, akkor ez meg is fog erősödni, a kettős állampolgárság kiterjed mindenkire.

A 2006. szeptember-októberi budapesti eseményekAz elnök bevezetője
Térjünk át a 2. napirendi pontunkra: a szeptember-októberi eseményekre és ennek konklúzióira. Ez részben egy politikai vita. Nem gondolom, hogy alelnök úr a politikai vitában szívesen venne részt. Jó, hogy vannak ilyen politikai viták egy demokratikus országban; ugyanakkor vannak jogi természetű viták is közöttünk. Ez már egy olyan kérdés, amelyben én örömmel venném, ha kényelmetlen is, alelnök úr mondana számunkra akár egy állásfoglalást is, mert Magyarország egy nyitott ország. Beléptünk az Európai Unióba, a nemzetközi közösség része vagyunk, mi is kommentálunk másokat is, elvárjuk, hogy tartsanak elénk tükröt, és bennünket is kommentáljanak.
Rendőri brutalitást mindenki látott az utcákon. A kérdés persze a magyar választópolgár számára, hogy Magyarország egy brutális rendőrállam-e, vagy pedig sem. Ebben lenne jó, ha a polgárok jobban látnának. Azt tudjuk, hogy a rendőrség tapasztalatlan, tudjuk azt, hogy az állampolgárok is tapasztalatlanok, nem tudják, mit kell tenni, ha a rendőrség velük szemben megindul. De amikor ezekről beszélünk, nyilván beszélni kell arról is, hogy országgyűlési képviselők, európai parlamenti képviselők jogosultak-e arra, hogy felülírják a törvényes rendet, és saját maguk fizikailag állítsák helyre az általuk vélt igazságot, arra hivatkozva, hogy Magyarországon túl lassú a bírói eljárás.
Én tudom, alelnök úr, hogy ez a vita szokatlan egy európai uniós biztos számára; higgye el, ez nekünk is szokatlan vita, s általában úgy vélem, ezek a viták Európában talán szokatlanok. Én egy nyílt, őszinte eszmecserére számítok, abban bízom, hogy kapunk, ha nem is eligazítást, de egy európai tükröt, amelyben jobban látjuk magunkat.
Először - megállapodásunknak megfelelően - meg fogom kérni a szakértői munkacsoport elnökét, majd az alternatív munkacsoport elnökét, hogy néhány percben - tényleg négy percben - foglalják össze megállapításaikat. Utána Balog Zoltán elnök úrnak adnám meg a szót, majd felváltva a képviselőknek, egészen 15 óra 25-ig; akkor alelnök úr elmondja a reflexiót, majd sor kerül egy négyszemközti találkozóra alelnök úr és elnök úr között.
Megkérem tehát Gönczöl Katalint, mondja el, amit el kíván nekünk mondani.

Dr. Gönczöl Katalin, a kormány által felkért szakértői munkacsoport elnökének tájékoztatója
DR. GÖNCZÖL KATALIN, a kormány által felkért szakértői munkacsoport elnöke: Excellenciás Uram! Elnök Urak! Hölgyeim és Uraim! Négy percben 262 oldalt és közel három hónap munkáját összefoglalni még egy negyvenéves gyakorlattal rendelkező egyetemi tanárnak sem lehet.
Tulajdonképpen én azt szeretném hangsúlyozni, hogy a mi bizottságunk nem felelősségmegállapító bizottság volt, nem hősöket és bűnösöket keresett, hanem folyamatokat követett nyomon. A nyomon követés eredményeként egy-egy helyen megállt, ott következtetéseket vont le, majd javaslatokat fogalmazott meg, megbízatásának, mandátumának megfelelően a kormány számára. Ezen javaslatok tulajdonképpen anélküli megfontolás hiányában jöttek létre, hogy mi az, ami azonnal kivitelezhető, s mi az, ami hosszabb távú politikai egyeztetést igényel.
Legfontosabb javaslataink közé tartoznak talán a gyülekezési törvényre vonatkozó javaslatok. Legfontosabb javaslataink között emelném ki annak a figyelemfelhívó javaslatnak a lényegét, amely egy önvédő jogállam rendvédelmi stratégiájának hiányára hívja fel a figyelmet, ami hosszú idő óta hiányzik, amely tulajdonképpen a rendőrséggel és a rendészettel kapcsolatos dolgokat tenné rendbe.
Az átfogó javaslatokat itt abba is hagynám. Végeredményben az eseményekkel kapcsolatos megállapítások közül kiemelném azokat, amelyekben a bizottság abszolút egyetértésben eltiltaná a gumilövedék használatát a gyülekezési események alkalmával. Az azonosító jel használatát abszolút elengedhetetlenné teszi, hiszen 171 rendőri feljelentés van most az ügyészség birtokában, és az eljárásokat nehezíti az, hogy az azonosító jeleket nem használták az illetékesek, akiknek ezt a jogszabály, az a laza jogszabály, ami van, ezt lehetővé tette.
Legfontosabb javaslataink közé tartozik az a konfliktusmegoldó mechanizmus, ami a gyülekezési jog körében merül föl, a civil kontroll erősítése, a panaszjoggal kapcsolatos lehetőségek bővítése, például az, hogy civil szervezetek közvetlenül panaszkodhassanak konkrét rendőri intézkedésekkel vagy tömeges rendőri jelenségekkel és visszásságokkal szemben. A jogorvoslati jog kiszélesítése és egy olyan civil kontroll fórum létrehozásának lehetősége, amely egyúttal az állami kontrollt is erősítené a rendőri eljárásokkal szemben közvetlenül a miniszterelnök környezetében, kivéve a rendszerből, és elutasítás esetén, ha ez az eljárás elutasítással végződik, közvetlen megnyitja a bírói fórumot az ilyenfajta panaszokkal szemben.
Azt hiszem, hogy a legfontosabb szakmai javaslatok ezek, ha kihagytam valamit, akkor elnézést kérek érte, de a négy percre lecsökkentett két perc körülbelül le is telt. Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, professzor asszony, és kérem megértését. Rögtön meg is adnám a szót dr. Morvai Krisztinának, az alternatív szakértői csoport társelnökének. Tessék parancsolni!
Dr. Morvai Krisztina, az alternatív szakértői munkacsoport társelnökének tájékoztatója
DR. MORVAI KRISZTINA, az alternatív szakértői munkacsoport társelnöke: Köszönöm szépen. (Angol nyelven mondja el tájékoztatóját.) Tisztelt Alelnök Úr! Biztos Úr! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ma itt lehetek és hogy meghallgat ma bennünket, hogy meghallgatja a történeteket, a fájdalmat, a magyarok fájdalmát és a külföldiek fájdalmát más európai uniós országokból, külföldről, akik túlélték a tömeges rendőri brutalitást és a tömeges tetszőleges brutalitást Budapesten szeptember 19-én, 20-án és a későbbiek során október 23-án, a forradalmunk 50. évfordulóján.
Négy perc nem elég ahhoz, hogy túl sokat tudjak mondani, de hadd legyek egy kicsit érzelmes és hadd emlékeztessek az utolsó alkalomra, amikor együtt dolgoztunk a jelenlegi elnökünkkel kiváló együttműködésben Eörsi úrral néhány évvel ezelőtt, amikor a téma maga az erőszak volt. Akkoriban a családon belüli erőszakról volt szó. Akkoriban, bár a politikai spektrum két végét képviseltük, mégis együtt hallgattuk meg a túlélőket, az áldozatokat, és megpróbáltuk megérteni fájdalmukat, szenvedésüket és mindazt, hogy min mentek keresztül.
Nagyon szeretném kérni önt, biztos úr, hogy segítsen bennünket abban, hogy mediáljon, közvetítsen közöttünk, és a kormányzatunk vezetőivel értesse meg azt, hogy a szenvedés, a fájdalom és az emberi méltóság tömeges megsértése, az emberi jogok tömeges megsértése nem pártpolitikai kérdés. Ez egy emberi jogi kérdés, ami túlmutat a pártpolitikán. Azt hiszem, ez az alapkérdés itt.
A másik kérdés pedig az, hogy hallgassuk meg az áldozatokat. Nagyon tisztelem a volt professzoromat és jelenlegi kollégámat, Gönczöl Katalin asszonyt, de azt hiszem, hogy a bizottság legnagyobb problémája az volt, hogy egyetlenegy áldozatot sem hallgattak meg, egyetlenegy túlélőt sem. A mi bizottságunk, az alternatív bizottság, amely 7 független jogászból áll, meghallgatta az áldozatokat, a túlélőket, a tanúkat, a fizikai sérüléseket, a lelki sérüléseket, több száz és ezer ember sérüléseit, akik jelen voltak ártatlan áldozatokként a rendőri brutalitás kapcsán.
Biztos úr, összegyűjtöttem néhány ilyen történetet az ön számára, és lefordítottuk ezt angolra. Azt hiszem, a legfontosabb dolog az, hogy értsék meg őket, ismerjék meg őket, hogy min mentek keresztül ezek az emberek azokon a napokon, és hogy a megelőzés a legfontosabb kérdés itt. A legfőbb konklúziója a bizottságunknak az, hogy szeptember 19-én Magyarország miniszterelnöke pontosan tudta, jól tudta, látta a saját szemével, hogy mi történik, és hogy az tömeges rendőri brutalitás volt. Látta, hogy a rendőrség hogyan szegte meg a szakszerű viselkedést és az alapvető emberi jogokat. Pontosan tudta azt, hogy önkényes intézkedések történtek, több száz embert letartóztattak és ezeknek 80 százalékát a későbbiek során a másodfokú bíróságok önkényesen ítélték meg.
A miniszterelnök elmondta a magyar rendőrség vezetőinek, hogy ez egy kiváló módja annak, hogy hogyan lehet kezelni az ilyen helyzeteket, hogy hogyan lehet rendet tartani. Tehát, azt mondta, hogy ezt így kell csinálni. Ezt megértették, éppen ezért a következő éjszaka, 20-án az emberek megint csak fizikailag és mentálisan szenvedtek a rendőri brutalitástól. Néhány embert fizikailag is bántottak és több száz embert letartóztattak teljesen önkényesen, mert ez volt a miniszterelnök utasítása, hogy ezt így kell csinálni. Tekintettel arra, hogy a rendőri vezetők úgy gondolták: ha azt mondták, hogy ezt így kell csinálni, akkor ezt megismételték október 23-án is. Több száz embert fizikailag bántalmaztak, több száz embert mentálisan bántalmaztak, és a forradalom 50. évfordulójának megemlékezését, amelyet a legnagyobb ellenzéki párt szervezett, brutálisan megszakította a rendőrség.
A legfőbb kérdés itt az, hogy ez megismétlődik-e március 15-én, a következő nemzeti ünnepünkön. Az emberek kimehetnek-e az utcára ünnepelni, és az emberek kimehetnek-e az utcára, hogy élvezzék az alapvető jogaikat, a gyülekezés jogát, és hogy továbbra is demokratikus ország maradhat-e az ország, amely jogállam, és az emberi jogainkat védik itt, Magyarországon a jövőben.
Nagyon reméljük, biztos úr, hogy segítséget fog nyújtani nekünk abban, hogy ezeket a nagyon fontos célokat elérjük.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Krisztina. Az összes ellentétünk ellenére is alig várom, hogy együttműködjünk.
Balog Zoltán következik, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság elnöke.
Balog Zoltán észrevételei
BALOG ZOLTÁN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság elnöke: Én is köszöntöm alelnök urat és munkatársait az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság nevében. Azt gondolom, hogy ha mi augusztusban találkoztunk volna Brüsszelben, akkor lehet, hogy én nem is hívtam volna meg Frattini urat ide, Magyarországra. Kár, hogy most ilyen dolgokról kell beszélnünk.
Mégis azt gondolom, fontos, hogy elmondjuk a magunk számára és a biztos úr, az alelnök úr számára is azt, hogy amikor Brüsszellel, a brüsszeli vezetés képviselőivel itt, Budapesten ezekről a dolgokról beszélgetünk, akkor a saját belső problémáinkról beszélgetünk, úgy értem, hogy európai problémákról. Tehát, amennyiben az Európai Unió a világ legkülönbözőbb pontjain úgy gondolja, hogy szót kell emelnie az emberi jogok megsértése alkalmával, az akkor hiteles, ha az Európai Unión belül is rendben vannak az emberi jogok. Ez egy közös alapelv, hiszen erre épül az egész Unió, és ezért bátorkodtunk ezt a kérdést ebben a keretben is fölvetni. Hiszen abban egyetértünk, hogy egy olyan trauma érte szeptember 17-én, 18-án és október 23-án Magyarországot, nemcsak azokat, akik ott voltak az utcán, nemcsak a rendőröket, én remélem, hogy egy kicsit a politikai elitet is, de talán az egész társadalmat, hogy természetesen merül föl a kérdés, hogy ki a felelős, és az, hogy hogyan lehet egyáltalán a felelősséget itt megállapítani, és milyen garanciákat lehet nyújtani arra, hogy még egyszer ez ne fordulhasson elő.
Ezért örülök, és külön köszönöm Eörsi elnök úrnak azt, hogy lehetővé tette, hogy együtt hívjuk meg mind a kormány által hivatalosan fölkért bizottság vezetőjét, mind pedig azt a hölgyet, aki belső indíttatásból gondolta azt, hogy összegyűjti a szakembereket és megvizsgálja ezeket az eseményeket.
S valóban, az én kérdésem, kérésem is az, hogy ha nincs személyes felelősség, akkor ki fogja megállapítani azt, hogy mit kell másként csinálni, ha nem tudjuk, hogy kik hibáztak és miért hibáztak. Ez nyilván nem egy boszorkányüldözés, de minden demokráciának az az alapelve, hogy nem bújunk el grémiumok, nem bújunk el történeti események, nem bújunk el szociálpszichológiai tények mögé meg tudatlanság mögé, hanem elvállaljuk a személyes felelősségünket, még akkor is, ha ez gyakorlatlanságból ered, akkor is vállaljuk a személyes felelősséget. És sajnos ez a dolog nem történt meg, és minél távolabb kerülünk, annál riasztóbb ez a tény, hogy nincs, aki elvállalja mindezért a személyes felelősséget, azon a területen, ahol ő felelős természetesen, nem a nagy egészért, hanem ott, ahol áll; ha rendőr, akkor azért, ha rendőri vezető, akkor azért, ha politikus, azért.
Fölvethető természetesen az ellenzék politikai felelőssége is; a kormányfő felelőssége ebből a szempontból természetes, a miniszter felelőssége is, azt gondolom, aki a rendőrséget felügyeli. S nyilván föl kell vetni azoknak a felelősségét is, úgy látom, egyedül ebben járunk élen, akik ott olyan cselekményeket követtek el az utcán, civil állampolgárok, ami törvénybe ütköző; természetesen nekik is el kell nyerni méltó büntetésüket. De az az egyoldalúság, ami ebben a helyzetben tapasztalható, azt gondolom, súlyos aggodalmakat vet föl. Gönczöl Katalin számadatára utalva, ha 171 rendőr ellen van jelenleg följelentés, hogyan lehet az, hogy alig 9 esetben van gyanúsított személy, és azok is természetesen mind tagadják az elkövetett cselekményt? Ez egy olyan egyoldalúság, amely valami strukturális problémát rejt.
Úgy gondolom, valóban nagyon fontos az, amit Morvai Krisztina mondott, és ez közös felelősségünk, az ellenzéki és a kormánypártoké, a magyar parlamenté, hogy elégtételt kapjanak azok az emberek, akik ezt a traumát elszenvedték ezeken a napokon; az áldozatok is, és kapjanak elégtételt azok a rendőrök is, akik valamilyen módon ebben a helyzetben szintén áldozatok egyrészt, másrészt pedig tettesek. Hiszen a politika az, amely csődöt mondott ebben a helyzetben. A politika miatt mentek az emberek az utcára, és a politika volt az, amely nem volt képes olyan utasításokat, parancsokat adni, hogy az emberi jogoknak megfelelően folyjanak ezek az események. Pedig Magyarországon tizenhat év óta nagyon sok több százezres tüntetés volt már, és eddig mindig sikerült békésen megoldani ezeket. Hogyan lehet, hogy most éppen nem sikerült?
Ezek azok a kérdések, amelyek a közös kérdéseink, és anélkül, hogy túlságosan belerángatnánk alelnök urat ebbe az ügybe, amelyet, azt gondolom, elsősorban nekünk kell megoldani, itt, helyben, ebben a házban, ebben az országban, mégis fontos nekünk az, hogy az Európai Unió részeként részesedjünk azokból az emberi jogi standardokból, abból az emberi jogi színvonalból, ami magától értetődő kell legyen az Unióban.
Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Wiener György képviselő úr, Szocialista Párt.
Hozzászólások
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP), az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagja: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Európai Bizottsági Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott több beszámoló is, egy Gönczöl Katalin asszonytól, egy Morvai Krisztina asszonytól, egy pedig Balog elnök úrról. Úgy ítélem meg, hogy a tényeket kicsit részletesebben és sokoldalúbban kellene kifejteni, ám az erre rendelkezésre álló idő nem elegendő.
A magyar kormány megítélésem szerint alapvető fontosságúnak tartja az emberi jogok tiszteletben tartását, szemben azokkal az állításokkal, melyek szerint korlátozza a vélemény és a gyülekezési jog gyakorlását. Meg kell említenem, hogy csak az elmúlt hónapokban 1939 bejelentett tüntetés, rendezvény zajlott le a kormány politikájával szemben, ami arra utal, hogy igenis lehetőség nyílik arra, hogy a gyülekezési jog szabályai szerint, békésen kifejezzék álláspontjukat azok, akik tiltakoznak a kormányzati politika ellen.
Ugyanakkor világosan látni kell, hogy ami szeptember 18-án, illetőleg október 23-án Budapest utcáin történt, az nem felelt meg a gyülekezési jogra vonatkozó szabályoknak, nem felelt meg az alapvető alkotmányos elveknek, hiszen nem békés gyülekezésről volt szó, hanem - mint ez utóbb kiderült - egyes személyek felfegyverkezve vettek részt a tüntetésen, és szeptember 18-án este a TV-székház ostromakor világosan látszott az, hogy mindaz, ami történik, az nem jogállami módon, nem az alkotmányos keretek alapján zajlik.
A kormány álláspontja az volt - és ezt több alkalommal is kifejtették, a miniszterelnök úr is, miniszterek is -, hogy mindenféleképpen be kell tartani a gyülekezési jogra vonatkozó törvényt, érvényesíteni kell azt az alapelvet, hogy a gyülekezésnek békésnek kell lennie. A kormány ugyanakkor csak felfegyverkezve tüntetőkről beszélt, azok céljairól nem. Megjelent két nappal ezelőtt a Magyar Nemzetben egy cikk, amelyet Fricz Tamás, a legnagyobb ellenzéki párttól nem igazán távol álló politológus, egyben a legnagyobb ellenzéki párthoz közel álló egyik intézmény vezetője írt, amelyben arról is szó van - és ilyet a kormány egyébként nem mondott, ilyet csak Fricz úr fejtett ki -, hogy alkotmányon kívüli eszközökkel próbáltak politikai válságot megoldani Magyarországon október 23-án. Ha ez a helyzet, akkor felmerül a kérdés, joga-e a rendőrségnek, hogy az alkotmányon kívüli megoldást megakadályozza. Nem egyszerűen joga, hanem alkotmányos kötelessége, hogy ilyenkor lépjen. Más kérdés, hogy egyes rendőrök nem tartották be az előírásokat, voltak jogellenes cselekmények.
Azt, hogy Magyarország szilárd jogállam, az is világosan bizonyítja, hogy az ügyészség, amely ilyen ügyben hatáskörrel rendelkezik, eljárt, megtörténtek a vizsgálatok, illetőleg még folyamatban vannak. Mindenféle jogsértéssel szemben, származzon az a rendőröktől vagy származzon a tüntetőktől, jogállami módon kell a megfelelő kezelést biztosítani és velük szemben eljárni. Világosan látnunk kell azt, hogy egy alkotmányos rend megőrzése is alapvető feladat, és mindenféle jognak ezen kereten belül kell érvényesülnie. Nemcsak Magyarországon, számos más államban is vannak konfliktusok. Alelnök úr pontosan ismeri az olasz történelmet - gondolom, sokkal jobban, mint mi itt együttesen, mindannyian -, tudja azt, hogy mi volt 1960-ban, mi volt a P2-ben, mi volt a Vörös Brigádokkal, mi történt nemrég a Palermo-Catania mérkőzésen.
Tehát alapvető fontosságú a jogok védelme. Az alkotmányos rend biztosítása garantálhatja azt, hogy ezek a jogok ténylegesen érvényesüljenek. Mindenkinek az a célja, hogy ne ismétlődjön meg az, ami itt szeptember 18-án és október 23-án történt.
Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két felszólalás van még; nagyon nagy tömörséget szeretnék kérni, elnézést kérve, mert már csúszásban vagyunk, és nem akarom Balog elnök úrtól elvenni a lehetőséget a négyszemközti találkozótól.
Ékes Ilona, Fidesz.

ÉKES ILONA (Fidesz), az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagja: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Alelnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Parlamenti képviselőként és többgyermekes anyaként is vallom, hogy embernek ember, szervezet, állam nem birtokosa, és hogy bűn a jogfosztás. Ezért is indultam el szeptember végén a büntetés-végrehajtó intézetbe, hogy tájékozódjam a fogvatartottak körülményeiről. A kapuban szülők, hozzátartozók és ügyvédek álltak és vártak információra, kétségbeesve a bizonytalanságtól, mivel már több napja nem tudtak róla, hogy hol van, hogy van, mi történt a gyerekkel, a férjjel, családtaggal. Ekkor még beengedtek a képviselői igazolványom felmutatására az intézménybe, október 24-én azonban már megtagadták tőlem a belépést és a tájékozódást.
Ott a sok rácson túl egészen közel kerültem a megrendítően valós emberi történetekhez; nőkkel, fiatal lányokkal találkoztam, ijedtekkel, megalázottakkal, akik mesélték, hogy megbilincselték, megverték, meztelenre vetkőztették és órákig térdepeltették őket. A tizenkilenc éves filigrán lány mutatta a kék-zöld foltokat a bokáján, amit a rendőrök a bakanccsal rúgtak, mert nem állt elég nagy terpeszben. A másik húszéves lánynak betörték a fejét, nyolc napig nem engedték tisztálkodni. Elbeszélésük alapján kifejezett hajtóvadászatot folytattak ellenük egy belvárosi kis utcában, bekerítették őket, és a menekülésre még csak lehetőséget sem adtak nekik. A Magyar Rádió udvarán, ahová behajtották őket, megszűnt a nevük, számokat írtak rájuk, kinek a homlokára, kinek a nyakára, a karjára. Találkoztam férfiakkal és fiúkkal is, és ők is beszéltek a mérhetetlen megalázottságukról, tehetetlenségükről, kiszolgáltatottságukról.
Volt, aki a találkozás után, a börtönbeli találkozás után merte csak elmesélni azt, hogy meztelenre vetkőztetve fél lábon álltak és úgy kellett könyörögni az életükért. Amikor elveszítették az egyensúlyukat, akkor megverték őket. Ezek között az emberek között volt egyetemista, gazda, nyomdász, többdiplomás értelmiségi, rendezett családi háttérrel, büntetlen előélettel. Kérdezem én, hogy tudunk-e ma bármit is az emberi jogokról, az emberi méltóságról, ha ez megtörténhet. Köszönöm.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, képviselő asszony.
Veress képviselő úr, röviden, ha lehet.

VERESS JÓZSEF (MSZP), az európai ügyek bizottságának tagja: Köszönöm szépen. Csak néhány elhangzott mondatot szeretnék megismételni, alelnök úr. „Trauma érte Magyarországot.” Sajnos az érte, és nagyon remélem, hogy ez a trauma nem fog megismétlődni. „Túl kell emelkedni a pártpolitikán” - hangzott el. Teljesen egyetértek. Elhangzott az is, hogy felvethető az ellenzék felelőssége is. Sajnos igen. „Az emberek a politika miatt mentek ki az utcára” - hangzott el a felszólalásban. Igen, önös politikai érdekek vitték ki az embereket az utcára, ezen a felelősségen érdemes elgondolkodni.
Elhangzott az alternatív bizottság vezetőjének kijelentéseiből, hogy a fő kérdés a megelőzés. Maximálisan egyetértek. A hibákat ki kell javítani és a felelősöket meg kell találni. Teljesen egyetértek, minden esetben, minden alkalommal, beleértve azt is, ami elhangzott, ha tüntetőről, ha rendőrről, bárkiről van szó. Mert nem engedhetjük meg, hogy ez még egyszer megismétlődhessen.
Az utolsó ismétlése annak, ami elhangzott, „a kérdés az számunkra, ismétlődik-e ez március 15-én, nyugodtan mehetünk-e ki az utcára”. Remélem, igen, és ebben szeretném mindenki egyetértését és együttműködését kérni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Alelnök úr!
Franco Frattini reagálása
FRANCO FRATTINI, az Európai Bizottság alelnöke: Először is nagyon szépen köszönöm, hogy lehetőséget biztosítottak számomra arra, hogy meghallgassam mindegyik felet, beleértve a két bizottság jelentését is, amely bizottságok különböző mandátum alapján tették meg jelentésüket a múlt szeptemberi, októberi események kapcsán.
Szeretném azt mondani először is, hogy talán ezek az események mind rámutatnak arra, hogy Magyarországnak nem ugyanazok a tapasztalatai a tömeges demonstrációk esetében, mint más európai tagállamokban. Én például a saját országomról beszélek elsősorban. Valaki meg is említette az országomat, Olaszországot. El kell mondjam, az első személyes kívánságom az, hogy az ilyen dolgok, mint ezek, ne történhessenek már meg, és sohase történhessenek meg a jövőben. Ugyanis most már tudják, jobban tudják, mint akkor, szeptemberben, hogy milyen borzasztó hatásai vannak az ilyen jellegű eseményeknek. Azt hiszem, hogy ez egy elég kellemetlen, rossz lecke, de meg kell tanulni.
Szeretnék megemlíteni néhány pontot, amelyek részben javaslatok is, amelyeket a kormánybizottság tett és részben olyan megjegyzések, amelyeket az alternatív bizottság elnöke és az emberi jogi bizottság elnöke is tett. Először is úgy gondolom és nagyon remélem, hogy a kormány számára lehetséges lesz - és nagyon őszintén beszéltem a kollégámmal, a belügyminiszterrel e tekintetben - megelőzni, megakadályozni, hogy hasonló esemény történjen a március 15-ei demonstrációk esetében, ugyanis ez várható. Tulajdonképpen, ha jól tudom, ez már be is van ütemezve. De nagyon sok ilyen javaslat ezek közül nem teszi szükségessé, hogy a törvényt megváltoztassák. Arról van szó, hogy megfelelő utasításokat kell kiadni és instrukciókat kell adni. Elsősorban a rendőrök azonosítóját kell használni. Azt hiszem, hogy ez az ajánlás, ez a javaslat nagyon könnyen teljesíthető.
Egy másik pont: a gumilövedékek használatának megtiltása. Úgy gondolom, hogy miután nagyon egyértelmű és átlátható javaslat született, a rendőrség március 15-én talán kötelezhető arra, hogy kerülje el a gumilövedékek használatát. Nem tudok természetesen értékelést adni, inkább csak egy kívánságot szeretnék itt hangoztatni, természetesen ilyen értelemben beszéltem a miniszterrel is.
Beszéltek arról is, hogy a civil kontroll erősödjék meg. Talán ez a pont az, amely politikai figyelmet érdemel a parlamentben, nemcsak adminisztratív döntésről van itt szó. Hogyan lehet növelni a civil kontrollt? Hogyan lehet bevonni a civil társadalmat, a civil szervezeteket abba, hogy értékeljék az utcán történő eseményeket? Ez a kérdés, őszintén szólva, megérdemli azt, hogy egyértelmű politikai választ kapjunk. Véleményem szerint a válasz pedig ennek a parlamentnek a kezeiben van, nem annyira a kormányéban, ha megengedik ezt nekem.
Van még egy pont, ami jogi szempontból számomra és Európa számára különösen fontos, hogy a jogi panaszokat és a jogorvoslatot hogyan lehet hatékonnyá tenni olyan esetekben, amikor visszaélés vagy egyéni erőszak, brutalitás történik a rendőrség részéről. A belügyminiszter úr elmondta nekem, hogy ez idáig több mint 150 eset van kivizsgálás alatt. Azt hiszem, egy tisztességes nyomozás eredménye az egyéni rendőri túlkapások kapcsán segít abban is, hogy talán most először valamiféle olyan jogalkalmazás alakuljon ki, amely a rendőri erőszakra vonatkozik. 150 eset, amelyet kivizsgálnak, bizony már egy nagyon fontos esetjogot állíthat fel. Azt szeretném, nagyon szeretném, hogy lehetővé váljon felgyorsítani az egyéni esetek vizsgálatát, nyomozását, ami szintén egy olyan javaslat, amelyet úgy tudom, hogy mind a két bizottság megtett.
Ugyanis egy dolog a megelőzés, egy másik dolog a stratégia, és megint másik dolog az egyének ellen elkövetett konkrét erőszak. Ez megérdemli azt, hogy egyéni nyomozás, vizsgálat induljon. Nem elég azt mondani, hogy majd a jövőben nem lesz lehetséges, hogy ilyen eset előforduljon. Nagyon fontos az is, hogy előbb-utóbb a felelősséget megállapítsák. Nem azt mondom, hogy a felelőst, hanem a felelősséggel gyanúsítottat. Nem tudom, hogy mi lesz ennek a végleges kimenetele, de ha vannak konkrét elvek, akkor egy morális és jogi felelősséget kell megvizsgálni az egyéni esetekben. De ez is egy más kérdés.
Még egy fontos pont a rendőrség képzésének a megerősítése, mert amennyiben a rendőrségnek nincs elég tapasztalata vagy nem volt elég tapasztalata ahhoz, hogy ilyen tömeges demonstrációval szembenézzen, akkor ki kellene képezni a rendőröket. Ki kell képezni arra, hogy a brutalitást el lehessen kerülni, hogy jobban tudják az erejüket használni. Például ezt javasolja a bizottság is. És talán a legnehezebb feladat a rendőrök számára az - én nagyon jól meg tudom érteni, hogy ez egy borzasztó nehéz feladat -, hogy elkerüljék azt, hogy összekeverjék azokat, akik erőszakos csoportok, azokkal, akik egy tömegdemonstrációban békésen tüntetnek. Hiszen mindig vannak ilyen erőszakos csoportok, de a többség családok és békés tüntetők. Itt erről van szó.
Ezt tökéletesen megértem, hogy nem könnyű. Talán ezzel kapcsolatban, ha a magyar kormány elfogadja azt az európai segítséget, például a rendőrség képzésében, felkészítésében, van egy Európai Rendőrakadémia. Ez az Európai Rendőrakadémia azt a célt szolgálja, hogy a rendőrök képességét, ismeretanyagát, tudását növelje, hogy ilyen hirtelen felmerült problémákat és eseményeket, még ha veszélyesek is, kezelni tudják. Magyarország miért nem használja ki az Európai Rendőrakadémia tapasztalatait, amely rendelkezésre áll minden tagország számára, így Magyarország számára is?
Ugyanis ha vannak erőszakos emberek, és ismétlem, olaszként pontosan tudom, sajnos bőven van tapasztalatunk ezen a téren, a tömeges zavargásokra, ahol emberek épületeket, bankokat tesznek tönkre és zászlót égetnek az utcán, megtámadják a rendőröket - van ebben tapasztalatunk. De ha vannak kis csoportok, amelyek erőszakosak, a rendőröknek először az a feladatuk, hogy ezeket szakítsák el a többségtől, a békésen demonstrálóktól. De ehhez képzésre van szükség. Tehát az ilyen típusú képzés borzasztóan fontos egyrészt.
Másrészt még egy utolsó gondolatra kitérnék. Úgy vélem, egyrészt az én értékelésem értelmében a rendőrséget magát is védeni kell. Ugyanis a rendőrség, a rendőrök, ne felejtsék el, a mi biztonságunk érdekében dolgoznak, hogy az utcán biztonságban legyünk. Ezt kimondtam; ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy az erőszak alkalmazását korlátozni kell, a brutalitást ki kell zárni, és erőszakot csak extrém esetekben alkalmazhatnak. Véleményem szerint ez lehetséges, akkor, ha tapasztalatokat cserélünk.
Én meghallgatom mindegyik résztvevő felet, és várom a formális értékelést, amelyet a magyar kormány fog nyújtani. S talán akkor további értékelést fogok tartani.
Köszönöm szépen.

Az elnök zárszava
ELNÖK: Mindenekelőtt megköszönöm képviselő hölgyeknek és uraknak, hogy a szebbik arcunkat mutattuk - mintha egy parlament lennénk, és ez egy jó dolog. (Derültség.)
Megköszönöm alelnök úrnak is a reflexióit. Van tanulnivalója mindenkinek, azt hiszem, erre nyugodtan juthatunk. Ha jól értem, ennek a megbeszélésnek az egyik lehetséges kimenetele az lesz, hogy ha a Gönczöl-féle bizottság - röviden mondom - jelentését nem söpörjük le az asztalról mindannyian, mert érdemes, mert úgy érzem, nagyon sok minden visszatükröződik abból, amit alelnök úr mondott, de amit Morvai Krisztina mondott, érdemes odafigyelni arra is, odafigyelni az áldozatokra. S úgy gondolom, Ékes Ilona képviselő asszony beszámolója alapján ezeket nagyon komolyan ki kell vizsgálni, és ha ezek igaznak bizonyulnak, ott a törvény nagyon komoly szigorával kell föllépni.
Azt kívánom, térjünk vissza a parlamenti demokrácia kereteihez mindannyian. Azt kívánom, hogy bárki bárhol tüntethessen, szabadon, a rendőrség felkészültebben kezelje ezeket. Azt hiszem, a két bizottság támogatja, hogy a kormány vegye igénybe az Európai Unió segítségét ebben a képzésben, ez igen hasznos lehet. S azt is kívánom, hogy a kormányt senki ne akarja az utcáról megdönteni, hanem akik nem értenek vele egyet, azok a soron következő választáson akarják legyőzni; ugyanezt mondják, ugyanezt hirdessék az ellenzéki pártok is, és akkor ha konszenzus nem is, de egyfajta társadalmi béke, úgy érzem, helyreállhat.
Nagyon szépen köszönöm alelnök úrnak. Köszönöm a bizottság tagjainak és meghívott vendégeinknek, hogy elmondták, amit elmondtak.

(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 44 perc)

2007. február 21